Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-16 / 20. szám
1909. ápr ilis 25. BALATONVIDÉK 155 VII. kép: Piroska és a farkas, Piroska : Nagy Piroska, Farkas : * VIII. kép : Hamupipőke az anyja sírjánál. Hamupipőke : Kapácsy Mici. Tündér : Práger Manci. IX. kép : Hamupipőke a bálban. Hamupipőke : Simon Stefi. Herceg : Szabó Gyuri. Mostoha : Harasztovitti Boriska. Nővérek : Barna Giti, Bér Vilma. Király : Markovios Dezső. Királyné: Szeutmihályi Irma. Udvarhölgyek : Böhm Irén, Ferenczy Katica, Horváth Jolán, Kreisler Böske, Strausz Sári, Reischl Zsuzska, Rosenberg Manói. Lovagok : Babochay Bandi, Ben dekovics Laci, Berger Pista, Böhm Jenő, Murai Sándor, Oltay Dudo, Tóth János. Nemesek: Boda Feri, Eokhardt Emil, Fekete Tivadar, Ikotich Gusztáv, Kis Miska, Steyerer Feri, Szekeres György. Apródok : Cséby Editb, Dráveczky Lincsi, Klein Margit, Takáoh Zsuzsi. Kikiáltó : Hayden Sándor. Az élőképet vasárnap délután gyermek előadásban megismé'élték. A két előadás tiszta jövödelme 620 korona. A gyermekvédő-telep egyesület az öszszes szereplőknek, nemkülönben az áldozatkész szülőknek lapunk utján is hálás köszönetét tolmácsolja. Egyről-másról. A m. kir. államvasutak tarifabizottsága időzött nálunk a mult, évben. Hogy itt tartózkodásuk kellemes volt, mutatja az a körülmény, hogy tagjainak informatioja alapján a bpesti vasúti- és hajózási-club egy nálunk létesítendő vasutas üdülőtelep érdekében a város elöljáróságával érintkezésbe lépett, s a telep számára telket kért. Az elöljáróság, mely minden időben lelkesedéssel karolt fel minden ügyet, mely a város ós fürdőnk emelésére nézve fontos lehet, készséggel tette magáévá a bizottság kérelmét s az üdülőtelep számára a kertészhez mellett, je'ölt ki helyet. Ennek következtében a már fentebb említett, club nálunk egy angol módszerű, nagyobbszabásu házat fog építtetni, melynek magában kell foglalnia a vasutas üdülőtelepet, és a vasutas szünidei gyermektelepet. Addig is pedig, mig ez az elhatározás végre lesz hajtva, megalapítják nálunk a szünidei gyermektelepet, amennyiben husz gyermek számára kértek helyet, kiket a nyári fürdőzés idejére a községi elemi iskolában szállásolnak el. Mint már korábban jeleztük, a város a kérelmet teljesítette s a club elnöksége által kiküldött bizottság tagjai a mult vasárnap jártak nálunk. Megnézték az átengedett iskolatermeket, gondoskodtak a fiuk étkezéséről s napközi felügyeletéről. A felügyeletre az egyik helybeli tanítót kérték fel, A gyermekek július elsején jönnek s öt hétig maradnak itt. Ez a telep évről-évre bővülni fog s nem csekély mértékben fogja emelni fürdőnk látogatottságát. Az idén ugyancsak visszatér hozzánk a tarifabizottság és vele együtt a helyi bizottság is. Nem kellene talán egyébként megemlékeznünk erről a dologról, minthogy örömmel vegyük tudomásul, de mivel városunk, fürdőnk fejlődésének egyik leghatásosabb előmozdítóit látjuk e bizottságokban, fel kell hívnunk rájuk a fürdőbizottság figyelmét. Az a célunk, hogy minden módon elsővé, vagy legalább is a többivel egyranguvá tegyük fürdőnket. Air a törekszünk, hogy városunkban kedves tartózkodási he lyet nyújt,sunk a hozzánk jövő idegeneknek. Ezért hozott meg a legutóbbi időben a város elöljárósága minden áldozatot. Akkor tehát, midőn az említett bizottság révén egy valóban áldásos intézménnyel fogunk gazdagodni, nemcsak