Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

4. BALATONVIDÉK 1909. november 14. nyire az ellentéteket korona és nemzet között és joggal kérdezheti minden magyar: vájjon meddig tart még a nemzet általtása ? vájjon meddig tart még a sikertelen kotyvasztása a kibontakozási terveknek ? Vájjon meddig tart mig észreveszik, hogy a bizalom megrendült s a talajt lábuk alól elvesztették ? Meddig ? meddig ? Maggarországi községi é£ körjeggzök országos eggesülefcének közggülése. Mult ixó 24-én délelőtt tartotta a magyarországi községi és körjegyzők országos egyesülete évi rendes közgyűlését, Pest vármegye székházának nagy termében. Kevéssel 9 óra előtt, már zsúfolásig telt meg a hatalmas közgyűlési terem. Fekete tömegben hullámzanak a jegyzők s lelkes, néhol forió a hangulat,. Legtöbb helyt a györvármegyei ismeretes eseméuyeket, tárgyalják őszinte rokonszenvvel. Igen sokan a politikai napilap megindítására épitik összes jövendőbeli reménységüket, mivel — szerintük — a politikai sulyszerzés a jegyzők anyagi és erkölcsi érvényesülésének kulcsa. Egyébbként sok mindenféle dologról esett, ott szó. Maga az évi jelentós már nagy területet ölel fel, ezenfelül a tárgysorozat még 82 tárgyat tartalmazóit, melyek javarésze túllépve a sajátos érdek körén, joggal számithal. országos érdeklődésre. Visszatérve a jelentésre, azt főbb vonásaiban a következőkben ismertetjük : A j-leütés megállapítja az 1908: XXXVIII. t,.-cikkel kapcsolatosan a közegészségügyi adminisztrációnak közeledését az államosítás felé. Méltatja az 1908 : XLIII. t.-c. fontosságát az állattenyésztés fejlesztése s különösen a legelőkérdés szabályozása szem pontjából. Kiemeli a népoktatási törvény szociális ós kulturális jelentőségét. Sokat, vár a borhamisítás, valamiut a kivándorlásról hozott törvények jótékony hatásától. Majd áttér az 1908. évi törvéuyhozás legfontosabb munkálaiának, az adóreformnak tárgyalására. • Az állami adók reformja, mondja a jeleutós, a községi háztartások érdekeit, valamint a ini személy- s hivatásunkat rendkívül közelről érintvén, élénk figyelemmel kisértük már a mult évben a törvény előkészítő munkálatait, s erőteljes küzdelmet folytattunk a javaslatok egyes részeivel szemben. A mult óv tavaszán megtartott rendkívüli közgyűlésünk tüzetesen foglalkozott az adóreform törvényjavaslatok bírálatával. Akkori határozatunkat a javaslatok összességére nézve memorandum alakjábau a kormány elé terjesztettük. Folyó óv elején egy másik emlékirattal fordultunk ugy a törvényhozáshoz, mint a kormányhoz. Ebben az iratban tisztán a jegyzőknek az adóvégrehajtások foganatosítása alól leendő felmentését s a végrehajtás államosítását kértük. A törvények szentesítése azonban most már egyelőre lezárta az ebben a kérdésben folytatott küzdelmünket s ma már nem tehetünk egyebet, mint regisztráljuk annak eredményeit. Ami az adóreformnak a községi háztartásokra vonatkozó káros, sőt mondhatni veszélyes kihatásait illeti, azokra nézve aggályaink nem szűntek meg. A kormányelnök, mint pénzügyminiszter, a vita során kijelentet te, hogy az adóreformot a községi háztartások rendezésének követnie kell. A rendezés két irányú lesz. Egyik : az adminisztráció általános rendezésével kapcsolatban kiterjed a helyhatósági adóztatás reformjára, a másik pedig a községeknek bizonyos állami jövedelmekből való rószeltetése lenne. Az adóreform egy része már január 1-éu életbe lép. Többi része 1911ben végrehajtás alá kerül, de a községi háztartások rendezési munkája felé még egy árva lépést sem