Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-09-27 / 39. szám

2 B A LATONVIDÉK 1908. szeptember 20. vájat a nemzet ellenségei, de mi lenne, ha a törvényjavaslat, idő előtt nyilvánosságra hozva, a rosszhiszemű 3ármázók martalékául dobatnék oda. •A nagy nemzeti érdek mellett államrendészeti szempontból is csak a legnagyobb elismerés illeti a belügyminisztériumot s mindazokat a tényezőket, kik e nagy munkában részesek. Komoly, szinte méltóságteljes az az óvatosság s lelkiismeretes hallgatás, mellyel a reformtervezetet megóvni tudták a sanda incselkedik leselkedése elől. Növeli a bizalmat a hivatalok iránt. Mig a letűnt rendszer fénykorában állam ós hivatalos titok úgyszólván elképzelhetetlen -volt s minduntalan hivatalos indiszkréciók és leleplezések izgatták a közvéleményt s bénították meg nem egyszer a kormány munkáját, ma az uj rendszer egyik örvendetes jelenségeként megértük azt, hogy egy korszakalkotó mű, melyen a főmunkavezető belügyminiszteren kivül a miniszteri és állami alkalmazottak sokasága dolgozik — egészében és részleteiben szinte megközelíthetetlen titokban marad mindaddig, mig a nyilvánosságra hozásának alkalmas ideje elérkezik. A szigorú lelkiismeretesség és hivatali fegyelem mellett bizonyára a nemzet igaz érdekének forró szeretete is közremunkál a példás hivatalos szilencium megtartásában. Példásnak mondjuk, mert a nemzet valóban okulhat s tanulhat nagy fiának, Andrássy grófnak magatartásából, hogy miként lehet és miként kell a nagy nemzeti érdekeket érintő kérdéseket kezelni, hogy azt az utca időelőtti lármájától megóvhassuk. Ha valamikor, most kell, hogy a legnagyobb körültekintés és a messze jövőbe tekintő honfiúi okosság hassa át a nemzetet, a lelkeket, ez izgató kérdés mérlegelésénél. Le kell számolnunk a hangzatos jelszavakkal s a dolgok mélyére tekintve csak egyet: a nemzeti érdekeket mérlegel ve kell kialakítanunk véleményünket. Az okosság és hazaszeretet mellett kell, hogy a bizalom is vezesen bennünket s akkor vezéreinket követve megtaláljuk a nagy mű megalkotásában a helyes utat, mely hazánk s állami létünk sértetlenségéhez elvezet. A nemzeti ügy védelme, a lezajlott, nagy, drámai küzdelem adott létet a koalíciónak; ha okossággal és előrelátó higgadt bölcsességgel fogja követni a nemzet kormányát — akkor a koalíciós kormány üdvös és hasznos szereplésének utolsó felvonása sem fog végződni a nemzeti ügy tragédiájával. Mentse is meg a jó Isten hazánkat. De ismételjük, ez a mi okosságunktól is függ. A bucsu. Kegyelmes szándéka volt a katli. Egyháznak, mikor a község temploma védőszentjének napját, vagy R templom megállásának, vagy fölszeutelésének évfordulóját üiiueppé avatta. Tette pedig ezt azért, hogy hiveit e napon kegyelemkincseiben részeltesse. Buosut engedélyezett, azoknak, kik e napon törödelmes szivvel a szentségek vételéhez járulnak. Innét. a templom ünnepének : a bucsurak elnevezése is. Kegyeleles és üdvös tehát a szándék. A lelkek üdvözitése, nemesítése. Sajnos, azonban az idő és korviszonyok a legszentebb szándékon is csorbát ütöttek. Az emberi visszaélés nyomai ezen is meglá'szan ik. Nálunk magyaroknál különösen. Voltak idők, mikor a magyar is a maga ideális tisztaságában értetie « fogta fel a buosut. Mikor az igazán a/, volt,, minek az Egyház rendelte : a lelkek bensőséges — örömteljes