Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-19 / 29. szám

1908. julius 19. / BALATONVIDÉK ő. felszöktek anélkül, hogy a munkás sorsát legkisebb mértékbeu megjavították volna, m>-rt hiszen a nagyobb munkabér sincs arányban a drágasággal, melyet csak körül­tekintő élelmezés és lakáspolitika tüntethet el. Erre pedig, ugy látszik illetékes körök­ben nem igen van hajlandóság. Kétséget nem szenved, hogy nagy ipari vállalataink jelentékeny része — mert Inszeu első sorban ezek volnának irányító szerepre hivatva — fájdalom, ez idő sze­rint még nem állanak a .'munkáspolitika kérdései széles látkörü megoldásának ma­gaslatán. Ha azok ugyanis — egyelőre leg­alább a legsajátabb érdekeik kedvéért töb­bet törődnének megbízható munkásoknak saját, gyártási céljaikra való nevelésével és állandósításával, a munkások egymáshoz és kenyéradó gazdájukhoz való vonzódásának sőt ragaszkodásának fokozásával, amit mun­kásjóléti intézményeknek határozottan nem kizárólag jótékonysági alapon való megte­remtése és fejlesztése állal, aránylag emlí­tést sem érdemlő áldozatok árán érhetnénk el, --- kétségtelen, hogy eltekintve a saját, előnyüktől, nagy szolgálatot, tennének a hazai iparfejlesztés szent céljának és igen sokban gyakorlati értékkel járulnának hozzá a kivándorlás nehéz problémájának mielőbbi kedvező és tartós megoldásához. ]M V ő r­A forró nyári nap sugara Perzselve süt virágra, fára, S a porlepte lomb alatt Lihegnek tikkadt madarak. Madár nem szól, szellő se száll Vizért eped a száraz fűszál, A föld ezer virága hajt, De mintha halál ülne rajt, Bár kék az ég, a mindenség remeg, TJgy sejti, jő egy vészes förgeteg. Halálos némaság szivemben, A szenvedélyek elpihenve, Nincs benne fajdalom s gyönyör, E tojtó csend ugy bánt, gyötör. Szines virági: álmaim, Csak tengnek perzselt szárnyain; A lélek oly bágyadt, nehéz, Ugy nyomja látatlan egy kéz, Sejtem, közéig egy forgatag, S mindent magával elragad. Lehull a szerelmes álom, tört remény, S oda az élet, a nagy költemény. évben már ezen a vasúton jöhetnek a zalai partra a fürdőzők. Remélték ugyan, hogy a vasút, már az idén készen lesz, ámde — talajviszonyok következtében a földmun­kálatok sokkal nehezebben haladnak, mint azt a vállalkozók kiszámították és sok ne­hézséget okoznak a munkásviszonyok is. Ugyanis idevaló munkásokat, nem lehet kapni a vasút,i munkálatokhoz, mivel ezek­nek sokkal jobb keresetük van a szőlők­ben, ahol keresetükön felül naponként még 1—2 liter bort is kapnak, ezért, a munká­sokat máshonnét kell hozatni. Jönnek is szí­vesen, ámde midőn ideérkeznek, osalódot­tan látják, hogy dacára a szép napibérnek, az itt uralgó drágaság miatt, mit sem ta­karíthatnak meg. Ezért azután ugyancsak vá toznak a munkások. Az uj vasút, a fehér­és tolnavármegyei helyiérdekű vasutak Börgönd állomásából kiágazólag, a cs. kir. szab. délivaspályatársaság Szabadbattyáa állomásán, Polgárdi községen, Keuesén. Almádin, Alsó-Örsön, Balatonfüreden és Badacsonyon át a dunántúli helyiérdekű vasutak Tapolca állomásáig fog vinni. Ezen vonalból Alsó-Örs és Almádi között lesz egy mellékág Veszprémig. A börgönd­tapolcai vasúti vonalon a vonatok óráu­kiut 60 kilóméternyi sebességgel közleked­hetnek majd. A börgönd-tapolcai rész 117, a veszprémi kiágazás 16 kilométer hosszú lesz. Tapolcán csatlakozás lesz Keszthely, illetőleg Ukk-felé, Veszprémben" pedig Ju­táson át Cell-Dömölk, illetőleg Győr, He­gyeshalom, Poi'sony-felé. Nem egy helyütt már az állomási épületek és őrházak épí­tésén munkálkodnak. Börgöndnél már vagy 15 km. hosszúságban teijesen kész a pálya. — Táncgyakorlat. A kath. legényegy­let, ma, vasárnap este a «Hullám» szálló nagytermében táncgyakorlatot tart. Vége éjfélkor. Belépő-díj személyeukint 40 fillér. Esős idő esetén a táncgyakorlat elmarad. — Fürdőélet. Bár már jól benne va­gyunk a saisonban, mégis kihalt, élettelen, a parti sétány, egyhangú, unalmas fürdő­életünk. A vidáui, pezsgő, eleven életet, ami a múltban volt, hiába keressük. Ha Bizi Sándor bandája néhány óráu át, nem csinálna egy kis lármát, bíz Isten azt hi­hetnők, hogy egy elhagyatott, kihalt he­lyen s nem pedig fürdőben járunk. Ugy látszik a vendégek gyér száma elvette a kedvét a fürdökezelőségnek attól, hogy va­lami szórakoztató, mulattató dologról gon­— Rendkívüli közgyűlés volt a vár­megyén napokban Batthyány