te'.t H kormáuy. Egy pár Ígérettel lettek gazdagabbak a községek, állapítja meg némi keserűséggel a jelentés, de megfogható biztosítékot egyálta Ián nem nyertek. > Ezután a segédmunka-erőre tér át. Ismerteti az adóbehajtási államosítás tárgyában tett lépéseket ós azok eredménytelenségét. «Ily körülmények között nem csodálkozunk, sóhajt fel, ha a kezelési törvények nem valósították meg azokat, a reményeket, amiket hozzá fűztünk.» Birálja a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről szóló 1909. évi XII. t.-oikket és azon nézetének ad kifejezósr, hogy nem jelent ez a törvény föltótlen egyszerüsitest,, mert mig igen sok külön kezelendő köztartozás marad fenn s amellett, az egyesitett könyvelés és megosztás sem fog a valóságban oly köunyedóu menni, miut ahogy a törvény olvasásából látszik. Megemlékszik a telepítés ós birtokparcellázások szabályozása tárgyában, valamint a közutakról ós vámokról készült törvényekről. És különösen EZ utóbbiról kapcsolatban örvendetes tényként, konstatálja, hogy utóbbi időkben mind több és több izben kirí ki a kormáiij'hatóság f'ontosabb kérdéseket illetőleg a jegyzóplénum előzetes szakvéleményét. Felpanaszolja, hogy a jegyzők szabadságügye és helyettesítése nincs egységesen szabályozva, sőt, igen sok helyt e tekintetbeu irott jogszabály egyáltalán még nincsen. Sürgeti, hogy a községi közigazgat,ás élére in thesi is a jegyző állittassék. A községi törvény ugyanis a községi közigazgatás élére vezető személyt, ki nem jelöl, hanem társas hatáskörrel állítja oda a birót ós jegyzőt. De az ügyviteli szabályzat 1. § a már azt mondja, hogy a községek ügyvitelét — id« értve a községekhez utalt állami és törvényhatósági teendőket, is — a jegyző látja el, aminthogy igy ís áll a községi ügykezelés minden ágában Maga a községi bíró e'nöksége is a képviselőtestületben csak névleges, (De mennyire névleges ! Szerk.) hiszeu a biró személyén át a jegyző az elnök, a biró csupán eszköz, csupán szócsó a jegyző kezében. Csak a tételes intézkedésnek a valósággal való egyeztetése lenne az oly megváltoztatás, mely a jegyzőt tenné a községi igazgatás fejévé. Kifejti a szolgálati pragmatika szükségét, melyről azt mondja, hogy legközelebb fekvő s állandóan napirenden tartott, feladat legyen mindaddig, mig meg nem történi* annak tisztességes és hazafias megalkotása. Szól a segédjegyzők anyagi és erkölcsi érdekeinek felkarolásáról, melyre évről évre mind nagyobb figyelmet fordit az egyesület. Hangsúlyozza végül annak fontosságát, hogy az országos és a vármegyei egyesületek között, szerves ösizekötte^és legyen. Eít ugy véli elérhetőnek, ha az országos elnökség egyes tagjait a várineel homlokáról a bánat felbőit, ha megsebesült, könnyeinek árjával igyekezett enyhületet adni a fájó sebekre. Csak egyet kórt folyton, mindig a vőlegényétől, csak egy vágya volt, mely betöltötte szivének legtitkosabb rejtekét, is, az, hogy vőlegényének minél előbb felesége lehessen, hogy mint hü nő követhesse urát minden bajban, minden veszedelemben Hiába volt minden kérés, hiába volt minden beszéd, megmaradt, akarata mellett, mert tudta, hogy az ő élete csak akkor lehet, boldog, ha a házasság köteléke fűzi ahhoz, kit szerelméért, tűzön, vízen, minden veszedelmen át eddig követett,. Tudta, hogy ő neki erőt, kitartást, türelmet ad az a kötelék, mely szabad akarata folytán ahoz köti, kihez szívvel, lélekkel ragaszkodik. Tarkőy Bálint tehát, alázatos instantiával folyamodo!t a fejedelemhez, engedje meg, hogy neje legyen az a hü honleány, kit ő labai-c apjának kezei közül ragadott el. Es míg a sebes lovon járó futár vitte a levelet a kulcsos Kassa városában lakó fejedelemhez, mig aggódó szívvel várták az engedelmet, a kapitányukért rajongó kurucok készülődtek a nagy napra, vitéz vezérüknek lakodalmára. Barkóozy, a vén strázsamester kiszemelte már a Szluha völgyéu a helyet, hol nagyasszonyuk hűséget esküszik majd harcos u'ának. A rengeteg mélyén, a patak partján magasra meredő sziklák kőfalai között nyílott a szája annak a bailangnak, melyben felállíttatta az oltárt. Örökzöld fenyővel vonatta be a sziklák komorságát, kényelmes szőnyegekkel igyekezett elfödni a csupasz helyek ünnepet ron'ó dísztelenségét s felállíttatta a falakou a lobogó fáklyákat, melyek megvilágítják majd az ünnepi mezbe öltözött barlang éjféli látogatóit. Fegyverforgatásban eldurvult férfi kezek fáradoztak a szép menyasszony esküvöruháján s a labancoktól elragadott, csillogó gyöngyökkel ékesítették azt a ragyogó aranyos pártát, melyet utolján visel esküvője napján. Hatodnapja járt, uiár oda az eugedelemért Sárváry Tamás a fejedelem udvarába, s hat nap alig volt elegendő az öreg Barkóczynak, hogy fényessé tehesse kedves urának lakodalmát ós eltakarj > azt a szomorúságot, mely mindnyájuk szivét betöltötte a harciszerencse csillagának lehullása miatt. Hetedik nap reggel készen állott, már minden a kurucok téli tanyáján az esküvőre . Fenyes szőnyegek tömkelege rejtette magába a menyasszony sátorát, hogy védje a hidegtől s az avatatlan szemtől s vele szemben tábori sátra ajtajáuál állott Tarkőy Bálint, s örömtől sugárzó szemmel nézte vitézeinek fáradozását A befagyott patak partján felgyűrt, ruhájú hadfiak készülődtek a lakoma elkészítéséhez, fenn a sziklatotokon pedig figyelmes őrszemek figyelték a tájat, hogy meg ne savarja valami váratlan támadás az annyi gonddal előre kieszelt fényes ünnepet. Délig nem érkezett meg az engedelemért járó Sárváry Tamás. De mivel meg volt győződve, hogy fejedelme nem tagadja meg alázatos kórósét, titkos követet küldött a bakonybéli apátsághoz, hogy délutánra küldjenek papot az ö tanyájára, ki öt megeskesse. Jól lefelé hajlott már a nap utja, mikor szakadékos sziklautak meredekein megjelent az erős fegj'veres csapat,, amely az eskető papot kísérte a rengeteg szélétől s alighogy bevezették a barlangban felállított oltárhoz, megharsant a szildaietőkön a kiállított, őrök kürtjeinek riadó hangja. Percekig vad harag tüze tükröződött a konior hadfiak arcán s mindannyian fegyvereik, lovaik után iramodtak, hogy visszaverjék a háborgató ellenséget, de csakhamar megenyhült szemük villáma » az öröm, a vigság hangjai töltötték meg csakhamar a levegőt. A sziklaut, magasáról éppou akkor kanyarodott, le a Sárváry Tamás kis csapata, de nem egyedül. Velük jött a dunántuli seregek fővezére, a császári seregek hires veszedelme, gróf Károlyi Sándor. Kürtök rivalgása, harci kiáltások lármája hirdette a tábornak a fővezér érkeztét s csakhamar ott, állott kapitánya mögött teljes fegyverzetben az egész kuruc sereg, hogy fogadja méltón, ünnepélyesen a hadak vezérét. Tarkőy Bálint kivont karddal vágtatott az érkezők elé s kurucosan üdvözölte csapata ólén az érkező vezért. Károlyi fővezér azonban, a mint, az üdvözlést viszonozta, hirielen leszállott lováról s mosolygó arccal közeledett Tarköyhez. — Ma uem katonáskodni jöttem — szólt, vidám hangon -- hanem azért, hogy fejedelmünk egy hü emberének örömében osztozkodhassam. S azza! egy nagypecsétü iratot vett elő s azt Tarkőynek nyujtofta.