Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

2 BALATONVIDÉK 1909. daságába meghonosítás céljából s igy kerül­tek ezen pompás színezetű akváriumi dísz­halak hazánkba. Hogy az iharosi gazdaságból hogyan jutottak a távol fekvő Balatonba, mert tud­tommal senki sem bocsájtott, ide ezen fajokból kísérletezés céljából, azt is sejtem. Amennyiben az iharosi tógazdaság­nak vizei délre a Dráva felé folynak ós azok a Balatonnal semmi összeköttetésben sem állanak, ki van zárva, hogy ezen ér­dekes foglyok első magyar otthonukból megszöktek volna és mint szabadságszerető polgárok, szük börtönüket a nagy Balatonnal saját akaratukból akarták volna felcserélni. Lehetséges azonban az, hogy az Iha­rosban meghonosult és elszaporodott nap­halak érett és megtermékenyített ikráit vízimadarak hozták hozzánk nedves tollaik között. Még valószinübb azonban az a feltevé­sem, mit a halak nagyságából és kifejlödött­sógéből is következtetni lehet, hogy nem ikra állapotban kerültek első magyar ott- | hónukból hozzánk és nem a Balatonban kel- ! fcek ki, hanem apró pontyok vagy törpehar­csák társaságában hozták őket a Balatonba. Dr. Hirsch Alfréd halasgazdaságából ugyanis a Balaton halászati részvénytársa­ság pontyállományuuk nemesítésére több éven át, mintegy két és fél ezer darab két­nyaras gyorsnövésii pontyot, vásárolt, melye­ket vízzel telt hordókban szállítottak a Balaton mellékére és ezek közé, vagy az amerikai törpeharcsák közé, melyeket, szin­tén dr. Hirschíől vásárolt a részvénytársa­ság, tévedhetett néhány apró naphal, avagy azoknak megtermékenyített ikrái is beleke­rülhettek a hordók vi/.ébe vizi növényekkel együttesen. Bárhogyan jutottak is azonban ezen tarkapett.yes jövevények hozzánk, ha nem is próbálta meg senki még meghono­sításukat a Balatonban, Ők maguk megmu­tatták nekünk életbenmaradásukfeal, hogy magyar tengerünk vizével megbarátkoztak és itten valószínűleg szaporodnának is, ha tekintve a Balaton nagy kiterjedését, kellő meuuyiségban halasit,anának velük. A naphal volna tehát, a Balatonban meghonosult északamerikai ádesvizi halak közül a második halfaj, meit azt határo­zottan tudjuk, hogy az északamerikai törpe­harcsa nagy vizünkben életben maradt ós nagyobbra is növedett. Arra azonban, bogy uj hazájában a törpeharcsa utódokat is hozott volna létre, hatarozott adatuuk tud­tommal nincsen, mert apró törpeharcsaiva­dékot nem nallottam, hogy a Balatonban fogtak volna. Ez utóbbi állításom koráut­sem jelenti azt, hogy nálunk nem szaporo­dott, volna, mert, azok a tágszemü hálók, melyekkel nálunk halásznak, e fenéklakó, iszapkedvelő halnak nálunk kelt, apró iva­dékait ki sem birják fogni. Ha a békapusztításáról nevezetes törpe­harcsa, mely már évek óta a Balatonnak életével és vérével adózó pólgára, nálunk még tényleg nem szaporodott volna, annak szerintem talán az volna az oka, hogy ugyancsak kevés az a mennyiségű törpe­haic9a, mint tenyészhal, melyet bennszülött ragadozó halaink is bizonyára mielőtt tájé­kozódni tudtak volna, szépecskén megtize­deltek, ahhoz az óriási nagy vizterülethez képest, hová bebocsájtották őket. Hogy e remeteóletü iszaplakó halakat a fajfentartás ösztöne nálunk is elérte, annyi bizonyos : valószínű azonban az is, hogy e nagy víz­ben