Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-11 / 15. szám

2 BALATONVIDÉK 1909. április 11. béke, a szeretet és az egyetértés. Ha vannak közöttünk olyanok, kiknek lelkében ott ég még a megbántás miatt érzett harag tüze, merítsen abból megnyugvást, hogy a feltámadott Istenembert még jobban megbántották s 0 mégis életét adá azokért, kik őt megbántották. Vessük le e napon az egyenetlenkedés és ellenségeskedés ruháit, öltözködjünk a béke ünneplő mezébe s tisztuljon meg lelkünk a szeretet hő lángjaiban, hogy együtt, egy szivvel, egy lélekkel mondhassuk : Feltámadott ! Alleluja ! Hála légyen az Istennek. Kétszery Géza. Az elhagyott gyermekekért. Társadalmi intézményeink között, manapság kétségtelen a legkiválóbb, céljára és hivatására nézve a legelső, eredményes működését tekintve pedig szinte utolérhetetlen s példátlan sikerű intézmény az u. n. Orsz. Gyermekvédő Liga. Rövid 3 éves fennállása óta több, mint 14 ezer gyermeket vett gondozásába, pártfogásába s nevel ezen senki gyermekeiből hasznos és munkás polgárokat, a hazának. Eredményes működése az ország határain tul is felkeltette a figyelmet s a művelt nyugat, elismeréssel adózik nekünk — az ö szemükben még mindig barbár, félmüveit magyaroknak — s okulni, tapasztalni jár hozzánk, hogy a mi intézményünk alapján indítsa meg és rendezze otthon, hazájában a gyermekvédelmi akoióí. Néhány héttel előbb egy hosszabb hírben emlékeztünk meg arról az elismerésről, mellyel osztrák szomszédaink egyik kiváló tudós orvos-tanára illetett, bennünket, egy Grazban tartott felolvasása keretében. Jól eső büszkeséggel olvastuk, annyival is inkább, mert az elismerés értékét csak növeli az, hogy ellenséges ajakról, a magyarok ádáz gyűlölőjének ajkáról hangzott el az elismerés szava, Szinte látni vélem, mint kékült,, zöldült el a kaján irigységtől a jeles gyermekbarát professor arca, olvasván a lapokból az Orsz. Gyevmekvédö Ligának az idei gyermeknapokon elért fényes sikerű gyűjtési akciójáról s szinte hallom az ajkáról akaratlanul is kitörő hangokat,, mellyel hölgyeink eredményes tevékenysége feletti bámulatának és elragadtatásának adott kifejezést. Helyes, csak hadd bámuljon és irigykedjék az osztrák s vele együtt a müveit nyugat. Legalább van valamink, amiben elsők vagyunk, vezetünk s amire méltán lehetünk kifelé büszkék. Kifelé csak, mert ha jól beletekintünk a dolgok meritumába s vizsgáljuk az inditó okokat, bizony meg kell vallanunk, hogy befelé nem ugy fest ez a gyermekvédelmi akció, mint azt a külföld látja. Nem magáról az intézményről szólok, mert az minden kritikán felül álló, de igen is bírálni óhajtom, még pedig erkölcsi szempontból, az intézmény érdekében kifejtett gyűjtési akciót. Azt, a gyűjtési akciót, melyet a viszonyokkal ismeretlen külföld bámulva csodál, ellenben az inditó okok mérlegelője szive mélyéből elitéi. Súlyos kitétel, de igy van. A gyermeknapok fényes eredményének semmi erkölcsi értéke nincs. Mert mit ér az a jótékonyság, amit a személyi hiúság, a feltűnni vágyás hoz létre ? Semmit. Es valljuk meg őszintén, nem a hiúság, nem a vetélkedés vitte-e ki a főváros utcáira a főrangú világ hölgyeit, a világot jelentő deszkák ragyogó csillagait, s nem a versengés, az egy mástfelülmulni vágyás eredményezte-e a fényes sikert, ? Ugy e bár, igen. Tagad hatatlanul szerencsés eszme volt s ha valahol, ugy ez esetben megállhat még az «z elv, hogy a cél szentesíti az eszközt. En azonban a magam szempontjából nem helyeslem. Nem pedig azért, mert tapasztalatból tudom, hogy a példa vonz. A főváros példáját követi majd a vidék s a mi ott fényes eredményt, produkált, itt, épen a személyi hiúság szempontjából, tökéletes kudarccal járhat. Aki ismerős a vidéki viszonyokkal, igazat fog nekem adni. Mert tessék csak elgondolni, mit. eredményezne pl. nálunk, egy ilyen alapokra fektetett akció. Nálunk, ahol ugy is ez átkos társadalmi széthúzás az uralkodó. Kétlem, hogy akadna vállalkozó hölgyeink közül s még ha első esetben lenne is, de már a másodikban semmiesetre sem. Ez pedig a jó ügy kudarca lenne. Hagyjuk meg tehát csak a fővárosiaknak az ilyen erkölcsi értéket nélkülöző jótékonysági versengést, mi pedig maradjunk meg a régi, vidéki szokásaink mellett s a nemes cél érdekében egyesüljünk szeretetben, támogassuk azt tőlünk telhetőleg és