Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-20 / 8. szám

1910. február 13. BALATONVIDÉK 6. hitelesítették. A régmúlt idők öreg embere uem azért, nem tett föl szemüveget, mert talán szemüveg nélkül is birt volna olvasni, hanem azért nem szorult, szemüvegre, mert nem is tudott olvasni. Az öregkori messzelátóság megköve­teli a pápaszemet, ha az öreg ember nem akar lemondani az olvasni tudásról. Az öregkori messzelátóság majd csak akkor szűnhet meg, ha föltalálják a bölcsek kö­vét, és annak segítségével az örök-ifjuságot adó élet.-elixirt. Ennek pedig nem válik be az Augeuwol, melynek egyik fő alkotó ré­sze egy ártatlan mezei virág, a szemviditó fü (euphrasia offioinalis), melyet századok óta ismer az emberiség, használ is szem­frissítőül, anélkül, hogy megváltotta volna az emberiséget Salvino d' Armato talál­mányától, a szemiivegtő 1. Ugyan ki hiszi el a németek azt a bohó nagyképüsködését, hogy az eufrázia, a kanadai bodzafa, a pimpinella, a tölcsér­virág, a repkény, vagy a rózsaolaj meg a konyhasó és bórsavas glicerin, ha a szemre rákenik, behatol a szem belsejébe, meglá­gyítja az öreg ember megkeméuyeJett lencséjét, hogy aztán pápaszetn nélkül is eltudja olvasni az újságok legapróbb be­tűit. Avagy elhiszi-e okos ember azt a kép­telenséget, hogy az Augeuwol fölsorolt al­kotórészei behatolnak egészen az agyvelőből jövő látó idegbe és ezt a sorvadástól megmen­tik ? Hogy az elfáradt, megerőltetett szem ha jól megpihenhet, megiut birja a mun­kát, az szent igaz, csakhogy azt megcse­lekszi Augenwol nélkül is, kivált ha egy kis sósborszesszel vagy kölni vizze' frissí­tik. A berlini betéti társaság az orvosok jóindulatát is megszeretné szerezni, amikor azt irja, ho^y az Augenwolt, csak orvos rendeletére szabad fájós szemre alkalmazni. Csakhogy a szemorvos tudja, hogy a sok mindenféle szemgyuladást mindenféle más orvossággal kell gyógyítani, nincs minden szembajra egyaránt, beváló Csodáit sem fű­ben, sem fában, sem földben, sem kőben. Az is csak nagyképüsködés, hogy az Augenwolnak meg nem nevezett, de min­den üvegen fölragasztott arcképü föltalá­lója hosszas tanu'mányozás és a tudomány át.buvárlása utján akadt rá erre az embe­riség jólétén munkálkodó kincsre. Amiket az igazi orvosi masszálásról összeszedett tu­dományos följegyzésekhez a saját, tudásá­ból csatol, azok bizony szánalmas tudo­mánytalanságok. Végezetül arra kérem a szives olva­sót, bogy a talán kezéhez jutó füzetből tö­rölje ki az én nevemet. Tapolcai panama. A «Tapolcui Lapok • 1910 január 16-i számában megjelent a «Tapolcavidóki Gaz­^dasági Takarékpénztár R. Társasági köz­gyűlési meghívója. F. hó 2 án a részvénye­sek meg is jelentek a közgyűlésen, mely­nek botrányos lefolyásáról vau szerencsém a következőkben referálni : Amint a közgyűlési elnök ur a gyű­lést megnyitotta, legelőször Elbert Lajos intézeti részvényes emelkedett szólásra s konstatálta, bogy a közgyűlés nem sza­bályszerűen és nem az alapszabályok értel­mében lett, egybehive, mert a közgyűlést nem az elnök hivta