örömünknek kell kifejezést, adnuLk, hanem minden módon arra kell törekednünk, hogy a nekünk tett szolgálatot megháláljuk. Igyekezzünk kellemessé tenni vendégeinknek az itt tartózkodást s némi előnyök nyújtásával rójjuk le iráutuk hálánkat. Adjuk meg azért a hozzánk visszatérő bizottságoknak minden módját és lehetőségét a kellemes tartózkodásnak. Bocsássuk rendelkezésükre mindazon eszközöket, melyek tervün megvalósításához szükségesek. Mindezzel csak a magunk hasznát keressük s a magunk javán fáradozunk. Akkor ugyanis, mikor egy nálunk létesülő telep számára biztosítunk minden módot, minden eszközt, önmagunknak ügyét szolgáljuk. Ha egy ilyen üdülőtelep létesül nálunk, nem lesz nehéz bebizonyítani másoknak, hogy városunk fekvése, klímája, szépségei folytán valósággal a természet által van arra kiszemelve, hogy ne csak vidékünknek, de az egész országnak egyik nevezetes üdülőhelye legyen. Ilyen módon lehet csak meggyőzni a tőlünk idegenbe járó fürdőzőket, hogy az, mit külföldön keresnek, megvan erejében, szépségében s hatásaiban talán sokkal jobban kifejlődve nálunk is. Ha pedig alkalmas eszközökkel visszatarthatjuk asaját idegenbe vágyó véreinket itthon, itt, marad nálunk mindaz a pénz, a min idegenhelyek eddig emelkedtek és csinosodtak. * Lassan, lassan csak haladunk, fejlődünk mi is. Amit eddig nem igen láttunk, kezd megváltozni a város régi képe. Eltünedeznek a régi, ósdi épületek, mintha szógyenlenék magukat a város eddigi határain kívül mintegy a földből előtermö uj s modernül épült ház- és utcasorok előtt. Három ilyen ósdi épületre mondották ki az idén a halálos Ítéletet s helyükön uj, a város díszére szolgáló emeletes épületet fognak emelni. Lebontották már a városház szomszédságában a régi Buchberger-féle házat s az uj tulajdonos, Hanny Ödön dr. építtet, uj, modern házat. Megkezdették már a Práger ház építését is és a Széchenyi-utcai Frankó házhelyén is szorgalmasan halad már a muuka. Itt is már az ideje, hogy ezen ósdi épülelek ne állják útját idebenn a csinosodásnak, a szépülésnek, ha kivül lépten-nyomon mintegy gúnyolódva néznek ránk maradiságunkért az ízléssel, csínnal épült uj városrészek. De ha már arra gondolunk, hogy szépítünk, csinosítunk, vajon nem volna-e helyén való dolog, ha arra is gondolnánk, hogy a Kossuth Lajos-utcát elrontó Reischl-féle ház lebontásával egy csapásra széppé, egyenessé tegyük városunk egyetlen fő utcáját ? Igaz, hogy erre áldozatok is kellenének, de akkor, mikor azfe akarjuk, hogy fejlődjünk, osinosodjunk, éppen nem szabad semmiféle áldozattól viszszariadnunk. A tulajdonos, a város és az érdekelteknek, valamint mindnyájunknak közös érdeke, hogy ez az épület tovább útjába ne álljou a haladásnak, tehát igazán nagy érdeklődéssel várjuk azt a pillanatot, melyben ennek falán is felhangzanak asa első csákányütósek. HIREK. — Áldozó-csütörtök. Mint a nagycsütörtöki utolsó vacsora után, Jézus ezen a napon ismét fölvezeti apostolait, az Olajfák hegyére. Ugyanaz a hely, ugyanazok a személyek és mégis mennyire különböző kép. Akkor az éj bötétsége (akarta el Jézusnak halálos félelmében vért izzadó arcát az apostolok szemei elől, ma pedig a hajnal biborpirja tükröződik vissza megdicsőült alakjáról ós dicsőségének verőfénye koronázza homlokát. Ott áll a búcsúzó Üdvözítő ég és föld, idő és örökkévalóság között. Hasonlíthatatlanul