Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

1909. november 28. BALATONVIDÉK 173. állana a szociálisták által kívánt fogyasztó erő, nem pangna BZ ipar, a kereskedés, s a munkás osztály a munka nemének minden ágazatában visszanyerné állandó munkaadóját, visszanyerné azon önzetlen irányitóját, aki vele annyi bal és jószerencsében osztozott, s a jó gazdák után visszatérne a messze vándorolt jó munkás, igy megszűnvén az ok, megszűnne az okozat, a további kivándorlás is. Beszünne annak a lebelösége is, bogy hazánk földjét ügynökségek uijáu idegenek vásárolják össze, pedig a kié a föld, azé az ország ! Politikai vonatkozásokban is mélyreható előnyökkel járna, mert nagyon hamar jöhet idő, amikor kívánatos lehet egy olyan erős és független tábor, akinek igaz hazaszeretete mellett sajátja is hazájának röge, Hogy pedig a speknláoióra csinált kölcsönökkel már is hová jutottunk, azt bőven igazolja a mult évtized, amely éppen elég volt arra, hogj' kiteperje hazánk kisbirtokossága kezéből a földet, kereskedésünket nyerészkedéssé változtatta át,, s hegyibénk zúdította a szociálizmust, minden féktelenségével, s félő, ha rövid időn nem teremtünk egy anyagilag teljesen független derékhadat, nem esik-e martalékává a máris útjában levő nagybirtokosság, nem mcndja-e el az is magáról, mint, a kisbirtokosság : • Nincs már egyébb földem csak az anyám si; ja, Szegény ember sorsát boldog Isten birja.» Kerecsenyi Fodor István gazd. akad. hallgató. Egyről-másról. A lrideg, borongós, ködös őszi napok után csakhamar beállott a szegények réme, a hideg tél, melynek dermesztő, hideg szele fújdogál a diszét vesztett balatonparti ligetek megritkult lombjai között, s pirosra festi annak arcát, ki kényelmes, meleg otthonából kimerészkedik a ködbe burkolózott, zörgő, sárga levelekkel behintett Balatonpartra. A mosolygó Balatou is készül magára ölteni fagyos jégpáncélát és a hideg szélben lomhán járó hullámok fodrai zörgő jégdarabokból vonnak kérget a partok szélein. Minden élet megszűnt, kihalt a vizek fölött, csak egy-egy halászó sirály sikoltása veri fel a téli álomra készülő habok néma csendjét. A lombtalan ágak közöttfélve kopogtat elmaradt rovarok után a harkály és egyhangú zörgésével ijeszti a néptelen utakon itt ott feltűnő néhány embert, ki jó meleg gúnyába burkolózva jár ki a széljárta ligetek közé, hogy visszasóhajtsa az enyhe tavaszt, hogy lesse a ködbe vesző napsugár langyos melegét. Itt a tél, itt a hideg, mely megremegteti a szegény ember szivét s keserűvé teszi azt a keserves falatot, mit ruhátlan gyermekeinek szájától megvonni kénytelen, hogy azzal önmagát táplálhassa fáradságos, nehéz munkájára. Itt a tél s vele itt az idő, hogy azok, kik a tél szépségeit csak csodálják, de nem érzik annak nyomorúságait, ne záikózzanak el azok elől, kiknek a szükség jutott osztályrészül, hanem nyissák meg sziveiket s fölösleges vagyonukból adjanak segedelmet a szegénynek, a szükségben szenvedőknek, kik nem tudják bámulni, csodálni a tél gyönyörűségeit, hanem csak , félik, rettegik annak szükségeit. * Letarolt tájra veti halavány .világát a borongós ködből csak délfelé kivillanó, félénk napsugár s bágyadt fényével beragyogja néhány pillanatra a Balatonpart elhanyagolt virágos ágyait, a gyom felverte, néptelen utakat s a tetemes költséggel létesített uj park karózatlan, széltől ingatott fasorait. A szemlélődő szinte" ijedten néz kőiül az elhanyagolt