Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)
1908-11-29 / 48. szám
1908. november 15. BALATONVIDÉK 3 menyeit piao hiányában potom áron kénytelen elvesztegetni. A mezőgazdaság is lendületet venne, mert. a föld hozamképessége a korszerű mivel ési mod térhódításával fokoztatnék, mig most, a régi, elavult oon aervativ rendszerű gazdálkodás mellett, alig hoz annyit, amennyi a megélhetést biztosítja. E vidékeu már most is virágzó állattenyésztés van, hátha még könnyen elérhető piacot is nyer, mit lesz képes produkálni. Száz és száz érvet lehetne még felhozni, amely mind a mellett bizonyítana, hogy a vasútra szükség van. Hisszük azonban, hogy ez felesleges, mert sem a vármegye, sem a kormány nem fog elzárkózni a kérés teljesítése elől. Meg kell mozgatni mindent, különösen nekünk keszthelyieknek, mert egyedül ez biztosithatja csak városunknak, mint fürdővárosnak, jövőjét, fejlődését s e nélkül csakhamar nemcsak elérnek, de tul is szárnyalnak bennünket a zalai és a somogyi fürdők. Hogy mit jelentene a városra a fürdő hanyatlása, azt, uem kell fejtegetni. Egyik fő jövedelmi fonása apadna el s temérdek befektetés heverne parlagon, gyüwölcsözetlenül. Hogy ez be ne következzék, álljunk talpra mindannyian, fogjunk össze, szálljunk síkra jövőnkért, boldogulásunkért s addig zörgessünk a kormány ajtaján, mig megnyitatik nekünk s kérésünk megadatik. —1. A hazai kisipar fejlesztéséről. Nagyon általános szóiásmód az, hogy ipari tekintetben Magyarország Ausztriának gyarmata. S való' an, nyersterményeinket kiviszik Ausztriába, ott feldolgozzák és mi a magunk terményeit újra drága pénzen vásároljuk vissza. Magyarország rendelkezik ásványi, növényi és állati termékekkel, mégis a szép jövödelmet, más nemzet népe teszi zsebre, — nekünk a tiszta termelési költségen kivül alig marad valami. Igen sajnálatos dolog, de egyenlőre nem áll módunkban oly támogató erővel rendelkezni, ami e viszás. állapotot rendes körülménnyé, a nemzet hasznára áldásossá tudná tenni. Ha hazánk egyszerre annyi pénzzel rendelkeznék, hogy az e honban termelt, terményeknek megfelelő gyárakat tudna üzembe helyezni, igy természetesen egyszerre megszűnnék az osztrák nép ebbeli jövödelme, de inig ezt hazánk anyagi körülményei közt, nem teheti, kora erről álmodni, inkább oly módot kell keresni, amely lassan s idővel elvezet hazánk ipari önállóságához. Ilyen közvetett mód az ipari önállósághoz, a hazai kisipar fejlesztése és erősbitése. Fejlesztjük pedig a kisipart akkor, amidőn oly szakképzett iparosokat nevelünk, kiknek készítménye ugy tartósság, jóság, csinosság tekintetében nemcsak eléri, hanem felül is múlja a külföld efféle iparcikkeit. Ha visszagondolunk a régi céhrendszerre s annak néhány ciíra szokásaitól eltekintünk, be kell látnunk, hogy nagyon célszerű volt azon eszme, amely ezen rendszer működésén végighúzódott. Bevett szokás volt a céhnél, hogy addig senki önállóan mesterséget nem űzhetett, mig nem vándorolt és nem remekelt. A vándorlásnak az a jó oldala volt, hogy a felszabadult legény, ki addig még alig volt tul az ő saját városa határán, iskolát nem végzett, a vándorlás alkalmával mintegy szerulóletileg tanulta meg azon szóbeli ismereteket, amire egy iparosnak szüksége volt, mert az iparos nemcsak készitő, de legtöbbször elárusító is volt. De elsajátította az ügyesebb szakbeli ismereteket, megtanulta a munkaadó megbecsülését ós a szorgalmas munkálkodást is. A remekeiés pedig mintegy vizsgául szolgált arra, hogy a leendő iparos tudja-e azon mesterségbeli fogásokat, amelyek szükségesek az illető iparág önálló gyakorlásához, nehogy az ipar avatatlanok kezébe kerüljön, kik az iparra nem dicsőséget, de tisztességbeli romlást hozhattak volna. Most, midőn minden téren nagy a haladás, nem lehet kívánni, hogy az ipari téren ma is a céhrendszer domináljon, de igenis kívánatos az, hogy valóban szakképzett iparosaink legyenek, kik között legyen meg a közös társulás szelleme, mely igen hathatós eszközül szolgál a hazai kisipar fejlesztésére. Kötelezővé kellene tenni, hogy az ipari pályára csak hat elemi, vagy 1—2 középiskolát végzett gyermek vehető fel és csak az az iparos nevelhet tanoncot, kinek Bardócz Pál e látványra rémülten tántorodott a falhoz. Az a gondolat, liogy a rejtélyes idegen újra a közelébeu van, megfagyaszlotta ereiben a vért. Tehát itt van, újra itt van ! Vájjon mit akarhat hát tőle és ki az az ember egyáltalán ? Hirtelen őrült gondolata támadt. Meg fogja tudni, ki az az ember. Fölrohan hozzá, beront a] lakásába és szemtől-szembe áll vele. Ha álarc fedi az arcát, lerántja róla s ha mindjárt a pokolbeli sátán is, odalép, elé. Átrohant az utcán és fölsietett a szemközti ház lépcsőin. Mikor fölért ahhoz a lakáshoz, amelynek lakója az ö ördögi képmása volt, hirtelen elhagyta energiája. Keze lehanyatlott a kilincsről. Nem ment be. Erőt kellett vennie magán, hogy össze ne essék. Szédülve támolygott vissza a lépcsőkön és átment a lakásába. Mikor az ablakhoz lépett, oda át még világosak voltak az ablakok s a függöny előtt ott állt ördögi képmása és gúnyosan integetett feléje. Bardócz Pál ágynak esett, kilelte a hideg. IV. Lázának első öntudatos percében Bardócz Pál meghagyta az inasának, hogy liivja betegágyához Hardi doktort, a hires psihyatert, neki régi jó barátját. Az inas elment s visszajővén jelentette: — A doktor ur már itt van ! Bardócz Pál várakozásteljesen nézett az ajtó felé ós a szobába belépett az — ördögi képmás. Bardócz Pál rémülten sikoltott fel. Az ördögi képmás odasietett a betegágyhoz ós megfogta a remegő ember kezét: — Csak semmi izgalom,— mondotta, a fogadást megnyertem ! Én Hardi vagyok s csak álarc a te képed rajtam. De emlékszel múltkori vitánkra ? íme, bebizonyítottam, hogy a legegészségesebb idegzetű ember remegő gyermek lesz a kisértetlátástól. S a psihyater diadalmasan nevetett. P. J. alkalmas műhelye és kellő képesítése van. Szűnjön meg már végre az az áldatlan állapot, hogy az iparostanonc némely helyen többet dolgozik a mezőn, kertben, mint az iparniühelyben. Mert ilyen körülmények közt az inas négy évig szolga és nem tanuló, amidőn felszabadul, csak kontárkodik a mesterségben. Az iparosok minden városban állítsanak ipari szövetkezetet. Az iparszövetkezet a szegényebb tagoknak munkát és munkabér előleget adna s a munkabért a munkaelvégzésekor becsülettel leszámítolná. Az iparszövetkezet könnyebben tudná értékesíteni az iparcikkeket, mint az egyes iparos, de meg sok szegény iparos, ki épeu anyagi körülményei közt műhelyt nyitani nem tud, boldogulna és kenyerét e réven szépen megkereshetné. Ha napjainkban szétnézünk hazánk városaiban, falvaiban, hány züllött iparost látunk, kik szivesen dolgoznának ós nincs munkájuk, alkalmazást nem találnak. Ezeu a szomorú állapoton az iparszövetkezetek segítenének, igy lenne elég ipari munkásunk, bő ipartermelésünk s nem szorulnánk a külföld lim-lom portékáira. Igen fontos dologuak tartom felemlíteni még azt, hogy amidőn hazánkban mindenféle foglalkozású egyénnek élte öreg napjaiban a nyugdíj által biztosítva van, akkor az iparos nyomorogni kénytelen. Ideje volna az ipari biztosítást is létrehozni, hogy a szegény, elaggott iparosoknak ne kelljen más emberek könyörületességére szorulniok, hanem a kötelező nyugdíjintézmény által nyugodtan élhetnék öreg napjaikat. Mi ön igy iparosainknak szakképzettsége, munkássága, öreg napjaikban a nyugodt megélhetése biztosítva lesz, gyermekeink szívesen megkedvelik az ipari pályát, önzetlenül munkálkodnak a magyar ipar felvirágzásán ; a felvirágzott ipar pedig mintegy gyümölcsül meghozza rövid idő alatt az önálló független Magyarországot. Rácz Rezső. Slőfizetési fellprás. negpeciéi? elmultával tisztelettel l^érjül^ olücw sóinkat, fyogp az előfizetést meguji* tani és esetleges hátralékaidat beküldeni mielőbb sziüesl^ecljenel*. HÍREK. — Közgyűlés. Képviselőtestületünk f. hó 20-án rendkívüli közgyűlést tartott. Tekintve, hogy a tárgysorozaton néhány fontosabb ügy is szerepelt, a városatyák szép számban gyűltek össze. A kögyülósen Nagy István városbíró elnökölt. A s tárgysorozat első pontját a belügyminiszter 132100/908. sz. rendelete képezte. A rendelet a községi és körorvosok fizetésrendezéséről szól s tudatja, hogy 1909. jan, 1-től a közs. orvos illetményét az államkincstár fedezi. A községi orvos fizetését 1600 koronában állapítja meg a rendelet, de lakásról, melynek 8 szobából és egy rendelő szobából kell állnia, a község tartozik gondoskodni. A képviselőtestület a közs. orvos lakbérét 800 koronában állapította meg. A kötelező rendelő órák ezután naponkint d. u. 1—3-ig lesznek s a kezelési dij nappal 1 korona, éjjel pedig 2 koroua. 2. A főgimnáziumi vízvezeték építésére nj pályázati hirdetmény kibo-