Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

4 BALATONVIDÉK 1909. február 14. talpig becsületes, jellemes embernek ismeri Ságit s íiiucs tudomása róla, hogy ő vallás ellen izgatott, volna. Hirlapirói működése Keszthely városra áldásos volt. Ováry Ferenc dr. évek ót,a ismeri Ságit. Vagy 20 szor találkozott vele s meggyőződése szerint, hozzá fogható lelkes ember ninosen a Dunáutul. Becsületes, őszinte jellem, akit e tulajdonságai révén csak tisztelni, becsüini tanult. Nincs tudomása neki se róla, hogy akár beszélgetés közben, akár újságban a vallás ellen izgat,oit volna, vagy * papokat, tanárokat rágalmazta volua. A t.anuvallomá>ok meghallgatása után, tekintettel az idő előrehaladottságára, elnök a tárgyalást délutáu 3 óráig felfüggesztette. Délután 3-kor elnök megnyitotta a tárgyalást, felhívta vádlottat, hogy terjessze 4>e bizonyítékait. Szollár István benyújtott a K. H. 1904—1908-1 k évfolyamaiból 20 <lrb. lappéldányt, s kérte az azokban foglalt sértő cikkek és szerkesztői izeuetek •felolvasását. Egyben annak illusztrálására, hogy hogyan s/erezle Sági János a becsatolt bizonyítványokat, beterjesztet'e és felolvastatni kérte a főmagánvádlónak Bognár Imre közs. jegyzőhöz intézett, bajátkezü levelét. Sági János tiltakozik a levél felolvasása ellen. Ez intim dolog, ueui tartozik ide. A benyújtott lapokra megjegyzi, hogy a szerk. izeuetekért a felelőség mindig a felelős szerkesztőt, illeti, az azokban foglaltakat mindig a szerkesztőség irja, tehát Őt nem lehet, ezért felelőségre vonni. Hosonyi Géza dr. védő kérte a beterjesztett, lapok felolvasását, egyúttal, mivel főmagánvádló tagadja a szerzőséget, azt az indítványt terjesztette be, hogy hivussék fel esKÜ alatt annak bevallására, vájjon ő irta-e a kérdéses cikkeket ós szerkesztői izeneteket? Elnök helyt adva a védő kérésének, eskü alatt hivta fel Ságit, nyilatkozzék, vállalja-e a szerzőséget vagy nem ? Sági egyenként átnézve a lapokat, három lappéldány kivételével, mindegyikben foglalt sértések szerzőségét elvá'lalta, mire elnök elrendelte azok felolvasását. Hogy H felolvasott szerkesztői iz-Mietek mire céloznak, azt Szollár István magyarázta meg. Felolvastatott Ságiuak Bognár jegyzőhöz intézett levele is, amelyben a következők foglaltatnak : A központi telekkönyvi hivatalnál állás van üresedésben, ahova csak irodalmi működésének igazolása utján juthat az ember. Kérlek, légy szives a csatoltakat, aláírni s visszaküldeni stb. A bélvegeket majd éu felragasztom. Keszthely, IX/16. Szollár István kérte auuak megállapítását., hogy a beterjesztett községi bizonyítvány ok dátuma a levéllel megegyezik s hogy Sági a hatóság félrevezetése Utján jutott, a kitűnő bizonyítványhoz. Feltételezi, hogy a többihez is hasonló módon jutott. A kir. törvényszék megállapította a keltezés egyezését, továbbá azt. is, hogy a bizonyítvány kézi'-ása nem egyezik egyik aláírással sem, tehát az már elkészít ve küldetett be s hogy a «Bünügybeu bélyegment,es» jelzés is utólag vezettetett rá. Ságiuak abbeli védekezését, hogy azt a bizonyítványt, amit, ebben a levélben kért, a minisztériumhoz terjesztette be, nem vette figyel-mbe. Ezután Szollár tanúinak kihallgatása következett. EckhardtAntal tanú bizonyítja, hogy Sági gyűlöl mindent és mindenkit, ami és aki katholikus. Magánbeszélgetésből nem, de az újságcikkekből tudja, hogy tényleg izga

