Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

1909. szeptember 12. BALATONVIDÉK 6. lyére szoros rendőri felügyelet alá. Lovak, koosik elárvereztetnek és a befolyó ár házi szükségletekre fordítandó, vagy beutalandó a kinostárhoz. Ugyanosak felveendők tetszésszerinti vallás kötelékébe s házasfelek a törvény szerint összeadandók és beanyakönyvezendők. A szoros rendőri felügyelet akként volna foganatosítandó, hogy az illelö egyén egy arcképes igazolványt kapna ; benne pontos szeuiélyleirással a hogy mely rendőri hatóság felügyelete alatt áll. ily felügyelet alatt álló egyén a felügyelő hatóság hatásköri területét bejelentés nélkül el nem hagyhatja, ezek is az igazolványban vezetett engedéllyel és bejelentett elfogadható céllal s ahová megjött is, 12 órán belül jelentkezni tartozik és visszatérése előtt kifogástalan viselkedését igazolni. Hetenként egyszer tartozik jelentkezni éj uiég az illető hatóság is köteles volna kétszer ellenőriztetni, hogy nem csavarog-e ? Ily igazolvány nélkül, melynek előkérésére minden csendőri közeg, pénzügyőiők, mezőőrök, éjjeliőrök szolgálatban ló telre való tekintet nélkül jogosítottak — a cigány bárhol letartóztatható. Ezzel kapcsolatban volna eszközölhető a telepekbőli kihelyezés olyanokra, kik a telepekben kifogástalan magaviseletet tanúsították és valamely kenyérkereső mesterséget elsajátítottak. A telepben eltöltölt idő alatt a muukák értékesítendők s mint a fegyházi munkásoknál, egy bizonyos percent tőkésítendő az illetőnek, hogy amennyiben kitelepítésre alkalmassá válik, legyen kis tökéje házi szükségleteinek beszerzésére ós mestersége kezdésére. Aki azután a telepből, vagy a rendőri felügyelet alól elszökik, az visszaállítandó a telepbe ós szigoritott elbánás alá veendő. Dissonans hangok. A «Zalai Közlöny» legutóbbi számából megdöbbenéssel olvastam azon hírt, hogy a nagykanizsai irodalmi ós művészeti kör dalárdája, bizonyos a székesfehérvári dalüunepély alkalmával történt dolgok miatt nem fog részt venni a dunántuli dalosszövetségnek 1910. évi julius hóban tartandó dalünnepélyén A cikk jól értesültségröj szól ? a beavatottak titkolódzásáról tesz említést, pedig az ő híre már idejét multa. Azon beavatottak egyike, kit, talán érdekelt a hír, szíves volt, velünk a szóbanforgó incidenst barátságos utOn szóbelileg elintézni s a dunántuli dalosszövetség pályázatára beérkezett művek elbírálásában s az állandó bíráló bizottsági gyűlésen tevékeny részt vett. Éppen ezért megfoghatlannak látszik előttem a jól értesültséget hirdető közlemény s előttem nem tűnhetik tel másnak, mint vagy rosszakaratnak, vagy a jól értesültsóg teljes hiányának. Akkor ugyanis, mikor a magas műveltségi színvonalon álló művészeti ós irodalmi kör két, teljes éven át teljes szeretetével tette magáévá szövetségünk ügyeit, mikor szövetségünket az 1906. évi dalünnepélye alkalmával diadalra segítette, még a gondolata is messze áll tőlünk annak, hogy a cikknek hitelt adjunk. Emberek vagyunk mindnyájan, tudjuk, bogy hibázhatunk és véthetünk egymás ellen, de épen az emeli magasra az embert, hogy felülemelkedik a kicsinyes bánlódásokon, a meggondolatlanság miatt esetleg elkövetett sérelmeken s a nagy, a szent közös ügy érdekében keblére öleli azokat, is, kiket talán elleneinek vélt. Nem adhatunk tehát hitelt a jól értesült cikknek már csak azért, sem, mert, a beavatottak egyikének biztos igéretét bírjuk, hogy szövetségünket a dalünnepély előkészítésében mindenkor támogatni fogják. És mi hálásak is vagyunk és leszünk is ezen támogatásért. Tudjuk, hogy a tanítvány csak mesterétől tanulhat s a testvér csak a testvér támogatására számithat. Mivel pedig a nagykanizsai irodalmi és művészeti kör a dalünnepély előkészítésében, vezetésében és diadalra juttatásában mesterünk, a dal, az édes, kedves magyar dal szeretetében testvérünk,, ssgitséget és támogatást tőle várunk. Azt hisszük, hogy ha vo't, is valami félreértés, mi a beavatatlanok találgatásának tápot nyújtott, a daltestvéri szeretet szent tüze meg fog szüntetni közöttünk minden aggályt s a művészeti és irodalmi kör dalárdáját dalünnepélyünkön mi ép oly meleg szereteltei és lelkesedéssel ölelhetjük keblünkre, mint azt ök velünk három évvel ezelőtt tevék. Egy megyének a fiai vagyunk, egy szent cél, a dal szeretetének ébrentartása, a dalszeretet, fejlesztése lebeg előttünk, tehát akkor, mikor közös célunk érdekében ház fiatal úrnőjének mosolygására megvidul az élet itl bent akkor is majd. ha künn letarolta már a nyíló virágot a fagyos tél szele ; tavasz lesz idebent akkor is, mikor a zimankós tél, fagyos jégvirágok seregével vonja be a hegyoldal csillogó bokrait. Igen. Az ő szivükben tavasz lesz mindig, örökké mosolygó virágos tavasz, melyre nem következik forró nyár, hogy elperzselje szivük virágait s a mit nem követ fagyos, dermesztő hideg tél, mely letarolná, megsemmisítené az ő boldogságuk édenét. Ah ! mily édes álom, ah ! mily kedves ábránd. Egyszerre azonban hirtelen szél támad a hegynek tetején s hideg fuvallatára fázósan húzzák össze bodor fürteiket a bólintgató őszirózsák s zizegve, remegve simulcak egymásra a délig nyitó haragos zöld levelei. Hideg szél áramlata éri arcomat, lezárult szempillám kinyilik s széltől hajtott csónakomban hasztalan keresem, hiába kutatom az eltűnt édes képet. Fent a haragos felhőkkel betakart égbolton nem úszik már sáppadó fényével a telehold képe, csak itt-ott gyújt haragos tüzet a csillagtalan, sötét éjszakába a fölöttem gomolygó felhők villámainak félelmetes, vészes lobogása. Távolról a fütyülő szél szárnyán még egyre hangzik hozzám a zene zsongása, de mintha nem volna már oly tiszta, oly csengő az a hang. Mintha valami fájó keserűség rezegne ki a hurokból s valakinek zokogását hallanám, amint el-elkapja a szomorú nóta hangját a sikoltó szél. • Éjszaka lesz akkor is, ha meghalok, szegény szivem, sohasem lesz nappalod.' Éjszaka lesz, sötét, haragos éjszaka, melybe nem gyújt többé ragyogó, fényes hajnali világot a szerelem tüze. Éjszaka, melynek vakságát csak a szivemben tomboló viharok villámai teszik még vakabbá. a magyar dal ünnepének előkészítésén fáradozunk, el kell múlnia minden kicsinyeskedésnek, minden viszálynak. Bizton számiihatunk azért a nagykanizsai irodalmi és művészeti kör dalárdájának minden tagjára s tudjuk, hogy nem csalatkozunk, mikor azoktól várunk segítséget és támogatást, kiknek lelkét oly nagyon áthatotta a magyar dalért való szent lelkesedés lángja. Midőn tehát újra kijelentjük, bogy nem adunk hitelt, a rosszul értesült cikknek, ismét, azokhoz fordulunk, kik lelkesedósükkel, a dal iránt, való szeretetükkel mindig fáklyavivői voltak a dunántuli dalosszövetség érdekeinek s azt hisszük, hogy midőn eljön a dal fényes ünnepe, dallestvéri szeretettel és baráti szivvel fogunk egymás keblére sietui, hogy dalünnepelyünket minél fényesebbé, minél dicsőbbé tehessük. Kétszery Géza a d. d. szöv. titkára. Tekintetes Szerkesztő Ur ! Becses lapjának f. hó 5-én megjelent számában «Dalosünnepélyünkről» c. cikk csekély személyemet is érinti, azt állítván, hogy «Dr. Kne:fel Ferenc ügyvéd állandó bíráló bizottsági tag — bár a pályaműveket elbírálta és az állandó biráló bizottsági ülésre meg lett hiva, sem bírálatát nem küldte be, sem személyesen meg nem jelent. » Minthogy eme passus vádat, tartalmaz a tekint,ben, mintha biráló bizottsági tag minőségemben kötelesség mulasztást követtem volna el, kénytelen vagyok a magam igazolására a tényállást egy pár sorban előadni, kérve tekintetes Szerkesztő urat, hogy eme nyilatkozatomnak, legalább vázlatosan helyet adni méltóztassék. Kétszery Géza a dunántuli dalosszövetség jelenlegi titkára egy f. évi augusztus hó 30 áról keltezett s nekem augusztus 31 én délután kézbesített levélben felkért az ugyanaznap este fél 9 órakor Keszthelyen tartandó állandó biráló bizottsági gyűlésen való megjelenésre. Minthogy a titkár ur tőlem, a ki Székesfehérvárott lakom, physikai lehetetlenséget kivánt, ezen elkésve érkezett levélbeli megkeresésnek nem tehettem eleget, ugyanezen okból nem küldtem el a pályamunkákról készített bírálatomat sem. Minden körülmények között őszintét) sajnálom, hogy bírálatom — amely tekintve A haragos, fergeteges éjszakának lobogó villámánál még felujul lelkemben újra, meg újra az annyiszor óhajtott kedves kép, de a sikoltó szél minduntalan kiveri csónakom futását kijelölt irán}