ne a versengés legyen tetteink rugója, de a könyörületesség megszentelt érzelme. Vessünk el minden személyi hiúságot magunktól s kövessük a jótékonyság gyakorlásában fenkölt lelkű vezérlőnke*, Takáoh Imréué umőt, akit nem a feltűnni vágyás, nem a hiúság, de a könyörületes jó szív vezet minden cselekedetében. Jgy legalább lesz értéke jótékonyságunknak, amely, ha anyagiakban nem is, de erkölcsiekben minden bizonnyal értékesebb leend a fővárosi gyermeknapok eredményénél. Elmondottam pedig mindezt abból az alkalomból, hogy a ránk következő hónap 8 án Tarnay zongoraművész közreműködésével, részben a Gyermekvédő Liga, részben pedig a városunkba kitelepített lelencgyermekek javára Takáoh Imréué úrnő egy estélyt óhajt rendezni. Az estély programinjának egyik kiemelkedő pontja leend Tarnay gyermekmeséinek előadása, melyet a mult, nyáron Balatonföldváron adtak elő fényes sikerrel. A rend'zést Garay Sándor nyelvtanár vállalta magára. Lesz tehát alkalmunk nekünk isanemss intézmény támogatására, a jótékonyság gyakorlására, még pedig hozzánk illő formában. Tegyük is meg azt mindaunyian, vigy.iik el áldozati filléreinket, a jótékonyság oltárára s bizton állítom, hogy az ilyen módon összegyűlt csecsekély összeg százszor többet ér holmi hivalkodó versengés szülte százezreknél. Gamma. HÍREK. Lapunk kedves olvasóinak és munkatársainak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Húsvét. Föltámadott ! E szóban nyer kifejezést a mai ünnep fölséges titka és öröme. Egyetlen szó és mily sokat mond ! Megmérhetetlen magasság, szédül a ki föltekint rá; villám melj

7 rombolva sújt A BALATON VIDÉK T AIIC A JA. Faust húsvétja. Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik szellemóriása, Goethe, (1749- 1832.) Faustjával tette rá geniális alkotásaira a koronát ! E mű Milton : Elveszett paradicsomával, Dante : Divina Comediájával s Madáchunk halhatatlan remekével állitható párhuzamba, ha az alapgondolat fenséges voltát s a kivitel nagyszerűségét vesszük, Mint dráma, Schakespeare Hamletjében találj, meg méltó pendantját, melyből egyébként egyes motívumok át is vannak véve (Greetchen s Ophelia őrülete.) A költő maga is legnagyobb alkotásának tekintette a drámáját; létrejötte, mint egy fonál vonul végig egész életén ; már egyetemi hallgató korában foglalkoztatja őt a dráma eszméje, 1773-ban már dolgozik rajta s a második részen az utolsó simítást csak rövid néhány hónappal halála előtt végzi; igy a mű egyesíti magában az ifjúság tüzében izzó subjectivismust, a férfikor tapasztalatokban megérett objectivismusát és az aggkor derült egű, szelíd nyugalmát. A mű alapeszméje az az örökös küzdelem, melyet az ember lelkében az érzéki és isteni természet, a hit és tudás vivnak ; és e fenséges csata keretében felvonulnak előttünk az élet ezerféle változatos helyzetei, amelyekben az érzés, a gondolkodással, a sziv az ésszel vívja kétségbeejtő harcát. Ez általános ember egyetemes képviselője Faust, a dráma főhőse, aki igy mindnyájunk közös sorsának megtestesitése. A dráma keretei ekként avégtelenbe vannak beillesztve, e küzdelem örökös, örökségül veszi át egyik nemzedék a másiktól ! Faust nem titán, nem a Nietzscheféle beteges «Übermensch» egy typusa, nemis pessimista. hanem egyszerűen átlagember, érzésvilágában az egyetemes emberi faj képe, kit reményés csüggedés dobál szárnyain. Nemis genie, hanem igenis elsőrangú talentum, aki olthatatlan tudásvágyát kielégítendő, a világtól teljesen elvonulva, mindent megtanult, ami megtanulható ; a mindeuségben tevékeny szeretet szelleme igy lelkét nem hathatta át ; egyetemi tanár lett, de mindez nem elégítette ki. Ereznie kellett minden tudása mellett, hogy a mindenség létrejöttét, fennmaradását, a világ és emberiség célját illető kérdésekre értelme feleletet adni nem tud ; és mivel a Hitét, mely e kérdéseket illetőleg egyedül lett volna hivatva háborgó lelkét megnyugtatni, elvesztette, a kétségbeesés martaléka lesz s máskép nem tudván magán segíteni, a mágiához folyamodik, hogy ennek segítségével a szellemekkel érintkezésbe lépvén, azoktól nyerjen mardosó tépelődéseire feleletet. A hiFrancia és belföldi Parfümök üvegekben és kimérve. = Csinos húsvéti T kaphatók Iíj. fielbek József csemep-kefe^kedé^ben, Regzfehelgen. A húsvéti ünnepekre ajánlok 2—6 kgr. nagyságban. \