lebilincselőbb ez Estefelé aztán a hadbiztos kezdte kifizetni a vételárakat, kinek mi járt. A lovakat pedig átvették a tisztek. Utolsónak került a skipetár-mén gazdája. Kifizették neki is aranyban és ropogós bankókban a nagy összeget. Alig volt azonban,'a markában a pénz, se szó, se beszéd, odaugrott a lovához s ugy csupaszon felugrott rá, aztán pedig mindnyájunk ámulatára elnyargalt, még mielőtt valakinek eszébe jutott, volna, hogy utánna iramodjék. Mcst már se pénz, se posztó, A hetman előszedte a maga kozák imádságait s elkezdte Ádám-Évától az óés uj-szövetségi szenteket szidni, mignem szent Vladimírnál kifogyott a szuszból. Vérben forgó szemekkel, vésztjósló tekintettel hadonászott maga körül s kapkodott levegő után. Nagynehezen tudtuk csak megnyugtatni. Beletörődött a változhatlanba, sőt a végén igen jót nevetett, mikor megmagyaráztam neki, hogy bizony ezért kár volt szent Vladimirrel és a többi keleti egyházbeli szenttel előhozakodni, mert hisz keresztény emberhez nem való, nem méltó a káromkodás, másrészt azok a szentek nem okai annak, hogy a skipetár a lóval megszökött. Vacsoránál már vígan voltunk, sőt hajnalra a hetman egészen megfeledkezett ae eseményről. Utóvégre több is veszett Csuzimánál, nemcsak hatezer rubel, amit a hadbiztosnak kell majd valamiképen Pétervárott elszámolni. Másnap délben elbucsuztunk a knéztől. Az oroszok a lovakkal Cettinje felé indultak, mi meg Hercegovinába. Néhány száz lépésnyire együtt lovagoltunk s amint barátságos beszélgetés közben kis lovaink lassan kapaszkodtak fel a meredek sziklás uton, egyszerre csak. erős lódobogás hallatszik mögöttünk. Önkéntelenül hátrafordultunk. Hát uramfia ! Kit és mit látnak szemeink ? Lóhalálában vágtat utánunk a tegnap megszökött skipetár pej ménjén s integet, hogy álljunk meg. — Psakrev! (lengyelül : kutyavérü) — szaladt ki a hetman száján — megjött a tolvaj. Amint a skipetár odaért hozzánk, illedelmesen köszönt s leugrott lováról ós a kantárt odaadta az egyik kozáktiszt, kezébe. — Tessék effendin 1 — mondá — a ló a tiétek, megvettétek, én odébb megyek. Azzal menni is akart, azonban én visszatartottam s megkórdém tőle, miért is ízökött el tegnap. — Tudtam — kezdé mondókáját — hogy meg fogtok ijedni, midőn ^[vágtattam. De nem tehettem egyebet. En a szabad ljuma törzsnek vagyok harcosa s utam a gorali törzs területén visz át, amellyel régóta harcban állunk. Minden gorali ismeri a lovamat s meghallották azt is, hogy lovakat adunk el nektek. Ezért kelepcét állítottak, hogy elvegyék pénzemet. Tudták jól: olcsón nem adom lovamat, tehát egypár ezer piaszter csak jut nekik. Hanem amint tegnap este ellovagoltam faluik mellett, nem bántottak, mert látták, hogy a ló még az enyém s az is bizonyos, hogy nincs az a gorali paripa, amely a lovammal versenyezhetne. Ma megint visszalovagoltam, látták. Most nyugodtan megyek gyalog haza, mert goralik nem bántanak. Tudják, hogy becsaptam őket s tegnap lóháton vittem jó rejtekhelyre pénzemet. Csak bátorsággal ós ravaszsággal együtt lehet a Balkánon boldogulni. Szal'lam alei kum effendin ! (törökül : a béke veletek uraim !) Azzal megfordult s ment vissza abba az irányba, ahonnét jött. — Mégis csak becsületes emberek ezek az alcsakok ! (törökül: zsivány, gazember, betyár) — dörmögött a hetman s az arca sugárzott az ölömtől ós a — vutkitól (orosz pálinka.)
