Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-13 / 7. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. február 13. 7. szám. BALATONVIDÉK Politikai liolil;ip. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG- ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 £ Nyilttér petitsora 1 korona. Szomorú kilátások. Az iglói választás tartja izgalomban az ország összes politikai pártjait. A pénz, a terror, a korrupció meghozta Khuenék számára az első diadalt, melynek nyomán örömmámorban úszik az egész kabinet s vérmes reményekkel eltelve készülődik a nemsokára bekövetkezendő általános választásokra, melyből, mint hiszik, szintén győztesen fognak kikerülni. Újult erővel, fokozott buzgalommal látnak hozzá az uj páitalakitás munkálataihoz s már a legközelebbi napokban publikálni fogják széles ez országban a megalakulás tényét. Mint az előjelekből következtetni lehet, sok hivőre, kövelőre fognak találni. A törvényhatóságok ugyanis egymás után vetik el szótökbséggel a bizalmatlansági Indítványokat s csak igen gyéren jelentkezik egy-két vármegye, amelyik.törvénytelennek deklarálja a kormány kinevezését s ezt bizalmatlansági határozattal is megpecsételi. Az iglói választás sikere a két függetlenségi pártra is nagy hatást gyakorolt. Ugy látszik, a jó urak belátták végre a régi latin közmondás igazságát, hogy : dnter duos litigantes, tertius gaudet» s szánvabánva bűneiket, közeledni óhajtanak egymáshoz. E közeledés eredménye a véd- és dacszövetség, mely máris létre jött a két párt között. A késő bánat, azonban ebgondolat. Az ország népe bünül rója fel a függetlenségi pártok mindegyikének, hogy az iglói választókerületet szinte kardcsapás nélkül engedték át Klmenéknak s nem lehetetlen, hogy a példa demoralizáló hatással lesz egyes kerületek választóközönségére. Igaz ugyan, hogy «egy fecske még nem csinál nyarat* s hogy még Kristóffy is talált magának kerületet abban az időben, de az is bizonyos, hogy az ország belefáradt már az elérhetetlen után való küzdelmekbe, megunta a hangzatos frázisokat a mihelyt Khuenék alakuló uj pártja a békés munkál kod haladás jebzavát tűzi zászlajára, igen sokan lesznek, akik feladva eddigi elveiket, e zá

czló alá fognak tömörülni. Justhék végzetes kuruckodása ha nem is okozna egyelőre még a 48 bukását, végromlását az egész vonalon, de megteremti a 67 reneszánszát, mellyel aztán kezdhetik a küzdelmet elülröl s nagy kérdés, hogy lesz-e még egy olyan általános nemzeti fellelkesülés, mely diadalra s ezzel többségre is juttatja a 48-at. Lehet, hogy pessimistikus szemüvegen látjuk a helyzetet, mely nem is olyan komoi-, mint amiljennek képzeljük, de mégis, nem hallgathatjuk el abbeli aggodalmunkat, hogy a két 48-as párt véd- és dacszövetsége, melyet a kerületek népe nem is igen fog megérteni, még nem elég biztosíték arra, hogy a közelgő választásokból a párt győztesen kerüljön ki. Ha a mindnyájunk által oly hőn óhajtott egyesülés á különvált pártok közt hamarosan be nem következik, ha a közelgő választási harcokba nem egyesült erővel, nem a Kossuth név varázsával mennek bele, akkor szomorú kilátásuk lehet mind nekik, mind az országnak, a jövőt illetőleg. Gamma. A keszthelyi ipari és gazd. hitelszövetkezet közgyűlése. Amikor a szövetkezeti e?zme a maga áldásosságáva! és szükségességével országszerte általánosan és mindenütt, mindenben egyre jobb s jobban érvényre jut, uralkodóvá válik, amikor a «szövetkezésben az erő» jelszóként, napról-napra intenzivebb belátásra talál s a mai nehéz megélhetési viszonyok között ezek az intenA BALATONVIDÉK T A K ü A JA. Rákóczi itél. A Halál nevezetű kaszás vitéztől nem félt a kuruc katona. Annyiszor volt találkozása és ugy összeszokott vele már, hogy ntóbb szinte jó cimborája lett. A labanccal való viaskodásában sokszor jött segítségére s a győzelmes tusa utáu a fringiás vitéz vidáman kocintott kaszás barátja egészségére. Hogy aztán néha napján a két hű cimbora is hajba kapott egymással és a kaszás véletlenül ugy találta földhöz teremteni a fringiást, hogy ottragadt, hát ez is éppen közönséges és természetes dolog vala. A legjobb barátok között is megesik az ilyesmi. . . Han em egyszer a szentgyörgyi mezőkön ütött, táborban a karabélyosokra mégis csak ráijesztett a kaszás. Egy szép napon ugyanis o't az történt, hogy halva találták Villám hadnagyot, akinek ez a szép név csak a kuiuc neve vala, mert voltaképpen De Villárdsnak neveztek, lévén a Frankusok országából jövevény-katona. Nem a csatamezőn találták pedig halva, mert ez is közönséges és természetes dolog lett volna, ijedésre okot nem adott, legföljebb, ha egy sóhajtásra, hogy: —- No lám szegény

7 Villám pajtás, téged még a babád *em sirathat meg, mert haj, messzi van ide az a Páris-ország... Szép, virágos kis kertben, violák meg piros rózsák között feküdt piros vérében Villám hadnagy. A Szentgyörgyi kúria egy muskátlis ablaka alatt éppen, iL-ely ablakon belül minden violánál, rózsánál ós muskátlinál szebb virág virított. Fiatal, szép menyecske, a karabélyosok vicekapitányának, Szentgyörgyi Miklósnak ifjú felesége. Ez már, nemde egy kissé különös dolog vala ? Az ijedés azonban mégis csak akkor kezdődött, a mikor Szentgyörgyi kapitánytól elvették a kard jár ós gyilkosság gyanúja miait a hadbíróság színe e'ó idézték. A hadi biróság elitélte Szentgyörgyi Miklóst. Bizonyossá vált ugyanis s a vádlott maga is beismerte, hogy a gyilkosság napján, portyázó útjából visszatérőben benézett feleségéhez ós öreg édes anyjához. Kétségtelenül megállapították azt is, hogy a gyilkos golyó a kapitány karabélyából ment De Villards szivébe. Nyilvánvalóvá lön az, hogy Szentgyörgyi kapitány többször hevesen összetűzött a hadnaggyal, mivel táborszerte suttogtak róla, hogy De Villards szemet vetett a kapitány né asszonyra. . . Miudezt nem tagadta Szentgyörgyí kapitány. — Világos tehát, mondta a biróság, hogy a gyilkos vagy a kapitány, vagy háza népe, vagy katonái közöl valaki az ő tudtával, beleegyezésével, avagy egyenes parancsára. így van e avagy másképen ? — feleljen a kapitány. Es ha nem ó a gyilkos, nevezze meg azt, mert kell hogy ismerje. . . Szentj.yörgyi kapitány sápadt arccal, de egyenesre emelt fővel, nyílt, bátor tekintettel állt birái előtt. Az utolsó pontra nézve megtagadott minden fölvilágosítást és csak annyit mondott : — A lelkem nyugodt. Várom ítéletemet. . . Kajaly Pál, a generális főhadbiró elfogultságtól reszkető hangon hirdette ki az ítéletet. Szinte látszott, hogy a saját szivébe vág minden szava. De hat mit tegyen ő? A hadi regula világosan mondja, hogy «a gyilkosok és emberölők halállal