Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-12-06 / 49. szám

1908. október 179. BALATONVIDÉK Degeneratio. Mit értünk t ulajdonképen degeneráltság alatt ? A faji kiválasztással ellentétes fiziologiai folyamatot. Vagyis, míg a faji kiválasztás arra törekszik, hogy az egyedek fejlődésével az egyének minél fejlettebb formáját, válassza ki, addig a degeneratio a már tökéletes avagy jó egyedeket rontja s azok fejlődését, hátráltatja, meggátolja. Ha társadalmi életünkben vizsga szemekkel körültekintünk, szomorúan tapasztalhatjuk a visszafejlődés, — ez lenne valamiképen a degeneratio helyes fordítása — lassú, de biztos folyamatát. Netr csak az egyes embereken, ds magán a természeten is, ott, hol mesterséges uton gátját nem vetik, szemlélhetjük, hogy a visszafejlődés ellenállhatatlanul tör előre és semmi útját nem akaszthatja. Hogy az emberiség századok folyamán degenerálódott, azt a történelem, de főleg az antropologiai vizsgálatok kétségtelenül beigazolták. Aki még a mult században középtermetűnek látszott, uz korunkban az óriások közé sorolhatja magát. A porosz királyok gárdistái hiteles adatok alapján ma a mutatványos bódék elsőrangú produkcióit, képeznék, mert, az ő termetükkel versenyző emberre manapság csak igen elvétve akadnánk. S feltűnően észlelhetjük azt, hogy azok a nemzetek, melyeknél a kuliura li"talmas méretekben terjedt, hol a műveltség a legmagasabb fokra hágott, ott a testek elsatnyullak, degenerálódtak, mig azoknál a népfajoknál, melyeknél a műveltség zománca még nem vont be minden intézményt, ott a testi fejlődés sokkal szebb eredményeket produkál, Mindjárt vehetjük a francia nemzetet. A műveltség jelenkori legkiválóbb letéteményeseit. A testi fizikum e nemzetnél, mondhatnók a legsilányabb s hozzájuk csakis a japánokat vehetnők hasonlóknak, de ezek már eredetileg sem voltak erősebb fizikummal megáldva. A belgák, németek, angolok jobban megőrizték testi kiválóságukat azzal, hogy mesterséges tornázásokkal nem engedték elsatnyulni fajukat, hanem igy'ekeztek, miként a kihasznált termőföldet, vegyi anyagokkal, kihasznált, fizikumukat egészséges sportokkal megerősíteni. Ez tehát olyan ellenszerül szolgál kapitányom s az asztalba fogódzva megáll előttem : — Tisztelendő ur, szeretnék valamit mondani. - Kérem, tessék. . . — Emlékszik arra az olasz folyóiratra ? — Melyikre ? . — Arra, a melyikben az a nantikai cikk volt. — Hogyne ! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam, hogy azt a cikket én irtam ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . .. hát megvallom, meg kell vallanom, hogy . . . hogy azt a cikket nem én irtam ! Ezt mondta a kis kapitány. Es könny csillogott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz, hogy kibotoikált a teremből. De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje : 'Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar ti rátok.