nem tudtak könnyeu egymásra rátalálni, hogy életük második feladatáról, a fajfen­tartásról is gondoskodjanak. A közönséges naphal teste nem nagyou rövid, többé-kevósbbó erősen magas és ol­dalt összenyomott. Kis szája kissé előre­nyúlt. Időiebb állatok hátvonala erősen boltozott, az orr felé lejt és teljesen kifej­lődött. állatoknál a szem fölött sskély be­mélyedésü. Kopoltyúfedője hátul szélesen lekerekített lebenyben végződik ; a kopol­tyúfedő elülső része gyengén fogazott. A közönséges naphalnak színezete, különösen az ivás ideje alatt, remek. Fiatal példányok háti részének olajzöld alHpsziné­ből függőleges sötét, sávok láthatók. Később ezen sávok részben vagy egészen ellüunek. Az olajzöld alapszín szép kékes ezüstfónyt nyer, melytől az oldalrészek narancssárga pettyei és foltjai nagyon eltérnek; a mell-, has- éi farkalatti uszószárnyak mind na­rancssárgák, mig narancsszínű alappal biró pofái csillámló kék és zöldeskék hullámos sávokkal tarkázottak és a kopoltyúfedő hártyás függelékén egynagy fekete, mögötte pedig egy majdnem cinobervörös folt lát­ható. A kopoltyúfedő hártyás függelékének ezen rajza különbözteti meg Düringen szerint a többi naphalfólék, illetőleg fajok idősebb példányaitól a közönséges naphalat. Hazájában, az északamerikai Egyesült­ÁUamókban a közönséges niphal nagyou tessék elhinni, nem más, mint a ha­talomra jutás iránti törekvés. Justh­nak nem volt elég kényelmes az el­nöki szék, ő miniszteri bársony­székbe vágyik s e céljának elérése végett idézte fel a többségi pártban azt a szakadást, amelynek következ­ményeit — ki tudja ? — tán sok évekig sinyleni fogja az ország. Vármegyénk lakosságának jó­zanabb, higgadtabb része okosan cselekszik akkor, mikor távol tartja magát a forrongó pártszenvedélyek­től s elhatározó cselekvését fenn­tartja arra az időre, amikor a két függetlenségi tábor erejének mér­kőzési próbája elkövetkezik. S azok a jó urak, akik ma nagy hangon hirdetik, hogy velük a megye, ve­lük a nemzet, csalódva fogják ta­pasztalni, hogy az itt-ott. elpuffogta­tott bombasztok pillanatnyi hatását végleg megsemmisitették az okos és higgadt politika hi veinek meggyőző érvei. Gamma. Amerikai „qaphal" a Balatonban. 1909. óv. október havának végén két élő amerikai eredetű naphalat hozott nekem Fekete Zsigmond kéthelyi uradalmi jó«zág­felügyelő ur, a balatoni «Nngyberek» vizei le­<3sapc-lására mostan épülő nagycsatornájából, v melyeket a jelenleg Kéthelyen. működő gőz szivattyú közelében fogtak ki e nádreuge­teg vizeiből. Pár nap nuilva a keszthelyi halászok hálójóba is akadt, Gyenes-Diás közelében két szép élő példánya ezen érde­kes vendégeknek. A pompás színben ragyogó, gyöngy­házfényű, óceánoutuü díszhalaknak balatoni -előfordulása meglepett, de csakhamar meg tudtainrinagamnak magyarázui, hogy hogyan és honuau kerültek magyar tengerünkbe. Hirsch Alfréd dl-., ki iharosi bérletén létesített tógazdaságában süllőt, pontyot ós harcsát tenyésztett ós az amerikai eredetű törpeharcát is meghonosította hazánkban, 1905. április havában többfajta északame­rikai eredetű édesvízi halat is hozatott gaz­nő pedig olyan a férfi nélkül, mint HZ utca porába került letört rózsabimbó. Elvész, elpusztul és a rózsa szirmait durva hadfiak vágtató