fott és rágalmazott. Kétszery Géza előadja, hogy egy társaságbau hallotta, amint vádló megtagadta az Isten létezését. Egy más alkalommal pedig a papokról és tanárokról nyilatkozott becsmérlőleg. Sági erre idegesen vágott közbe: Tanú akkor részeg volt, továbbá olyan sértő ki fejt zóssel illette, amit itt reprodukálni nem lehet. Ujl«ki Fereno bizonyitja, hogy Sági volt a lap vezetője s mástól, mint tőle

f e kérdéses cikkek nem származhatnak. Ezt ő Csák dr.-tól hallotta, aki egy társaságban kijelentette, lio^y évek óta nem ad mást a lapnak, mint egy-egy tárcát, vagy múzeumi hírt. A tanuk megliitehetését egyik fél sem kívánta. Befejeztet vén a bizonyítási eljárás, a perbeszédekre került a sor. Kelemen dr. magas szárnyalású, remek s/.erkezetü, nagy pát.hosszal elöndolt beszédben egy fél óránál tovább bizonyítgatta Szollár bűnösségét s kérte elítélte tését. Mosonyi Géza dr. védő természetes közvetlenséggel beszélt s döntötte halomra kollegája érveit. Beszédének különösen két részlete volt nagy hatással ránk hallgatókra. Az egyik, amikor azt bizonyította, hogy joggal nevezhette Szollár Ságit alakoskodó, lappangó bestiának, báránybőrbe bujt farkasnak. «Hát nem látja a Tek. Esküdtbíróság, — mondotta — hogy ez az euiber, ha fáról, virágról, ha a repedt fazékról ír, mindenkor odabiggyeszti a nevét a cikk alá, de mikor a vallást gúnyolja, a papokat, tanárokat rága'mazza, akkor magára ölti a szerk. izenetek névtelen köpönyegét, hogy fel ne ismerjék, ép mint, az a báránybőrbe bujt farkas. Lehetett-e szebb, találóbb hasonlatot rá alkalmazni ? Ugy e nem ?» stb. stb A másik egy remek riposzt, volt. A vádló dogmatikus kérdések fejtegetésébe bocsátkozott., mire Mosonyi rög'ön visszavágott: Tiltakoznom kell az ellen, hogy egy zsidó ügyvéd meg tudná bírálni, mi sértheti egy vallásos kath. ember önérzetét. Én nem ismerem a Talmudot, nem a zsidó szertartásokat, de nem is adt.am abból még soha nekik leckéi, nem tartottam előadást st,b. Mosonyi beszéde után a vádló tett. indítványt, az esküdtekhez intézendő kérdések tárgyában. Három kérdést javasolt s a kir. törvényszék mind a hármat, elfogadta. Az esküd'ek kioktatása után, azok viszszavonultak tanácskozni. Este 1/

a 9 óra volt. Izgatottan járt kelt, a kitartó hallgatóság a folyosón s hangosan vitatták itt is, ott is az eshetőségeket,. Általános vélemény volt, hogy Szollárt teljesen felmentik. Elmúlt egy fél óra, el a másik is, de az estüdtek csak nem tértek vissza a verdikttel. Végre 10 óra után néhány perccel bevonult az esküdtszék a terembe s az esküdtek főnöke felolvasván a kérdéseket, kihirdette a verdiktet, mely a következő volt, : 1. kérdés : Büuös-e Szollár István vádlót' abban, hogy a Keszthelyen megjelenő Bv. 1908 23 ik számában Sági Jánosról ezeket iita : <Érdemeit nem tagadjuk el. Vannak szép S'ámimil, azt, sem tudjuk hamarosan hol kezdjük. Tán megelégszik vele, ha mulatóul csak egynéhányat, emiitünk, pl. a helyi társadalom széttagolása, a felekezeti béke aláásása, a vallás elleni izgatás, papok és tanárok tervszerű íágalmazásH.> Igen, vagy nem ? . . . Nem. A 2. kérdést az esküdtszék két, részre bontoi ta : a) Bünös-e Szollár István vádlott abban, hogy a Keszthelyen megjelenő Bv 1908. 