« Meghatott pillantásom kisérte a hivöt, az igaz embert. Es most kegyeteken a sor, hogy mosolyogjanak vagy ne mosolyogjanak. Félóra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyatkor már alig volt fodros a tenger. Este vigan vacsoráztunk Malta kikötőjében. |H. J. mely a Iesti degenerátiónak némileg útját szegné. De hiszen nem csupán a testi degenerátióval akartunk inai cikkünk keretében foglalkozni. Nemcsak e téren tapasztalhatjuk a visszafejlődés káros folyamatát. Intézményeink, elveink, szokásaink, sőt maga az emberi méltóság külső megjelenítése, a divat is visszafejlődik, tehát Ízlésünk is a rég letűnt idők emléke in rágódik. Az irodalom, a poli'ika, mintha az élet is az évszázadok osupán oirculus vitiosusokat képviselnének, visszatérnek régi elkoptatott, formákhoz és minden, ami újszerűnek, eredetinek tűnik fel, a történelemben buvárlvodóknak, mind elavult, ósdi, divattalan az. Az irodalom legújabb fázisa is a száz esztendő előtti külföldieskedéshez tért viszsza. Az irodalom pedig képviseli azt a tűklöt, amelyben a nemzetek jelenüket szemlélhetik. Ezt, nem csupán Mac Cullosch mondotta, hanem tényleg meg is felel a valóságnak. Bizonyos, hogy ezen mi emberi erőnkkel segiteni nem tudunk. Bizonyos, hogy ez a folyamat, miként nem keiül te el a hatalmasabb művelt nemzeteket, minket sem fog megkímélni, söt mint tapasztalhatjuk, nem is kiméit meg. De ha az elelernyedt, föld erejét, mesterségesen, tudásunkkal uj erőre tudjuk kelteni, miért, ne tudnók enfajunkat, intézményeinket, ízlésünket, irodalmunkat a degeneratio kisértő veszedelmétől megmenteni ? A degenerált családok egyetlen orvosszere H friss vér kereszteződésében található. Öntsünk pezsgő, forrongó uj vért, intézményeinkbe, szokásainkba, ízlésünkbe s akkor mi is megmenekülhetünk a degeneratio posványos, vészthozó, elernyesztő veszedelmétől. Az erkölcs. Az agyondicsért cfelvilágosodásc hazájából furcsa híreket hoz a posta. Egy festőművészt, és annak anyját meggyilkolta a neje. Ezen ugyan olyan túlságos megbotránkozni való még nincsen, mert elvégre is megtévelyedett gyi'kosok, sajnos mindenhol teremnek és n civilizáció legfejlettebb stádiumában sem lesz képes a gonosz indulatot teljesen kiirtani az emberek lelkéből. Nem is erről akarok én beszélni Napról napra olvasom a bűnös asszony vallatását, olvasom a lapokban az ő életéből vett «kalandok» leírásait. Es a lapok ezt csak mini közönséges, mindennapi eseményt tárgyalják ! A szó legszoroaabb értelmében undor fog el, mikor olvasom, hogy egy «civiiizálti, «nagyműveltségü» s tudja a jó ég miféle kedvező jelzőkkel el nem látott nő képes legyen férjgyilkosságra és hogy ugy változtatja a szeretői!, mint más lenézett proletár, vagy hogy találóbb hasonlattal éljek, mint némely nő a harisnyáját. Hát- a műveltségben, a civilizációban annyira előrehaladott Franciaországban ilyen bestia még szabadon járhatott? Sőt a legelőkelőbb, legtiszteltebb családok szalonjai nyitva állottak számára ? Hallatlan dolog ! Az ember szinte nem is hinné, ha komoly fővárosi lapok állandóan nem foglalkoznának vele. Ha egy közönséges parasztasszony teszi, ki nein° részesült kellő erkölcsi nevelésben, kinek lelke nem elég finom ahoz, hogy a házasságtörés bűneit, a gyilkosság sötét borzalmait mérlegelni tudja, hát, nem szólunk. De mikor erkölcsileg, szellemileg «magas» fokon álló, köztiszteletnek örvendő, előkelő hölgy teszi, akkor már nemcsak a nőt vetjük meg, hanem jogunk van elítélni azt a társadalmat is, mely ilyen nőt ünnepel, holott, tudja bűneit.. Ez jellemzi nemcsak azt az egy bűnöst, kinek tettei a véletlen következtében nyilvánosságra kerültek, hunéin az egész társadalmat, melybeu ilyenek az ünnepeltek, ilyenek az előkelők. Nohát, a francia «felvilágosodás» lelkes