Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-08-02 / 31. szám

2 1908. augusztus 2. seu a kath. szellem és gondolkodás felébresztése és ápolására. No meg egy kissé a kath. önérzet inegfejelésére is. Mert mig látjuk, hogy másvallásu testvéreink és hazaii társaink tartózkodás nélkül vallják meg vallási hovatartozásukat, ez a vallomás igen gyönge lábon áll éppen nálunk katholikusokuál, kiknek pedig éppen semmi okuuk sincs a gyáva bujkálásra, sem vallási mivoltunk takargatására. Aki szereti hazáját, és helyéu van a szive, résztvesz ezen a nagygyűlésem Nehezeu éledő társadalmunk — hisszük — nem fog késni megfelelő képviseltetéséről. Ismétlők oktatása. * Az 1868. évi 38. t.-c. 48. §-a a 6-15 •éves tankötelesek oktatását, két, részre osztja. A 6—12 éves tanköteleseket mindennap, 13—15 éves tanköteleseket pedig a hét bizonyos napjain kötelezi az iskolába járásra. A törvény intentiója és világos rendelkezése szerint az ismétlő iskolába csak, az a 13—15 éves tanköteles gyermek lenne felvehető, aki a 6—12 éves tankötelesek számára előirt tanfolyamot elvégezte. Ez sajnos nincs igy. A statisztika mutatja, hogy milyen nagyszámú tanköteles csatangol szerte az országban, mindenféle nevelés, gondozás és tanítás nélkül, egyrésza azért, mert nincs számukra elegendő iskola, inásré.-ze azért, mert még mindig nem veszik komolyan a tankötelesek beiskolázására vonatkozó törvényes intézkedéseket, sok helj'en a sógorozás és komázás folytán nem hajtják végre különösen az ismétlő tankötelesekkel szemben. Ha mélyebben és behatóbban tekintjük meg ezt a szomorú jeleuséget és foglalkozunk azzal a kérdéssel, akaratunk ellenére is fel kell fedeznünk ezekkel a visszaélésekkel szemben azt, hogy a gondolkozni kezdő és tudó ismétlő iskolák látogatására utalt tanköteles gyermekek sem valami nagyon rokonszenveznek a tanítás ezen szervével. De hát miért ? Azért, mert az ez időszerint meglevő mindkét nembeli gyermekek számára fennálló ismétlő iskolák legnagyobb részében semmi ujat nem tanulnak, azokban csak a mindennapi tanköteles korukban megtanultakat ismétlik. Az efféle eljárásnak semmi képző hatása nincs és vonzóereje sem lehet az ismereteiket, és tudásukat szaporitani vágyó és akaró tanköteles gyermekekre. Ez a magyarázata annak a parányi jogosult auimozitásnak, ami a törvény által az ismétlő iskolák látogatására utalt tanköteles gyermeknél megvan. Ezen a bajon nagyban segítettek az edd'g rendeletileg életbe léptetett gazdasági ismétlőiskolák és fognak segit.eni a most már törvényileg szervezendő hasonrangu intézetek. A 80-as évek vége felé Hevesvármegyében beszélgettem az ismétlő oktatásnak abban az időben csak egy helyen próbaképen leendő ilyen módon való át.reformálásáról. Azóta sok helyen megvalósultak, beváltak s áldásosán munkálkodnak. A népoktatásügy ezen tagozatos munkájának ugy cullurális, valamint közgazdasági tekintetekből megbecsülhetetlen értékét gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszterünk is belátta, fenmaiadásukat örök időre törvényhozásilag biztosította. Övé az érdem, no meg azé is, aki ezt nem is olyan régen felszínre hozta. Nem régiben a «Független Magyarországi 1908. május 17-iki számának közgazdasági rovatában «Iparosképzés» cim alatt az alábbi következő közleményt olvastam : «Fodor Gyula Zoltán fővárosi iparosiskolai tanitó, ki az asztalos mesterséget megtanulta, azzal a kérelemmel fordult a székesfőváros tanácsához, hogy bizza meg egy létesítendő faipari tanműhely (iisztalos) szervezésével és felállításával. A tanműhely főleg a polgári és a középiskola felsőbb osztályainak növendékeit, foglalkoztatja s ezekkel akarná a műasztalosságot megkedveltetni.» Nem tudom mikor, hogyan, mily formában és milyen méretekben gondolja Fodor Gyula Zoltán nagy figyelmet, érdemlő eszméjét megvalósitaui és hogy lehetne-d és kívánatos volna-e a közleményben megnevezett iskolákat látogató tanulók számára euuek a tanműhelynek beállítása és felszerelése, dehogy feltétlenül kívánatos volua efféle intézméuyeknek, legkivált városokban, az ismétlő iskola, helyesebben az ismétlők oktatásával kapcsolatosan való létesítése, az kétségtelen. A legtöbb iparágnál egész helj'esen iparostauoucoknl osak a 14 életévüket meghaladó gyermekeket szerződtetik. A népiskolai törvéry rendelkezése szerint 12 éves koráig köteles minden gyermek naponkint iskolába járni, azontúl ismétlő iskolai tanköteles lesz valamennj'i 15 éves koráig. Már cikkem elején emiitett m és itt is megismétlem, hogy a gyermekek nem szívesen járnak ismétlő iskolába, mert, ott igazán semmi ujat nem tanulnak, de ha az ismétlő iskola, illetőleg az ismétlők oktatása ilyenféle intézményekkel kapcsoltatnék össze, más értéke lenne az ismétlő iskola munkájának. Örömmel járna abba az iparos pályára készülő ifjúság s már itt szereznének maguknak ipari pályájuk elsajátításához hasznos ismereteket. Már itt megszoknák és kedvelnék a munkát, ami rendkívül megkönnyítené uj munkakörükbe való beilleszkedésüket. A legszegényebb szülő is készséggel hozna áldozatot gyermeke érdekében ilyen iut.ézmények létesítése céljából, hiszen annak az átmeneti idő alatt, még a nevelési szempontból is megbecsülhetetlen nagy értéke lenne. Hány gyermek züllött, már el az alatt a 2 óv alatt, amit az elemi iskola 6 osztályának elvégzése után 14 éves koráig, amikor iparos tanulónak elszerződhetett., mindenféle felügyelet, ós irányítás nélkül eltöltött. JUZ alatt az idő alatt elkövetett, botlások sokaknál egész életükre kihatnak s a helyett, hogy a társadalomnak számottevő értékes munkás tagjai lettek volua, proletárokká váltak. A társadalomnak ez a mulasztása teremtette meg és táplálja nálunk a nemzetközi szocializmust. Hivatalos állásomból kifolyólag tehát kötelességszerűen foglalkoztam a múltban az ismétlő iskolai életnek ilyen módon való reformálásával. Kezdtem Gömör-Kishout vármegyében, akartam az uj-antal völgyi üveggyár most már állami iskolájánál. Javaslatot tettem arra nézve a vallás és közoktatásügyi, valamint, a kereskedelemügyi minisztériumokban, hogy az ismétlők oktatását egészítsük ki és kapcsoljuk össsze üvegfestészeti oktatással, amivel abban az időben nálunk alig foglalkozott néhány ember. Hogy áll most ez a szép és hasznos iparág nem tudom, csak azt állithatom, ha sikerült volna ezt az emiitett helyen annak idején szerveznem, egy megélhetési forrást nyitottam volna az ott lakó, szűkes viszonyok között, élő szegény emberek számára s jóval kevesebben mentek volna ki kenyeret, keresni Amerikába. Az iskolánál ennek a fontos újításnak a beAz olasz, de különösen a siciliai városokban arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy sok a düledező műemlék. Az utódok oly tehetetlenek, hogy elődeik alkotásait még fenntartani sem tudják. Igy van ez Siracusában is. Még romjaiban is remek pl. a Palazzo Montaltó ; de bizony csak az Isten kegyelme tartja még, mig össze nem dűl. Isten tudja, hogyan gondolkoznak itt az emberek. Hisz, ha a régiségek összeomlanak, nem tudom mivel fogják az utasokat városaikba csalogatni. Egyébiránt, ezért az ő fejük fájjon Ma még annyi a mindenféle, érdekesebbnél érdekesebb látnivaló, hogy az ember beleszédül. Hiszen úgyszólván minden röghöz, minden kődarabhoz ezredes vagy több százados emlékek fűződnek. Sajnos, a templomok külseje is legtöbbnyire kopott. De hány van olyan, melynek boltivei alatt soha sem hangzik fel többé a hivő. keblek imája ! . . . Ez idő szerint Siiacusa leghíresebb templomának középhajója is zár alatt van. meit félnek a tető beszakadásától. Ez a székesegyház Diana temploma volt s ősidők óta ker. bazilika, még pedig a legkiválóbbak közül. Siracusának legérdekesebb a régi része. Vau itt igen jó állapotban levő görög szinház, amfiteátrum, de különösen nevezetes a Dionysios füle, egy óriási lófül formára kivájt sziklaüreg, mennek legnagyobb magassága 80 m. Ennek az akusztikája bámulatra méltó. Ha a bejáratnál egy cigaiettapapirost eltépünk, néhány másodperc alatt halljuk a repedés hangját hatalmasan megerősödve. A régiségek őre itt rendkívül érdekes olasz ember. Igen jól ismeri az emlékek részeit, történetét stb. s oly kimérten s mégis oly'hangzatosan beszél a gyönyörű olasz nyelven, hogy az embert szinte elragadja. A Dionysios fülébe beleénekeltük a Himnuszt és a Szózatot, melyet a lelkes olasz óriási érdeklődéssel hallgatott s meleg tapssal jutalmazott. Felette nagyérdekességü a Franciskánusok óriási kiterjedésű katakombája, mennek folyosói hosszan nyúlnak el a kősziklában. A sirok egészen üresen állnak. A. szaracénok vadsága még a halottaknak sem kegyelmezett. Lénárd fráter aztán levezetett, bennünket a katakombákkal összeköttetésben álló ős keresztény templomba, melynek oltáránál szt. Pál apostol is prédikált. Mellékesen hadd említsem meg, hogy a siracusai szegény barát, noha folton a régiségeket látja, magyarázza, egy cseppet, sem elmaradott ember, mert arra is szakit időt magának, hogy az angol nyelvet elsajátítsa. Délután visszatértünk Cataniába s a Grandé JBirraria Svizzera hűvös udvarára mentünk, hogy magunkat egy kissé felüdítsük A nagy udvari helyiség, mely szebbnél szebb virágokkal volt ékesítve, csakúgy hemzsegett a vendégektől. Felettébb boszantott bennünket, hogy Berger Alfréd fogmüvész fogorvosi intézete BUDAPEST, VI. Teréz-körut 6. Fogtömések : cement-, porcellán-, amalgam- és aranyból- Fogak és fogsorok mesteri kivitelben. Szájpadlás nélküli fogak, aranykoronák, hídmunkák és minden e szakmába vágó dolgok készítése. Javítások 3 óra alatt készülnek el. — Villanyerőre berendezve. Junius 25-től kezdve augusztus hó végéig terjedő működését megkezdte. — Fogadó órák d. e. 9—12 és d. u. 2—5 óráig Erzsébet királyné-utca 29. a Schleiffer-íéle villában.