Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-24 / 17. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. április 24. 17. szám. BALATO DÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim^re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes száin ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Szépítsük a várost! Keszthelj

T városa és a többi magyar város között körülbelül olyan a külömbség, mint egy bécsi fiakkeros és egy orosz nagyherceg között. Ha az ember egymás mellett látja őket, szinte össze tudná téveszteni a kettőt. Azonban hiába, mégis csak a fiakkeros az, aki felül a bakra, a nagyherceg pedig beleül a kocsiba. Keszthely is a kocsiban- foglal helyet, — ug3^an gyenge kis taksaméter szerint fizeti a közügyek terheit, — a többi város pedig csak a bakon ül. Keszthely fürdőváros, a többi város pedig egyszerűen csak város, — mindeii nélkül. Kesztliel}

ren évente megfordul négy-ötezer idegen, a többiekben pedig legfeljebb ilyen tájban egy-egy képviselőjelölt. Városunknak eme fürdővárosi mivoltára egyszer már ideje volna felébrednie. Minden fürdővárosnak első kötelessége, hogy szép legyen. Ne beszéljünk most arról, ami nincs, teszem azt csatornázás, utcakövezet, vízvezeték ós más efféle. Ez mind szép lehetne, ha volna ; — így azonban természetesen nem le-' het az. Beszéljünk csak arról, ami van, de mégse szép. Van egy főterünk, — az Isten legyen irgalmas annak, aki sáros időben elakad a közepén. Annak a közepén már lyuk is van. Mondjuk a város gomblyuka s ehhez már lehetne egy testhez álló kabátot varrni! Nem mondjuk azt, hogy fásitsák be ; — hiszen elvégre a fa nem tud két lábon járni, majd csak nem bolond, hogy a maga jószántából ide sétáljon az erdőből, ahol rokoni körben olyan jól érzi magát. Csak legalább minden félévben egyszer merjék ki belőle a sarat, vagy ha azt nem is tennék, legalább hozassanak át néhány csónakot a Balatonról, hog}

r a rendes közlekedés akadályt ne szenvedjen. Néhai nagyemlékezetii Festetics grófunk szobra is valószínűleg azért fordított hátat, mert már unta nézűi. Van azonkívül néhány megállapíthatatlan stylü magánházunk, amiket holmi törekvő kőmives mesterek építettek sifonér minták után szabadon. Ezek aztán szépítik a várost ! Az ízléssel bíró ember ugy érzi magát láttukra, mintha most ült volna bele egy fogpiszkálókkal teletűzdelt császárzsemlyébe.Ezeknek az alkotásoknak kellett volna kitekerni a nyakát még tervkorukban. Van egy leendő pompás kis terünk, — az Erzsébet-tér. A villanyos már keresztül is megy rajta papíron. Ennek a közepén van egy távíró pózna, meg egy kiszáradt kut, amelyiknek három kereke hiányzik, de a negyedik, az megvan. A gyerekek szoktak hintázni rajta. Itt még sárkánykig}

Tó is lehet a sarokra vágott kaszálatlan bozótban. Ajánljuk a városnak, hogy a térbe szögellő beépítetlen háromszögletet vegye meg a telektulajdonostól, parkiroztassa s ezáltal teremtsen a fejlődő városrészben egy, a város díszére szolgáló teret. Vagy, ha ezt nem tehetné pénzügyi okokból, legalább arra szorítsa a tulajdonost, hogy a szimmetria érdekében a Geislvíllához hasonló épületet leg}'en köteles építtetni, amelj

