Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-24 / 17. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. április 24. 17. szám. BALATO DÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim^re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes száin ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Szépítsük a várost! Keszthelj T városa és a többi ma­gyar város között körülbelül olyan a külömbség, mint egy bécsi fiakke­ros és egy orosz nagyherceg között. Ha az ember egymás mellett látja őket, szinte össze tudná téveszteni a kettőt. Azonban hiába, mégis csak a fiakkeros az, aki felül a bakra, a nagyherceg pedig beleül a kocsiba. Keszthely is a kocsiban- foglal helyet, — ug3^an gyenge kis taksa­méter szerint fizeti a közügyek terheit, — a többi város pedig csak a bakon ül. Keszthely fürdőváros, a többi város pedig egyszerűen csak város, — mindeii nélkül. Kesztlie­l} ren évente megfordul négy-ötezer idegen, a többiekben pedig legfel­jebb ilyen tájban egy-egy képviselő­jelölt. Városunknak eme fürdővárosi mivoltára egyszer már ideje volna felébrednie. Minden fürdővárosnak első kö­telessége, hogy szép legyen. Ne beszéljünk most arról, ami nincs, teszem azt csatornázás, utca­kövezet, vízvezeték ós más efféle. Ez mind szép lehetne, ha volna ; — így azonban természetesen nem le-' het az. Beszéljünk csak arról, ami van, de mégse szép. Van egy főterünk, — az Isten legyen irgalmas annak, aki sáros időben elakad a közepén. Annak a közepén már lyuk is van. Mondjuk a város gomblyuka s ehhez már le­hetne egy testhez álló kabátot varrni! Nem mondjuk azt, hogy fásit­sák be ; — hiszen elvégre a fa nem tud két lábon járni, majd csak nem bolond, hogy a maga jószántából ide sétáljon az erdőből, ahol rokoni körben olyan jól érzi magát. Csak legalább minden félévben egyszer merjék ki belőle a sarat, vagy ha azt nem is tennék, legalább hozas­sanak át néhány csónakot a Bala­tonról, hog} r a rendes közlekedés akadályt ne szenvedjen. Néhai nagyemlékezetii Festetics grófunk szobra is valószínűleg azért fordított hátat, mert már unta nézűi. Van azonkívül néhány megál­lapíthatatlan stylü magánházunk, amiket holmi törekvő kőmives mes­terek építettek sifonér minták után szabadon. Ezek aztán szépítik a vá­rost ! Az ízléssel bíró ember ugy érzi magát láttukra, mintha most ült volna bele egy fogpiszkálókkal teletűzdelt császárzsemlyébe.Ezeknek az alkotásoknak kellett volna kite­kerni a nyakát még tervkorukban. Van egy leendő pompás kis te­rünk, — az Erzsébet-tér. A villanyos már keresztül is megy rajta papí­ron. Ennek a közepén van egy táv­író pózna, meg egy kiszáradt kut, amelyiknek három kereke hiányzik, de a negyedik, az megvan. A gye­rekek szoktak hintázni rajta. Itt még sárkánykig} Tó is lehet a sarokra vágott kaszálatlan bozótban. Ajánl­juk a városnak, hogy a térbe szö­gellő beépítetlen háromszögletet ve­gye meg a telektulajdonostól, par­kiroztassa s ezáltal teremtsen a fej­lődő városrészben egy, a város dí­szére szolgáló teret. Vagy, ha ezt nem tehetné pénzügyi okokból, leg­alább arra szorítsa a tulajdonost, hogy a szimmetria érdekében a Geisl­víllához hasonló épületet leg}'en kö­teles építtetni, amelj 7 homlokzatával a térre nézzen. A használatlan ku­tat pedig be kell temettetni. Mindezeket a városi tanács két három hozzáértő tagja egy-kettőre rendbe szedhetné, hisz voltaképen ezért tisztelte meg állásukkal a köz­bizalom s akinek mi a hivatása, tel­jesítse is azt lelkesedéssel ! —*— A BALATON VII) EK T AH C A JA. Páter