Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. augusztus 22. 34. szám. BALATO DÉK F^olitiliai lietilap. MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 £ 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Dalünnepélyünk 1910-ben. Alig zajlottak még le az országos dalszövetség kecskeméti dalünnepélyének fényes napjai, alig hangzottak még el az ország minden részéből az alföld hirös városába sereglett daltestvérek ihletett ajkán az ének, a szívet-lelket nemesitö magyar dal hangjai, máris városunk felé, mint a dunántuli dalosszövetség 1910. évi dalünnepélyének színhelye felé fordul az ország zenei világának osztatlan figyelme. Igen ! felénk irányul a magyar dal minden igazlelkü harcosának figyelme s mindenütt alegmelegebb érdeklődéssel várják azon hagyományos diadal és dicsőség megujulását, mely a dunántuli dalosszövetség megalakulása óta dalünnepélyeinek hű kísérője volt mindenkor. Várják ezt a dalünnepélyt meleg szeretettel, hő érdeklődéssel és lángoló lelkesedéssel, mert biztos a reményük, hogy a magyar tenger kies fekvésű metropolisában csakuj babér, uj dicsőség vár arra a szövetségre, mely az édes, kedves magyar dal szolgálatába szegődött. És a hajdani heliconi ünnepélyek színhelye, Keszthely, hol egykor hazánk ujraébredésének lánglel kii apostolai versengtek a nagy Festetics György vendégszerető barátsága folytán a heliconi ünnepélyek babérjaiért, nem fog hátramaradni azon dicsőség megszerzésében, melyet tőle a dunántuli dalosszövetség méltán elvár. Keszthely, mint nemzeti ujraébredésünk lánglelkii apostolainak lábnyomától, dicső működésétől megszentelt hely, igazi hivatással, mintegy küldetéssel bír arra nézve, hogy azt a magyar dalt, azt a magyai' éneket, melynek első ébresztő hangjai falai között hangzottak el, a dunántuli dalosszövetség lévén ismét diadalra, fényes dicsőségre juttassa. Már is jelentősnek mondható az a munka, melyet a szövetség keszthelyi választmánj'a a nag}' Festetics György méltó utódjának, Festetics Tassilo grófnak fővédnöksége alatt elvégzett. Kíirta az 1910. évi dalünnepélyre a pályázatokat, melynek fényes eredménye minden eddigi hasonló pályázat eredménj'ét messze túlszárnyalta. És pedig nemcsak számbelileg, hanem, miként a szeptember hó elején nyilvánosságra kerülő bírálatokból kitűnik, műbecs tekintetében is. A dalűnnepély dicsőségének, a magyar dal uj diadalának alapfeltételei tehát meg vannak már vetve nálunk. Ezek az alapfeltételek azonban még nem elégségesek arra, hogy Keszthelynek hírt, nevet szerezzenek. A nagy munka még hátra van. Hátra van mindazon módozatoknak a megteremtése, mindazon segédeszközök megszerzése, melyek az eddigi munkálatok sikerét biztosithatják. Meg kell tennünk mindazon intézkedéseket, melyek a dalért lelkesülő magyar dalosoknak örökre felejthetetlenné teszik azokat a napokat, miket városunk falai között eltöltenek. Elő kell készítenünk mindazon tényezőket, melyek a magyar dal ápolása, művelése utján dicsőséget, hírt, nevet szereznek városunknak. És az a választmány, mely a dalünnepély két évig tartó vezetésének, előkészítésének fáradalmáit magára vállalta, méltán elvárhatja városunk mmden egyes, a dalért, a A B A LATON VIDÉK TÁHCAJA. Nagygyakorlaton. Forró nyári éjszaka volt. Mintha örökös álomba merült volna a perzselő nap hevétől eltikkadt természet, mély csend honolt az egész tájon. A Dráva sebes vize is meglassította rohanó járását s mintha csak enyelegni akart volna a föléje boruló fűzfák árnyékával, zsongó habjai csendes mormolással törtek meg a virágdíszbe öltözött paitok bokrai között. A sápadt holdvilág épen búcsút, intett a mindjobban homályba merülő vidéknek, azután mindig lejebb húzódott a horvátországi erdők rengetegeiből kiáramló párázat szülte köd mögé, mig végre teljesen elenyészett. Koromsötétség fedte a delejes álomban szunnyadó földet s az égbolton sziporkázva égő csillagok ezrei hasztalan igyekeztek világot gyújtani a vak éjszakába. Tul a Dráván, az erdők sűrűjében azonban egyszerre valami fényes villanás látszott, mint mikor távoli fergeteg utolsó villámát látjuk s utána rémes dörrenés rázta ineg a rengetegeket, metyeknek mélyén egyszerre valami borzalmas zsongás, zúgás hallatszott. Itt-ott egy-egy félig elfojtott hang, egy elkapott szó volt jobban kivehető a zűrzavaros lármából. Távolról az országút felől, mintha valami orkán közelednék, recsegő zúgással igyekezett előre valami sötét tömeg, mely pillanat alatt elborította az egész part mentét. Ezer, meg ezer fekete alak lepte el a part füzeseinek környékét s maga a viz is mintha benépesedett volna, egy-egy a viztől hajtott kicsi csónak szántotta végig a hullámokat s újra eltűnt a mindent beborító sötétségben. Pilbmatokig azután újra mély csend támadt, mint mikor a kitörő orkán előtt elnémul pár percre a szél zúgása, csak a Mura hidja felől hallatszottak súlyos zuhanások, mintha ott valami ismeretlen hatalom ereje akarna szétmorzsolni mindent. A néma csendbe, a feszült várakoi zásba azonban egyszerre beleszól újra az a rémes dörrenés, melynek hallatára megélénkült a kihaltnak látszó vidék. Mintha csak a Dráva vizéből keletkeznék valami félelmes villanás, egy pillanatig meg-megviilan itt is ott is a félve siető hullám s utána százszoros dörgéssel felelnek a rengetegek mélyei. A bokrok között, a partok füzei alatt mindig jobban és jobban megsűrűsödnek a nyüzsgő alakok s az alig szürkülni kezdő éjszaka homályában látható lesz lassanként a két küzdő hadsereg harcvonala a zugó folyam m-ntén Itt is ott is jelszavak hangzanak a nyüzsgő morajlásból, száguldozó lovas alakok lovainak patkócsattogása veri fel az erdők sűrűjét s a mindig előbbre és előbbre törő tüzérség ütegeinek zörgő vonulása szinte borzalmassá válik. Mindig sűrűbben látszik a vak homályban az ágyuk tüzének villanása, mindig sűrűbben reszketteti meg a rengetegek mélyét H tompa dörrenések zaja, mig felülről a Mura torkolata felől mintha ezer meg ezer lángnyelv csapna ki a földből, megindult a partnientén meghúzódó gyalogság sortüze. És amint felvillan újra az a félelme

s Naponta friss csemegevaj, prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. Ifj. Helbek József esem e ge-kereskedés u Keszthelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.