Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-26 / 26. szám

BALATONVIDÉK 1910 junius 26. arra, hogy az ipartestület ma közgyűlést tartson az elnökválasztás miatt. De ha már ezen a kérdésén túl vannak s az elnökválasztás ügyében tárgyalnak, akkor mindenesetre szükséges lenne, hogy az iparosok zöme tisztába jöjjön azzal, hogy luk azok, akik magukat az iparosok «Választási Bizottságának> nevezik és fel vannak-e jegosítva arra, hogy mint ilyenek az ipartestület békés eg) üttmüködését, apró politikai érvényesülésük érdekében feldúlják ! Tisztában kell lenniök azzal, hogy a torzsalkodásukkal oly állapotokat fognak teremteni, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy ama bizonyos " Választási Bizottság működése nem hordja magában a józan felfogás és megfontoltság ismérveit. Ezeknek a hiánya pedig sokat fog ártani, mert ugy értesülünk, hogy az elnökváltozás maga, más, az ipartestület an3

?agi érdekeibe vágó változásokat is elő fog idézni és ép e miatt k étszeresen megfontol ásra méltó a nem indokolt csere. És most is csak azt tudjuk ajánlani, hogy sokkal okosabban teszi az iparosok eg}

7eteme, ha megérti e mondás igazi tartalmát ; — hogj

7, ne azt keressétek, ami elválaszt benneteket, hanem azt, ami összeköt! És ha ennek az igazi értelmét az iparosok zöme magáévá teszi, akkor bizonyosuk leszünk abban, hogy a tagok az ipartestületet nem fogják kiszolgáltatni a politikai jelszavak alá csoportosuló vérmesebb és e miatt erőszakosabb hajlandóságú demagógoknak, hanem azok közé állnak, akiknek munkateljesitö eszközeik körében a sip, dob és cintányér eddig sem volt található. iparosság egyeteme arra, hogj

7 ne üljön fel apró jelszavak alatt tömörülő akarnokok izgató beszédeinek és felfogásainak ? Majd meglátjuk mi lesz, hiszen a csendes, jóravaló, kitartó munka emberei várhatnak; do az iparosok egyeteme ma már mindenesetre helyesen cselekednék, — ha már a rendbontó elemeket maguk közül ki nem is küszöbölik, — de oda hetyezik, ahova valók — a szögletbe, vagy, ami még ennél is okosabb, ha az idejét mult politikai fegyvereiket félreteszik és visszaállítják az előbbi állapotokat, folytatják a munkát, mert mi inkább becsüljük a becsületes paktumot, amely végtére senkinek sem árt, mint a békétlenkedő elemek folytonos uszítását. Mikor fog felemelkedni a kisA Yálagztági Bizottság közggülége, Az iparos kör úgynevezett Választási Bizottsága 130 tagból áUó aláirást gyűjtött és amint értesülünk, a jövö vasárnap közgyűlést tart, amelynek éle, ugy halljuk, nem aunjira az ipartestü'et vezetősége, mint inkább Berkenyés István helybeli káplán ellen irányul. Ha csakugyan igaz volna ez a kósza kir, akkor is csak sajnálni tudnók az ipartestület józanul gondolkodó elemeit, kik, bizonyos képzelt politikai sérelem orvoslását — amely külömben már minden komolyan gondolkodó ember szemében rég befejezést, nyert — abban találják, hogy felette az ipartestület köpenye alatt mondják ki magán véleményeiket. Az ipart-stület ugyan is a törvények szerint a komoly ipari érdekeli ápolására rend-1'etet.t, nem pedig politikai korlest.anyául. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a következmények mindenesetre be fogják igazolni, hogy a szélsőséges hajlamúak törekvéseikre nem választották meg helyesen sem a helyet, sem az időt. A készthelj-i káplánnak ártani nem fognak, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a heccnek mi az indító oka, — de hogy törekvésük az iparosok egyetemének hasznára lesz e, az más kérdés. De külömben is szükséges volna felvilágosítani az ipartestület igen sok tagját avról, hogy némelyek — akik ipari gyakorlatot nem folytatnak — és mások, akik szubvenciókkal és negyed munkás létszámmal dolgoznak és ismét mások, akik a kötelékükbe épen csak mint. dijfizetők tartoznak, akár személyi érdemeik, akár munkabirási, akár alkotó képességi tehetségük révén megérdemlik-e azt, hogy miattuk és akaratuk miatt az ipartestület békessége feldul«ssék. Mert, ha van sérelem és az személyre vonatkozik, ám tessék elégtételt kérni és venni, de akkor, ha a magyar iparosság egy töredékének akár értelmi, akár érzelmi színvonaláról alkotva képet, azt kifejezni is bátorkodunk, ez semmi esetre sem lehet jogcim arra, hogy egyesek fanatikus dühük és boszuvágyuk kielégítésére az iparosok egész józan tömegét felhasználják. Mert, ha elvetjük az egyes embernek a legkomolyabb formában megadott elégtételét, hogyan vegyük komolyan a tömeg ténj kedését., amikor abban rendszerint csak egyes demagógok akarata óhajt, erőt nyerni! Berkenyén István káplán a pünkösd vasárnapi zajongókat éretlen suhaneoknak nevezte s ezért megjelent már két röpirat, amit most még az ipartestület akaratául becsempészett közgyűlési határozat is akar követni; — vajjou ezek a jó uvak süketeknek tetetik magukat egy sokkal nagyobb sérté-isel szemben, aminek pünkösd vasárnapján mindnyájan fültanúi voltunk s amire most, a címzetteket tiszt,elettel emlékeztetni bátrak vagyunk. Vájjon mindenáron el akarják felejteni azt, hogy ugyancsak őket, Rakovszky István, saját, fülük hallatára «csürbé» nek nevezte, A megérdemelt, kósza hírként bolyongó kritikáért két röpirat és egy közgyűlés ; — amikor az igazi sértésért hallgatnak, mint a dinnye a fűben ? Erről nem röpirat óznak ? Miért ? . . . óh miért ? Keszthelvváros és vidékéről a legszebb képesleüelezölapol* ^cip^aíól? Sujánszl^v Józsefnél Kesztfye* lpen. Kossuth £ajos--utcaLent a kertben, összenéztel: a bölcsek E varatlan, meglepő csudára, Amíg végre a legvénebb köztük Szóhoz tudott jutni nagg sokára : <Mi tagadás, valamennyin láttuk, Nem káprázat, sem csalódás nem volt? Lehullott egy könnyű kölélhágcsó, S felment rajta a Hold! A Holdi A Hold/» _*_ A párbaj. Irta: Gárdonyi Géza. Az eset eleinte nem látszott különösnek. A papa tizenegy órakor, kikeményített fehér ingbe és fekete kabátba öltözött. Azt mondta, névnapi ebédre megy Budára, valami Miklóshoz. Délután azonban felhők szálltak a kis szobába. A két gyerek sűrűn faggatta a mamát, hogy hol vau a papa, miért nem ebédel itthon a papa? és hogy haza jön-e vacsorára ? A fiatal mamán egy gondolat borzongott végig. S ettől a gondolattól azt hitte, elájul. Mert rettenetes ember a papa. A múltkor is éppen ilyen mosolygósan, ünnepisen távozott ; puha, szőke szakállával megcsiklandozta a két gyermek nyakát s a mamának a szemére is rácsókolt (milyen ravasz !), azután egy óra múlva bepólyázott fejjel hozták haza. Duellált. Négy foga most is ott van valahol a vívóteremben. Csak most rémlik viasza a mai bucsuzása, mikor a kis Gizellát megcsókolta, azt mondta: «Pá, kis Murillo-angyal !> mikor pedig a Sáudorkát emelte föl, azt mondta neki: «Jól viseld magadat!* Világos, hogy a Murillo név a «morituri te salutant* eszmetársülása folytán jött az ajkaira s hogy a kis Sándornak jó magaviseletet ajánlott, az is érthető. A fiatal mama a két tenyerébe szorította az arcát, mintha az emlékezetéből akarná kisajtolni, bogy a papa szemében csillogtak-e könnyek vagy nem, amikor eltávozott. A két gyerek fölmászott a kanapéra. Gizella azt hitte, hogy a mama pajzánkodásból takarta el az arcát. Nevetett rá és kopogtatta az ujjait. A mama szemeiből könnyek peregtek. A két gyerek esendes álmélkodással nézte a tejfehér arcon legördülő gyöngyöket. — Ni, a mama sir. A fiatal mama idegesen vert az asztalon álló csengetj'ü gombjára. A Náni befutott. — Igazat, szóljon — rebegett sápadtan a cselédre — nem vett ma valamit észre, mikor az ur elment? A cseléd arcán látszott az ésszrevésben való utólagos igyekezet, de bizony hiába. — A szemei könnyesek voltak ugy-e? — valUtta a fiatal asszony tovább a leányt. — Könnyesek ? Nem, egy cseppet se voltak könnyesek. — Mit csinált az ur, mielőtt elment? — Fel és alá járkált a szobában. — Járkált? Az rettenetes ! — Járkált és később irt is. — Irt is? Hiszen ez borzasztó! — Bizony borzasztó! — ismételte a leányzó bamba tekintette!. A fiatal mama az íróasztalhoz suhant. Reszkető ujakkal kutatta át az irótékát és a papirosokat. Az asztalon ott feküdt egy tarka cimtábláju könyv: c Kiért ürítsük a pohárt ?» Oh, milyen furfangos! El akarja hitetni, hogy nem végrendeletet készített, Bizonyosan ott van a végrendelet a zsebében. Újra a díványra rogyott, a gyermekek mellé, akik félénken dugták össze szőke kis fejüket. — Oh Náni, — zokogta a fiatal asz* szony — meglehet, hogy én ebben az órában özvegy vagyok. Hevesen intett a cselédnek, bogy távozzék a szobából, azutáu ölébe vonta a két kis szőke gyereket ós fuldokló zokogással mondotta nekik ; — Szegény kis árvák ; a papa meghalt. . . A két apróság néma megijedéssel húzódott a mama ölébe. A fali óra szomorúan tik-takkolt. A nap árnyékokat fektetett végig a szőn3

7egeken.