Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-12-24 / 51. szám

2 BALATONVIDÉK 1908. november 15. Gazdasági fejlődésünk és megerősödésünk fundamentumát látják benne. Mint ilyen, az egész nemzet tulajdona. Megvalósitásának szabadalmát mégis egy párt vindikálja magának. Mivelhogy a katonai kérdések paripája veszedelmesen csiklandós, lovasát egyszer már kiütötte a nyeregből, egymaga nem volt elég erős ujabb megnyergelésére, szövetkezett másokkal s mikor sikerült a koalizált erőknek a szilaj állatot megzabolázni és pórázra kötni, most ezt a szelidebb természetű paripát, a bankkérdést, mely utóvégre se nem rug, se nem harap, már a koalizált társak nélkül egymaga akarja csak meg nyergelni, liogy azon lovagolhasson a nemzeti közvélemény előtt. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy csak kenyéririgység van a világon. Van párt és politikai irigység is. Es j ez utóbbi gonoszabb amannál, nemzeti és nemzetközi vonatkozásaiban egyaránt. Lám az önálló bankot mindenki szívesen látja. Megvalósitása pártkülönbség nélkül közóhaj ! Legföllebb itt is csak mód és időrendű különbség lehet vita tárgya, mint annak idején a katonai kérdések szinrehozatalánál láttuk. És mi történt, a hevesvérű po- ! litikusok, az okos politikai opportunizmusnak sutbavetésével erőszakkal, de megfelelő erő és komoly elszántság hijával, egy nap akarták megcsinálni azt, mi, mint a szomorú következmények igazolták, csak bosszú, következetes és kitartó munka árán lesz majd elérhető. Pedig él szerelmem s mennyire fáj szivem, Hogy másé leszel majd te mégasiron innen; Hogy más vigasztalja bánatos szivedet, itilszálló sóhajod, hulló könnyeidet Más fogja fel, nem én ! Ez az én végzetein, tehát belenyugszom, Es mint hozzám illik, ugy viselem sorsom. Oh csak te légy boldog, oh csak te ne tudjad, Mely csak szivet őröl, nyugtot soha sem ad: Mi a bus szerelem ! * * * Az utolsó sornál, a «bus szerelőimnél keze lehan3'atlik s ő kimerülve ráborul a padra. A bágyadt szemek lezárulnak; a gondnak, a fájdalomnak vége van, a fáradt utas édesen elpihen. Álmodik, álmodik a kereszt tövében... De vájjon mi lehet az ö álma ? Ajka körül valami nyugodt, földöntúli, boldog mosoly vonja meg magát, lecsukódott szemeiből a sürü könny patakzik. . . A távolban a hataiígok zugnak, búgnak, a völgyből egyre erősebben hallatszik az ének : Mária segits. .. Búcsúsok. Mennek a celli Szűzhöz esedezni. Arcukon rajta ül az erős remény, hogy a csodatevő Szűz újra irgalmas lesz ! Az ének árja egyre növekedik, a karaváucsapat már a kereszthez ér, a vándor ébredez. . . Hallj a a menybe szálló fohászt: Mária, Mária, Mária segits ! Felugrik helyéről. Valami legyőzhetetlen elhatározás fogamzik meg gyötrődő lelkében : — Megyek a csodatevő Szűzhöz magamnak uj szivet kérni, neki boldogságot! Es elvegyül a jámbor tömegben, mely a messzeségben most már csak fekete pontnak látszik, de még mindig hallható esdő szózatuk, sőt most már egy ajkkal több mondja: Mária segits ! . . . Legujabbane politikusok a bankkérdés vesszőparipáján nyargalnak s pereátot kiáltanak mindazokra, kik ugyancsak az önálló bankért dolgoznak — de komoly — következetes munkával, lépésről-lépésre haladva akarják annak megvalósítását munkálni. Mert ők olyan bankot akarnak, mely ne csak bankókat nyomjon és adjon ki, de amely a nemzeti érdeknek mindenben meg is feleljen s a nemzet vagyoni megerősödésének igazi forrásává legyen s ehhez keresik a megfelelő módot s megvárni kivánják az alkalmas időt — hát politikai maradiak a hevesvérű független politikusok szemében. Nem szabad azt másnak megvalósítani, csak a heves függetlenségi politikusoknak s nem akkor, mikor lehet, hanem törik, vagy szakad, most, azonnal; ha nem, forduljon föl minden, legyen pártszakadás, földindulás s a nemzeti egységen egy nagy koppanás! Külpolitikai helyzet, belső ügyeink, most minden smarn, csak egy egyetlen egyet látnak, a magyar bankot képzeletben, mert ez a legújabb vesszőparipa. Lassabban jó urak! Mert még ez a szolid állat is levetheti önöket. Lám a jó' osztrák szomszédok látva az itthoni tülekedéseket, már is erősen vadítják. Tüzes taplót a fülébe — majd csak megiramodik. Jó lesz tehát higgadtabban nyergelni. Aztán mint minden győzelemhez, ehhez is idő és pénz kell, ha csak azt nem akarjuk, hogy nemzetiszínű nyeregben az osztrák részvényesek hasznothajtó