Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-05 / 27. szám

1908. jnlius 5. BALATONVIDÉK / 3 rüen rendezett kiállításon a kiállítók 75%-a gyáriparos. A gyáriparosok előirányzott évi költségvetésében a kiállítási kiadás mint reudes tétel szerepel ; ez is egy elvitázhatat.lan bizonyíték amellett, hogy a kiállításokra szükség vau, melyek csakis jó eredménnyel járhatnak. Kereskedőinkre nézve » kiállítás minden tekintetben valóságos áldás, mert. nemcsak direkte haszonnal jár, hanem annál nagyobb iudirekte haszonnal is. A közvetlen hasznot szükségtelen bővebben magyarázgatni, hiszen magától értetődik, hogy mentől nagyobb a pénzforgalom, annál nagyobb a kereslet, is. A helyi kereskedelem részesül abban a szerencsében, hogy az első péuz, amely a kiállítás előkészületeire lesz kiadva, elsősorban a kereskedőé és csak másodsorban az iparosé ; de abból a részből is, amely rósz az iparosok közé kerül, egy bizonyos hányad megint, a kereskedőké, mert ha az iparosnak jó és biztos keresete van, jobban táplálkozik és jobban ruházkodik. Kimerithethet,etlenek azon példák, melyek azt bizonyítják, hogy mennyi haszonnal jár egy szakszerű kiállítás a kereskedőkre nézve ; ennek iolytáu elsősorban a kereskedőknek kell azon lenni, hogy kiállítás mentől gyakrabban létesüljön s mentől fényesebben sikerüljön. A kiállítás már magában véve is feltétlenül szükséges a kereskedőkre nézve, inert ott találja meg a legújabb hazai bevásárlási forrásokat, alkalma van a különféle árut ugy árban, valamint minőségben is összehasonlítani, esetleg uj áruval uj piacot teremteni. Számtalan ilyen és hasonló okoknál fogva egy szakszerű kiállítás a kereskekedőkre nézve első helyen álló életkérdés, ha a mai kor igényeinek tökéletesen meg akar felelni. Visszatérek most. azon pontra, miért nem felelnek meg a helj'i érdekű kiállítások ? Elsősorban azért nem, mert a helyi érdekű kiállítás nem elégíti ki a kívánt versenyt. ; nem azért, mintha a helyi iparosok nem tudnának megfelelni saját iparuknak, de azért, mert nincs kivel versenyezniük, hiszen a helybeli iparosok körülbelül ismerik az egymás tehetségét, azért nem is tartják szükségesnek teljes ambícióval neki látni a munkának. A főhiba kiilönbeu az, hogy mielőtt a helyi iparos elszánja magát arra, hogy részt,vesz a kiállításon, a már meglévő fogyasztókhoz ellátogat és -arra kéri őket, hogy rendeljenek nála, ha elegendő megrendeléssel rendelkezik, a már megszokott sablon szerint készíti el munkáját. Ilyen esetben nem az iparo« izlése érvényesül, hanem a fogyasztóé. Jobb anyagot sem mer az iparos használni. Mert, ha ő a kiállításra jobb minőségű anyagot használ, kétszeresen ráfizet.. Először ráfizet a kiállítási tárgynál, másodszor az utórendelésnél. Ha t. i. az utórendelésnél nem ugyanazt az anyagot használja, akkor ki van téve az iparos annak, hogy nem csak az árun veszít, hanem a fogyasztóját is elveszíti. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy ilyen esetek után gomba módra szaporodnak a kiállítás ellenzői, üldözői. Mind ezen hátrányok egy szakszerűen rendezett általános kiállításon nem fordulhatnak elő, mert itt nem helyi, hanem általános verseny van. Az általános kiállításon tehát sok ismeretlen előtt alkalma nyilik az iparosnak bemutatni ízlését, szaktudását, miáltal uj vevő kört, szerezhet magának s végül alkalma van szaktudásának gyarapítására is. A kiállításnak meg abból a szempontból is sok indokolatlan ellensége van, mert attól félnek, hogy a kiállítás drágítja a piacot. Hát ez kérem nem áll, hanem ellenkezőleg igenis olcsóbbá teszi. Hogy erről a város közönsége meggyőződjék, forduljon a város elöljárósága olyan városok elöljáróságához, a hol legutóbb nagyobb szabású kiállítások voltak. Ott szívesen szolgálnak statisztikai adatokkal, azok az adatok bebizonyítják azt, hogy épen a piac rendkívüli változáson ment át, egy'szóval olcsóbb lett. Miért? Mert tekintettel a kiállításra, sokkal nagyobb lett a kínálat, mint a kereslet ós hogy ez a jelen esetben is bekövetkezzék, az egészhez csak egy kis jóakaratú kereskedelmi fogás ke'l. (Tekintettel a kiállításra, bővebb magyarázatba nem bocs- tkoznatom, annak idején szolgálok majd vele.) Én bátran állítom, hogy maga a piac a városnak olyan hasznot boz, amely haszon össze sem hasonlithaló a mostanival, anélkül azonban, hogy azt a helyi közönség a legcsekélyebb mértékben is megérezné. A piac drágaságával való ijesztgetés rég elcsépelt manőver csupán azoktól, akik szeretnek hirtelen meggazdagodni. Ezek, hogy a közönséget az általuk csinált élelmi manőver hirtelen meglepje, előre lassan, de óvatosan terjesztik a különféle mende-mondákat, a környékbeli polgárságnak úgyszólván szuggerálják a drágaságot. De az ilyen mütrösztnek 24 óra alatt, halál a vége. Legutolsó pontnak veszem a