Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-14 / 11. szám

2 BA

LATONVIDÉK 1909. március 14. ezt a népgyűlést szervezte, már ezzel egi/magában is nagy szolgálatot tett volna a népszövetség ügyének s csakugyan ezért nem gáncsot és vádat, hanem elismerést érdemel, metyet itt mi a magunk részéről szivesen is kifejezünk. Es sajnálatunknak adunk kifejezést afölött is, hogy az apátplébános urat ily támadás érhette. Az urakat pedig szeretettel kérjük, ha csakugyan komolyan szivükön viselik a népszövetség ügyét — mozditsák is azt elő tettekkel. Az ilyen vádak csak annak az ügynek ártanak, aminek liasználni akartunk. Ennyit a tárgyi igazságnak megfelelően. Németh János. Márciusi ifjak. (*) Hatvanegy évvel ezelőtt, március idusán a haza ügyének védelmére serkent fel a nemzet virága : az ifjúság, -Örömmel csüugötl, a nemzet szeme a lelkesedő ifjúságon. Most., hatvanegy év után, mikor fagyos márciusi szellő susog baljóslatú homályos jövőről, mikor a haza ügye mellett az ifjúság fogékony lelke egy másik szent ós nemes ideáljának — a vallásnak, a kereszténységnek ügyét is megtámadva Játja, nyomába lép a nagy idők ifjúságának s a kereszténység védelmére sorakozik lelkesen, elszántan. Vigasztaló momentum a sivár jelenben. A megtámadott keresztény világnézlet sorakozásra ösztönzi öt. Mint daliás elődei a haza védelmében, a fórumra lép s zászló alá szólítja a nemzet, egész ifjúságát. A fővárosban székelő úgynevezett Társadalomtudományi Társulat, és a legutóbb alakult Galilei-kör durva kirohanásai s a felforgató elemek útszéli támadásai, melyeket a katholikus és egyáltalán az egész kereszténység ellen következetesen és fokozatos szeménnetleuséggel szítottak, végre megtermették az ellenhatást a fogékony ifjúi lelkekben. Erről tesz tanúságot az a lelkes gyűlés, mit a fővárosi egyetemi ifjúság a mult pénteken a destructiv irányzat propagálása ellen való tüntetése és tiltakozása jeléül rendezett. Tiltakozott az ellen, hogy a tudomány ós haladás erve alatt lábbal tapossanak ebben az országban minden kegyeletes hagyományt ! Tiltakozott, az ellen az irányzat ellen, melynek bevallott célja a keresztény társadalom aláásása, minden pozítiv hit kiirtása a szivekből. A nemzetköziség elvének terjesztése s minden kegyeletes intézmény aláaknázása. Örömmel üdvözöljük az Alma Mater ifjúságát — tettekre ébredésének reggelén. Ez az igazi márciusi ifjúság — a nemzet virága. Ha a nemzet virága — megindított mozgalom® érett gyümölcsöket is fog teremni. Miként a márciusi nagy napok ifjúságának kitötő lelkesedése megteremtette a magyar nemzet szabadságának gyümölcsét, ennek a márciusi ifjúságnak mozgalma is megfogja hozni a lelkiismereti szabadságnak, a megtámadott vallás ügyének győzelmét is. A spritzer alkonya. Míg a körülbelül 90 szavú katonai vezényleti szóért majdhogy fel nem borítottuk az egész országot, nem vesszük és'.re, hogy társadalmi, ipari ós kereskedelmi életünk hemzseg az idegen szavaktól, még pedig a német idegen szavaktól. Tessék csak egy házépítő telepen megfordulni — kőműves, asztalos, ács stb. csakúgy röpítik a német szavakat — az u. n. terminus teknikusokat. De hát, nem erről akarunu mi most szólani ! Maradjunk csak a spritzernél ! Ez a minden étteremben és vendéglőben otthonos *zó egy egész közgazdasági kérdést foglal magában. Ha magyar nevet akarnánk neki adui — savanyuvizes bornak nevezhetnénk. Es a többi között ez böki a bortermelő gazdák szemét. Nem a német, név, hanem h német tartalom fáj nekik. Míg a termelők rém kiadásokkal beszüretelik tökéjük ti.-zt.a termését, pincéjüktől —• a borforgalom utolsó állomásáig, az utolsó csapszékig, hihetetlen metamorfózison megy át termésük. A bor szaporításnak egészen nyílt ós általáuosau ismert neme : a spritzer — a savanyuvizes bor. Hogy ez a felkapott borfajta szemet szúrt a bortermelőknek, érthető, mert hiszen ez is csak az ő rovásukra megy. Minél több vizet ós savanyúvizet, mérnek ki a spritzer ürügye alatt vendéglőseink — annál kevesebb a tiszta bor fogyasztása — ami viszont a borárakra hat vissza hátrányosan. Ebből már megérthetjük annak a mozgalomnak célját, mely a savanyuvizes bor, vagy jó magyarul spritzer árusítása ellen tör. A kassavidéki bortermelők gyűlésén hangzott föl a jogos panasz a spritzer ellen. Elhatározták, hogy felírnak a földmivelésiigyi miniszterhez a spritzer korlátozása vagy egész eltiltása