ünnepe. A nemzeti hibaszámba menő úgynevezett, áldomás és vendégeskedés azonban idővel elhomályosította a igazi rendeltetésétől elterelte ezt a kegyeletes szép ünnepet. Mig hajdan a vallásos kegyelet émagyaros barátság és testvéri szeretet ünnepe volt, mikor jóbarátok és rokonok messze földről seregleltek egybe, hogy előbb az Isten házában, majd a fehér asztalnál osztozzanak a nap örömében, ma ebben az elanyagiasodott világban mértéktelen evéssé, ivássá, sokszor dorbézolássá fajul az. Ne értsen félre senki. Nem az intézményben — hanem a korviszonyokba.i s az ezeket, megszemélyesítő emberekben vau a hiba. Az a túlságos szabadság, melyet, az államhatalom ma az utolsó faluú suhanoban és pusztai betyárban is annyi elfogultsággal dédelget s a minden vonalon meglazult fegyelem, káros hatását, e legszentebb intézményen is érezteti. Súlyosbítja mindezeket, a korcsmai italmérésnek e napra való szinte korlátlan kiterjesztése. — Az u. n. korcsmai mulatságoknak minden kikötés és ftlelöség nélkül való engedélyezése. Mindennek káros hatását növeli a falmi korcsmárosok nyerészkedő hajlama. Ama törvényes rendelkezés, mely szerint ittas embernek bort vagy bármiféle szeszes italt kiszolgáltatni szigorúan tilos — e napon semmi figyelembe sem részesül. Közönséges duhajkodó suhancok e napot csak arra valónak tekintik, hogy magukat torkig teleigyák. Nem sportot — mert ehhez nem értenek — de valóságos virtust csinálnak a lerészegedésböl. Ha azután a szesz megzavarta fejüket, következnek az egyébfajta virtuskodások r verekedések, bicskázások, melyek nem ritkán valóságos mészárlássá fajulnak. Régi harag, nemtelen bosszú, hitvány versengés, alattomos bujtogatás egy év minden szennyét e napon önti ki a falu parasztdonzsuáujaiból, korhelyeiből és lumpjaiból, mely elfogult, hitványságo uak sokszor éppen az ártatlanok adják meg az árát, nem ritkán életükkel. Akárhány ilyen falusi bucsun nemcsak a bor, de az embervér is bőven folyik, nem sok dicsőségére nemzeti jó hírünknek, néptiuk neveltségének, de humanizmusunknak sem. Mert micsoda humanizmus az, mely kést ád a gyerek kezébe. Már pedig a szabadságnak tulságig való kiterjesztése az incultur, szilaj ós zabolátlanul nyers természeti embernél nem egyéb éles késnél, mellyel magát is, másokat is véresre hasogatja nem egyszer — vad dühében. A korcsmai korlátlan italmérés és mulatságok felelőségnélUüli engedélyezése : a bővebben jövedelmező szeszadó és egyes korcsmárosok nyerészkedésének elömozdilása miatt szintén : kés

; melyet, az állam ad a természet szilaj gy-rmekeinek kezébe. A szokásos csendőri kirendeltség a maga Kristóffy-fóle kötött marsohrutájával sem segit az ilyenkor előfordulni szokott bajokon. hadiereje az elégedetlenséget, nem sok idő kell ahhoz, hogy a 88-iki lázadás megismétlődjék, természetesen kedvezőbb eredménnyel. Az egyiptomi nacionálista mozgalom Arabi pasa száműzetésével elaludt, mert nem volt alkalmas egyén, ki a nyugati műveltségű népvezért pótolni tudta volna. Az angol pacifikális nyugodtan folyt, ugy tetszett, mintha befogadnák már a nyugati kulturát, midőn megjelent üstökösként egy névtelen ifjú, ki rohamosan meghóditotta népe szivét s rövidesen elfoglalta Arabi pasa helyét. Ez Mustafa Kamel volt. Kairóban született 1874. évi augusztus hó 14-én. Ot éves korától kezdve a mohamedán