Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

1909. december 3. BALATONVIDÉK 5. gyei egyesületek közgyűléseire kiküldi s amely tapasztalatait a köz javára felhasz­nálja. Tényleg, kétségen felül áll, hogy az ily érintkezés mindkét oldalra kedvező ki­hatással lesz. —8. A Ferrer-pör okmányai. — A hazugságok cáfolata. — A spanyol kormány beváltotta igére­tét. Közzétette a Ferrer-pör hivatalos ok­mányait. Ezekből kitűnik, hogy a halálos ítélet igazságos volt, bárhogy kürtölt.} is világgá a szabadkőniives sajtó, hogy na­gyobb igazságtalanság még nem történt, mint mikor a «sötét klerikálisok» ösztön­zésére és befolyására, «a világ egyik leg­értékesebb agyvelejét roncsolták össze, melynek néhány sejtjében több világosság volt, miut kivüle az egész Spanyolország ban senkinek.* A hivatalos aktákból eg3'et,-kettőt alább közlünk. Mint látnivaló, a hadbíró­ság tanúvallomásokra alapította Ítéletét, mely nem lehetett más, mint az, hogy Ferrert mint lázadót Ítélje el. Be van bi­zonyítva, hogy Ferrert, az ideális anarchis­tát nem érzülete, hanem bűntettei miatt végezték ki. A szabadkőműves nemzetközi sajtó tehát hazudott. Hazudozásának pedig felültek a liberális lapok. íme néhány a hivatalos okmányok közül : Az 57-ik akta ezt tartalmazza . A vádlott bűntetteit leginkább a baroelonai, premiai és masnoi események jellemzik : Egy őrjáratnak két lovas ka­tonája látta Ferrert julius 26-án este 6 órakor egy csoport lázaló között az An­tonio Lopsz-téren. Ezek a katonák ráis­mertek akkor is, mikor Ferrert egy csomó elfogott zendülővel szembesítették. Nem­sokára rá egy rendőr Atanazarasban látta Ferrert egy másik zendülő csoportban, akit. csak akkor vesztett el szeme elöl, amikor Ramblasban megtámadták a ren­dőröket, a támadást ezek azonban visz­szaverték. Julius 23-án Ferrer Premiában érte­kezletet tartott egy anarchista klnbban, amelyen részt vett Llibre az alkalde (polgármester) és Muszt.oró nevü helyet­tese és Espinoza községi irnok. Ferrer arra tüzelte a megjelenteket, hogy kiált­sák ki a köztársaságot s gyújtsák fel a kolostorokat és templomokat. Ferrer egy városi tisztviselőnek több dinamit-töl­tónjt adott át, mellyel a zendülők a keresztény szeretet testvéreinek kolosto­rát rombolták széjjel. Az 69. akta : Ferrer azzal bizott meg egy Jüan Pig nevü embert, hogy vegye rá Masnon lakosságát, hogy gyújtsák lel a kolosto­rokat, Pig pedig azt felelte, hogy a gyújtogatások után még nem érkezik meg a köztársaság, de Ferrer azt vála­szolta, liogy a köztársaság mellékes do­log, a fő a forradalom. Ferrer egy meg­bízottat küldött Masnonba azzal az üze­nettel, bogy már nem jöhet, mert a barcelonai forradalom követeli azt, hogy ö ott legyen. A uiasnoni zendülők a ta­núvallomások során kijelentették, hogy Ferrertöl pénzt kaptak. A már említett Joan Pig kijelenti, hogy az ó tapasztalatai szerint Ferrer rendezte a lázadást, mert a lázadók kí­csapongásaikban ngy cselekedtek, mint azt Ferrer és hozzátartozói tanították. Espenosa, aki maga is vádlott, volt, kije­leutette, hogy Ferrer volt a juliusi előz­mények lelke és rendezője. A 18. akt,a : Domenech tanú Ferrerrel julius 26-án Barcelonában találkozott, akinek fáradozásait ugy írja le, mint aki a monarchista munkásuniót forradalmi cse­lekvésekre sarkalta. 