Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-29 / 22. szám

2 BALATONVIDÉK 1910. május 29. napon is csak úgy röpködtek a vallást, Egyházat, papságot, latifundiumokat szidalmazó megjegyzések. Es ök mégis mellverve mondogatják, hogy nem akarják senkinek a vallását bántani s nem támadnak egy társadalmi osztály ellen sem. Ennél pedig cudarabb izgatást még nem látott Magyarország. A Nedeczky emelvényén boldogan üldögélő urak ezt vagy hallották, vagy nem. Ha nem hallották, hát hallják meg most, hogy minő fegyvertársaik vannak; ha pedig hallották, vonják le a következtetést, mert nem gondolnám, hogy t. pártjuk az ő szép szemeikért hajlandó lesz kivételt tenni, ha esetleg hatalomra kerül. Gondolják meg, hogy azon a Justh-párti zászlón a 48 csak hamisítva van, mert az igazi 48 nem a demagógia megvetendő fegyvereivel dolgozott. Fogjon össze Magyarország értelmisége, mig nem késő, mert a tüzes csóvákat botor kezek hajigálják s könnyen elporladhat a jog, igazság s elfoglalja helyét a demagógia és féktelenség ! Igaz magyar. Goldmark ünnepélyünk. Amilyen nagyszabásúak voltak Goldmark ünnepélyünk előkészületei, oly fenomenális, fényes és tartalmas volt maga ez ünnepély is. Dicsőség ránk nézve, liogy Goldmark a 80 éves világhírű mester, a mi városunk szülöttje, de dicsőség nekünk HZ a pazarul sikerült, ünnepély is, amelyen a vendégeknek mondhatnám váratlan tömege vett részt, azzal a feltűnő lelkesedéssel, amely az agg zeneköltőt, méltán meghatotta. A nagy napnak egész lefolyásáról már egy héttel ezelőtt az ország sajtója, de a külföldi lapok is széltibe-hosszába hozták a részletes tudósításokat, de azért egyszerűen napirendre térni felette mégsem akarunk. Kiragadjuk azokat, a pontokat, amelyek kimagasló diszét, fényét képezték az emlékezetes ünnepnapnak s ez indított bennünket arra, hogy Lakatos Vince dr. főgimu. tanár nagyszabású, fenomenális ünnepi beszódét egész terjedelmében hozzuk mig lapunk más helyén külön foglalkozzunk Lukácsy Lajos szobrász művésszel, az emléktábla megalkotójával. Egyébként, az ünnepély teljesen a megállapított sorrend szerint zajlott le. Az impozáns fogadtatás után, a di«zebód következett. Mintegy 250 teríték volt a Hullám szálloda nagytermében s miután a rendezőség még csak 200-ra sem számitott, nem csodálni való, hogy az elhelyezkedés kissé nehézkesen ment. Az ebéd folyamán az első felköszöntőt Dezsényi Árpád dr. nradalmi főtitkár mondta a királyra, majd Hubay Jenő miniszteri tanácsos a magyar kormány nevében üdvözölte a jubiláló mestert, Schwartz Zsigmond dr. magyar és német nyelven elmondott nagyszabású pohárköszöntője után pedig az agg mester állott lel szólásra. Pár rövid, de igaz mély érzéssel áthatott, mondatból állott az egész beszéde. Gyerekkorának ama legrégibb emlékeivel foglalkozott, amelyek lelkéből kitörölhetetlen nyomokat hagytak a amelyek örökké ébren fogják tartani benne a szülőváros iránti szeretetet. A közönség áhítatos csend ben hallgatta, figyel te minden egyes szavát. A kedves meleghangú beszédet ós éljenzés vihara követte. Felköszöntőt mon dot.t még Korbay Károly dr. Zalaegerszeg polgármestere, Horváth György a nagykanizsai főgimnázium igazgatója, továbbá Popper Dávid, Mészáros Imre, a hölgyek részéről pedig igen szívélyesen köszöntötte fel a mestert, Kadelburg Beatrix. A díszebéd után, ugy 4 óra