lakáskérdést, azért, mert, sok évi tapaszlalatom után nem fordult, elő még azon eset,, hogy lakás ne lett volna Keszthely városa különben is abban a szerencsés helyzetben van, hogy csekély fáradsággal 1000 emberre tud lakást előteremteni. A lakáskérdésre egyszerűen azt mondom, bizzuk ezt csak a kiállítási végrehajtó bizottságra, majd gondoskodik lakásról is. Azt hiszem eleget teszek a kiállítás sikere érdekében azzal, ha arra kérem a mélyen tisztelt, Keszthely város közönségét, tegyen eleget, minden tekintetben erkölcsi kötelességének és egy szívvel, egy lélekkel támogassa a kiállítási végrehajtó bizottságot, nehéz munkájában. Más ne lebegjen szeme előtt, csak a kiállítás fényes sikere ; mert ha a kiállítás fényesen sikerül, a kiállítás maga lezajlik, elmúlik, de a fény, a siker az őrökké megmarad, ebben pedig egyformán részesül majd Keszthely városának minden polgára. Stappel Béla Csák Árpád dr. urnák a K. H. felelős szerkesztőjének. Elvetett., de megzápult bombádat felfogva, újra felporozva, keztyüs kézzel dobom vissza. Ezt Ígértem s mint tudod, szavamnak ura szoktam leuni. Sajnálom, hogy veled, kihez 8 évi ismeretség alatt tisztelet és szeletet láncai fűztek, kell felvennem a harcot, de hát Te kívántad igy, ám legyen. Állok elibéd is, miként, az előttem ós mások előtt is sokszor megtagadott, de most újra testvérül fogadott kedves jóbarátod elé is oda álltam. Nem krakélerségből, nem is gladiátori dicsőség hajhászásábó', csak mint az igazságnak névtelen — de rettenthetetlen harcosa. Hiába fenyegettél sajtópörrel s fegyelmi vizsgálattal, engem visszariasztani nem tudsz, sem Te, sem elvtársad. Meggyőződésem nyílt bevallása s egy elbizakodott ember sok évi rágalmainak, haembereket. Most pedig a szokottnál is mérgesebb. Ugyan, mi hozta annyira indulatba ? Őrmester ur Sólyom bizonyosan tudja, mert ő is sokkal mérgesebb a szokottnál. Bizony nagy oka volt a kapitány ur haragjának. Amint infanterist Kolozsi ládáját vizsgálta, megakadt a szeme egy levélfogalmazványon és egy 5 forintról szóló utalványszeleten. A levelet anyjának irta Kolozsi Mihály, az utalványt az anyjától kapta válaszkép- a levélre. A levél igy hangzott: Kedves jó anyám ! Nagyon rossz élet van itt. Nem is tudom már, hogy kibirom-e. De az bizonyos, hogy ha kedves édes anyám nem nézném, bizony már rég beugrottam volna a Dopperejbe Most eltörtem az indibláncot és öt forintot kell érte fizetni. Kérem kedves anyám, küldje el nékem ez összeget, hogy megfizethessem, hogy meg nö tudja a kapitány ur, aki nagyon rossz ember, mert különben jóéjszakát kivánok mindenkinek és beugrók a Dopperejbe. Szerető fia : Kolozsi Mihály. Ez a Kolozsi Mihály szabólegény volt otthon. Anyja pedig szegény özvegy aszszony, aki mindennap megsiratja katona fiát. Mikor ezt a levelet megkapta, hangos zokogásra fakadt, aztán sietve összeszedett minden krajcárt, szaladt vele a postára, nehogy beleölje magát szegény Miska fia a Dopperejbe. Mit tudta az ő szegény feje, mi az az Indiblánc, meg az a Dopperej ? Szentül megvolt győződve róla, hogy valami nagy folyó, amely tul Bosnyákországon a tengerbe szakad. De honnan is tudta" volna szegény, hogy a Doppel Reihe tulajdonképpen ket• ős-iend, melybe kommandó szóra ugrik bele naponkint háromszázhatvanhatszor a katona. Ö nem volt katona soha, boldogult ura sem volt az, német szót pedig SzentAndráson csak a zsidó korcsmárostól lehet hallani. Elküldte a pénzt Miska fiának. Erről tanúskodik az az utalvány szelet, melyet most vett kezébe Komorovcsák kapitány. Ezen arra kéri a szegény anya Miska fiát, hogy megküldi a pénzt, csak a jó Isten szerelméért bele ne ugorjon a Dopperejbe. Rögtön abbahagyta a vizitet Komorovcsák kapitány s elővette Kolozsi Mihályt. Ez tudta már, hogy a kapitány ur mindent tud. Szeretett volna a föld alá bújni szégyenében. — Hát te ilyen gazember vagy ? Igy lopod, csalod a te szegény édes anyádat; no ezt megemlegeted. Bizony meg is emlegeti holta napjáig .él kapitány ur irgalom nélkül kiköttette. — Hazudsz-e még többet, csalod-e még többet édes anyádat? kérdezte tőle a kapitány ur. A legény sirni kezdett és esküvel fogadta, hogy nem, mire Komorovcsák megbocsájtoit neki s beszüntette a további torturát. De az özvegy asszonynak levelet irt. Megírta neki, hogy a fia haszontalan gazember, aki nem érdemli meg, hogy aggódjon miatta, nincs semmi baja ós pénzre sincs szüksége. Kap minden napra hat krajcárt: Elég ez a katonának. A haszontalan Miskának meg sok is. Es miután jól lehordot.ta Kolozsi Miskát, visszaküldötte az özvegy anyának az öt forintot. S. J. Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! kes^h™ Neumark Adolf üzletét a városháza átellenében ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggermekharisqgáfc, i)ó'i kézimunkát, rövidárut 0. jö minőségbeli raktáron tart,