Pál gróf fő­ispán elnökletével. A nagykanizsa — lete­nye—alsólendvai és pápa—sümegi vasút építésére és költségére megszavaztak kiló­métereukiut 6000—6000 koronát, melyre egy százalék megyei pótadóuak a kivetése szükséges. A gyűlésen elég számosan vol­tak, de osak 81 szavaztak le : 72 mellette, 9 elleue. — Továbbá fölajánlott a várme­gye közönsége Sümegen egy telket, melyen a főszolgabíró számára lakást építsenek. Slőfizetési felhiuás. GL félét? elmultával tisztelettel l^érjűls olva­sóinkat, a z előfizetést meguji­tani és esetleges fyátralékaikat be­küldeni mielőbb sziveskedjenek­HÍREK. — Közgyűlés. Képviselőtestületünk f. hó 16 áu rendkívüli közgyűlést, tartott Nagy István városbíró elnöklete alatt. A közgyűlés több tárgya a villamos telep ki­bővítési költségeinek megszavazása s az építendő vasúti vendéglő tervének és költ­ségvetésének elfogadása voltak. A villamos telep kibővítésére 80000 korona hosszú le­járatú kölcsön felvételét határozta el a kép­viselőtestület, a vasúti vendéglőnek pedig 60000 korona költséggel leendő felépítése fogadtatott el. Egyben megbízta a képvi­selőtestület az elöljáróságot, hogy az elfo­gadott, terv kivitelére aug. 10-iki lejárattal árlejtést bocsásson ki. Néhány illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. — A balatoni vasút. A balatonparti vasút épitése szépen halad előre. Valószínű, hogyha semmi közbe nem jő, akkor a jövő a főhadnagyhoz, ki éppen köteles látoga­son volt az ezredeséknél: Egyszerre fölszólal Winklerné : — Hát az a fiatalember kicsoda ott a leány mögött. Most jött be és vissza­húzódva marad a páholyban. Mintha félne, hogy meglátja valaki. Hammerklopf látcső vön át vizsgálta a Gombásék páholyát, aztán minden iudu­lat nélkül felelte : — Nini, Gombás Pista, az önkéntes ! —, Önkéntes ? — pattant fel az ez­redes. És polgári ruhában ? Mit keres itt Cselényesen ? Hisz ezrede már Pécsett van! Miért nem ment el? — Beteg szegény — mentegette Ham­merklopf — Beteg? És színházba jár ! Es ön pártját fogja ? Az ezredesué gúnyosan ne­vetgélt és hozzátette : — Nagylelkű a vetélytársa iránt ! — Vetélytárs ? — hüledezett most Hammerklopf. — Az egész város beszéli — mosoly­gott tovább az ezredesné — hogy Klárika, Pista önkéntes miatt habozik még. Az ezredes minden ok nélkül haragra lobbant: — Ej, a haszontalan kölyke! Hát igy vagyunk? Kedves Hammerklopf! Sétáljon át a fölvonás végén abba a páholyba. Na igen ! Látogatást tesz a jövendő meny­asszonyánál. És tudja meg, mi van Gom­bás István önkéntessel ? Holnap pedig je­lentést tesz nekem, hivatalosan. Az a frá­ter pedig jöjjön hozzám rapportra minden körülmények közt ! Hammerklopf a fölvonás után csak­ugyan átment Gombásékhoz. A folyosón, közel a páholyajtóhoz, szemközt találkozott Klárikával és Pistával. Oly boldog volt a fiatal pár. Nevetgélve hittak Hanimerklop­fot a cukrász-helyiségbe. De a főhadnagy elkomolyodott : — Gombás István önkéntes ! Mondja meg, miért van civilben és miért van itt a színházban ? Klárika közbeszólt : — Hisz beteg ! — Miért nem ment el Pécsre ? Sza­badságolták ? — Hát persze ! —- Ön feleljen! Szabadságot kapott? Pista hirtelen elpirult. Dadogott és olyasvalamit nyögött ki zavarában, hogy az orvos még itt tartia öt. Aztán együtt mentek el a cukrászatba. Bántotta a főhadnagyot ez a küldetés, mellyel az ezredes megbizta. S amióta az ezredesné fölkeltette a féltékenységét a jó Pista fiu iránt, fölháborodott arra a gon­dolatra, hogy neki esetleg tanúskodnia kell kis vetélytársa ellen .... A vacsora alatt a nagyvendéglőben cigányzene mellett, Klárika elkomolyodva kérdezte : — Miért ellensége Pistának ? — Én ? Dehogy vagyok ! De félek ; baja lesz. Az ezredesnek meg kell monda­nom az igazat. És az, ami igaz, nem va­lami kedves dolog Pistára nézve. — Meg kell mondania ? kérdezte a leány. — Föltétlenül. Ez már a katonabe­csülethez tartozik. Ha Pista hazudott és­én elhazudom a hazugságát, szépen leold­ják kardomról ő Felsége aranybojtját . . . képzelheti, milyen helyzetbe jutottam. . . . — És nincs más menekülés ? — Hát azt akarja, hogy elveszítsem a tiszti rangomat ? Elvehetném-e akkor magát ? Sajnálom szegény Pistát ! Másnap az ezredes megvizsgálta a Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! mszÍheTyen Neumark Adolf üzletét ki férfi­a városháza átellenében,

Next

/
Thumbnails
Contents