Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-09-13 / 37. szám

1908. szeptembes 13. BALATONVIDÉK 3 még lehet eredmény. De ha most elhanya­goljuk a dolgot, Keszthely örök időkre háttérbe szorittatik a lobbi balatcni fürdő által, mert azoknak lesz rendes vasutjuk de nekünk egy vicinálistól eltekintve, belátha­tatlan időkig nem. Ezekben röviden összefoglaltuk meg­jegyzéseinket. Feltártuk a hibákat, melyek sürgős javításra várnak. Tekintve váro­sunknak amúgy is sok kiadását, olcsó or­voslási módokat ajánlottunk. Csak váro­sunk vezetőségén függ a megvalósítás. Tettre hát! -ma,. Alispáni jelentés Zalavármegye közgazdasági állapotaról. Azok a remények, amelyeket a gaz­dák, a g-bona és takarmánynemüek tava­szi kedvező állása alapián, az idei termés­hez fűztek, a kedvtzőtlen időjárás követ­keztében megsemmisültek. Az időjárás mos­tohasága miatt sem a gabona, sem a ta­karmány neműek nem adtak oly termést, hogy a gazdák azzal megelégedhettek vol­na ; sőt az utóbbiak termése, mely sok he­lyen csaknem teljesen meghiúsultnak jelez­hető, válság elé sodorta állattenyésztésünket. Részletezve az idei terméseredménye­ket: a gabonanemüekből H buza és rozs termését általában véve közepesnek mond­hatjuk, habár van a meg} ének oly része, mint különösen a tapolcai járás, melyben az őszi gabonanemüek i-> rossz eredményt szolgáltattak. A tavaszi gabonanemüek ál­talánosságban gyengék voltak és azt mond­hatni, rossz eredményt szolgáltattak. Mig az őszieknél több helyen a jó minőség a mennyiségbeli veszteséget némileg pótolta, addig a tavaszi gabonaneiuüeknél a minő­ség is gyenge volt. A kapásnövények első fejlődése kedvező volt, n későbbi szárazság következtében azonban a fejlődés visszama­radt. A burgonya sok helyon a ig tudott, gumót kötni s ;i tengeri nem egy helyen nem tudta a c övét, kihozni. A takarmánynemüek termése határo­zottan rossznak minősíthető, mert a széna­termés sem felelt meg a várakozásnak, a sarjutermés pedig némely helyen megsem­misült s a legtöbb helyen a lehHő legc»e­kólyebb, a mesterséges takarmányok ter­mése pedig általánosságban olj-an rossz, hogy azzal a szénahiány pótlására gon­dolni sem lehet. A legelők általában véve kopárok. Minthogy a gyök- és gumón növények termése tekintetében szintén rossz ered­ményre van kilátás és mivel szalma sem termett kellő mennyiségben s a nyári ki­segítő takarmánynövények eredméunyel el­vethetők nem voltak, a gazdák ez évben a legnagyobb lakarmányszükség elé néznek. A szőlők szép hozamot, jgérnek, fej­lődésük és virágzásuk szép és kedvező le­folyású volt, de a hosszantartó szárazságot, főivént a későn érő fajoknál, már a szőlő is kezdte érezni, sőt több helyről a fürtök le­száradásáról érkeztek panaszok.• Azonban az utóbb' hetek csapadéka a szőlőt a ké­sői fajoknál újra elöiesegitette fejlődésében, de viszont a korai fajoknál, amelyek na­gyon kor. n érésnek indultak, egyes vidé­keken H szemek megrepedését okozta s ez­zel rothi dást, idézett elő. Az állatállomány íakarmányozása, ami már a tavasz folyamán is sok gondot oko­zott a gazdáknak, a fent vázolt rossz tá­l-ármány termési viszonyok következtében válságos hel}z Ibe jutott,. A nyári zöld ta­karmányok teljes hiánya több helyen arra kényszeritette a gazdákat, hogy a télire be­takfriloH szálas száraz takarmányok fel­etetéséhez hozzáfogjanak. Mindezek ar>a kény szeri tették a gaz­dákat, hogy állatállnniányukat az elkerül­hetetlen szükség mértékére, sőt azon