Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-18 / 29. szám

4. kenést, némuljon el ajkunkon a panasz, mert amit hozott, a békés egyetértést munkaadó és munkás között, sokkal fontosabb és értékesebb annál, amit vesztettünk. Piaci mizériák. Sokszor foglalkoztunk már élelmi piacunk kérdésével s különösen annak a szabályozásával. Evek óta napirenden tartja a kérdést, maga a közönség s feléleszti a sok panasz, amely nagyon sürün hangzik fel s amely soha jogosultabb és aktuálisabb nem volt, mint mostanában, mert soha jobban nem érezte a fogyasztó közönség a piac rendezetlenségét, mint épen az idei nyár alatt, amikor az eddig is hallatlan árak folyton emelkednek s a megélhetést nehezítik. A város lakosságának és a fürdőző közönségnek éléskamrája: a piac. A napi élelmi szükségleteket itt szerzi be a közíinség, ha ugyan be tudja szerezni az elárusítók kapzsisága miatt, akik felhasználva a rendezetlen állapotokat, annyira megzsarolják a fogyasztót, amennyire csak nekik tetszik. Élelmi piacunkat nagyrészben a vidék látja el a szükséges termékekkel. Ámde a fogyasztó közönség soha sem juthat hozzá, hogy szükségleteit közvetlen a termelőtől vásárolja be. mert az elárusítók és kofák már kora reggel lefogják őket, cikkeiket megvásárolják tőlük s ekként a termelőket a piacról kiszorítva : egyedáruságot teremtenek s a közönséggel ugy fizettetnek, ahogy nekik épen jól esik. A piaci drágaságnak föoka tehát abban kulminál, hogy a fogyasztó BALATONVIDftK nem közvetlenül a termelőtől vásárolhatja be szükségleteit, hanem a közvetítőktől, akik a termelő és fogyasztó közé ékelik magukat. A piaci rend és vásárló nagyközönség biztonsága érdekében meg kell tennünk legalább azokat az intézkedéseket, amelyeket a fennálló törvények és rendeletek megengednek. Elsősorban is tehát a feltétlen rend biztositása szükséges és célszerűnek látjuk, hogy a heti élelmi piacon a délelőtti vásár ideje alatt egy piacbiztos legyen és azonkívül egy-két rendőr is ügyeljen fel a rendre. Ezek a legszélesebb körű utasítással volnának ellátandók s minden egyes esetet, mely a vásári rend megbontására vezetne, feljelentenének s egyes esetekben pedig közbelépésükkel akadályoznák meg a visszaéléseket. Akkor talán nem kellene attól tartani a piacjáró közönségnek, hogy a kofák arcpirító kiszólásokkal kezükből kapkodják vissza a kialkudott árukat. A feljelentett rendzavarókat pedig szigorúan meg kellene büntetni. Második eszköznek tartjuk a piaci rend állandósítására azt, ha a rendszeres adásvétellel foglalkozó kofákat igazolvány váltására kötelezzük. Mindazok, akik élelmiszerek vételével és viszonteladásával foglalkoznak: össze kell írni s felettük különösebb ellenőrzést Kell gyakorolni. A mai botrányos állapotok megszüntetésére nem is kell ujabb rendelet. csak a városi hatóság jóakarata a vásárló közönséggel és szigorúbb ellenőrzés a kofákkal szemben, nehogy teljesen ki legyen szolgáltatva a vásárló közönség az elárusítók kapzsiságának. 1909. julius 18. A kereskedők záróideje. Talán senki se rabja annyira foglalkozásának, mint a kereskedő, aki közvetlenül a fogyasztókkal vau érintkezésben. Nemcsak hogy finomnak, udvariasnak, bizonyos tekintetben műveltnek, szolgálatra késznek kell lennie, de megköveteli tőle a társadalom is, bogy a kereskedő ott, legyen minden bumánus, kulturális mozgalomban,, még pedig nemcsak mint szemlélő, hanem mint adakozó ós együttműködő. De maga a kereskedő is szinte telhetetlen munkájában önmagával és alkalmazottaival szemben. Ezért, igyekszik üzletét minél előbb hozzáférhetővé tenni a közönségnek és SZÍVÓS makacssággal igyekszik kihúzni a munkaidőt, ameddig csak lehet. Nálunk például este 8 óláig. Ez a rengeteg hosszú idő nincs hasznára a kereskedőnek, a boltosnak és nincs rá szüksége a közönségnek. Mert a fogyasztást, nem fokozzák a kinyitott boltok. Senki sem azért megy az üzletbe, mert már, vagy még nyitva van, hanem, mert valamely irányú szükségletet kell fedeznie. Ezt pedig akkor is megtenné, ha az üzlet nem esti 8 óráig, hanem moudjuk csak 7 ig volna nyitva. Es ha esetleg egyik nap már nem volna a beszerzésre ideje, biztosan megteszi a következőn és