lovni tiporják a sárba. Azért itt az Isten szabad ege alatt, elhunyt édes­anyád hamvai fölött teszem egymásba ke­zeiteket. Legyetek egymáséi, kiket, az Ur egymásnak rendelt ós óvjátok, védjétek, tá­mogassátok egymást minden veszedelemben. Es míg a két fiatal lélek egymást át­karolva tartotta a durva fakereszt fölött, az aggastján térdeire omlott a hideg han­tokon, hogy imádkozzék azok boldogságá­ért, kiket az Ur hatalma az ő atyai gon­doskodására bízott. Sokáig mély csendben állottak még ott a sir fölött, csak a lágyau lengedező esti szellő susogott, felettük a szomorú fűz­fák zizegő leveleinek. Ez a susogás azonban boldogsággal töltötte el a két fiatal lelkét, hiszen elmúlnak majd a megpróbáltatás nehéz napjai és újra kiderül felettük az el­borult ég. Es a mig a Szabolcsy Tamás leányának lelkében végigvonult, a kiállot.t küzdelm ek vihara s látta, hogy egyedüli segedelme osak abban van, kit az öreg Tamás neki adott, Szendrői Gábor agyában fényes tervek villantak meg. Hiszen elnyerte már azt, kiért életét adta volna, itt van az, az ő jegyese az ingoványok teher szelleme, ki ezentúl az ő egyedüli öröme, egyedüli boldogsága lesz. Mily örömmel fog majd harcbaszállani a vad pogánnyal, hogy visszaszerezze mindazt, mit az ö drága kincsétől elraboltak. Lassau emelkedett már felfelé az ég magasán az ezüstös fényű holdvilág a szellő lengette susogó náderdők felett, mikor az öreg Tamás a sirhalomról felemelkedett. Szeméből még mindig az áhítat sugara fénylett, mikor a két fiatal kezét megfogta s meleg szeretettel szólt hozzájuk. — Imádkoztam a boldogságtokéi t 8 most, jertek menjünk haza, hogy többet beszélhessünk jövendőtökről. A két fiatal szó nélkül engedelmeske­dett az aggastyán akaratának s még egy tekintettel elbúcsúztak a kedves hantoktól s megindultak hazafelé. Alig tettek azonban néhány lépést, mikor a távol messzeségből, a nádrengeteg széleinél az ég magasára fellobogó lángten­ger rémes világa ötlött szemükbe. Es amíg nézik, bámulják azt az ijesztően terjedő fényt, a mely veszedelmet, pusztulást hir­detett nekik, hirtelen megkondult, a kápolna harangjának éles szava s kongása csengett, bongott végig az imént, még esti álomban szunnyadó ingoványok fölött. Az öreg Tamás ijedt félelemmel ra­gadta meg újra két társának kezét s hal­kan remegő szóval beszélt hozzájuk : — Gyermekeim, újra közelednek a vész napjai, legyünk készen, ha minket talál sújtani az Ur haragja. Nézzétek azt a fel­lobogó lángteDgert — folytat.á beszédét s a magasra törő lángok felé mutatva kezével — ebben pusztult el két, évvel ezelőtt a Szabolcsyaknak minden boldogsága. — De mi ez? — riad fel az aggas­tyán újra — miért futuak társaink elénk ? A kápolna felől siető léptekkel közele­dett feléjük egy csapat ember, kiknek élén egy ismerős, de mégis idegen alak sietett feléjük. Még alig lehetett arcát látni a min­Kitűnő családi rum 1 lit. K. 2 40. Dús választék angol és belföldi teasüteményekben. < > Eredeti angol rumok és teák. ====== Iíj. Helbek József csemege-kereskedése Keszthelyen Naponta friss prágai sódar, különféle finom felvágottak, bécsújhelyi és szepességi virstli, debreczeni paprikás szalonna, füstölt kalbász. — Kitűnő családi teakeverék 1 dg. 10 f.

Next

/
Thumbnails
Contents