felé a közönség részint kocsin, részint gyalog a városba tartott, hogy a délutánra eső programmpontoknál is ott legyen. Valamivel 4 Óra után volt az emléktábla leleplezése, mely igazán mindenkit meghatott. Kis leányok csokrot nyújtottak át, Goldmarknak, aki szemben az emléktáblával erkélyszerű emelvényen kíséretével helyet foglalt. Innen hangzott el Lakatos Vince dr. fögimn. tanár diszbeszéde is. Az emléküuuep alkalmával érkezett s ott elhelyezett koszorúk a következők voltak : Budapesti Filharmouiai társaság — Goldmark Károly tiszteletbeli tagjának. Zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör — Goldmark Károlynak. Fodor-féle zeneiskola tanári kara — Goldmark Károlynak. Nemzeti zenede — Goldmark Károlynak. Keszthelyi dalkör — A nagy zeneszerzőnek. Soproni zeneegyesület — Disztagjáuak 80 ik születés napjára. Pápai leány egyesület — a •Mesternek» igaz hódolattal. Nagykanizsai irodalmi ós művészeti kör — Hódolata jeléül. Gróf Zichy Géza — a Nagy mesternek tisztelete ós szeretete jeléül. Szemere Árpád m. kir. Opera tagja — A magyar zeneművészet büszkeségének. Kaposvári zenekedvelők egyesülete — Goldmark Károlynak. Budapesti m. kir. posta és távirda tisztek ének ós zeneegyesülete — Goldmark Károlynak tisztelete jeléül. Goldmark Károlynak — M. királyi Operaház. Orsz. m. kir. Zeneakadémia — Goldmark Károlynak. Délután öt órakor a város díszközgyűlést, tartott, amelyen óriási közönség jelent meg. Schwartz Zsigmond dr. képviselőtestületi tag indítványára a diszgyülés egyhangúiig elhatározta, hogy Goldmark arcképét, a városházi nagyterem számára megíesteti. Ezután nagy küldöttség átnyújtotta az ünnepeltnek Keszthely város diszalbumát, majd a premontrei rendház nagytermében megállapított sorrendben fogadta az agg mester a tisztelgéseket,, ámenek befejeztével a Keszthelyi iparosok dalkörének gyönyörű szerenádja következett. És végül — a hangverseny. Ennek számait Kerner István karnagy vezetése mellet t a filharmóniai társaság, ^>vábbá Szoyer Ilonka, Takáts Mihály éneké és Szigeti József, a fiatal, rokonszenves megjeleuésü művész hegedüjátéka töltötte ki. Hogy ez a hangverseny mily magas művészi színvonalon állott, az tudni való már csak a szereplők neveiből is. Nem is akarunk ezért részletekbe bocsátkozni, hanem röviden még csak annyit, hogy a hangversen y után a közönség óriás tömege lepte el ismét a Balaton partját, amely valósáés ünneplő köntösben és tárt, karokkal várja a zenének egyik fejedelmét, aki, im, teremtő képességének varázsával hirdeti a magyar géniusz őserejét, a magyar földnek fcermékenyitő hatását.! Mert ezen a földön zendültek meg lelkében azok az akkordok, amelyeknek folyton erősbödő hullámai a Sába királynőjének hatalmas karaiban oly mesterien érvényesültek. Ezen a földön szivta először magába azt a komolyságot, amely komolyság csak nehezen enged meg magának egy könnyed mosolyt. Természetének ez a szinte Attilái vonása, mely minden művét át meg áthatja, a magyar természetnek is egyik alapvonása ! A dallamoknak abban a csodás óceánjában, amelynek gyöngyeit a legkitűnőbb műbuvárok igyekeztek magasztalni, abban a titokzatos óceánban visszatükröződik a magyar ég derűs komolysága, az a prófétai ős erő, amely sohasem téveszti el útját az emberi szivek birodalmába. Ha Goldmark Károly letenne mindarról a dicsőségről, amelyet