Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-25 / 17. szám

2 BALATONVIDÉK 1909. április 25. életjelt nem adott magáról. Valószínű, hogy csak elfelejtették ezt a szépítő egyesületet,mely manapság bizony nagyon fontos tényezője lehetne városunk fejlődésének. Ma utcáink rendezetlenek. Kövezetünk, járdáink annyira hiányosak, hogy bizony nem egyszer igénybe kellene venni a szépítő egyesület önzetlen útmutatásait ós határozatait. Mindnyájunk háláját érdemelné tehát meg az, ki a régen megvolt, most azonban mély álomba merült szépítő egyesületet uj életre serkentené. Talán nem is a képesség, hanem csak egy kis jóakarat és lelkesedós azok a kellékek, melyekkel az illetőnek a meleg érdeklődésen kívül ezen munkában bírnia kellene. Nagyon jól tndjuk, hogy közönségünk a nagyon is sokféle egyesületek által túlságosan megvan adóztatva. Azon cél azonban, mit a szépítő egyesület szolgál, saját kedvtelésünkön kívül anyagilag is oly közelről érint bennünket, hogy az a csekély hozzájárulás, mely a közönget terhelné, elenyészően csekól}

7 azon anyagi haszonhoz képest, mely ezen egyesület működése által városunkra háramlanék. Igaz ugyan, hogy ez az egyesület anyagi eszközök nélkül csak vezető szerepet tölthetne be, de még igy is minden körülmények között érvénj'esithetné befolyását legalább ott, hol az utcák tervszerű kiépítéséről, uj épületek emeléséről, csatornázásáról stb. van szó. Egy, a hivatásának magaslatán álló s a közönség támogatása révén anyagi eszközökkel is bőven rendelkező egyesület azonban megbecsülhetlen előnyöket biztosithatna városunk lakósságának minden téren. Benne van már az ember lelkében az a törekvés, hogy azon helyekhez vonzódik, amelyek szépségüknél, csinosságuknál fogva maradandó emléket hagynak. Miként kívánhatjuk tehát, hogy az idegenek évről-évre nagyobb számban keressék fel városunkat, ha annak fejlődésével, szépülésével nem törődünk ? Ezen tervszerűen keresztül viendő szépítést ós csinosítást pedig csak ugy eszközölhetjük, ha létesítünk egy önzetlen, lelkes férfiakból álló bizottságot ós a szépítés ügyének vezetését rájuk bizzuk. Mivel pedig ebez anyagi áldozat is szükséges, azt hisszük, hogy senki sem találkozik közöttünk, ki ezen áldozatot meghozni hajlandó nem volna. Az a reményünk tehát, hogy nem hangzik el szavunk a pusztában kiáltónak szavakónt és a nálunk már meglevő, de elfelejtett szépítő egyesület uj életre serkentésében segítségünkre fog lenni mindenki, ki városunk fejlődésének ügyét igazán szivén viseli. A kis emberek sorsa. A kisbérletrendszer nemzeti szempontból. Nagyon szépen fejezi ki a magyar kisemberek állapotát, a közmondás • "Szegény ember sorsát, boldog Isten birja.» Igazán, ha körültekintünk hazánk egyes vidékein, a kisembereket itt is, amott is miudinkább panaszkodni halljuk az időjárás, az élet uiostohasága ellen. E panaszoknak mélyen fekvő lelki oka van, mely egyrészt bizonyos egyéni függetlenségben, másrészt a túlságos élvezetvágy után való törekvésben található fel. Az ember legfőbb törekvése, hogy magának oly szellemi, vagy anyagi tőkét biztosítson, amelynek segítségével az élet tengerén átevezhet. Minden embernek jogos, KŐt szent kötelessége, hogy magát a tisztesség, a beosülete-ség, a jó lelkiismeret határain belül, minél magasabbra helyezze ; de bele kell nyugodni azonállapotba is, amelyet egyéni értékénél fogva elérni tud, amelyet érdemel ; azon vérző sebekbe, amelyeket más emberek lelkiismeretlensége okoz, azon végső határozatba, amit a sok tervet keresztülhúzó Égi hatalmasság reá mér. Amidőn e lelkípanaszok jogos, avagy jogtalan voltát tekintjük és ha e panaszok felett igazságos Ítéletet akarunk mondani, ismernünk kell azon gyógyszereket, amelyekkel a bajokat orvosolni lehet, nehogy az emberi gyengeségek az emberi lélekben kikeljenek, fejlődjenek és egész szenvedély fájává növekedjeuek. Hazánk földmives népének méltáuyosr ós jogos a panasza, mert a föld, amelyet Árpád apáuk ezer évvel ezelőtt szerzett meg, ma 20 millió lelket táplál ; ez a föld nem nagyobbodott, nem is veszett el, de nagyon is megoszlott. A földmivelő nép ma már hazánk egyes helyein ott tart, hogy kiosiny földje mellett, vagy euuek hiányában az egész telet kénytelen tótlenül átélni, semmi jövedelmet magának szerezni nem tud, birtoka korlátoltsága miatt a szépen jövedelmező állattenyésztést nem űzheti, mely le* bet.