Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

1909. szeptember 12. BALATONVIDÉK 6. lyére szoros rendőri felügyelet alá. Lovak, koosik elárvereztetnek és a befolyó ár házi szükségletekre fordítandó, vagy beutalandó a kinostárhoz. Ugyanosak felveendők tetszésszerinti vallás kötelékébe s házasfelek a törvény szerint összeadandók és beanyakönyvezen­dők. A szoros rendőri felügyelet akként volna foganatosítandó, hogy az illelö egyén egy arcképes igazolványt kapna ; benne pontos szeuiélyleirással a hogy mely rend­őri hatóság felügyelete alatt áll. ily felügyelet alatt álló egyén a fel­ügyelő hatóság hatásköri területét bejelen­tés nélkül el nem hagyhatja, ezek is az igazolványban vezetett engedéllyel és be­jelentett elfogadható céllal s ahová megjött is, 12 órán belül jelentkezni tartozik és visszatérése előtt kifogástalan viselkedését igazolni. Hetenként egyszer tartozik jelent­kezni éj uiég az illető hatóság is köteles volna kétszer ellenőriztetni, hogy nem csa­varog-e ? Ily igazolvány nélkül, melynek elő­kérésére minden csendőri közeg, pénzügy­őiők, mezőőrök, éjjeliőrök szolgálatban ló telre való tekintet nélkül jogosítottak — a cigány bárhol letartóztatható. Ezzel kapcsolatban volna eszközölhető a telepekbőli kihelyezés olyanokra, kik a telepekben kifogástalan magaviseletet ta­núsították és valamely kenyérkereső mes­terséget elsajátítottak. A telepben eltöltölt idő alatt a muu­kák értékesítendők s mint a fegyházi mun­kásoknál, egy bizonyos percent tőkésítendő az illetőnek, hogy amennyiben kitelepítésre alkalmassá válik, legyen kis tökéje házi szükségleteinek beszerzésére ós mestersége kezdésére. Aki azután a telepből, vagy a rendőri felügyelet alól elszökik, az visszaállítandó a telepbe ós szigoritott elbánás alá veendő. Dissonans hangok. A «Zalai Közlöny» legutóbbi számá­ból megdöbbenéssel olvastam azon hírt, hogy a nagykanizsai irodalmi ós művészeti kör dalárdája, bizonyos a székesfehérvári dalüunepély alkalmával történt dolgok mi­att nem fog részt venni a dunántuli da­losszövetségnek 1910. évi julius hóban tar­tandó dalünnepélyén A cikk jól értesült­ségröj szól ? a beavatottak titkolódzásáról tesz említést, pedig az ő híre már idejét multa. Azon beavatottak egyike, kit, talán érdekelt a hír, szíves volt, velünk a szó­banforgó incidenst barátságos utOn szóbeli­leg elintézni s a dunántuli dalosszövetség pályázatára beérkezett művek elbírálásában s az állandó bíráló bizottsági gyűlésen te­vékeny részt vett. Éppen ezért megfoghat­lannak látszik előttem a jól értesültséget hirdető közlemény s előttem nem tűnhetik tel másnak, mint vagy rosszakaratnak, vagy a jól értesültsóg teljes hiányának. Akkor ugyanis, mikor a magas mű­veltségi színvonalon álló művészeti ós iro­dalmi kör két, teljes éven át teljes szerete­tével tette magáévá szövetségünk ügyeit, mikor szövetségünket az 1906. évi dalün­nepélye alkalmával diadalra segítette, még a gondolata is messze áll tőlünk annak, hogy a cikknek hitelt adjunk. Emberek vagyunk mindnyájan, tud­juk, bogy hibázhatunk és véthetünk egy­más ellen, de épen az emeli magasra az embert, hogy felülemelkedik a kicsinyes bánlódásokon, a meggondolatlanság miatt esetleg elkövetett sérelmeken s a nagy, a szent közös ügy érdekében keblére öleli azokat, is, kiket talán elleneinek vélt. Nem adhatunk tehát hitelt a jól ér­tesült cikknek már csak azért, sem, mert, a beavatottak egyikének biztos igéretét bír­juk, hogy szövetségünket a dalünnepély elő­készítésében mindenkor támogatni fogják. És mi hálásak is vagyunk és leszünk is ezen támogatásért. Tudjuk, hogy a tanít­vány csak mesterétől tanulhat s a testvér csak a testvér támogatására számithat. Mi­vel pedig a nagykanizsai irodalmi és mű­vészeti kör a dalünnepély előkészítésében, vezetésében és diadalra juttatásában mes­terünk, a dal, az édes, kedves magyar dal szeretetében testvérünk,, ssgitséget és tá­mogatást tőle várunk. Azt hisszük, hogy ha vo't, is valami félreértés, mi a beavatatlanok találgatásá­nak tápot nyújtott, a daltestvéri szeretet szent tüze meg fog szüntetni közöttünk minden aggályt s a művészeti és irodalmi kör dalárdáját dalünnepélyünkön mi ép oly meleg szereteltei és lelkesedéssel ölelhetjük keblünkre, mint azt ök velünk három év­vel ezelőtt tevék. Egy megyének a fiai vagyunk, egy szent cél, a dal szeretetének ébrentartása, a dalszeretet, fejlesztése lebeg előttünk, te­hát akkor, mikor közös célunk érdekében ház fiatal úrnőjének mosolygására megvi­dul az élet itl bent akkor is majd. ha künn letarolta már a nyíló virágot a fa­gyos tél szele ; tavasz lesz idebent akkor is, mikor a zimankós tél, fagyos jégvi­rágok seregével vonja be a hegyoldal csil­logó bokrait. Igen. Az ő szivükben tavasz lesz min­dig, örökké mosolygó virágos