7 homlokzatával a térre nézzen. A használatlan kutat pedig be kell temettetni. Mindezeket a városi tanács két három hozzáértő tagja egy-kettőre rendbe szedhetné, hisz voltaképen ezért tisztelte meg állásukkal a közbizalom s akinek mi a hivatása, teljesítse is azt lelkesedéssel ! —*— A BALATON VII) EK T AH C A JA. Páter Benedek**) Irta: Harsányi Kálmán. Utánnyomás tilos. I. Budavára, 1486. (Boltíves cella a domikánusok kolostorában. A .páros csucsivii ólomkarikás ikerablak közelében kurta, szűk templomi pad, egybeácsolva eléggé széles asztallapjával, amelynek felületén apró szelencékben porfesték, hosszú tokbau ecsetek és szabadon néhány dörzsölőkő, vakarókés, csészék és tégelyek hevernek. A víztartó bádogedény oldalt függ, kampón. Ez a páter Benedek munkaasztala. Beljebb terjedelmes, hosszú tölgyfánsztal, körülötte hat X lábu támlátlan székkrl. Az asztalon részben a páteréhez hasonló, részben pedig irókészségek hevernek, készletenként gondosan rendbe rakosgatva. Ez a tanítványok asztala. Rengeteg vaspátitokkal ellátott., súlyos lakatokkal lezárt ládák ós szekrények a fal mellett, a tiszta pergamen, a másolásra a királyi könyvtárból kiadott példányok és a készülő munkák megőrzésére. Az egyik sarokban imazsámoly. Fölötte a falon vasból való feszület. Napfényes májusi reggel. Vén dominikánus fráter bóbiskol egy ládán kuporogva. Föl*) A kiváló szerző s a Petőfi Társaság uj tagja ily cimü és most megjelent kötetének vezérdarabja. rezzen, mikor kocognak az ajtón. Álmosan keresgéli a reteszt. Kivül türelmetlenkedő, de vidám, nevető hangok. A föltárult ajtón azután belép a hat tanítvány. Mind világiak.) A fráter : Azt sem értem még meg soha, hogy egyszerre nyissak ajtót mindőtöknek. Ugyan mi a csuda üthetett hozzátok ma, gyerekek ! Talán bizony vizet mérnek tegnap óta a «Vig Bagoly»-ban, hogy valamennyien a hajnallal ébredtetek? Az egyik tanítvány: Lehet. Egyikünk se kóstolgatta az éjjel. A fráter : Vagy mindmostanig együtt kóstolgattátok ! Hol is találkozhattatok volna össze egyebütt ? Az egyik tanítvány : A sassadi réten, hajnal előtt. A fráter : Veletek se érdemes szóba állani. Egyre csak mókán jár az es.etek. Pimaszok vagytok. Bizony nem illenék már a bolondját járatni ilyen öreg em berrel. Másik tanít vány : Hát nem hiszi kelmed, hogy komolyan mondjuk? Ecce signum ! A fráter: Mi a csuda! Bokréta? A tanítvány : Az ám, még pedig gyöngyvirág ! (A többieké is mind előkerül. Eddig a hátuk mögött rejtegették.) A fáter : Hiszen ez egy egész szakajtóra való! Mit akartok vele ? Többen : Találja ki, fráter Boldizsár. A fráter : Találja ki az ördög ! Majd még, hogy én azon törjem a fejemet, miféle bolondériában sántikáltok már megint! Bánom is én ! Úgyis megmondjátok ; kifúrná az oldalatokat ! Egyik tanítvány : Ünnep van ma, fráter Boldiz-ár. A fráter : Kehüljek meg, ha tud róla a kalendárium. A tanítvány: (nagyon komolyan) Páter Benedeknek ma van a nyolcvanadik születésenapja. A fráter : Május tizenkettő ! Persze, persze ! Szerelmes Jézuskáin, hogy tudtam én erről megfeledkezni I . . . Nem akadna még egy hetedik bokrétátok ? . . . Ejnye, ejnye, biz ezt tegnap is megmondhattátok volna ! (Fejét csóválgatja.) (A folyosóról csoszogó léptek és egy meg-megkoppauó bot nesze hallatszik be. Ráismernek páter Benedek lépéseire. A fráter siet ajtót nyitni neki. A tanítványok bokrétáikat a hátuk mögé rejtve, sorfalat állnak.) Az egyik tanítvány : Azután majd mind egyszerre, fiuk ; az a fő, hogy egyszerre. És teli toiokkal. Majd intek. Vigyázz ! (Páter Benedek belép Hatalmas, harsány éljenl<iáltás fogadja. Kis vézna alkatú, szürke szakállú, megrokkant öreg ember. Csodálatosan sok redő van az arcán, különösen a szeme körül, de sárgafakó szemehéja alól még csupa eleven élettel villog ki apró fekete szeme. A nagy