össze és a közgyűlés nem is az első, hanem a második ren­des évi közgyűlés. Erre a kijelentésre a berendelt és adósságok tengerébe fufldokló részvényesek óriási lármát csaptak a sáf­rány illatot nagyon is érző igazgató urak vezetéséve!, úgyannyira, hogy a felszólaló részvényes látva a vele szemben tanúsított terrorizmust, megkezdett beszédét kénysze­rítve volt abbanhagyui s az alábbi sorok közzétételére magát elhatározni : A Tnpolcavidéki Gazdasági Takarék­pénzt ár Részvényt ársa^iág t. részvényeseihez! Mivel a részvényes urak beszédemet a közgyűlésen elmondani nem engedték s mint a tapasztalat bizonyítja, maga a köz­gyűlési elnök ur is az intézet, mostoha gyermekének tekintett, kényszerítve vagyok e helyett elmondani a kőz érdeké­ben néhány fontos dolgot, ami jellemző fényt vet tkptárunk derék igazgatóságára. A derék testület mükÖdésÓDek quiu­tesseutiája körülbelül a következőkben fog­lalható össze : törványtiprás, panamázás, hamis levelezés, tudatlanság ós alapszabá­lyaink fumigálása. Mind az öt elég súlyos vád, de mind­ennek daoára sokkal könnyebb a bizonyí­tása, mint. a kezeim közt lévő súlyos érvek megcáfolása ! * Vádolom az agyaglábon álló derék testületet törvénytiprással, annak dacára, hogy 1908 junius havában engemet «ólet­hossziglan» megválasztott az intézet fő­könyvelőjének, ezen állásomból minden ok nélkül 1909 junius 1 én való eltávozásra kényszeritett,. Állitásom valódiságának bizonyítására van szerencsém a birtokomban levő ere­deti levél szószerinti másolatát a követke­zőkben leközölni. «Lr. Szűcs Arnold ügy­véd, Tapolca. Tapolca, 19C8. junius hó 5. Tekintetes Elbert Lajos urnák Kővágóörs. Tisztelt Uram ! Értesítem, hogy a Tapolca­vidéki Gazdasági Takarékpénztár igazga­tósága a betöltendő főkönyvelői állásra első helyen Önt, 2-ik helyen Szegő Imre budapesti baukhivatalnokot jelölte. Miután a nevezett, állás megl eszelésünk szerint «egyszer és mindenkorra élethossziglan lesz betöltve,» az igazgatóság elhatározta, hogy a jelöltek tudásáról alapos meggyőződést, sze­rez. Miért, is, ha ezen állást elnyerni óhajtja, felhívom, hogy f. hó 9-én Nagykanizsán, a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár hi­vatalos helyiségében d. e. 8 óra!, or meg­vizsgáztat ás céljából Knortzer igazgató ur­nái jelentkezzék. Útiköltséget az intézet nem hajlandó megtéríteni. Tisztelettel Dr. Szűcs Árnold ügyvéd. Tapolca. Urak ! Részvényes Urak ! Tudják-e mit jelent az ügyész-titkár ur fenti dalla­mos levele ? Tudják-e mit jelent az a cse­kély 116.833 K. és 33 filléres per, amit ón ezen az alapon és kártérit és cimén az in­tézet nyaka közé akasztottam ? Aki nem tudja, forduljon jogász emberhez, mert, ez a hely nem elég a legszükségesebb mon­dani valóim számára sem Erre a dclogra vonatkozólag csupán annyit tartok szükségesnek még megje gyezni, hogy van ám a zsebemben egy na" gyon gyarló falusi fiskális ésszel megfogal" Szabó megütközve utasította vissza a kapacitálást. Hevesen vitatkozott, de köz­ben megdöbbenve állapította meg magá­ban, hogy