Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-02 / 31. szám

2 1908. augusztus 2. seu a kath. szellem és gondolkodás feléb­resztése és ápolására. No meg egy kissé a kath. önérzet inegfejelésére is. Mert mig látjuk, hogy másvallásu testvéreink és ha­zaii társaink tartózkodás nélkül vallják meg vallási hovatartozásukat, ez a vallomás igen gyönge lábon áll éppen nálunk katholiku­sokuál, kiknek pedig éppen semmi okuuk sincs a gyáva bujkálásra, sem vallási mivol­tunk takargatására. Aki szereti hazáját, és helyéu van a szive, résztvesz ezen a nagy­gyűlésem Nehezeu éledő társadalmunk — hisszük — nem fog késni megfelelő képvi­seltetéséről. Ismétlők oktatása. * Az 1868. évi 38. t.-c. 48. §-a a 6-15 •éves tankötelesek oktatását, két, részre osztja. A 6—12 éves tanköteleseket mindennap, 13—15 éves tanköteleseket pedig a hét bi­zonyos napjain kötelezi az iskolába járásra. A törvény intentiója és világos ren­delkezése szerint az ismétlő iskolába csak, az a 13—15 éves tanköteles gyermek lenne felvehető, aki a 6—12 éves tankötelesek számára előirt tanfolyamot elvégezte. Ez sajnos nincs igy. A statisztika mutatja, hogy milyen nagyszámú tanköteles csa­tangol szerte az országban, mindenféle ne­velés, gondozás és tanítás nélkül, egyrésza azért, mert nincs számukra elegendő is­kola, inásré.-ze azért, mert még mindig nem veszik komolyan a tankötelesek be­iskolázására vonatkozó törvényes intézke­déseket, sok helj'en a sógorozás és komá­zás folytán nem hajtják végre különösen az ismétlő tankötelesekkel szemben. Ha mélyebben és behatóbban tekintjük meg ezt a szomorú jeleuséget és foglalkozunk azzal a kérdéssel, akaratunk ellenére is fel kell fedeznünk ezekkel a visszaélésekkel szemben azt, hogy a gondolkozni kezdő és tudó ismétlő iskolák látogatására utalt tan­köteles gyermekek sem valami nagyon ro­konszenveznek a tanítás ezen szervével. De hát miért ? Azért, mert az ez idősze­rint meglevő mindkét nembeli gyermekek számára fennálló ismétlő iskolák legna­gyobb részében semmi ujat nem tanulnak, azokban csak a mindennapi tanköteles ko­rukban megtanultakat ismétlik. Az efféle eljárásnak semmi képző hatása nincs és vonzóereje sem lehet az ismereteiket, és tudásukat szaporitani vágyó és akaró tan­köteles gyermekekre. Ez a magyarázata annak a parányi jogosult auimozitásnak, ami a törvény által az ismétlő iskolák lá­togatására utalt tanköteles gyermeknél megvan. Ezen a bajon nagyban segítettek az edd'g rendeletileg életbe léptetett gazda­sági ismétlőiskolák és fognak segit.eni a most már törvényileg szervezendő hason­rangu intézetek. A 80-as évek vége felé Hevesvárme­gyében beszélgettem az ismétlő oktatásnak abban az időben csak egy helyen próba­képen leendő ilyen módon való át.reformá­lásáról. Azóta sok helyen megvalósultak, beváltak s áldásosán munkálkodnak. A nép­oktatásügy ezen tagozatos munkájának ugy cullurális, valamint közgazdasági tekinte­tekből megbecsülhetetlen értékét gróf Ap­ponyi Albert közoktatásügyi miniszterünk is belátta, fenmaiadásukat örök időre tör­vényhozásilag biztosította. Övé az érdem, no meg azé is, aki ezt nem is olyan régen felszínre hozta. Nem régiben a «Független Magyar­országi 1908. május 17-iki számának köz­gazdasági rovatában «Iparosképzés» cim alatt az alábbi