szavú hirdetői, az elmaradott vallásosság ellenségei, ehhez mit, szóltok? ! Szomorúan igazolják a tények a mi álláspontunkat. Franciaország igenis melegágya a tulte n gő szabadságnak, melynek káros visszahatásai erkölcsi téren nyilvánulnak. Mert. azt már csak nem fogja senki sem tagadni, hogy ott, ahol ilyen erkölcstelen asszonynak oly magas állású férfiú meghódol, mint a köztársaság elnöke, ahol a társadalom vezető egyéniségei nem átalllak ilyén nővel a nyilvánosság előtt, egy társaságban megjelenni, ott az erkölcsök nagyon laza állapotban vannak. Ahol pedig az erkölcs megdőlt, ott vége a társadalmi rendnek, az állam jövőjét biztosító oszlopok megbízhatóságának, az emberek egészségének és igy közvetve az emberiség jövőjének. íme lisztéit «felvilágosodott» uraim I Ide vezetett a francia vallástalanság, a modernizmus, a felvilágosodottság ! A vallás és a vallásosság teljes hiánya következtében a szépre, jóra, nemesre hivatott embert, a lelkileg finomra művelt nőt állatias érzékisége házassági örövé, többszörös gyilkossá teszi. Ha eddig önök nem hittek nekünk, mert többuj'ire csak elmélettel hirdettük elveinket és bizonyítgattuk igazunkat, most, a tények beszélnek. Az önök által oly nagyon dicsért felvilágosodás ide vezet és a mi általunk hirdetett vallásosság és ezzel kapcsolatban az erkölcs, ettől óv meg bennünket,. Örvendetes vigasztalásul szolgálhat nekünk a «felvilágosodottak» által lekicsinyelt magyaroknatf, hogy nálunk, hála a vallásos eizűlet meggyőkeresedett. voltának, még nincsenek ilyen erkölcstelen társadalmi állapotok. Nálunk a külföldet majmolják. Ennek tulajdonitható, hogy a magyar nj'elvében, szokásaiban mindegyre vetkőzi le faji jellegét. Egy tekintetben azonban még mindig szilárdan állunk. Még mindig uralkodik nálunk az ősi, hamisítatlan erkölcs. Ha ennek a megőrzése is cssk amolyan mühazafiakra bizatott volna, bizony már régen nem lenne. De az erkölcs fölött őrködnek az egyházak, őrködnek az iskolák. Isten óvjon bennünket, hogy a francia modernizmus az erkölcs e két őrét is kikezdje, mert akkor meghúzták hazánk fölött a lélekharangot. —ma. HÍREK. — Dec. 2-án, Őfelsége trónralépésének 60-ik évfordulóját ünnepelte városunk loyalis közönsége. D. e. 9 órakor bálaadó szent misét celebrált Dunst Ferenc dr. apátplébános fényes segédlettel. A templomban megjelent a honvédség ünnepi parádéban, az összes hivatalok tisztviselői, az iskolák növendékei tanáraik, illetve tanitóik vezetése mellett. A szent mise alatt a keszt, helyi Ének- és Zenekedvelők egyej sülete énekelt, végeztével pedig a j jelenvoltak a Himnuszt énekelték el. — Személyi hír ©yurits Belizár György ezredes dandárparancsnok f. hó 4-én városunkba érkezett, és a helyben állomásozó honvédhuszár osztály felett, szemlét tartott, A tapasztaltak felett teljes elismerését nyilvánította a tisztikarnak, de különösen megdicsérte a 4-ik századot, meiynek altisztjei és 1 génysége a lovaglásban kiváló ügyességet tanúsítottak. A dandárparancsnok ur ma utazott el városunkból. — Zalavármegye állandó választmánya folyó évi december hó 14 én tartaudó törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésen [ felveendő ügyek tárgyalásának elkészítése ! végett folyó évi december hó 7-én d. e. 9 ! órakor Zalaegerszegen a vármegyeház gyü' léstermében választmányi gyűlést tart.