pedig ugyanannál a kereskedőnél, akihez bizalma, szokása, vagy egyéb ok vezetni szokta. De meg a publikum ez iráuyban szoktatható is. Amint tudja, hogy a postára csak bizonyos ideig mehet, ugj' alkalmazkodik a boltok kiszolgálásának idejéhez is ; és napi szükségleteit idejekorán fedezni fogja akkor, amikor a kereskedő rendelkezésére áll. Ezért bizonyos irigységgel nézik a kereskedelmi alkalmazottak, mikor d. u. 6 órakor az iparosok felszabadulnak testi munkájuk alól, hogy a nap hátralévő idejét letszéx szerint tölthessék, mig a boltosok csak 8 órakor válnak szabadokká. Azt az ellenvetést, nem fogadjuk el, hogy az iparos munkája terhesebb. Minden munkát súlyossá tesz a folytonosság és a hosszú munkaidő. De amint, kimutattuk, nincs szükség a boltok nyitvatartásának idejét gummiszerüen nyújtani. De arra meg igenis szükségek van az alkalmazottaknak, hogy néhanapján ők is emberi voltukra emelkedhesA Kázmér már kutatott is nagyban hatizsákjának mélyén a kodak után, de ez elől már kitért a fess vadász s mig ábrázatának haragos vonásai kisimultak, csendesen mosolyogva megszólalt; — Tudjátok, ha nem veszekedtek többet velem s különösen ez a bomlott — s ezzel rámutatott a sunyi képűre — nem szól ma többet, akkor én fizetem a mai uzsonát. Altaláuos éljenzés fogadta a nem megvetendő ajánlatot s mivel a juniusi nap még teljes erejével sütötte a poros országutat, elhatározták, hogy mig alább szál kissé a hőség, néhány pohár borra betérnek az útszéli csárda hűs fái alá. Nemsokára megfeledkeztek azután minden évődésről s pohárcsengés mellett megcsendült az ének : «Jaz lámpába' jecet óg, hadd mulassék jaz vendég.» Mivel azonban poharazásuk alatt, már alább szállott a nap s a hőség is alább hagyott erejével, a cinikus képű elérkezettnek látta az időt az indulásra. Lángoló vörös borral telt poharat vett azért a kezébe s felköszöntötte a nap hősét, kívánván neki minél több bakot. Figyelmeztette egyszersmind valamennyit hogy induljanak, mert különben elszalasztják az özeket. Mindnj'ájan lelkes ölömmel szedték össze cók-mókjaikat, csak a «komám» nem akaródzott indulni s mikor a többi már eltűnt az erdő fái között, ő még mindig dünnyögte a nótát a maga módja szerint. — «Jaz lámpába' jecet ég, vadász legény a vendég. ...» De nemsokára egy éles fütty verte ki fejéből a nótát s mintha mi sem történt volna, sietett társai után, kik a rájuk várakozó liajtókkal már a hajtás irányáról tanakodtak. Abban állapodtak meg, hogy a fess vad diSZj <x cinikus képű, meg egy friss vadász •— ki csak most hozta ki először a puskáját — álljanak el egy domb oldalát, a többi pedig a hatókkal együtt megkerüli a dombot s észak felé hajtanak. A cinikus képű azután — mivel ő fegyvert nem hozott, — elvette a friss vadász puskáját s kezébe uyomta súlyos somfabotját s leültette a domb alját befödő fiatal vágás közepébe. A fess vadászt elállította a jobb oldalon egy mogyorófa bokor mellé, maga pedig balfelül foglalt állást s mintha csak pihenni jött volna az erdőbe, hosszan elnyulott a vágás szélén a virágjában álló fü között. Sokáig nem hallatszott azután sehol semmi nesz. Elnyelt minden hangot az erdő s csak itt-ott kiáltott egyet-egyet a szajkó a sürü lombok között. A «komám» elunta a nagy csöndességet, először elkezdte lábával verni a mogyoróbokrot, azután rágj'ujtott és vigan eregette a füstöt pompás fekvőhelyéről. Nemsokára azonban valami távoli beszélgetés ütötte meg a fülét. Itt volt. Itt vau-e ! hangzott felülről a hegy tetejéről. Azután erre is, arra is hangzott valami zavaros beszéd, verték a hegy tetején a fákat, de itt lenn mélységes csend honolt mindenfelé. A cinikust a nagy lárma, mely a hegy tetejéről hangzott, kihozta sodrából s türelmetlenül dörmögött. A vágás közepén pedig — hol csak a bottal fegyverzett friss vadász hallgatott türelemmel, egyszerre megreccsent a lehullott ág. Mintha villám ütött volna belé, egyszerre kapta a botját, elkezdett vele Naponta friss csemege vaj, — prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. — IJj. Helbek József csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünsch. Ferenc. Jégbehíktött kőbányai palacksörök és ásványvizek.