Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-09 / 19. szám
1909. május 2. BALATONVIDÉK 147 vényben meghatározott, adótételek megbagyatlak az összes községekre és városokra nézve, ellenben a harmadik fokozat alá tartozó helyek, vagyis azon községek és rendezett tanácsú városok, melyeknek adóköteles lakrészeinek legalább egyharmada bérbe van adva és általában a törvényhatósági városok, egyszobás lakásai 60 fillér, kétszobás lakásai 80 fillér több adóval rovattak meg, mint a hatályon kivül helyezett törvény szerint megróva voltak. A hat és illetve ennél több szobás lakrésszel biró házak után — mint az a kimutatásban látható — már általában több a házosztályadó, mint az előző törvény szerint volt. A házbéradó a nyers házbérnek Budapest, székesfővárosra nézve 16, az általános házbéradó alá tartozó azokban a községekben (városokban), melyeknek lakossága legalább 16.000 lélekből áll 14, az a) ál talános ház béradó alá tartozó szókban a községekben (városokban), melyeknek lakossága az 1000 lelket meghaladja, de a 15.000 lelket el nem éri, b) a külön adókörzetet képező engedélyezett gyógyfürdők területén, c) a külön adókörzetet alkotó ós általános házbéradó alá tartozó nyaraló telepeken, d) oly községek (városok), melyeknek lakossága legalább 15 000 lélekből áll, de a melyekben a lakrészeknek felerésze bérbeadva nem lévén, általános házbéradót behozni még nem lehet — közigazgatási kerületeiben, » végül e) általános házbéradó alá nem eső azokban a községekben (városokban, melyefenek lakossága 1000 léleknél több : 11% ® s végül azokban a községekben (városokbau), a melyeknek lélekszáma 1000-nél nem több, tekintet nélkül arra, hogy általános házbéradó alá esnek-e vagy sem és azon fürdőhelyeken, melyeknek lakossága neui több háromezernél 9%-ban van megállapítva. Ezek szerint városunk háztulajdonosai a nyersházbérnek 11%-át fizetik. Fizették pedig eddig a nyers házbérjövedelemböl a renoválási költségek fejében megállapított 30% ék levonása után maradt összeg 16%-át, vagyis tulajdonképpen a nyers házbérnek 11'2%-át s igy 0 2%-ot nyertek az uj adótörvénnyel. Tövis. // % Egyről-másról. Fényes ünnepségeknek lesz színhelye városunk a jövő 1910. évben. Ezen ünnepségek mindegyike nemcsak a vidék, hanem mondhatnók az egész ország ügyeimét felénk irányítja s ezáltal nagyban hozzájárul alioz;, hogy városunk, fürdőnk ismeretesekké legyenek s igy emelkedjenek. Ez a három ünnepség a következő : 1. A dunántuli dalosszövetsógnek 1910-ben Keszthelyen tartandó dalünnepélye. 2. A keszthelyi ipartestület, 25 éves- ós 3. a keszthelyi önkéntes tűzoltó egyesület fennállásának 30 éves emlékünnepe. Mig az első óriási arányainál fogva össze fogja hozni a Dnnántul dalos-egyesületeit ég mondhatnók az egész ország zenés-zéit s ez által ide irányul az egész ország figyelme, a másik kettő inkább helyi érdekli. Mivel azonban valószínű, hogy az iparfejlesztés és a tűzoltóság nemes intézménye miatt, hozandó határozatok megbeszélése végett ezen ünnepségekre is nagyszámú hasonló testületek és egyletek küldik el küldötteiket, ezek is nagyon jelentős ünnepségei lesznek városunknak. Épen azért, hogy ezen ünnepélyek együttes rendezése által még hatalmasabbá, még fényesebbé tehessük ezek megnyilvánulásait, hallottunk már olyan véleményeket, is, hogy uiind a három ünnepély rendezősége együtt, karöltve