következő közleményt ol­vastam : «Fodor Gyula Zoltán fővárosi iparosiskolai tanitó, ki az asztalos mester­séget megtanulta, azzal a kérelemmel for­dult a székesfőváros tanácsához, hogy bizza meg egy létesítendő faipari tanműhely (iisztalos) szervezésével és felállításával. A tanműhely főleg a polgári és a középisko­la felsőbb osztályainak növendékeit, fog­lalkoztatja s ezekkel akarná a műasztalos­ságot megkedveltetni.» Nem tudom mikor, hogyan, mily for­mában és milyen méretekben gondolja Fo­dor Gyula Zoltán nagy figyelmet, érdemlő eszméjét megvalósitaui és hogy lehetne-d és kívánatos volna-e a közleményben meg­nevezett iskolákat látogató tanulók számára euuek a tanműhelynek beállítása és fel­szerelése, dehogy feltétlenül kívánatos volua efféle intézméuyeknek, legkivált városokban, az ismétlő iskola, helyeseb­ben az ismétlők oktatásával kapcsolato­san való létesítése, az kétségtelen. A legtöbb iparágnál egész helj'esen iparostauoucoknl osak a 14 életévüket meg­haladó gyermekeket szerződtetik. A nép­iskolai törvéry rendelkezése szerint 12 éves koráig köteles minden gyermek naponkint iskolába járni, azontúl ismétlő iskolai tan­köteles lesz valamennj'i 15 éves koráig. Már cikkem elején emiitett m és itt is megismétlem, hogy a gyermekek nem szí­vesen járnak ismétlő iskolába, mert, ott igazán semmi ujat nem tanulnak, de ha az ismétlő iskola, illetőleg az ismétlők okta­tása ilyenféle intézményekkel kapcsoltat­nék össze, más értéke lenne az ismétlő is­kola munkájának. Örömmel járna abba az iparos pályára készülő ifjúság s már itt szereznének maguknak ipari pályájuk el­sajátításához hasznos ismereteket. Már itt megszoknák és kedvelnék a munkát, ami rendkívül megkönnyítené uj munkakörükbe való beilleszkedésüket. A legszegényebb szülő is készséggel hozna áldozatot gyer­meke érdekében ilyen iut.ézmények létesí­tése céljából, hiszen annak az átmeneti idő alatt, még a nevelési szempontból is meg­becsülhetetlen nagy értéke lenne. Hány gyermek züllött, már el az alatt a 2 óv alatt, amit az elemi iskola 6 osztályának elvégzése után 14 éves koráig, amikor ipa­ros tanulónak elszerződhetett., mindenféle felügyelet, ós irányítás nélkül eltöltött. JUZ alatt az idő alatt elkövetett, botlások so­kaknál egész életükre kihatnak s a helyett, hogy a társadalomnak számottevő értékes munkás tagjai lettek volua, proletárokká váltak. A társadalomnak ez a mulasztása teremtette meg és táplálja nálunk a nem­zetközi szocializmust. Hivatalos állásomból kifolyólag tehát kötelességszerűen foglalkoztam a múltban az ismétlő iskolai életnek ilyen módon való reformálásával. Kezdtem Gömör-Kishout vármegyében, akartam az uj-antal völgyi üveggyár most már állami iskolájánál. Ja­vaslatot tettem arra nézve a vallás és köz­oktatásügyi, valamint, a kereskedelemügyi minisztériumokban, hogy az ismétlők ok­tatását egészítsük ki és kapcsoljuk össsze üvegfestészeti oktatással, amivel abban az időben nálunk alig foglalkozott néhány ember. Hogy áll most ez a szép és hasz­nos iparág nem tudom, csak azt állitha­tom, ha sikerült volna ezt az emiitett he­lyen annak idején szerveznem, egy megél­hetési forrást nyitottam volna az ott lakó, szűkes viszonyok között, élő szegény em­berek számára s jóval kevesebben mentek volna ki