érdekében. Jól teszik. Kettőnek használnak. A magyar nyelvn-k, melyet egy idegen szótól mentenek meg s a bortermelőknek, mert a bor mesterséges szaporításának egy nemét akadályozzák meg. Míg a rendkívüli rezsivel dolgozó szőlősgazda örülhet, ha termésének literjét 22—24 fillérért értékesítheti — a jámbor magyar fogyasztó 8 deci spritzerért — melyből talán 2 deci a bor, vígan fizet ugyanannyit. Okos dolgot cselekszik tehát a földmivelésügyi miniszter, ha a mesterséges borgyártásnak e nemét betiltja. Kedves honfitársaink s tüzes vérű 48-as kurucaink, kik annyira hevültök spritzeres palackjaitok mellett a magyar vezényszóért — ugyan szerezzetek helyet a magyar nyelvnek akkor is, mikor száraz torkotokat egy palack spritzerrel vélitek enyhíteni ! Ne spritzert '— tiszta bort töltsetek a pohárba ! A magyarosítás ós a helyes nemzetgazdaság ügyének használtok vele. De magatoknak is. Mert melyik magyar az, aki szivesebben nem iszik savanyúvizes helyett tiszta bort ? Szózat. Hatvauegyedik tavaszt,érjük azóta, hogy a uagy március enyhe fuvallata tettre serkenté a szabadságért ahitozó lelkeket. . . . Felvirradt 1848. március 15-ike ! Az esőre hajló borongó* idő, szimbóluma volt a háborgó lelkeknek. A sötét felhőkön küzdve áttörő fényes napsugár a küzdés r vágyát ébres7té fel a lelkesült szivekben. És csakugyan tettre készen állott a magyar. Miut a fékevesztett, ár, döntötte romba a szabadság és függetlenság gátjait. Csodákat tétünk. Pedig haladni kell előre, mert a fejlődés törvénj^e szünetelést nem ismer. Tekintsünk vissza a mögöttünk elterülő fenyő erdőre, az elmúlt 19-ik századra ! Biztos iránytűt találnnk itt a negyvennyolcas idők hatalmas gondolatvilágában. Március 15-ének jelentőségéről akarok szólani, mert ha van időpont, midőn érdemes erről beszélni, ugy kétségkivül a mai az. Minél inkább távolodunk 1848 március idusától, annál tisztábbim és világosabban domborodik ki előttünk a márciusi napok képe és az eseménye'., jelentősége. 1848. március 15-ike, a maga igazi valóságában a magyar alkotmányosságban rejlő függetlenségi ós szabadságeszmók érvényesülésének a napja. A függetlenség és szabadság utáni törekvés jellemzi a magyar nemzetet minden időben. A magyar alkotmány és jogSandvichek, felvágottastálak, halastálak és Giardinettok készítését elvállalom. Nagy választék finom cukorkákban, teasüteményekben és Angol Cakesekben. Különféle húskonzervek, Paínek (Sandvichek felkenésére), pástétomok, tengeri rák, pisztráng, rajnai és tengeri lazac. iij. Helbek József ezelőtt Wiiiisch. Ferenc fűszer- és csemegekülönlegességek kereskedése Keszthely. Állandóan friss Prágai sódar és finom felvágottak; bécsújhelyi, szepességi virstlik és debreczeni páros kolbász. Déligyümölcsök, laibachi káposzta és répa, nürnbergi édes torma, znaimi vizes és ecetes ugorkák. Asztali és pecsenye borok literje 60 fillértől feljebb. - Állandóan frisjü kőbányai és kesztijeliji palackgöröt A BALATONVI1IÉK TAHCAJA. Március idusa. Minden alkotásnak értékét az idő mutatja meg. Hatalmasnak látszó jelenségek, melyek áthatják az emberek egész lelkivilágát, megszületésük pillanatát alig élik tul. Mint a vulkán kitörése, mely megrázza a földet és' mérhetetlen erővel löki ki magából az anyagokat — kis ideig tart. Nyomán nem fakad élet ; csak a pusztulás jelzi, hogy itt valamikor virágzó élet lehetett. Igy vau ez a nemzet életében is. A viharzó szenvedély egy eszmét dob a felszínre, amely lázba hozza az elméket, egy pillanatra hatalmas lángoszlop csap fel és vakító fénnyel világítja meg az utat, melyen az eszme — a tömeg hite szerint — világhódító útjára indul, de a fény nyomán csakhamar sötétség keletkezik — a visszaesés, a csalódás érzete. Igazi becc-el csak azok az események, alkotások birnak, melyek nem a pillanatnyi felhevülés eredményei. Ezeknek emlékezete elhomályosulni nem fog soha, mert minden időtől független értéket biztosit nekik az a hety, a melyet a nemzet fejlődésének történetében elfoglalnak. Ilyen előkelő helyet foglal március idusa is a magyar nemzet fejlődésének történetiben, üizért ünnepelünk minden évben az évfordulóján, hogy lelkesedéstől dobogó szivünk összeforrjon az emlékezésben. * Meredek hegy hágóján állunk. Mögöttünk hatalmas fenyő erdő, a letűnt 19-ik század. E'őttünk mindent a jövő sürü ködfátyola. takar el. Szemünk messze előre tekint, de a bizonytalanság homályába vész el tekin-