Tából s mig fáradt kézzel igyekszem elérni a hullámos vízen a távoli partot, szívemen valami keserű bánat vesz erőt. Alig hallhatóan, szomorúan, fáradtan hangzik még néha a síró zene hangja, amint a fütyülő szól el-elkapja magával a sötét éjszakába. Azután elnémul, elhallgat ott is minden, mintha ott is úrrá lett volna mindenütt a szivemet betöltő keserűség, bánat. Egyedül vagyok újra, végtelen egyedül, elhagyottan, árván, nem vár rám otthon szerető sziv, nem kísér utamon aggódó gondoskodás s mig a.sikoltó szél zug vad harsonájával fülembe, szomorú sóhajtás kél ajkamon : • Szomorúan síró szellő, sird el az én bánatom, boldog én már ugy sem leszek ezen a nagy világon.* Ixion. []Z

rm

A aiÁí*#IAI#m#%I# e ra

ag

asztos, vallásos ünnep legszebb és legnHriMrt-3 I n íll] Pfí ílíHl maradandóbb emlékét képezi, egy szép imakönyv UUIIIIU Uj UHU UlYEIUlX, é

s rózsafüzér, mely minden elképzelhető árban óriási választékban kapható Sujánszky József kath. könyvkereskedésében, Keszthelyen.