hosszú művészi pályáján mint zeneszerző aratott, akkor is megérdemelné, hogy tisztelettel tekintsen rá mindenki, aki egy harmonikus élet tanulságos viszontagságaiból okulni tud és akar. Mert Goldmark Károly élete nemcsak a szépet, hanem a jót és igazat is mindig visszatükrözte. Maga mondja feljegyzéseiben, hogy szomorú ifjúságot élt,; hogy ifjúságának sokkal több volt a tövise, mint a rózsája ; hogy szülőházának küszöbén ott feküdt az insóg, a küzdés, a nyomor. Ezeknek keserű hullámcsapásai edzették meg benne az embert, hogy a művész annál inkább tudjon érvényesülni, hogy annál szabadabban bonthassa ki művészlelke szárnyait. Oh, neki is voltak sötát napjai, de el nem csüggedett, kislelkü nem lett soha, mert reménye horgonyát két hatalmas sziklába vágta bele : a jó és szép megingathatatlan sziklájába. Ez a két fenséges eszme sohasem egyesült talán egy emberben sem oly megragadó harmóniában, mint a mi nagynevű honfitársunkban. Azt mondják, minden művészet a jóságból sarjadzik s hogy csak a jó ember lehet igazi művész. Ha ez a megjegyzés áll minden művészre, akkor százszorosan áll a zeneművészre, mert épp a zene az a művészet, amelyben a szép összes fajai érvényre juthatnak és jutnak is, de az erkölcsi rútnak, vagyis rossznak már messziről harsogja : «E1 innen, itt nincsen számodra hely !» Az esztétikusok azt tanítják s legnagyobbrészt helyesen is tanítják, hogy a zene valamint a legtisztább, a legegyetemesebb, legáltalánosabban érthető művóvószet, úgy egyúttal a leghomályosabb is, amely a gondolkodásnak a legkevesebb táplálókot adja. Belemarkol egész érzelemvilágunkba, de az utolsó akkorddal vége minden hatásnak. Goldmark zenéje mintha megcáfolná ezt a tanítást ! Idegeid rezgése az ő zené • jének hallása után is még sokáig tart, mintahogy az ág is sokáig hajladozik, pedig a dalos madár tovaszállt róla ; mintahogy a tokaji bornak az izét is sokáig érzed, pedig a kehely rég elhagyta szomjas ajkaidat. Mert az ő zenéje nemcsak megkap, nemcsak elbűvöl, nemcsak elragad, hanem édes, jótékony mámorba is ejt és valójában megrészegíti szomjas lelkedet. Ugy vagy Goldmark zenéjével, mint Petőfi volt dajkája dalával, amelyről ez örökszép sorokat énekelte : • Most is hallom a dalt, elhangzott bár: Cserebogár, sárga cserebogár !» A zeneesztetikus belefáradhat Goldmark zenéjének magasztalásába ; eltelhetik műveinek ezeruyi szépségével, de kivetni valóra, keresettre, természetellenesre, merevre az ö műveiben még akkor sem akad, ha kritikus szemét a legélesebb nagyítókkal szereli is fel. De mi az én gyenge szavam az ő nagyságának méltó ecsetelósóre ? Goldmark Károlynak éppen az az igazi nagysága, hogy nem ő beszél, mint ma annyian, műveiért, hanem művei beszélnek őérte. Ö a régi klasszikus zenének legutolsó nagy mestere, legutolsó nagy képviselője, auélkül, hogy bármily tekintetben elavult volna. Tudom, hogy híres honfitársunk sohasem volt a póz embere ; tudom, hogy közmondásossá vált szerénységénél fogva mindig és mindenütt kerülte a feltűnést ; de tudom azt is, hogy mindezeknek elmondásával tartoztunk nem neki, hanem minmagunknak. Tartoztunk neki mindezzel életének ezen legszebb ünnepnapján, midőn az est borulata itt e szent helyen összeolvad nagy lelkében az első reggel rózsás derengésével ; midőn magyar szivünk egész lelkesedésével üdvözöljük az édes, a feled-