járjon el az előkészületekben és a teendők megbeszélésében. Erre nézve azonban most mindjárt ki kell jelenlenüuk, hogy ez lehetetlen ós pedig több ok miatt. A dunántuli dalosszövetség dalünnepélyére az egész Dunántulról összesereglenek a dalusegyesületek s tekintetbe véve a már lejárt pályázatoknak fényes eredményét, bátran remélhetjük, hogy megjelennek nálunk az egész ország zenei kapacitásai. Tekintetbe véve még azt is, hogy vármegyénk és a vidék főurai, előkelőségei a dalünnepélyen, mint annak védnökei, elnökei szintén részt fognak venni, oly nagyszámú idegenforgalom lesz nálunk, hogy a rendezés és elszállásolás vezetése már egymaga egy óriási bizottság együttes működését veszi igénybe. A dalosünnepély sorrendje oly egymásután kővetkező pontokból lesz összeállítva, hogy az két teljes napnak minden részét egészen kitölt^ a csak az ünnepély fényét ós hatását rontanók, ha annak keretében más, idegen irányú dolgok is helyet foglalhatnának. Városunkban amúgy is kevés hely van, hova a hozzánk érkező idegeneket elszállásolhatjuk. Tehát, ha a fürdőévad alatt együtleseu rendeznők ezen ünnepélyeket, az elszállásolás dolgában lehetetlenségekkel kellene megküzdeuünk. Végre, mivel az önkéntes tűzoltó egyesület a saját ügyének előmozdítására és bevételeinek fokozására, népünnepélyt s más látványosságot rendez, a dalünnepély sorrendjét teljesen megzavarná. Már pedig, ha városunkba hívtuk a Dunántul dalosait, akkor kötelességünk, hogy lemondva a saját, partiális érdekeinkről minden tehetségünkkel azon legyünk, hogy ez a dalosünnepély fényes csillag legyen mindazok között, miket a dunántuli dalosszövetség a magyar dal és ének fejlesztés© érdekében eddig csak rendezett. * r Evről-óvre mindig tömegesebb csoportokban látjuk a városunkba tanáraik ós tanítóik felügyelete alatt, tanulmányútra érkező tanulókat. Mindig nagyobb lesz azon intézetek száma, melyek nemcsak elméletileg tanítják országunk szépségeinek megismerését, hanem megmutatják ezeket a szépségeket a fogékony lelkű ifjúságnak a maga valóságában is. Ez által örökre maradandó emléket szerez az ifjúság magának mindarról, mit bárhol és bármikor büszkén mondhat a saját hazája díszének és szépségének. Ezért az ilyen tanulmányi kirándulásokat tőlünk telhető módou mindeu körülnyek között istápolnunk ós előmozdítanunk kellene. Nemcsak egyforma vagyoni viszonyokkal biró emberek gyermekei vannak együtt egy iskolában. Mig az egyik gyermeknek módjában áll amúgy is megismerni országunk nevezetességeit, a másik szük anyagi viszonyai miatt mind ennek láthatásától meg van fosztva. Mind az ily természeti szépségek helyén levő városoknak, mind a tanügy vezetőinek azon kellene tehát lenniök, hogy az ifjúság számára ezeket hozzáférhetővé tegyék kivétel nélkül. Hiszen még azoknak is kedves emlékek az ilyen tanulmányi uton szerzett tapasztalatok, kiknek módjában állsna azok tanulmányozása amúgy is. Mennyivel hálásabb szívvel gondol azonban vissza az iskolára igyekezett találkozni, hogy a kapott szemrehányást neki átadja. Dávid Márton, a hir hallatára nagyon is valószínűnek találta, hogy a halban sok volt a viz. Hajlandónak is mutatkozott tullelkiismeretessége arra, hogy a halért kapott összegből visszafizet egy annyit, a mennyi viz belőle kifolyt, de azt az egy megjegyzést mégis megkockáztatta, hogy bizonyára a fischer is megkapta a fogasban levő viz súlyáért a fogas húsárát. A fischer a felajánlott pénzt vissza nem fogadta, hanem azzal nyugtatta meg a tulbecsületes balatoni kis halászt, hogy mindannyian jól jártak a vizibetegségben sínylődő fogassal, tehát legjobb lesz, ha erről többet nem beszél és megisznak a fogast elfogyasztó urak egészségére egy pint bort. Ilyen volt a balatoni halászbecsület, mert beteg kinézésű halat halász piacra ki nem küldött, hanem fogásakor nyomban a vizbe visszadobta. Mikor nekem Dávid Márton ezen dolgot bizalmasan elbeszélte, a szégyen pirja mégis elboritotta capbarnitotta öreg, ráncos arcát. Hogy eljárását azonban én is helyeseltem, beszédesebbé lett az öreg és talán a maga eljárásának mentségére elmesélte, hogy a többi becsületes társai is el szokták adni a halat vizzel együtt, mikor még a küszezés meg volt engedve és kocsival falura vitték árujukat. Mikor ősszel az ezüstösen fénylő ujjnyi nagyságú karcsú kisz, kisebb tömegekben összecsokrosodott mint «csurgó kisz», még gondolni sem mértek arra halászaink, hogy aprószemü meritőhálóval — szákkal — nagyobb tömegben foghasi sanak belőle. A <csurgó kisz> tömegből legfeljebb néhányat tudtak kifogni, hogy véghorgaikat «felcsalizzák», mertj a még teljes erejében levó halgomoly, mikor alájuk akartak meriteni, tömegesen a viz felszínéig dobta fel magát és «suhintó» hangot hallatva egy darabig, mintegy futva és repülve a felszínen ismét alámerült. De mikor a tél elején már nagyobb tömegekben összeállott és téli szállását kereste a teljesen elerőtlenedett «mórküsz» és a viz felszíne csak amúgy fehérlett hömpölygő tömegüktől, vagyis balatoni műszóval élve, mikor «forr a küsz», elérkezett a ckiszmerités» ideje és könnyű szerrel nagyobb tömegben foghatták ki a fogassüllö ezen kedvenc táplálékát. Nem sokat merítettek egyszerre belőle, néhány akónyit ós «bocskák>-ba, azaz olyan csöbrökbe helyezték, a milyenekben a szőlőt szoktákmuszolni, va^jy szapuló sajtárokba öntötték el eleven árujokat.. «Kisz»-et haDgzott végig a falun és megkezdődött az ősi cserekereskedósnek & különös módja. Amilyen edényekben hozta a falu népe a rozsot, az árpát, a kukoricát, azt az edényt megtöltötte érette a halász balatoni szardiniákkal. Természetes, hogy vizzel együtt merítette ki a bocskából az apró halat és ha kifogásolta egyik vagy másik vevő eljárását ós azzal állott elő, hogy az edényben sok a víz, azzal védekezett a vándorkereskedő, hogy azon módon mericette ki a Balatonból és a mint fogta, ugy adja el, mert a kisz vizzel együtt jár ! A hal a vizes edényben ugyanis megdagadt, a viz felszínére adta magát ós sokkal többnek nézett ki, mint a mennyi a valóságban volt. Első dolga volt tehát az utazó halásznak, ha valamelyik falu határához ért, hogy áruját néhány sajtár vizzel ismét megszaporítsa, mert csak ugy fizette ki magát a cserekereskedés. Összeszáradt, kevés helyet elfoglaló kisszel nem győzte volna felcserélni a gabonanemüvel megtöltött, de simára lecsapott tepsiket, tálakat és másfajta edényeket, de külöuben sem lett volna senkinek sem kedve az állott jószágot megvenni. Halacskáiért tiszta búzát nem kapott és ha ilyent talált tréfásan kérni érette, az volt válasza a nyelvesebb faLevélpapírok családi díszdobozokban egy koronától feljebb nagy választókban k aP hat6k : Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.