15, 16, 17, 18, 19 és 20 dik akták a tanúvallomások alapján azt tartalmaz­zák, hogy Ferrer mily tevékenységet fejtett ki julius 28-án: Ahol közvetlenül s/.emólyesen nem lehetett, oda ügynökeit küldte, akik a forradalmárokhoz az ő ne­vében intéztek beszédet, hogy azokat kicsapongásokra bátorítsák. Domenech azt vallotta, hogy Ferrer, aki nála borot­váltatta magát, odahivatta Juon Piget, a republikánus koiníté elnökét s ?zt indít­ványozta, hogy kiáltsa kí a köztársasá­got. Pig azonban, mivel a dolgot vesze­delmesnek tartotta, nem fogadta el az ajánlatot. Masnonbau lázadó csapatok, melyek részben külföldiekből állottak, várakoztak Ferrerre, aki azonbau julius 29-ón többé nem mutatkozott. A mosnoni tanuk vallomása elégsé­ges okot, szolgáltatott arra, hogy a liadi­Mig a meglepődött kapitány a levelet olvasta, ő maga jelt adott az utána jövő kurucoknak s azok nagy osomagokat, emel­tek le nyergeikről, melyeket egyenként vittek be a vőlegény sátorába. Mikor pedig h végére járt már Tarkőy az olvasásnak, kézen fogta s vezette be a sátorba. — Magam akarom megmutatni feje­delmem ajándékát — folytatta tovább be­szédét — és magam akarok tanuja lenni boldogságodnak, hogy hírül vihessem azt a fejedelemnek, Tarkőy szíve a beszédre megtellett örömmel és szó nélkül tüut el menyas­szonya sátorában s kihozta őt, hogy együtt mondhassanak köszönetet a nagy fejedelem kegyességeért. De Károlyi nem engedte őket szóhoz jutni. Egymásután szedte olö a fejedelem ajáudékát. L gelőszőr is habos, fehér selyemruhát vett elő s azt az ámuló szép menyasszony kezébe adá. Majd egy felhőszerü fátyolba burkolt gyémántos pár­tát nyújtott neki, mit csillogó ékszerek és fényes selyem köntösök egész serege köve­tett. De nem feledkezett, meg a vőlegény­ről sem. Fényes hadi köntös került elő a csoma­go ból, minek láttára felujongot.t a körül­ál'ó kurucok szive s egy gyöngyökkel éke­sített kard. — Viseld egészséggel nagy fejedel­münk dicsőségére — szólt a fővezér az örömében szóhoz nem jutó kapitányhoz — és legyen ékességed és örömed koronája az, kit magadnak ellenségeinktől elragadtál. Es ezen szavakkal egymás kezébe tette a két boldog szerelmes kezét, kik örömköny­nyek között borultak egymás kebelére. Magasan járt már a későn kelő hold­világ, mikor a felékesített barlangból üzente az eskető pap, hogy készen várja a jegyeseket. A kuruook örömrivalgása s a harsonák zugó hangjai mellett, lépett a fényes nászmenet a fáklyák tüzétől meg­világított díszes barlangba. Csakhamar el­hangzott, az eskü, melynek a fővezér s az ősz strázsamester Barkóczy voltak a tanúi s újra megriadt a kuruook örömrivalgása a kürtök és harsonák hangjai mellett, hogy hirdessék uruknak örömét, boldogságát. Mikor pedig elhaugzott a rivalgás, mikor elült az öröm kitörő hangja, az uj asszony, a Brassay Kálmán leánya odatérdelt újra az oltár elé s mintha nem is ember, de valami angyal énekelne, felhangzott ajakán az ének: «6oldogasszony, Auyánk, régi jó pátronánk. Nagy Ínségben lóvén, igy szólít meg hazánk : Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.» Es mintha az ének megbűvölte volna a komor hadfiak lelkét, mintha valami túl­világi szellem lebegett, volna fölöt'ük, ön­kénytelen is megmozdult az ajkuk s betöl­tötte a barlangot az esdeklő sereg áhi'atos éneke. Künn a sziklaormokon azonban meg­szólalt a vihar orgonája és süvöltő szél­vész zúgott keresztül a Bakony rengete­geinek százados tölgyfái között. Mig a barlangban a vígan lakozók kezeiben ösz­szecsendült a gyöngyöző borral telt ke­hely, az erdők mélyén dühöngő orkán tépte, 8zakgat,ta a levélteleu ágakat, s zú­gásával megfélemlítette a