ővé tenné részére a biztos téli foglalkozást és nem lenue teljesen kitéve az időjárás viszontagságainak. Pedig nem ritka az jlyan osalád, mely 8—9taggal van megáldva s valamennyiök ábrázatáról a nyomorúság, a szenvedés sir le. Aki látja a nép szenvedését, átérzi annak szükségét, hogy a népet lehetőleg földhöz kell juttatni, hogy sorsán segit.ve legyen, mert a földmives nép a nemzet alapja. Ha ezt az alapot erősítjük, vagyonilag gyarapítjuk, vele gyarapodik, erősbödik az ország. A jólét és a vele haladó műveltség biztos alapul szolgál hazánk önállóságára és jövő nagyságára. De amidőn a nép sorsáról beszélek, nem a parcellázásra gondolok, vagy a kötött birtok egyszerű felszabadítására, mert minden önzetlen lelkű magyar ember tudja, hogy a hitbizomáuyi birtok a nemzet sziklája, amire a haza ezer éven át folyton támaszkodot.tt és támaszkodhatott, mert tulajdonosaik a haza szent ügyét, szolgálták. A földmivelő nép sem látná semmi hasznát, ha a kötött birtok örök árban felparcelláztatnék, mert teljes őszintén szólva, a nép rövid idő alatt megint ott volna, a hogyan meghallotta, hogy suttogva kevég napot szántak neki. 0 maga is meg volc győződve közeli végéről s hogy az orvosokat megtréfálja, akik biztatáskópen azt vallották, hogy még 4—5 esztendeig is elélhet, hivatta a fiskálisát és «diktált neki egy Instantiát és egyszersmind apellátát, hogy ő a Tettes medicum consilium végzését apellálja a Bétsi és Párisi Medica facultas elejbe ; de kéri is Orvosait, hogy nyújtsák meg életét négy vagy öt esztendővel. E tréfa után cifra kotsit küldött Ruszék Apát úrért, hogy jöjjön ... és készíttse el őtet az Örök útra. Az Apát ur el ment, meg hallgatta gyónását, ki tárván minden aj tájit a szobának ; az absolutio után el akart mentii az Apát ur ; de a beteg, hát u. m. az utolsó kenet ? azt, felel az Apát iir, nem szoktuk adni, még halálnak nem válik a beteg ; de ez kívánta, hogy essünk által azon is ; akkor, no úgymond, már most hát semmi hijjunk sints ; el eresztem Fő Tisztelendő Urat, ugy hogy ezentúl kétszáz ölnyire a kastélyhoz ne közelítsen ; azonban valamint a Testi Doctornak, azon utolsó napokban 100 forintot rendelt naponként, ugyan annyit adjanak a haláláig a Lelki Doctornak is ; s ezt a mondást, tilalmat és rendelést kevés ember, vagy senki sem értette.» Emlékező tehetségét végső perceiben sem vesztette el. Halála előtt való nap eszébe jutott, hogy egy Varga László nevü jó barátjánaK szóbeszédközben egy kettős ekét igért s nyomban elküldette neki. A nagy ember halálát nyomon követték a sirató versek. A gyászversek szerzői közt elsők voltak Horváth Ádám és felesége. Hogy Gróf Festetics György neve mily ismert volt az egész országban, mutatja Kazinczynak Horváth Ádámhoz 1819. máj. 4-én irt levele, melyben a többek köaött ezt olvassuk : «Debrecenben a nagy Festetics halála s betegeskedósei felől sok holmit hallottam : azonban nekem igen nagy kedvemet töltöd, ha az efféléket velem tudatod.» Valóban igaza volt Gróf Dessewffy Józsefnek, ki «Gróf Festetics György' halálakor Gróf László fiához> c. versében igy kesereg : «. . . . Süiil zokogások Duna, Tisza körül fölemelkedőnek.« A «Hazai ós Külföldi Tudósítások» c. lap 1819. ápr. 7-diki számában, azt irja a gróf haláláról : «A mitől szomorú érzésekkel eltelve féltünk, az April 2-dikán reggel 10 óra tájban érzékeny fájdalmunkra megtörtént. Nagy Mólt. Gróf Tolnai Festetits György, Ts. Kir. Fels. Urunknak Arany Kultsossa, s Val. Belső Titkos Tanátsosa, jeles tettekkel s fényes érdemekkel tellyes életét 65-ik esztendejében elvégezte. Holt tetemei itten a f. hónap 13-ikán a Grófi Família halottas boltjába fognak eltakarittatni, az egyházi halotti tisztelet pedig utánna való napon tartatMunkát, Időt és Pénzt takarítunk meg, ka a szobapadlókat a hires F RIT Z E"L A K-kal fényezzük. Kapható Ilj. Helbek József ©semege-kereskedésében Keszthelyen. Nagy választék különféle kertibntor lakkokban és festékekben.