Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-12-06 / 49. szám

XII. évfolya m Keszthely, 1908. december 6 . 49. szám. _ _ v I V>IítiB^;ti hetilap. MEGJELENIK HETENKIN T EGYSZER: VASÁRNAP. s ZER IC ESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim^re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Hatvan év. Nagyjelentőségű évforduló vir­radt dec. 2-án O felségére s a ma­gas uralkodó családra. E napon ün­nepelte O felsége trónralépésének hatvanadik évfordulóját, a monarchia népeinek hódolatnyilváüitáeai és jó­kivánataitól kísérve. De nemcsak a kettős monarchia népei, hanem az egész civilizált világ is nagy tiszte­lettel ünnepelte e napon Ő telségét, mint bölcs, lovagias és igazságos Uralkodót, kinek 60 éves uralma alatt, a koronái alatt élő népek a jólét ösvényein haladtak. A magyar nemzetre szomorú emlékeket idéz föl e nap, de ennek homályát az igazság napjainak de­rűs fénye eloszlatta. Mert király és nemzet egymást megértve, együtt haladt az alkotmányosság utján, me­lyet O felsége nagy szivének sugalla­tára hallgatva, a nemzetnek vissza adott. Szent István dicső koronáját fejére téve, a magyar nemzetet, ne­mes tulajdonait megismerve és mél­tányolva — az alkotmányos sza­badság és jólét rég nem ismert utaira vezette. Az Uralkodó koronás kirá­lya lett nemzetének, atyja és alkot­mányos szabad intézményeinek leg­főbb őre, kinek jogara alatt a nem­zet szabadon fejthette ki erőit. A nemzet ellen áskálódókkal szemben bölcsessége és igazságérzete mindig megtalálta az utat, a nemzet szivé­hez vezető igaz ösvényt. Ha a fél­reértés homálya látszott .s ráborulni a Korona és nemzet közti harmó­niára — az alkotmány és népjogok tisztelete s mélyen érző vallásos lel­külete megtalálta a megoldás bölcs módját. Ezért kiván részt venni a nem­zet O felsége emlékezetes örömün­nepén s kiván O felségének hosszú és boldog életet. Koronáihoz, mint azt a kis kir. herceg mondta, egy tövis korona is járult. Hordozta ezt is nagy és erős lélekkel, milyent csak az a mélységes és benső hit adhat, mely­nek O felsége az osztrák papság hódolatának nyilvánításakor oly megható szavakkal juttatott kifeje­zésre. Egész életen át megadással vi­selte a tövis koronát, fölemelő pél­dát adva, miként kell a sorscsa­pásokat az isteni végzés és akara­ton megnyugodva, nagy keresztény lelkülettel viselni. Valóban nem tudnók hamarjá­ban eldönteni, melyik a <sok» ko­rona közül legragyogóbb O felsége fején? Nem-e legfényesebben ragyog az a tövis korona, melyet annyi megadással és oly erős lélekkel vi­sel ? líiszen más közönséges halan­dókat eme koronának egyik tövise is hányszor sebez halálra? Pedig en­nek a koronának majdnem minden tövise véresre sebezte Ot. Koronájá­nak örököse után hitvese, dicsősé­gének és szenvedéseinek hű osztá­lyosa dől ki mellőle tragikus halál­lal, Ami uralkodó gondjaiban vigasz­talására szolgálhatna, népeinek egy­sége, egyetértése megszaggatva, ezer sebben szenved. Nemzetiségi és párt­viszályok alattvalóit egymás ellen gyűlöletre, viszályra s véres versen­gésekre ösztökéli. Jubileumának napján statárium és hóhér áll két nép, német és csehek között, hogy a halál szavával rendet teremtsen, ak­kor, mikor a józan ész békét ós egyetértést sürget a fenyegető vesze­delmekkel szemben. Ez a viszály A BALATONVIDEK TÁRCÁJA, Gigász. Ha szived már kihalt, puszta, Ábránd, remény összezúzva, S nem tekint más te utánad, Csali a sötét, lomha bánat. Ha már senki, senki sincsen, Ki éltedbe napfényt hintsen, Mig szemeid könnyben áznak, Keressed fel szülőházad ! Az élet hogy illan Jutva . . . Onnét keltél vándorútra, Emtelced a múltba téved . . . Edes, kedves gyermekévek. Sirolin ^ EaaH n thrttyt tf) a tMMIyt. "P ili leü a kMiftel, Yttolékst, éjjeli izzadást Ahány könny még van szemedben, Négy Jala közt hadd peregjen ! Sird el, sird el, ami éget, Ha nem is hall. senki téged. A pajtás, ki veled játszott, A behajló vén akácok Reád többé nem ismernek, Te volnál a pajkos gyermek? S mégis, mégis e könnyeidül fájó szived megkönnyebbül És arcodat ugy érezed, Simogatják puha kezek, Mintha egy ajk csókot nyomna, Forró, redős homlokodra, S hogy szivedbe vigaszt hintsen, Igy szól: Fiam, megáld Isteni Valakinek gondos szeme Mintha félive megvédene, Pedig az már réges-régen, Pihen kint a faluvégén. A vihar. Harmadéve Dél-Franciaországba utaz­tam az Adria fiume —szicilia—marseillei vonalán. Fiúméban liajóraszállás előtt ösz­szevásároltam a piazza Adamichon a könyv­árusnál egy csomó folyóiratot ós füzetet, hogy legyen mit olvasnom útközben. Első este az ágyban elővettem az egyik olasz folyóiratot — ha jól emlékszem, a mila­nói Treves-cég kiadványa volt — hogy legyen min elaludnom. Lapozgattam benne. Egyszer megakad a szemem egy kis nau­tikai cikkeu. Mit is olvasna az ember, mi­kor odakint a tenger mormol, lia nem nautikai cikket. Tüdőbetegségek, nurutok, szamár­3 köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos iltal naponta ajánlva. értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkar „Roehe" eredeti csomagoldit. W. HtffmiDB-La K.chc A € •- Basel (Slájf*

Next

/
Thumbnails
Contents