kenyeret, keresni Amerikába. Az iskolánál ennek a fontos újításnak a be­Az olasz, de különösen a siciliai vá­rosokban arra a szomorú tapasztalatra ju­tunk, hogy sok a düledező műemlék. Az utódok oly tehetetlenek, hogy elődeik al­kotásait még fenntartani sem tudják. Igy van ez Siracusában is. Még romjaiban is remek pl. a Palazzo Montaltó ; de bizony csak az Isten kegyelme tartja még, mig össze nem dűl. Isten tudja, hogyan gon­dolkoznak itt az emberek. Hisz, ha a ré­giségek összeomlanak, nem tudom mivel fogják az utasokat városaikba csalogatni. Egyébiránt, ezért az ő fejük fájjon Ma még annyi a mindenféle, érdekesebbnél érdekesebb látnivaló, hogy az ember be­leszédül. Hiszen úgyszólván minden rög­höz, minden kődarabhoz ezredes vagy több százados emlékek fűződnek. Sajnos, a templomok külseje is leg­többnyire kopott. De hány van olyan, melynek boltivei alatt soha sem hangzik fel többé a hivő. keblek imája ! . . . Ez idő szerint Siiacusa leghíresebb templomának középhajója is zár alatt van. meit félnek a tető beszakadásától. Ez a székesegyház Diana temploma volt s ős­idők óta ker. bazilika, még pedig a leg­kiválóbbak közül. Siracusának legérdekesebb a régi ré­sze. Vau itt igen jó állapotban levő görög szinház, amfiteátrum, de különösen neve­zetes a Dionysios füle, egy óriási lófül formára kivájt sziklaüreg, mennek legna­gyobb magassága 80 m. Ennek az akusz­tikája bámulatra méltó. Ha a bejáratnál egy cigaiettapapirost eltépünk, néhány másodperc alatt halljuk a repedés hangját hatalmasan megerősödve. A régiségek őre itt rendkívül érde­kes olasz ember. Igen jól ismeri az emlé­kek részeit, történetét stb. s oly kimérten s mégis oly'hangzatosan beszél a gyönyörű olasz nyelven, hogy az embert szinte el­ragadja. A Dionysios fülébe beleénekeltük a Himnuszt és a Szózatot, melyet a lelkes olasz óriási érdeklődéssel hallgatott s me­leg tapssal jutalmazott. Felette nagyérdekességü a Francis­kánusok óriási kiterjedésű katakombája, mennek folyosói hosszan nyúlnak el a kősziklában. A sirok egészen üresen állnak. A. szaracénok vadsága még a halottaknak sem kegyelmezett. Lénárd fráter aztán levezetett, ben­nünket a katakombákkal összeköttetésben álló ős keresztény templomba, melynek oltáránál szt. Pál apostol is prédikált. Mellékesen hadd említsem meg, hogy a siracusai szegény barát, noha folton a régiségeket látja, magyarázza, egy cseppet, sem elmaradott ember, mert arra is szakit időt magának, hogy az angol nyelvet el­sajátítsa. Délután visszatértünk Cataniába s a Grandé JBirraria Svizzera hűvös udvarára mentünk, hogy magunkat egy kissé fel­üdítsük A nagy udvari helyiség, mely szebbnél szebb virágokkal volt ékesítve, csakúgy hemzsegett a vendégektől. Felettébb boszantott bennünket, hogy Berger Alfréd fogmüvész fogorvosi intézete BUDAPEST, VI. Teréz-körut 6. Fogtömések : cement-, porcellán-, amalgam- és aranyból- Fogak és fogsorok mesteri kivitelben. Szájpadlás nélküli fogak, aranykoronák, hídmunkák és minden e szakmába vágó dolgok készítése. Javítások 3 óra alatt készülnek el. — Villanyerőre berendezve. Junius 25-től kezdve augusztus hó végéig terjedő működését megkezdte. — Fogadó órák d. e. 9—12 és d. u. 2—5 óráig Erzsébet királyné-utca 29. a Schleiffer-íéle villában.

Next

/
Thumbnails
Contents