alul is leszállítsák. Sajnos ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy az ál atárak igen nagy mértékben leszállottak s még inkább csökkennek. A gabonaárak, tekintettel a gyenge termésre, habár a börzei spekuláció követ­keztében ingadozásnak voltak is kitéve, mégis meglehetősen tartották maglikat. A ^takarmányárak ez évben oly ma­gasra emelked'ek, hogy a takarmány be­vásárlása — ha kapható lesz is — alig le­hetséges, haszonnal való felhasználása pedig lehetetlen. A borárak a jobb termésre való kilá­tás következtében némileg visszaestek, az utóbbi időben azonban szilárdabb irányzat mutatkozott a boréi tókesii és körül. A földmivelésügyi miniszter a nagy Nápolyban pontosan megmondtuk neki, mikor érkezünk Genovába. Azonban a dol­gon segíteni már nem lehetett. Csak belebámultunk a homályos éj­szakába, csónakosunk pedig nagy higgadt­sággal lapátolta a vizet, melyen ujjnyi vastagon úszott a zsiros, olajos réteg, a nagy kikötőknek ez az elmaradhatatlan, de éppen nem esztetikus járuléka. Partra érvén, siettünk vissza a vasúti állomásra, mely most mintha mindig job­ban és jobban távolodott volna tőlük. Ott aztán megtudtuk, hogy a vonat is eluta­zott s reggel fél hétig Genovában kell vesztegelnünk. Hiszen ha nappal lett volna! De mit csináljon az ember szállás nélkül egy idegen nagy városban ? Próbáltunk kocsit fogadni A kocsis azt a választ adta, hogy Porto Maurizio, a hol hajónkat okvetetlenül el kellett ér­nünk, Genovától kocsin két napi járó föld, mert folyton az óriási hegyeket kell kerül­getni. Igaz, hogy az utért nem kért töb­bet csekély száz líránál ! Attól is pogányul tartottunk, hogy az öreg Bassich megint megtréfál bennün­ket s Porto Maurizióból is tovább vitorláz. E baleset ellen az ügynökséghez menesz­tett tavirattnl biztosítottuk magunkat, me­lyet az öreg kapitány csak akkor kapott meg, mikor hajója már ott is útra készen állott. Mig telegrammunk a villám szárnyain röpdösött, mi ott üldögéltünk Kolumbus Kristóf híres szobra tövében s szívtuk az olasz riviera illattól terhes, balzsamos le­vegőjét, s a körülöttünk levő padokon el­nyújtózkodó embertársaink barátságos hor­tyogásából pedig megértettük, hogy mi is alhatuánk, de ehelyett Arany János béna honvédjével el kellett magunkkal hitet­nünk, hogy: cjó helyez, legalább nyújt egy kemény padot » Mikor aztán keleten feltűnt a regg­szülte rózsaujju hajnal és nyakába kerí­tette piros köpönyegét, ott hagytuk szám­kivetésünk és álmatlanságunk szomorú he­lyét s elindultunk a város megtekintésére. A piac már tömve volt gyümölcsáru­sokkal. A villamos forgalom is egyre élén­kebb lett s most csak azon csudálkozom, hogy alvajáró létünkre neki nem mentünk egy-két villamos kocsinak. Szerencsére Ita­liában a villamos kalauzok' többet adnak a nyomorult embeii életre, mint hazánk ragyogó fővárosában. A templomok előtt nztán azt a vi­gasztaló tapasztalást szereztük, hogy nem­csak mi töltöttük az éjet az Isten szabad ege alatt, mert a kemény lépcsőkön né­hány hajléktalan talián most is édesen ál­modozott a «puha fehér ágy hullámos re­dő i ró l.» Végre közeledett a fél hét, mikor gyorsvonatunknak indulnia kellett s a ki­állott szenvedésekért azzal a reménnyel vigasztaltuk magunkat, hogy utunk a leg­szebb vidékek egyikén visz keresztül, me­lyet oly sokan szeretnének látni s végre elfoglalhatjuk soká nélkülözött, nyugalmas otthonunkat — a «Mátyás Király» fedél­zetén. Lakatos Vince dr. takarmányhiányra való