Benedek**) Irta: Harsányi Kálmán. Utánnyomás tilos. I. Budavára, 1486. (Boltíves cella a domikánusok kolos­torában. A .páros csucsivii ólomkarikás ikerablak közelében kurta, szűk templomi pad, egybeácsolva eléggé széles asztallap­jával, amelynek felületén apró szelencék­ben porfesték, hosszú tokbau ecsetek és szabadon néhány dörzsölőkő, vakarókés, csészék és tégelyek hevernek. A víztartó bádogedény oldalt függ, kampón. Ez a pá­ter Benedek munkaasztala. Beljebb terje­delmes, hosszú tölgyfánsztal, körülötte hat X lábu támlátlan székkrl. Az asztalon részben a páteréhez hasonló, részben pedig irókészségek hevernek, készletenként gon­dosan rendbe rakosgatva. Ez a tanítvá­nyok asztala. Rengeteg vaspátitokkal ellá­tott., súlyos lakatokkal lezárt ládák ós szek­rények a fal mellett, a tiszta pergamen, a másolásra a királyi könyvtárból kiadott példányok és a készülő munkák megőrzé­sére. Az egyik sarokban imazsámoly. Fö­lötte a falon vasból való feszület. Napfé­nyes májusi reggel. Vén dominikánus fráter bóbiskol egy ládán kuporogva. Föl­*) A kiváló szerző s a Petőfi Társaság uj tagja ily cimü és most megjelent kötetének ve­zérdarabja. rezzen, mikor kocognak az ajtón. Álmosan keresgéli a reteszt. Kivül türelmetlenkedő, de vidám, nevető hangok. A föltárult aj­tón azután belép a hat tanítvány. Mind világiak.) A fráter : Azt sem értem még meg soha, hogy egyszerre nyissak ajtót min­dőtöknek. Ugyan mi a csuda üthetett hoz­zátok ma, gyerekek ! Talán bizony vizet mérnek tegnap óta a «Vig Bagoly»-ban, hogy valamennyien a hajnallal ébredtetek? Az egyik tanítvány: Lehet. Egyikünk se kóstolgatta az éjjel. A fráter : Vagy mindmostanig együtt kóstolgattátok ! Hol is találkozhattatok volna össze egyebütt ? Az egyik tanítvány : A sassadi réten, hajnal előtt. A fráter : Veletek se érdemes szóba állani. Egyre csak mókán jár az es.etek. Pimaszok vagytok. Bizony nem illenék már a bolondját járatni ilyen öreg em berrel. Másik tanít vány : Hát nem hiszi kel­med, hogy komolyan mondjuk? Ecce sig­num ! A fráter: Mi a csuda! Bokréta? A tanítvány : Az ám, még pedig gyöngyvirág ! (A többieké is mind előke­rül. Eddig a hátuk mögött rejtegették.) A fáter : Hiszen ez egy egész szakaj­tóra való! Mit akartok vele ? Többen : Találja ki, fráter Boldizsár. A fráter : Találja ki az ördög ! Majd még, hogy én azon törjem a fejemet, mi­féle bolondériában sántikáltok már megint! Bánom is én ! Úgyis megmondjátok ; ki­fúrná az oldalatokat ! Egyik tanítvány : Ünnep van ma, fráter Boldiz-ár. A fráter : Kehüljek meg, ha tud róla a kalendárium. A tanítvány: (nagyon komolyan) Pá­ter Benedeknek ma van a nyolcvanadik születésenapja. A fráter : Május tizenkettő ! Persze, persze ! Szerelmes Jézuskáin, hogy tud­tam én erről megfeledkezni I . . . Nem akadna még egy hetedik bokrétátok ? . . . Ejnye, ejnye, biz ezt tegnap is megmond­hattátok volna ! (Fejét csóválgatja.) (A folyosóról csoszogó léptek és egy meg-megkoppauó bot nesze hallatszik be. Ráismernek páter Benedek lépéseire. A fráter siet ajtót nyitni neki. A tanítványok bokrétáikat a hátuk mögé rejtve, sorfalat állnak.) Az egyik tanítvány : Azután majd mind egyszerre, fiuk ; az a fő, hogy egy­szerre. És teli toiokkal. Majd intek. Vi­gyázz ! (Páter Benedek belép Hatalmas, har­sány éljenl<iáltás fogadja. Kis vézna al­katú, szürke szakállú, megrokkant öreg ember. Csodálatosan sok redő van az ar­cán, különösen a szeme körül, de sárga­fakó szemehéja alól még csupa eleven élet­tel villog ki apró fekete szeme. A nagy

Next

/
Thumbnails
Contents