parton s megütődve keresi azt a rendet, gondosságot, mely a nyáron kedvessé, kívánttá trtte a Balatonpart virágos gruppjait s kellemessé a faiskola tájékát. Vagy télen nem kell gondozás, nem kell ápolás azon csemetéknek, melyeknek szépségében nyáron gyönyörködtünk ! Be van már teljesen fejezve az uj park rendezése és az elhagyott szenny csatorna dísztelen árka nem hagy maga után semmi kívánni valót ? x j Azt. hittük, hogy a gondosság, az jó ízlés, mellyel a park rendezézét, csinosítását lelkes buzgalommal megkezdették, tartósabb lesz a nyár melegénél ós az enyhe őszön, a hideg télen is folytatódik a munka ott, hol gondos szemre, jó ízlésre és ügyelőre vau s/ükség, E helyett azonban a legnagyobb sajnálattal arról értesülünk, hogy a városi képviselőtestület nem fogadta el a park rendezésére, csinosítására szépítésére, az Andrássy-téren levő kut környékének parkozására vonatkozó kidolgozott tervezetet s ezáltal kedvét szegte annak, ki önzetlenül, fáradságot nem kiméivé, minden idejét arra szentelé, hogy a Balaton keszthelyi partját Ízléssel, gondos csinosítással és rendszeres fásítással méltóvá tegye a Balatonhoz. Pedig bizony jó lett volna megbecsülni azt az embert, kinek munkakedvét most befagyasztotta a képviselőtestület határozata. * A tél hidegében azonban félteni lehet sok más olyan ügyet is a befagyástól, melyet, a haladás igazi férfiai fáradságos küzdelmek árán végre valahára a megvalósulás kezdetéhez eljuttattak. A hévizi villanyos vasút előkészítő bizottságának teljes érdeklődós mellett megtartott csütörtöki ülésén olyan hideg szél fujt, hogy attól már kezdetben csaknem befagyott a villanyos ügye. És miért? Azért, mert az igazi haladás szekerén nagy kerékkötök gátolják a mozgató erők teljes kifejtését és bénitólag hatnak minden törekvésre, mely nem szolgál kézzel is megfogható, azonnal felszedhető hasznot. Félnek a Héviz elapadásától, minek következtében haszontalanná válnék a beruházás. Félnek bizonyos garanciáktól, melyek nem nyújtanak a város érdekeinek kel ő biztonságot. Pedig ha valahol a világon ilyen dologtól félnek, vagy féltek, az emberek sohasem építhettek volna világfürdőket. Ha félünk a tönkremeneteltől, akkor sohasem szabad vállalkoznunk, hiszen minden tervünk csődöt mondhat. Azután meg kiapadhat a Balaton is, hiszen máris elhagyta itt-ott régi partjait és folyton siinak-jajgatnak apadásáért, hát hogy mertünk ezreket beleölni a Balatonpart fel virágoztatásába ? Egy világszerte hires fürdőnek ós egy városnak még a legcsekélyebb haszon mellett, sőt esetleges ráfizetés mellett sem válhat kárára a két fürdőt összekötő vasút, már csak azért sem, mert fellendíti a forgalmat, kenyeret ád sok kenyértelen embernek. hozzáférhetővé teszi varosunk egy kincsét, mit eddig nehezen lehetett csak kiaknázni s végül hasznot húzhat azoknak Iskoláinak bevegezte után ö is, miként atyja, H gazdasági pályára szánta magát s az Eszterházy herceg enyingi birtokán lett gazdasági gyakornok. Mikor azonban a roppant hercegség birtokai gazdát cseréltek, megunta a folytonos változásokat, s örök időkre bucsut mondva a gazdaságnak az adóhivatali pályára lépett. 1867-ben Németújváron volt fél évig segédtiszt, mivel azonban a soproni pénzügyigazgatóság nem vette tekintetbe az ő kiváló szorgalmát, és mást nevezett ki helyette tisztnek, beadta lemondását és a «Kominercial bank»-ba vétette fel magát gyakornokul egy havi próbaidőre. Itt három hónapot töltött a nélkül, hogy tisztviselőnek kinevezték volna, tehát elhagyta ezt, az állását is, ós a temesvári vasút,építészethez ment, hol egy évet, töltött, el. Temesvárról a soproni pónzügyigaz gat.