a kegyelme^ urnák egy kéz­mozdulata elveheti az uradalmi állását, a betegeit, egy intésre ki teheti a lakásából. A városnál törvény szerint nem élheti bántódás. A valóság szerint azonban ott is a gróf az ur. — Megyek tovább innen is — gon­dolta elkeseredve Szabó, nehezet lélek­zett, kicsit öregnek érezte már magát, fá­radt volt és eszébe jutott, hogy közeled­vén a harminc év felé, ideje volna már nyugodalmas révbe evezni. Kezet fogott az öreg doktorral. Ment tovább sötéten, elgondolkodva, nem tudta ine*re indult, de eljutott a menyasszonyához, ahová ilyen időben mindennap beállított. B°ment a kapun, Piroska jött elé, egyszerre elfelejtett minden bajt. Ott ma­radt vacsorára is, vidám volt, friss volt, szerelmes volt. Későn este ment haza Megütötte a szabad levegő, a vidám órák­nak vége volt, előtte állott a sivár jövő. Felállította a szereplőket, az esemé­nyeket, mint a sakkfigurákat. Egyik felül a kis gróf Hammer Ka- • ticával. Szaladnak egymás felé. Másik ol­dalon ő dr. Szabó István, szemben Piroska. Mind a két pár ég a szerelemtől, a fiatul tűztől, de mind a kettő össze nem kerül­het. Sohso látták egymást talán, sohse ta­lálkoztak, semmi dolguk egymással. Va­lami mégis Jközéjük ékelődik. Vagy az egyik pár közé, vagy a másik pár közé. Félre tolni nem lehet az éket. A Szabó orvosi szava, az az ék. Most az ő hatal­mában van. Elhárítja az akadályt a kis gróf, meg Hammer Katica elől, akkor nincs ítiaradása, mehet uj fészket keresni, mehet egyedül. Töprengett : — Talán nem is használ nekik. Ta­lán megunják; egymást, talán nélküle is szótválasztják őket, talán nem is lesz baj belőle. A gróf még gyerek, mire férfi lesz, övé három vármegye, övé a hatalmas va­gyon, amelyik felejtet vele más földi bajt. — Es vele ? Mi lesz vele ? Áltatta a lelkiismeretét. Az este gyönyörű, tüzfé­nyü óráira gondolt, aztán a nyugalomra, H jövendő családra, a békére. Szép lassan kihúzta az éket, áttolta a másik oldalra. — Tegyük fel, hogy operálok — nyugtatta meg magát. Az egyik emberen bizonyosan segítek, másikat megölöm ta­lán. Az orvos nem cselekedhetik más­képpen. Korán reggel felkereste Kram doktort. — Igaza van, kollega ur — mondotta neki. A diagnózis helyes. •j| asseGGuünaN 'J/III 'uaiyw 03 eqoon Bq-uBiugog ) PIM aA^uaina^q sa uaAStn B-rjrairBApi gj j }BUi[BpoJi ujjo-iig "BZSSIA JPMS^ISE^N UB} -}020Jy?*Tl ^95J9J9Z9;9d s? ^Trafj93{ }-„8qocrg" OTIOUIS tis-BioSBUioso nepaie -pi9980[9 UBq£3«n y •MXOJIG V JOZB eo^uoj jnAi^puej je£3 so^njnqjj o FL^ -UIOZS 'BOBBPBZZUPA'SUIAI ' HL! ( NJ 0.1 >Í ^ 'F '^enzeje Jl"!|OJ!S uol|euxseq !* -zs«q ptAOJ j«m qopoAaezs aBqtfmjzsy -g •qeajUiíáojCSSem injeq uopi ptAOJ T^ít? „^tpoH" a!l O J!S '19a -poAuezs TiBq^nanqeaöS ^ijfl '^oztspaij^ '5 •p©AQ9za UBq{«ra]B}n^q S93oqo2[ in}Z99jo >t aopi nzssoq y 'ipirezaen^ui ksa6oqo5i«ieuiBzs -u^q lAdezsozfiei '(^ofeqopn;) jojfpum*) •BAjaBlB IB4|15 IB5[ 1SOAJO zy •«aoJo^ f qu95^neS9ATi 'BJy •n'eqj'B^ -JOZ9í£S9Á3 aepaiui o^UTjdeq Ul/OJlC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents