Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-30 / 5. szám

• 8. fisága iránt, most az is eloszlott s szinte jól esik az ország népének látnia, hogy a sok komédiát rendező, frázisokon nyargaló, feltűnést kereső ssájhös között akad még a 67-ek táborában is igaz ember, akit sem egyéni, sem pártérdekek nem vezetnek s egyedül a haza érdekét tekinti minden ténykedésében. Beszéde komoly intelem a képviselő uraknak s biz' Isten jó lenne megszivlelniök. A válság forgatagában Kossuthtal és Apponyival együtt nyugodtan és biztosan áll s talán jön még idő, lesz még alkalom a közeledésre s megegyezésre, hisz mindegyiket egy szent eszme : a haza boldogul cLScl lieviti. A válság felidézői pedig csak hadd kapkodjanak olcsó babérok után, a nemzet, melyre oly fennen hivatkoznak, majd megmutatja a választások idején, hogy mit tart a szájjal vallott hazafiságról. Gamma. A közigazgatás fejlődése. Magyar állami életünk egész 1848. évig vármegyei intézményünkben kifejlődött önkormányzatunkat mindig államinak és a nemzet végrehajtó hatalmának részeként tekintette. Csak az 1867-iki kiegj'ezés után törte át ezen hagj'ományos felfogást :iz 1870. évi XLII. t. c. akkor, midőn első szakaszában kimondotta, hogy a vármegyék és szab. kir., valamint a törvény 88. § ábau felsorolt, városok usiut önálló törvényhatóságok jövőre is gyakorolni fogják a törvény korlátai között; 1. az önkormányzatot ; 2. az állami közigazgatás közvetítését ; 8. és ezeken kívül orsságos ügyekkel is foglalkozhatnak. Ez a rendelkezés az önkormányzatot most már csakis a helyi ügyek intézésére szorította és szembe állította a közigazgatással, melyet állami feladatnak ismert, el. A közigazgatás tehát az egész vonalon álBALA'fONVIDÉK laminak vau elismerve, de csak mint funkció, mint, szervezet ellenben megoszlók az autonom és az állami szervek között, mely szervi elágazódás funkcionális harmóniáját, az 1876. évi VI. t.-e.-kel alakított közigazgatási bizottság biztosítja. A közigazgatás szervezeti államosítására irányuló törekvés időközben a L-x Szaparyánának 1907. évi LVIII. t,.-cikkel történt hatályon kívül helyezésével, a napirendről ezidő szerint teljesen levétetett. A közigazgatás tehát, mint funkció, mint az államszemély idegműködése állami működés, mint organizmus, egységesség hiányával túlnyomó í észben szakadozott autonom szervezet ós mint, ilyen, célirányosan egységes ós szabályos működés kifejtésére képtelen. Szakadozottságával kasztszerüen elszigetelt társadalmi osztálytagosulás jellegét bírja és egymástól a tételes törvényekben felállított mesterséges korlátok által vau elzárva a rtfndi korszak marad vány a k ént. Ezek a mesterséges korlátok azt hiszem, minden szakember előtt elég világosak. Szükségességük teljesen érthetetlen. Egy azonban nagyon is tiszta ós világos, az t. i., hogy ezen mesterséges korlátok létezésében keresendő a magyar közigazgatás bajának forrása. Vau ugyan e télen is már némi haladás az állami és a vármegyei alkalmazottak nyugdíj viszonosságát szabályozó 1907. évi L1X. t.-c. megalkotásában. Ebből már látjuk, hogy a baj igazi alapja már az intéző faktorok előtt, sem ismeretlen. Hogy az állami közigazgatás terén működő állami ós autonom szerveknek egységes és viszonylagos nyugdijiutézménye mennyire fontos a közérdek szempontjából és liogy ez nem az egyes tisztviselők magánérdeke, hanem a szó legszorosabb értelmében véve a legvitálisabb nemzeti közérdek, azt mint lényt, a következőkben óhajtom megvilágítani. A nyugdíj viszonosság a legszorosabb összefüggésben áll ugy az elméleti, mint a gyakorlati szakképzéssel, mert csak a teljesen egységes nyugdíj viszonosság adja lehetőségét, annak, hogy a közigazgatási pályái a lépő fiatal erő, gyakorlati idejét, akár az autonom, akár az állami szervezetben felváltva : községekben, megyékben vagy városokban és esetleg a központban is tölthesse, a szerint, amint tehetségéuek 1910. január 1. és hajlamainak megfelelően városban, vagy a vidéken képes érvényesülni. Az egységes nyugdíjintézmény segélyével ós keretében lehetősége és módja nyujtatik annak, hogy felsőbb hatósági jogkörrel felruházott köztisztvisslő ne iut.ézkedjék, ne rendelkezzék olyan viszonyok felett, melyeket egyáltalán nem ismer. Hogy felsőbb hatósági hatalmát ne legyen kénytelen öntudatlanul tévesen, a gyakorlati tapasztalat. és szakképzettség birtokában levő és hivatása magaslatán álló alantas közeg kifogástalan rendelkezéseinek kerékkötőjéül használni. Sőt az egységes nyugdíjintézmény az, melynek keretén belül nemcsak módja ég lehetősége adatik meg annak, hogy az élet összes viszonyai és feladatai intézésének és megvalósításának gyakorlati elsajátítása utján magának a felső fokra lépő tisztviselő oly gazdag tapasztalatokat szerezzen, melyek az élet minden viszonylatai között számára az eligazodás, a megértés kulcsát adják, hanem egyúttal a magasabb állások betöltésének föltételéül kell, liogy szolgáljon az alsóbb fokon szerzett, gyakorlati képzettség. így azután ki volna kerülhető az, a mi a mai rendnek zavara ós bűne, hogy szolgabiróvá, sőt főszolgabíróvá a mai rendszer szerint gyakran választat.ik meg olyan tisztviselő, aki még községi ügykezelést nem is látott, nemhogy azt ugy ismerné, mint ahogy azt ismernie kellene. Nem is csoda, mert hisz egyenesen a zsurokról lépnek át a közigazgatás legfelsőbb fokára és végső fokban döntenek óljtismeret ós illetve tapasztalat, nélkül. Iir, tehát nagyon is szükséges helyreállítani az első, közép és felső fok egészséges vérkeringését. A mai rendszerben közigazgatási szervezetünk aképeu vau felépítve, nogy a legelső fokú közigazgatási orgánum, a belügyminisztérium egyáltalában niuos szervi kapcsolatban a középfokú hatóságokkal, a törvényhatóságokkal ... A belügyminisztérium nem a kiválóbb vidéki erők bevonása által, hauem úgynevezett, fizetéstelen miniszteri fogalmazó gyakornok* jelöltek kinevezése által egésziti ki személyzetét. Ezek anélkül, hogy a vidéki életet közvetlenül ismernék, anélkül, liogy tudnák, mit tesz a törvényeknek ós rendeleteknek az életbe való átültetése, lassankint feljutkészni, hogy van-e megjelenésükben bizonyos megállapított reud. — Hisz — úgymond — a csillagvizsgálás tudománya még Görögországban is igen fiatal, Eudoxus, aki ezt a tudományt elsőnek ültette át Egyiptomból Görögországba, az üstökösökről még semmit sem mond. Conon, aki ;>z egyiptomiaktól megfigyelt napfogyatkozásokat összegyűjtötte s maga is igen szorgalmas természetkutató volt, szintén nem emliti az üstökösöket. Epigenes ós Apollonius Myndius, akik saját állításuk szerint Chaldaeában tanulták a csillagászatot s a legkitűnőbb természetbúvárok, az üstökösökre nézve nem egyeznek egymással. Apollonius szerint a clialdaeai csillagászok az üstökösöket a bolygók közé sorolják. Epigenes pedig azt állítja, hogy a chaldaeusok határozottan semmit sem tanítanak az üstökösökről, hauem azt hiszik, hogy roppant erős és kavargó légmozgás szüli őket. Charimander az üstökösökről szóló könyvében emliti, hogy Anaxagoms bölcsész idejében az égen egy hatalmas nagyságú • fény gerenda, jelent meg és több napon keresztül tündökölt. Callisthenes szerint ép ilyen hosszú, tüzes égi jel tűnt fel akkor is, mikor Buris ós Helice achajai tengerparti városokat Kr. e. 372-ben egy irtózatos földrengés elpusztította. Aristoteles szerint a hosszú tűzoszlop később valóságos üstökössé vált. Seneca még ezt teszi hozzá ! «Ebben az égi jelben sok m

egjegyzésre méltó dolog volt, de egy sem inkább, mint az, hogy mihelyt az égen feltűnt, Buris és Helice '

t városokat tenger fedte el.» Seneca nem fogadja el azt a feltevést, hogy az üstökösöket a roppant erős légmozgás szüli, mert akkor az üstökös szól nélkül soha sem jelenhetne meg. Most pedig azt látjuk, hogy a legcsöndesebb időben is van üstökös. Egyébiránt az üstföliös sokszor hat hónapig is látható, már pedig a vihar annál gyorsabban lecsendesedik, mentül féktelenebb. Ha az üstökös a széltől függne, a széllel, viharral együtt el is tűnnék Seneca szerint tehát Ejiigenes véleménye nsiii állhat meg. Az üstökösök majd keleten, majd nyugaton, de leggyakrabban északnyugat körül tűnnek fel Alakjuk sem egyforma, de azért valamennyi joggal nevezhető üstökösnek. Mivel csak nagy időközökben lehet őket látni, alakjukat nehéz összehasonlítani. De még ugyanazon időben is egyik ember ilyennek, másik amolyannak látja, aszerint, amint élesebb vagy kevésbé éles szeme van. Az üstökös farka némelyek szerint ugy származik, hogy a bolygó csillagok közül egyik a másikhoz társul szegődik s igy közös fényük meghosszabbodik. S ez nemcsak akkor történik, mikor egyik csillag a másikhoz ér, hanem akkor is, ha egyik a másik felé közeledik. Ugyanis a köztük levő teret mind a kettő megvilágítja, mintegy lángba borítja s igy keletkezik az a fénykéve, melyet az üstökös farkának nevezünk. Seneca felhozza ezt a véleményt, de siet is megcáfolni. Felemiit egy óriási üstököst, mely Demetriusnalc, Syria királyának halála után, kevéssel az achaiai háború előtt tűnt fel az égen. Ez akkora volt, mint a nap. Először egy tüzes, vöröses fénykör jelent meg, mely vakító fényt lövellt s az éjtszakát egészen megvilágította. Mindig jobban-jobban összezsugorodott s aztán nem volt látható. Hány csillagnak kellett volna tehát összetalálkoznia, hogy ekkora testté legyen ? kérdi Seneca igen helyesen Attalus uralkodása alatt pedig olyan üstökös tant fel, amely kezdetben kicsiny volt. Nemsokára felemelkedett és szétterjedt s a tejút vidékét teljesen eltakarta. Hány bolygó csillagnak kellene tehát összeverődnie, hogy az égboltozatnak oly óriási része tűzben égjen ? Apollonius Mijndius máskép gondolkodik. Szerinte az üstökös nem egy test, hanem sok bolygó együtt. Zeno filozófus szerint, ki Cicero korabeli epikureus volt, 8z üstökös hosszúkás alakja összeütköző csillagok sugarainak szüleménye. Ezért sokan abban a hiszemben vannak, hogy egyáltalában nincsenek is üstökösök, hanem alakjuk csak a szomszédos csillagok fényének kölcsönös visszaverődése.. Mások ismét, azt állítják, hogy üstökösök vannak ugyan, de a csillag név nem illeti meg őket, mert szétfoszlanak s nem is sok ideig tartanak. A római tudósok közül legtöbben a legutolsó nézetet vallották. Seneca eltér honfitársai véleményétől. Hntározottau kimondja, hogy az üstökös