tavasz, melyre nem következik forró nyár, hogy elper­zselje szivük virágait s a mit nem követ fagyos, dermesztő hideg tél, mely letarolná, megsemmisítené az ő boldogságuk édenét. Ah ! mily édes álom, ah ! mily ked­ves ábránd. Egyszerre azonban hirtelen szél tá­mad a hegynek tetején s hideg fuvallatára fázósan húzzák össze bodor fürteiket a bólintgató őszirózsák s zizegve, remegve simulcak egymásra a délig nyitó haragos zöld levelei. Hideg szél áramlata éri arcomat, le­zárult szempillám kinyilik s széltől hajtott csónakomban hasztalan keresem, hiába ku­tatom az eltűnt édes képet. Fent a hara­gos felhőkkel betakart égbolton nem úszik már sáppadó fényével a telehold képe, csak itt-ott gyújt haragos tüzet a csillag­talan, sötét éjszakába a fölöttem gomolygó felhők villámainak félelmetes, vészes lo­bogása. Távolról a fütyülő szél szárnyán még egyre hangzik hozzám a zene zsongása, de mintha nem volna már oly tiszta, oly csengő az a hang. Mintha valami fájó ke­serűség rezegne ki a hurokból s valakinek zokogását hallanám, amint el-elkapja a szo­morú nóta hangját a sikoltó szél. • Éjszaka lesz akkor is, ha meghalok, szegény szivem, sohasem lesz nappalod.' Éjszaka lesz, sötét, haragos éjszaka, melybe nem gyújt többé ragyogó, fényes hajnali világot a szerelem tüze. Éjszaka, melynek vakságát csak a szivemben tom­boló viharok villámai teszik még vakabbá. a magyar dal ünnepének előkészítésén fá­radozunk, el kell múlnia minden kicsinyes­kedésnek, minden viszálynak. Bizton számiihatunk azért a nagyka­nizsai irodalmi és művészeti kör dalárdá­jának minden tagjára s tudjuk, hogy nem csalatkozunk, mikor azoktól várunk segít­séget és támogatást, kiknek lelkét oly na­gyon áthatotta a magyar dalért való szent lelkesedés lángja. Midőn tehát újra kijelentjük, bogy nem adunk hitelt, a rosszul értesült cikk­nek, ismét, azokhoz fordulunk, kik lelkese­dósükkel, a dal iránt, való szeretetükkel mindig fáklyavivői voltak a dunántuli da­losszövetség érdekeinek s azt hisszük, hogy midőn eljön a dal fényes ünnepe, dallest­véri szeretettel és baráti szivvel fogunk egymás keblére sietui, hogy dalünnepe­lyünket minél fényesebbé, minél dicsőbbé tehessük. Kétszery Géza a d. d. szöv. titkára. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Becses lapjának f. hó 5-én megjelent számában «Dalosünnepélyünkről» c. cikk csekély személyemet is érinti, azt állítván, hogy «Dr. Kne:fel Ferenc ügyvéd állandó bíráló bizottsági tag — bár a pályaműve­ket elbírálta és az állandó biráló bizottsági ülésre meg lett hiva, sem bírálatát nem küldte be, sem személyesen meg nem je­lent. » Minthogy eme passus vádat, tartalmaz a tekint,ben, mintha biráló bizottsági tag minőségemben kötelesség mulasztást követ­tem volna el, kénytelen vagyok a magam igazolására a tényállást egy pár sorban előadni, kérve tekintetes Szerkesztő urat, hogy eme nyilatkozatomnak, legalább váz­latosan helyet adni méltóztassék. Kétszery Géza a dunántuli dalosszö­vetség jelenlegi titkára egy f. évi augusz­tus hó 30 áról keltezett s nekem augusztus 31 én délután kézbesített levélben felkért az ugyanaznap este fél 9 órakor Keszthe­lyen tartandó állandó biráló bizottsági gyű­lésen való megjelenésre. Minthogy a titkár ur tőlem, a ki Székesfehérvárott lakom, physikai lehetetlenséget kivánt, ezen elkésve érkezett levélbeli megkeresésnek nem te­hettem eleget, ugyanezen okból nem küld­tem el a pályamunkákról készített bírála­tomat sem. Minden körülmények között őszintét) sajnálom, hogy bírálatom — amely tekintve A haragos, fergeteges éjszakának lo­bogó villámánál még felujul lelkemben újra, meg újra az annyiszor óhajtott ked­ves kép, de a sikoltó szél minduntalan kiveri csónakom futását kijelölt irán} Tából s mig fáradt kézzel igyekszem elérni a hullámos vízen a távoli partot, szívemen valami keserű bánat vesz erőt. Alig hall­hatóan, szomorúan, fáradtan hangzik még néha a síró zene hangja, amint a fütyülő szól el-elkapja magával a sötét éjszakába. Azután elnémul, elhallgat ott is minden, mintha ott is úrrá lett volna mindenütt a szivemet betöltő keserűség, bánat. Egyedül vagyok újra, végtelen egye­dül, elhagyottan, árván, nem vár rám ott­hon szerető sziv, nem kísér utamon aggódó gondoskodás s mig a.sikoltó szél zug vad harsonájával fülembe, szomorú sóhajtás kél ajkamon : • Szomorúan síró szellő, sird el az én bánatom, boldog én már ugy sem leszek ezen a nagy világon.* Ixion. []Z rm A aiÁí*#IAI#m#%I# e ra ag asztos, vallásos ünnep legszebb és leg­nHriMrt-3 I n íll] Pfí ílíHl maradandóbb emlékét képezi, egy szép imakönyv UUIIIIU Uj UHU UlYEIUlX, é s rózsafüzér, mely minden elképzelhető árban óriási választékban kapható Sujánszky József kath. könyvkereskedésében, Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents