Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-23 / 34. szám

8. BALATONVIDÉK 1908. augusztus 23. nyának, a lezajlott arrungáló rend­szernek, mely benne csak akarat­nélküligépetlátott inkább — irandó. A periferialis polgárság távollé­tében — annál inkább élnek tör­ványadta ; jogukkal majd a szociál­demokraták és nemzetiségiek, kik­nek agilitása s nemzetiségi fanatiz­musa majd gondoskodik a szavazók ébrentartásáról. Ez a mellékesnek látszó pont kell, hogy gondolkodóba ejtse az il­letékes tényezőket s ha jogot adunk a nemzet minél szélesebb rétegeinek a törvényhozásban való részesedésre, gondoskodjunk, hogy ez a jog köte­lességgel is járjon. Mi is egyezünk szociáldemokratáékkal abban, hogy adjunk jogot a népnek, de követel­jük, hogy az a nép azután köteles­ségeket ismerjen. Nehogy a választó­jog reformja fegyver legyen, melyet a nemzet ellenségei ellenünk fordít­sanak. Mulatságok hete. Riporteri kötelességemet sohasem tel­jesítettem szívesebben, mint most, midőn megírom az e hóleu megtartott szórakozá­sok krónikáját. Hogy is ne ! Hisz újra azokkal a kedves és bájos hölgyekkel fog­lalkozom, kiket táncoltatni oly mesés élve­zet volt. Biz Isten még visszaemlékezui is jó ama felejthetetlen kedves percekre, me­lyekben részünk volt. Hát még átélni a tűzijátékok, confetti csaták és táncmulat­ságok gyönyöreit. Lelkemben felelevenednek ama pezsgő, vidám élei tel teli, örökké mozgó, szii.es ké­pek, melyek élvezetet, nyújtva gazdag vál­tozatokban, lépten-nyomon szemeink elé tárultak s hosszú sóhaj sz4ll el ajkaimról : Miért is van már vége ? Miért is nem tart egy ily est örökké ? Már ezelőtt két héttel falragaszok hir­dették, hogy a keszthelyi kórházban egy szegény ágy alap javára nagy tombola és iiizi játékkal egybekötött táncmulats.'g lesz, mely azonban a rossz idő közbejötte miatt 9 érői elhalasztatott bizonytalan időre. Meg skarták tartani 12-én, 16-án, de mind­két izben a tsedvezőtlen idő megakadá­lyozta. Végre 18 án felvirradt a várva-várt nap és mint a novella irók szokták mon­dani, a nap kellemes meleget árasztó su­garakat bocsátott szerteszét. A rendezőség megragadta az alkalmat és egy ujabb pla­káton hirdette, hogy a multkorra tervezett mulatságot ma tartják meg. A délután 6 órára hirdetett tombolajátékot sajnos nem lehetett megtartani, mert a jegyek eladása oly sok időt vett igénybe, hogy a rende­zőség kifogyott az időből. A tombola ki­játszására ugyanis már későn, csaknem sö­1 ét be került volna a sor s azért inkább elhalasztották ezt a mai napra, mikor is a kedden vásárolt jegyek érvényesek lesznek. De bezzeg nem maradt el a legfon­tosabb — a tánc. Fél kilenc órakor tűzi­játék volt, melynek elmultával a jelenlevő közönség legnagyobb része felvonult a Hullám terraszára, a fiatalság pedig benn a teremben Bizi Sándor tüzes játékára csak ugy ropta a csárdást, akarom mon­dani a bostont,. A tánco'ó közönség job­bára fürdő vendégeink közöl került ki. Dí­szes hölgykoszorú volt je'en, melynek min­den egyes virága viruló szépség volt. A jelen volt hölgyek névsorát sajná­latunkra, helyszűke miatt nem közölhetjük. Szerdán este a Hungárii nagytermé­ben volt a kath. legényegyletnek táncko­szorucskája, mely fényes tanúságot tesz ezen egyesület életrevalóságáról. Részesiti ez tagjait nagyon sokfele előnyben. így többek között ingyej tánctanitásban^ is. Még a nyár elején kezdette meg a táncta­nitást a legényegylet helyiségében Kovács Ignác, a helybeli társadalomaak e kedvelt alakja, ki dicséretes buzgósággal és elis­merésre méltó ügyességgel végezte munká­ját. Erről a szerda estén megtartott ko­szorúcska alkalmával meggyőződhettünk. Tanítványai hálája nem is maradt el. Egy nagyon csinos ezüst cigaretta tárcát adtak neki emlékül. Mird a leány tanítványai, mind pe­dig a férfi tanitváuyai nagyou ügyesen táncolták az összes táncokat. Koszorúcska lévén, ide legnagyobbrészt fiatal leányok jöttek el s kizárólag helybeliek. S mig kedden a Hullámban az itt időző idegenek szépei táncoltak, addig most a helybeliek vidám csevegése (.öltötte be a Hungária tánctermét. A legnagyobb szabású és minden te­kintetben legjobban sikerült mulatság azon­ban a csütörtöki volt. Ezt, a helybeli Önk. Tűzoltó Egyesület rendezte. Délután hat órakor, lenu a Balaton partján tűzoltó gyakorlatot tartottak közel két ezerre|menő közönség jelenlétében. Eunek lefolyásáról lapunk más helyén számolunk be. A gya­korlat befejeztével tombolajáték volt a kö­zönség nagy érdeklődése mellett. Mire a tombola befejeződött, kigyúltak a villany­lámpák s kezdetét vette a velencei éj. Ily nagyszerűen sikerült velencei estre nem emlékszem. Káprázatos, elragadó látvány volt. A férfiak tüzes udvarlása, a hölgyek édes kacagása, a cigány andalitó ze»-.éje egy oly chaosszá vegyült, melyet lelki öröm­mel hallgat az ember, hisz minden hang, minden kacagás, jókedvről s örömről tesz tanúságot. Hát még az a mozgó kép, mely a néző szemei elé tárul ? ! A villanylámpa világitása mellett az örökös konfetti hul­lás, az élénken mozgó alakok, báli toalet­tek, konfettis frizurák, vidámau kacagó arook, káprázatosan mozgó képpé folytak össze, melyről a szemet nem tudta levenni a néző, mert ha száz szeme lett volna, mind a száznak akadt, volna dolga. Itt egy ártatlan flört, ott egy ügyes tréfa, amott vidám kergetődzés, leskelödés, mind meg­annyi kedves látvány. E helyen leomlottak a társadalmi vá­laszfalak, egyformán élvezett mindenki. Es ez igy van jól. Örömtől repeső szivvel jártam közöttük s most vissza gondolva rá elfogultság nélkül mondom, hogy a legelő­kelőbb fürdőkben sem tudnak ilyen sikerült mulatságot rendezni. Fesztelen jókedv, baráti érzés, vi­dámság honolt minden arcon ós ez az, ami oly kedélyessé és felejthetetlenné tette ezen estét. Majd pedig elkövetkezett a tűzijáték ideje, melynek ügyes rendezése Csőre Ist­vánt dicséri. Tűzijáték utáu táncmulatság volt a Hullámban. Ezeu jelen voltak a fürdővendégeink nagy része ós városunkból is számosan. A közönség csapongó jókedvét a konfetti csa­tából behozta ide is. Amit ott elhagytak, azt itt folytatták. Kedélyes csevegéstől és Az «Arad» 1907. novemberében in­dult el Fiume kikötőjéből s azóta a jelen év julius haváig folyton idegen vizeken haladt. Mily édes lehet ilyen hosszú távol­lét, oly sok ki állott veszedelem után a vi­szontlátás öröme, azt ezek a hajósok érzik csak igazán! De a rövid öröm mihamar hosszú, kinos keservvé válik. Megérkezik a távirati értesitós, hogy ez és ez a hajó 8 nap múlva indul Rio de Janeiróba vagy Buenos Airesbe vagy mit tudom én, hová. A szegény tengerész szívsebei ismét felszakadnak. Búcsúzni kénytelen szerettei­től, akiket talán soha sem lát viszont. Hisz a hajós életére ezer meg ezer alattomos veszedelem leselkedik. Mert nagyou igaza van Horatiusnak, a rómaiak nagy énekesének, aki azt írja, hogy : üli robur et des triplex j circa pectus erat, qui fragilem truci commisit pelago ratem primus (annak tölgyfapajzs é& háromszo­ros ércpáncél volt a szive körül, aki tö­rökeny hajóját először bocsátá a vészes tengerre.) De családjáért mire nem képes az ember ! Megtörténik, hogy a parancsnok (co­mandante) 3 éjjel és 3 nap sem szállhat le a parancsnoki Ilidről. Az iszonyú vihar miatt igenkor főzni nem lehet s a sze­gény hajós egy kis kenyérrel, kétszersült­tel, teával kénytelen beérni. Pedig a szolgálat még csendes idő­ben is igen nagy éberséget kiván, hiszen akárhányszor megesett már, hogy fényes délben is történt összeütközés és mind a két hajó elmerült. Midőn hajónk Marseille kikötőjét elhagyta s mentünk Genova felé, igen közelről látszott néhány veszélyes, u. n. scoglio, melyek már nem egy hajónak okozták pusztulását. Épen a mult, évben történt, hogy ezen a sziklás helyen két hajó fényes nappal összeütközött. Mikor a parancsnoktól a veszedelem okát kérdez­tem, egy vállvonás volt a felelet. A hajós életnek legkeservesebb idő­szaka a tél meg a tavasz kezdete. Ekkor dühöngenek a legborzasztóbb viharok. » o Néha azonban a nyár is elég kellemetlen. Ilyen volt az idei egész julius és aug, eleje. Más, rendes években a Földközi­tenger nyári időben olyan, mint a jó gye­rek. Alszik és sima, mint a tükör. Kedves látvány csendes időben a del­finek bukdácsoló csapata, mely a hajóvágta kék vizbarázdát villámgyorsan szeli át. A fürdő, lubickoló delfin, amint én tapasz­taltam, tartós jó időnek a jele. Az idén hosszú utunkon alig láttam egyet-kettőt, azok közül is egy, ha igaz, egy tüzérfő­hadnagy utitársunk pompás revolverének áldozata lett. Taláu kedves halacskájának halála vagy megsebesülése boszantotta fel Nep­tunust, mert az bizonyos, hogy Messiná­tól Palermőig hajónk becsületesen táncolt. Eszembe jut itt a néhai való jó Mikes Kelemen bátyánk, aki egy őszi, vihar után a következendő képpen irt : «Édes néném, mi jó a földön járni. Lattya kéd, még sz Berger Alfréd fogművész fogorvosi intézete BUDAPEST, VI. Teréz-körut 6. Fogtömések : cement-, porcellán-, amalgam- és aranyból. Fogak és fogsorok mesteri kivitelben. Szájpadlás nélküli fogak, aranykoronák, hídmunkák és minden e szakmába vágó dolgok készítése. Javítások 3 óra alatt készülnek el. Villanycrőre berendezve. Juuius 25-től kezdve augusztus hó végéig terjedő működését megkezdte. — Fogadó órák d. e. 9—12 és d. u. 2—5 óráig Erzsébet királyné-utca 29. a Schleiffer-fele villában.

Next

/
Thumbnails
Contents