óság meghívása folytán újra visszatért az adóhivatalba és 1869. évi december hó 2 án Körmendre nevezték ki adóhivatali tisztnek. 1869. évi március hó 31-én nőül vette » németujvári orvos, Frank Mihály leányát, Emmát s miut fiatal házasember számottevő alakja volt Körmend társadal mának, hol két évet töltött. Körmendről Nagykanizsára helyezték át, hol élénk barátságban állott mindazokkal, kik szülői házának barátai és ismerősei voltak. Egy negyedévi ott.artózkodás után azonban legnagyobb meglepetésére Készt helyre küldték. Valósággal kétségbeesett felettes hatóságának ilyetén intézkedése miatt ós ezt az eljárást csak az ellenséges indulatnak minősítvén, elhelyezése okai iránt, kérdést tett a soproni pénzügyigazgatóságnál. Itt, azonban megnyugtatták azzal, hogy Keszthelyen az ellenőri állás betöltésére van kiszemelve. Bár nem a legnagyobb örömmel, de átköltözködött Keszthelyre. Mikor azonban néhány hétig itt tartózkodott és megismerte városunk szépségeit, mikor látta az örökké változó Balaton szépségeit és megismerkedett az előkelő társadalommal, megszerette városunkat s meggyökerezett lelkében a göndolat, hogy innét sohasem fog eltávozni. Azóta több, mint, harminchét év vihara, derűje és boruja vonult el nálunk a teje fölöit. Két évig volt Keszthelyen mint adótiszt, az ellenőri teendők ellátásával megbízva és két év múlva nevezték ki tényleges ellenőrnek. Miut elleuör nyolc évig volt lelke a keszthelyi m, kir. adóhivatalnak s páratlan szaktudásával, kiváló akaraterejével, emberszeretetével elérte azt, hogy mindenki tisztelte ós becsülte ugy is, mint hivatalnokot, de leginkább ugy, mint nagj'rnüveltségü, kiváló embert. Amikor pedig fellebvalóinak akarata őt, a hivatal fejévé tette, emberszeretetével, barátságos bánásmódjával megszerettette magát mindazokkal, kiket, a sors keze melléje rendelt. Az ő vezetése alatt, a hivatalban teljes egyetértés és baráti szeretet uralkodott mindig a hivatal tisztviselői között és ezen baráti viszonynak, ezen egyetértésnek köszönhető, — hogy hivatala mindenkor az elsők között állott és felebbvalói emiatt, nem egyszer fejezték ki elismerésüket és dicséretüket. Huszonhét, esztendeje vezeti már hivatalát mindenkinek teljes megelégedésére. Ezen idő alatt — bár őt sem kímélték meg a sors csapásai — takarékosságával, eleinte nagyon csekély fizetéséből is, szép vagj-ont szerzett, magának. Amikor pedig a tisztviselők fizetésemelésekor ő is belejutott, a. magasabb javadalmazásába, valóságos tündérkertté varázsolta udvarát, mely városunknak egyik diszét képezi máig is. Hivatalának, családjának és virágainak élve, szivét nem hatották meg sohasem «z emberi hiúság törekvései s örömét, gyönyörűségét csak pompázó virágainak gyönyörű, harmonikus elrendezésében és ápolásában lelte és ezen virágok szeretete lengi át jelenleg is egész lényét, ma is. Most, amidőn hűségesen, igaz becsületességgel letöltötte azt. az időt, mit, a törvény a tisztviselőtől megkiván, méltán ünnepük öt mindazok, kik az ő munkás és áldásdus életének tanúi voltak. De léginDr. Blum Róbert, az ismert nevű budapesti fogorvos december hóban 10—14 napra városunkba érkezik és a Hungária szállóban lévő lakásán folytat fogorvosi gyakorlatot.