Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. augusztus 22. 34. szám. BALATO DÉK F^olitiliai lietilap. MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 £ 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Dalünnepélyünk 1910-ben. Alig zajlottak még le az orszá­gos dalszövetség kecskeméti dalün­nepélyének fényes napjai, alig hang­zottak még el az ország minden ré­széből az alföld hirös városába se­reglett daltestvérek ihletett ajkán az ének, a szívet-lelket nemesitö ma­gyar dal hangjai, máris városunk felé, mint a dunántuli dalosszövet­ség 1910. évi dalünnepélyének szín­helye felé fordul az ország zenei vi­lágának osztatlan figyelme. Igen ! felénk irányul a magyar dal minden igazlelkü harcosának fi­gyelme s mindenütt alegmelegebb ér­deklődéssel várják azon hagyományos diadal és dicsőség megujulását, mely a dunántuli dalosszövetség megala­kulása óta dalünnepélyeinek hű kí­sérője volt mindenkor. Várják ezt a dalünnepélyt meleg szeretettel, hő érdeklődéssel és lángoló lelkesedés­sel, mert biztos a reményük, hogy a magyar tenger kies fekvésű metro­polisában csakuj babér, uj dicsőség vár arra a szövetségre, mely az édes, kedves magyar dal szolgálatába sze­gődött. És a hajdani heliconi ünnepé­lyek színhelye, Keszthely, hol egy­kor hazánk ujraébredésének láng­lel kii apostolai versengtek a nagy Festetics György vendégszerető ba­rátsága folytán a heliconi ünnepé­lyek babérjaiért, nem fog hátrama­radni azon dicsőség megszerzésében, melyet tőle a dunántuli dalosszövet­ség méltán elvár. Keszthely, mint nemzeti ujraébredésünk lánglelkii apostolainak lábnyomától, dicső mű­ködésétől megszentelt hely, igazi hi­vatással, mintegy küldetéssel bír arra nézve, hogy azt a magyar dalt, azt a magyai' éneket, melynek első ébresztő hangjai falai között hang­zottak el, a dunántuli dalosszövet­ség lévén ismét diadalra, fényes di­csőségre juttassa. Már is jelentősnek mondható az a munka, melyet a szövetség keszt­helyi választmánj'a a nag}' Festetics György méltó utódjának, Festetics Tassilo grófnak fővédnöksége alatt elvégzett. Kíirta az 1910. évi dal­ünnepélyre a pályázatokat, melynek fényes eredménye minden eddigi ha­sonló pályázat eredménj'ét messze túlszárnyalta. És pedig nemcsak számbelileg, hanem, miként a szep­tember hó elején nyilvánosságra ke­rülő bírálatokból kitűnik, műbecs te­kintetében is. A dalűnnepély dicsőségének, a magyar dal uj diadalának alapfel­tételei tehát meg vannak már vetve nálunk. Ezek az alapfeltételek azon­ban még nem elégségesek arra, hogy Keszthelynek hírt, nevet szerezze­nek. A nagy munka még hátra van. Hátra van mindazon módoza­toknak a megteremtése, mindazon segédeszközök megszerzése, melyek az eddigi munkálatok sikerét bizto­sithatják. Meg kell tennünk mind­azon intézkedéseket, melyek a dal­ért lelkesülő magyar dalosoknak örökre felejthetetlenné teszik azokat a napokat, miket városunk falai kö­zött eltöltenek. Elő kell készítenünk mindazon tényezőket, melyek a ma­gyar dal ápolása, művelése utján dicsőséget, hírt, nevet szereznek vá­rosunknak. És az a választmány, mely a dalünnepély két évig tartó vezetésé­nek, előkészítésének fáradalmáit ma­gára vállalta, méltán elvárhatja vá­rosunk mmden egyes, a dalért, a A B A LATON VIDÉK TÁHCAJA. Nagygyakorlaton. Forró nyári éjszaka volt. Mintha örö­kös álomba merült volna a perzselő nap hevétől eltikkadt természet, mély csend ho­nolt az egész tájon. A Dráva sebes vize is meglassította rohanó járását s mintha csak enyelegni akart volna a föléje boruló fűz­fák árnyékával, zsongó habjai csendes mor­molással törtek meg a virágdíszbe öltözött paitok bokrai között. A sápadt holdvilág épen búcsút, intett a mindjobban homályba merülő vidéknek, azután mindig lejebb húzódott a horvát­országi erdők rengetegeiből kiáramló párá­zat szülte köd mögé, mig végre teljesen elenyészett. Koromsötétség fedte a delejes álomban szunnyadó földet s az égbolton sziporkázva égő csillagok ezrei hasztalan igyekeztek világot gyújtani a vak éjszakába. Tul a Dráván, az erdők sűrűjében azonban egyszerre valami fényes villanás látszott, mint mikor távoli fergeteg utolsó villámát látjuk s utána rémes dörrenés rázta ineg a rengetegeket, metyeknek mélyén egyszerre valami borzalmas zsongás, zúgás hallatszott. Itt-ott egy-egy félig elfojtott hang, egy elkapott szó volt jobban kive­hető a zűrzavaros lármából. Távolról az országút felől, mintha valami orkán köze­lednék, recsegő zúgással igyekezett előre valami sötét tömeg, mely pillanat alatt el­borította az egész part mentét. Ezer, meg ezer fekete alak lepte el a part füzeseinek környékét s maga a viz is mintha benépe­sedett volna, egy-egy a viztől hajtott kicsi csónak szántotta végig a hullámokat s újra eltűnt a mindent beborító sötétségben. Pilbmatokig azután újra mély csend támadt, mint mikor a kitörő orkán előtt elnémul pár percre a szél zúgása, csak a Mura hidja felől hallatszottak súlyos zuha­nások, mintha ott valami ismeretlen hata­lom ereje akarna szétmorzsolni mindent. A néma csendbe, a feszült várako­i zásba azonban egyszerre beleszól újra az a rémes dörrenés, melynek hallatára megélén­kült a kihaltnak látszó vidék. Mintha csak a Dráva vizéből keletkeznék valami félel­mes villanás, egy pillanatig meg-megviilan itt is ott is a félve siető hullám s utána százszoros dörgéssel felelnek a rengetegek mélyei. A bokrok között, a partok füzei alatt mindig jobban és jobban megsűrűsöd­nek a nyüzsgő alakok s az alig szürkülni kezdő éjszaka homályában látható lesz las­sanként a két küzdő hadsereg harcvonala a zugó folyam m-ntén Itt is ott is jelsza­vak hangzanak a nyüzsgő morajlásból, szá­guldozó lovas alakok lovainak patkócsatto­gása veri fel az erdők sűrűjét s a mindig előbbre és előbbre törő tüzérség ütegeinek zörgő vonulása szinte borzalmassá válik. Mindig sűrűbben látszik a vak homályban az ágyuk tüzének villanása, mindig sűrűb­ben reszketteti meg a rengetegek mélyét H tompa dörrenések zaja, mig felülről a Mura torkolata felől mintha ezer meg ezer lángnyelv csapna ki a földből, megindult a partnientén meghúzódó gyalogság sor­tüze. És amint felvillan újra az a félelme s Naponta friss csemegevaj, prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. Ifj. Helbek József esem e ge-kereskedés u Keszthelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.

Next

/
Thumbnails
Contents