sziklákon járó törvény Ferrert halálra Ítélje. Ferrer premiai szereplését, ahol szintén, mint Masnonban nagy tevékenységet fejtett ki, a tanuk hosszú sora bizonyítja, akik egytől-egyik republikánusok és radikáli­sok. Neveik Comos, Cesa, Pons Alsine Pobladet stb. Egy párnak, akik Ferrert ' nem ismerték, igy mutatkozott be : Fran­cesco Ferrer vagyok ! Mikor Ferrernek elmondták, hogy Premiában a köztársa­ság kikiáltása nem történt meg, igy fa­kadt ki Llibre polgármester előtt: És mórt nem kiáltották ki ugy, mint azt Barcelonában, Madridban ós Valenciában megcselekedtek. Az okmány még több tanút sorol fel, akikuek vallomása léuyegtelen. Az ügyész vádbeszódében negyvennyolc tanút sorolt fel, akik Ferrerre terhelően vallottak. — Mentő tanuként csak külföldi tudósok nyi­latkozatai szerepelnek, melyeket a bíróság azzal a megokolással utasított el, hogy oly nagy távolságról nem lehet véleményt és ítéletet mondani. Ferrer mentségére ós javára egyetlen egy tanút, sem tudott megnevezni. Az okmányokból tehát kiviláglik, hogy a hadbiróság tanúvallomásokkal megerősí­tett bűntények alapján ítélte el Ferrert. Az is világos az okmányokból, bogy a hadbí­róság eljárása nemcsak kifogástalau, de li­berális volt. Hogy erről a magyarországi sajtónak még az úgynevezett komolyabb része sem vesa tudomást, mindenki természetesnek találja, aki csak némileg ismeri is a redak­ciókuak 99%-ban antiklerikális közvéle­niény gyártóit. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete tegnap d. u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tar­tott. A gyűlés legfontosabb tárgya a készt,hely-hóvizi villamos vasút építésére beadott ajánlat volt. Az ajánlatot, melyet egész terjedelmében alább közlünk, a kép­viselőtestület egy bizottságnak adta ki, melynek 30 nap alatt véleményes jelentést kell beterjesztenie. A bizottság tagjai let­tek : Lénárd Ernő, Stieder Lajos, Dr. De­zsényi Árpád, Dr. Schwarz Zsigmond, Dr. Neumark Béla, Gaál József, Hoffman Ar­nold, Beck Sándor, Kell Dezső, Práger éber őrök szivét. De nem csak a vihar volt az, mi aggasztotta a kurucok őreit. Itt is, ott is megvillant valami hirte­len keletkező fény az erdők mélyén s utána rövid roppanás hangja ütötte meg a figyelő fülét. Majd halk trombitaszó szegte át a széljárta ormokat, de erre már újra meg­harsant az őrök kürtjeinek riadása. Néhány percig azután újra csend lett mindenfelé, csak a barlang előtt hangzott a sikoltó szélben a hirtelen készülődő ku­rucok lovainak dobogása. Majd pisztoly­lövések dörejét ragadta magával a szél s a komor felhők alól előbukkanó holdvilág Tarkőy Bálint fényes alakjára vetette su­garát, amint a fejedelemtől kapott uj szab­lyával ront kurucai élén a patak jegén felfelé törekvő császári csapatokra. Azután ismét elfödött a sötétség mindent, csak a jégről hallatszott a nehéz tusa rémes zú­gása, majd a menekülők lovainak patkó­csattogása a sziklaormokon. Mire a hajnali köd lassanként oszla­dozni kezdett a reggel derengő világossá­gában, Brassay Kálmán felkutatta az el­menekült kuruc farkasok tanyájának min­den zugát, de hiába. Azt, kit keresett, leányát, nem találta meg már, mert a túl­erő ellen hasztalanul küzdő Tarkőy és a fővezér elvitték magukkal biztos menedékre a fejedelem udvarába. Csak a fejedelem levelét találta meg a labancok híres embere s abból tudta meg, hogy leánya felesége már legnagyobb ellenségének, Tarköynek, a kurucok híres kapitányának.

Next

/
Thumbnails
Contents