tekintettel felhatal­mazta az erdészeti albizottságot, hogy az üzemtervektől eltérő kivételes lombsz^dési és legeltetési engedélyt adjon az erdőtör­vény szerint kezelendő erdőkben. IIEEE. — A király Veszprémben. Veszp­rémi tudósítónk jelenti, hogy Ő fel­sége e hó lö-ón délután 5 órakor érkezik Veszprémbe. Fogadására már minden előkészület megtétetett. A bevonulási útvonalra két gyö­nyörű diszkaput emeltek. Az egyi­ket a város, a másikat a vármegye. ^ városban már eddig is rendkivül sok idegen érkezett a királyna­pokra. — Kisasszonynapja és Mária neve­napja. A boldogságos Szűz Mária születése napját ülte szeptember 8 áu a katholikus világ. Egy ártatlan kisdedre fordította, lelki szemeit, kiben a világ erkölcsi át­alakulásának a megkezdését, látja a meg­váltás által és ki minden halandónak szi­vébe a szabadulás reménysugarát, lövelte. A gyenge testecskében ugyanazon ártatlan, bűnnek árnyékától soha nem érintett lélek lakik, melyet földi életpályájának megfu­tása után menyben a teljes Széni háromság a meuyország Királynéjává koronázott,! Tündöklő erényeit az egész világra szót­árasztotta s igy Éva helyett az egész em­beriség szüiőanyjává lön, nem a halál, ha­nem az örök élet számára ! — Ma vasár­nap pedig ünnepeljük a bold. Szűznek nevenapját,. Hány ezer és ezer embert moz­gat meg e nap, kik messze vidékről za­rándokolnak a szent, Szűz kegyhelyeire, hopy őt dicsőséges nevenapján üdvözöljek! De akik nem zarándokolnak is, azok is örvendező hangulatban köszöntik ma a Szeplőtelen Szüzet, a Krisztusnak Anyját ! Az 0 nevének dicsősége elhomályosít min­den más nevet, tisztelete felülmúlja minden más teremtmény tiszteletét, az 0 nevét nem könyvből tanulja meg * gyermek, ha­nem édes anyjának ajkairól hallja először. Az Ö nevét nem homályosít ja el a fele­dés, mert mig ember lesz. a földön, addig mindig ismétlődni fog Gábor arkangyal üdvözlése : cÜdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Ur van te veled, áldoít vagy te az asszonyok között.» — Szentségimádás. Mult pénteken volt a helybeli plébánia templomban a szentségimádás napja. Fenségesen megnyi­latkozó ünnepe volt ez a nap a legméltó­ságosanb Oltáriszemségnek, melyben a ke­nyér ós bor szinei alatt a legnagyobb egyszerűségben, de mindamellett igazi Is­tenségében látja Jézust az igazi hit. O mondja az oltárnál: «Jöjjetek hozzám mind­nyájan, kik fáradoztok és terhel ve .vagy­tok és ón megnyugtatlak titeket!* Es va­lóban ! Mert az Oltáriszentség az isteni szeretet örök tanúbizonysága, mely szere­tet melegénél olvadoz a fagyos sziv, könybe lábad a szem ! Csak itt található fel az igazi megnyugvás, az élet, nehéz gondjaiban a vigasztalás ! A templomot egész napon át a hívek nagy száma láto­gatta, az iste.iilíszteleteken meg részt vet­tek az összes tanintézetek növendékei; nem volt család, melyből legalább néhány kép­viselő ne sietett, volna e fönséges Szentség üdvözlésére ! De jól is van ez igy ! Mert, mi is az ember Isten kegyelme nélkül ? A kegyelem forrása, kútfeje pedig e nagy Sz ntség, mely oly drága és bőséges ado­mány, melyet csak a Mindenható Isten nyújthat. O't térdelve, a legbőségesebb ke­gyeiem forrásánál vau a halandó ember és csak ki kell nyújtani kezét a kincsekért, melyeket osztogat e szentségből az Isten­ember a jelen és jövendő élet, boldogsá­gához. — Eljegyzés. Kőszeghi Antal buda­pesti postatiszt eljegyezte Leichner Karola siófoki rom. t>ath. Unítónőt.

Next

/
Thumbnails
Contents