masinája legyen az a magyar bank. Itt is, mint már oly sok nemzeti ügynél ujon bevált az a közmondás: lassan járj, tovább érsz ! Karácsony. Minden ünnep, amely évről-évre viszszatér, időlc gyors futására emlékeztet. A karácsony talán az egi/etlen ünnep, amely a maga szép, benső, szinte idillikus jelentőségével minden egyéb bántó gondolatot kizár. Ennek az ünnepnek igazi lelke: a szeretet. Ennek kedves, meleg fénye sugározza be karácsony napját. Talán még mindig nem eléggé testvéries ez a szeretet ember és ember között, ámde azért nincsen ok aggodalomra. Az utolsó évtizedek annyi szép és nemes eszmét keltettek életre a szivekben, hogy már csak ezek réven is a legjobb reményekkel lehetünk az emberiség folytonos tökéletesedése iránt. Ezek között elsőrendű fontosságúak az emberbaráti eszmék, melyek sohasem voltak ugyan idegenek egyesek lelkétől, de általánosakká, társadalmi természetitekké csak a jelen század tisztultabb világnézete utján lettek. S az emberbaráti jótékonyságnak mintegy hivatott ünnepe a karácsony, melynek idején már a kereszténységet megelőző római világ is gyakorolta a kölcsönös ajándékozás szokását a Satumáliák ünnepén, de a nélkül, hogy a kedvteléssel magasabb rendű erkölcsi vagy vallási eszmét kapcsolt volna össze. A kereszténység, majd ' pedig a jelen század humanizmusa nemesitette oda a karácsonyi ajándék-osztást, hogy az a családban az örömszerzés, a társadalomban pedig a nyomorenyhítés gyöngéd eszközévé lett s végre olyan mértékűvé fejlődött, hogy nemcsak az ipart és kereskedelmet látja el közgazdasági fontosságú teendőkkel, hanem a művészetet és irodalmat is hathatósan foglalkoztatja; egyszóval mind anyagi, mind szellemi téren olyan tevékenységet idéz elő, melynek gyümölcsei nevezetes tényezői már magának a közgazdaságnak is. A nagyobb városokban, különösen pedig az igazi nagyvárosokban a «karácsonyi piac> forgalma szinte mesés összegekre rug. Számtalan műhely és gyár hónapokon át tartó szorgos munkával, főleg a karácsonyi piac szükségleteinek kielégítésén fáradozik és- segítségül Jáván a művészetet, évről-évre tökéletesedő cikkeket állit elő, hogy az egyszerűbb szükségeken lcivül a finomultabb műizlés követeléseinek is eleget tudjon tenni. A tehetősebb közönségnek azonban nemcsak a fényes cikkek vásárlására, hanem a szűkölködők fölsegélyezésre is jut pénze. Egyesek, a jótékony egyesületek s hatóságok sok ruhátlant felöltöztetnek és számos szegény, hideg hajlék bemelegítéséről gondoskodnak. S mindez talán az év egy más szakában sem olyan szükséges és áldásos, mint éppen karácsony ünnepén, mikor a tél zordonsága és a keresetben való fogyatkozás annyi szerencsétlent tenne még szerencsétlenebbé, ha a felebaráti szeretet nem látná s letörölni nem sietne a nélkülözők könnyeit éppen azokon a szent napokon, a melyeken mindenki igyekszik örülni és, örömet szerezni. Fályázati hirdetmény. A «Dunáutuli Dalosszövetség! pályázatot hirdet eredeti magyar férfi négyes karokra és pedig : I. Nehéz műdal mintadaiárdák és olyanok részére, melyek első dijat nyertek. ' Jutalma : 150 korona II. Műdal magas színvonalon álló dalárdák részére. Jutalma: 100 korona. III. Népdal átirat, vagy hasonló nehézségű szabad compositió. Jutalma: 70 korona. IV. Népdal-egyveleg. Jutalma 50 korona. A szöveget a pályázó magyar szerzőtől szabadon választhatja; a dallam eredeti legyen. A pályaműnek zenei kidolgozás tekintetében szabatos, magyar rytmussal, magyar szellemmel kell birnia. Előadása túlságosan hosszú időt ne vegyeu igénybe. Az idegen kézzel irt ós jeligés levéllel ellátott, pályaművek vezérkönyv alakban ós 11) Ili d a négy szólam külön-külön is leirva 1909. május l-ig a fDunáutuli Dalosszövetség» titkárához (Kétszery Géza Keszthelyen) cimzeudők. Pályázhat minden magyar honpolgár. A pályaművek el, vagy el nem fogadása fölött a szövetség rendes bíráló bizottsága dönt, amely bizottság tagjai sem dijra nem pályázhatnak, sem ajánlás végett saját szerzeményüket a bizottsághoz be nem küldhetik . A pályanyerte9 művek a szövetség tulajdoná' képezik, mig a többi a szerzők rendelkezésére lesz bocsátva. A pályázat eredményéről a szövetség a «Zenelap» • ban, valamint a napilapokban, fog beszámolni. Keszthelyen, 1908. december 15. . A cDunántuli Dalosszövétség> választmánya. Kétszery Géza Dezsényi Árpád dr. szöv. titkár. szöv. elnök.