25-ik számában Sági Jánosról ezeket irta : Szemeinek vérlszomjazó teA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Abu Hassa n. Uti rajz. Irta : László Zoltán dr. Kutyaugatás-e, farkas üvöltés-e ? nem tudom, de a velőtrázó ordítás ismétlődik, fokozódik. Kinézek az utcára. Egyetlen halandó lelket sem látok. A lakásom elég csendes vidéken fekszik, európai villa, nagy kert közepén; az ut másik oldalán békés törökök laknak, kiknek kucsáit (török házikó) magas deszkafal veszi körül, ablakaikat pedig sütü farács fedi, nehogy avatatlan férfiszemek meglássák a mohammedánok féltett kincsét : a háremet. A kísérteties ordítás mind erősebben hallatszik. Éjfél felé jár az idő, az utcákon senki sincsen ; a feleségem régen alszik s ón az íróasztalom mellett, dolgozom egy megtendelt novellán, de az°az üvöltés megzavar. Elvesztem gondolataim fonalát. Kimegyek a kertbe, a holdvilág lialavány fénye behatol a bokrok közé. Most már pontosan kiveszem az ordítást. Valami emberi hang, a török temetőbői jön. Arra felé nézek s látom, hogy a Dzsafei Hossein bég kriptájában fény van. Onnan jön az a hang. A kíváncsiság odavitt. Nem akarván senkit felkelteni, a kerítésen másztam át s a temető felé közeledtem. A hang elhallgatott. Odamentem a kriptához^s a rácsos ablakon át benéztem. E percben a földön elterülő alak felugrik ós újból elkezdi az ordítást. Kétségbeejtő hangon hangzik: tAllah il' Allah», először lassan, majd hangosabban s gyorsabban, közben felugrik, letérdel, levágja magát a földre, hallom, amint fejét odavágja a kripta hideg kövéhez Most már oly gyorsau megy az egész, hogy szédülök bele, az imádságból már csak «1 il' Al» hallatszik. Ez az imádság, ez a forgás az egyiptomi fakírok (mohammedán szerzetes, üvöltő dervis, az arab kifejezése : fakír) szokása. Benn voltunk a Ramazánban, (török nagyböjt) tehát nem csoda, hogy ilyen vándor fakirok erre a bosnyák vidékre is elvetődnek. De miért imádkozik ily kétségbeesetten ? Lármájával bizton felveri az egész vidéket; e percben egy utolsó Allah-t hallok, a í ikir elvágja magát, véres hab ömlik száján, s görcsösen vonaglik a földön. Nem nézhettem tovább a vak fanatizmus ezen állatias megnyilatkozását, hanem hazamentem. Alig értem el azonban a kerítést, midőn újból ismétlődik a dervis üvöltése. Nem akartam tovább hallgatni, elővettem fütyülőmet és hangosan fütyöltem. A fő utcán álló rendőrposzt felelt s lassan előkerült. Véletlenül mohammedán volt a soros, de azzal nem törődtem, hanem elküldtem, hogy szabadítson meg a lármás éjjeli vendégtől s vigye be az őrszobára. Láttam, hogy nem jól esik neki, a parancsnak mégis engedelmeskedett. Másnap reggel első utam a rendőrkapitányhoz vitt, aki megmondta, hogy az üvöltő-dervis' Abu Hassan, már a kórházban fekszik, az éjjeli ima következményeit viseli és hetek múlva fog csak felgyógyulni, azután pedig kiutasítják az országból, mert veszélyes idegen, aki a mohammedán alattvalókat a sváb (osztrákmagyar) uralom ellen izgatta. Éjjelente is azért ment a kriptához, hogy Allah ós Mohammed segítségét kérje az idegenek ellen. Az epizódot elfelejtettem, csak akkor jutott eszembe, midőn néhány hót múlva Abu (arabul : atya) Hassánt karhatalommal vasútra vitték és Trjiviiikból eltoloncolták. Bizony sokan nézték s én is néztem a különös kinézésű, fekete arcbőrű, fehér kaftánu fakirt ; zord tekintettel nézett végig rajtunk s szemei különös gyűlölködéssel keresték a rendőrkapitányt, de az nem lévén jelen, a többiekre löveltek gyilkos pillantásokat. Sejtettem, hogy ez a fanatikus nem felejti el az arcokat, kik őt saját hitsorsosai előtt megszégyenítve, eltoloncolták. Jaj annak, ki ezzel egyszer ugy véletlenül összetalálkozik ! A visegrádi kerületben sok a zerge, nem csoda, hisz a Drina ás Lim közölt elterülő őserdők s hegyek szinte hozzáférhetlenek, de azért a vadászok nagy fáradságok árán mégis csak el-el néznek arra vidékre, persze legtöbbször negatív eredménnyel. Késő őszi időben magam is arra vadászgattam néhány barátommal, azonban zergéhez nem jutottunk, dacára annak,