tudósok legkiválóbbjai tanították és az amugyis hevülékeny ifjút az izlam fanatikusává nevelték. Tanulmányait tizennyolc éves korában a touloni egyetemen folytatta, ahol alig huszonegyéves korában a jogtudományok doktorává avatták. Beutazta Francia, Angol és Németországot, elsajátította az angol és francia nyelvet, sőt későbben németül is megtanult. Politikai pályafutását huszonkétéves korában kezdette meg, midőn elküldte mesteriesen feslett képét, amely Egyiptom elnyomását allegorikusán ábrázolja, a francia sajtónak és a köztársaság elnökének. 1896 ban nyílt levelet intézett Gladstone angol miniszterelnökhöz, melyben Egyiptomot az egyiptomiaknak követeli és felszólítja az angol kormányt, hogy csapatait azonnal vonja vissza hazájából. Grladstone nem vette komolyan a dolgot, de a Yildizben jó hatást keltett, mert Mustafa Kamel a szultán tényleges uralmát kívánta Egyiptomban s ezért ki is tüntették a pasa-rauggal. Ekkor már egész Egyiptom ismerte az ifjú vezért, ki 1900-ban összehívta az első nemzeti párti szervezkedő gyűlést, amelyen kimondták a pánizlámszinezetü «E1 Lina» (Zászló) arabs napilap alapítását, melynek szerkesztését Kamel pasa vette kezeibe. A szultán a legmagasabb rendjeleket: a sefakot és ozmanije nagy szalagjait adományozta neki. Egy év múlva lapját angol és francia nyelven is kiadja, «L'étandard» és «The standard> címen, ami végre az angolok figyelmét is felkeltette. Nemsokára saját költségén felsőbb iskolát alapított Kairóban, mely ma is nevét viseli ; kiadta angol, német, francia nyelven szenzációs munkáit, «A keleti kérdés-»t, «A felkelő nap-»ot és az • Egyiptomiak és angolok-»at. Évente a n\ ári idő alatt beutazta Euiópát, hol nyilvános előadásokat tartott az egyiptomiak elnyomásáról. Ez a tevékenység és óriási munka megszerezte neki az egyiptomi nép ! előtt a népszerűséget és a vezérlete alatt álló nemzeti párt az ország minden részéből toborozta hiveit, annyira, hogy Cromer lord kezdte ideges hangú jelentéseit küldözgetni Londonba, melyekben mint igen veszedelmes ellenfelet jellemezte azt a Mustafa Kamel pasát, kinek 1896-iki nyilt levelén Grladstone olyan jóizüet nevetett. Lapja tízezernél több példányban jelenik meg naponta s még a legutolsó assuani fellah is azt olvassa. A nép elnevezte «Egyiptom atyjának»,mindenki benne várta Egyiptom megszabaditóját az idegen igától. A pán-izlám felélesztése, a tavalyi assuani vérfürdő, az egyiptomiaknak immár feltűnő s gymus szervezkedése, fegyverkezése, mind-mind a fiatal vezér érdemei, ki faját rajongásig szerette s az angolokat, főleg pedig a kereszténységet leírhatatlan módon gyűlölte. Nyugati műveltségét, tudományát, tehetségeit csakis arra használta fel, hogy a lappangó elégületlenséget tervszerűen szítsa s könnyen hevülő honfitársait az idegen uralom lerázására előkészitse. Anglia ezt jól látta s tavaly egyiptomi helyőrségeit megerősítette s ujabb csapatokat szállított partra. A szakadatlan munkát, a szokatlan erő megfeszítést Mustafa Kamel pasa amugyis gyöuge szervezete nem bírta s az alig 84 éves férfit, politikai pályafutása zenithjén a sírba vitte. Rövid betegség volt halálának oka, de az egyiptomi nép között olyan hangok hallatszanak, mintha ugy tették volna el láb alól angol parancsszóra. Lehet, biztosat sohasem fogunk megtudni, annyi azonban bizonyos,