Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-11-01 / 44. szám

1908. november 1. BALATONVIDÉK 3 Kell, hogy a régi vágy, e kápolna felújítása végre létesüljön. Ennek ügyében intézek most, a ke­t/yelel napján pár szót híreimhez. Miért szükséges e felújítás? Nemcsak azért, mert e rom vádképp nehezedik egyformán mindnyájunkra, ha­nem különösen azért is, mert: 1. Keszthely jövő fejlődése a vasút felé iparkodik; maga e tejlődés, de e vas­úton érkező közönség első meghódítója is szükségessé • teszik, hogy a közvetlen kö­zelségben fekvő igazán szép temető oly kápolnát kapjon, mely sülnek és Ízlésnek egyaránt megfelel és kulturális érzékét egyszerre megmutatja. 2. A legkisebb városok temetőiben is harangoznak az őseihez megtérő uj halott eté. Üdvözlés ez! a holtak szava a holt­hoz, hívás és betogadás. Az uj kápolná­ban ily harangozást tervezek. 3. Hány család óhajtaná — mint másutt is van — künn a temetőben mon­datni a megemlekezés szt.-miséjét halottai­ért, hogy közvetlen közeliikben áldozhatna imádságával. Itt e romkápolnában eddig ez lehetetlen volt. 4. Az is szokásban van másutt, hogy különösen a tavaszi és nyári idő­szakban, midőn a temető magánya a ter­mészet pompájával egyesül és oly szívesen időz az ember halottjai közölt — be lehet menni a temető kápolnájába enyhülést és vigaszt keresni. Legyen itt is igy. Ez okból hetenkint kétszer délután a kápolna nyitva lesz. Ezek a főbb szempontok, mik a meg­újítás színre vetésében vezettek. Kápolna, oltár, ablakok és az ösz­szes felszerelés tervei készen vannak, kora tavasszal kezdem az építést s. azt hiszem július hóban teljesen készen leszek. A munkát házilag végeztetem; így lesz vé­leményem szerint legjobb és legjutányo­sabb• A költségek előre nem határozha­tók meg a legkisebb össz.egig, de valószí­nűleg 12—14 ezer koronáig fognak emel­kedni. Az alap, mellyel rendelkezem, csak 3700 korona, de ehhez már eddig is lé­nyeges ajánlatok járultak. Hornig Károly báró megyéspüspök ő nagyméltósága min­den kérésem nélkül önként 500 koronát ajánlott fel. Festetics Tassilo gróf, kegyúr önagyméltósága a nagyobbik harangot, Szerdahelyi Jenő és neje az oltárt, Böröczi Juliska lábáról az oltár nagy < Fájdal­mas Szűz» szobrát készíttetik. Kaptam már biztató Ígéreteket a 2 színes ablakra és készpénz ajánlatokat is a nélkül, hogy a gyűjtést tényleg megkezdtem volna. 'le­hát a siker a legjobb reménnyel kecsegtet. A gyűjtést november lióban kezdem el. A Szt.-Miklós temető temetkézi-körében házról-házra, családtól-családhoz megyek ajánlatokat gyűjteni, bármily kevés lesz az, szívesen fogagom és időről-időre e lap hasábjain nyugtázom, de a pénzt csak tavasszal, a munka folyamán veszem fel. Keszthely város közönsége — és ezt hálás szívvel említem fel — sohasem tért ki, sőt csodákat müveit nemes adakozásá­val.i midőn templomáról volt szó. Kérem, ne térjen ki most se. A mit adunk, ha­lottai nknak adjuk. Az összeg nem oly nagy, én ígérem, hogy a munluít törekvé­sem, erőm és érzékem teljes felhasználá­sával togom megoldani. Isten segítsége legyen velünk! Dr. Dunst Ferenc apát. Halottak napján. Irta Herceg Ferenc. Kerlek, kedves olvasóm, ne dobd el boszusan ezt a lapot, hanem szenvedd el néhány percig a kellemetlen érzést, mely­Iyel a keserű és megszégyenítö igazságok feszegetése jár. Hatalmas tüntető menet vonni el lelki szemeid előtt. A tüdővészesek tüntető me­nnie. Nyolcvanezer ember, akinek szemé­ben már ott vibrál a halálos fé'elem. órá­kon át látod őket vánszorogni és H rette­netes menet még sem akar véget érni. — Fakó arcú, horpadt mellű parasztok, kik­nek sovány válláról oly furán lóg a cifra szür. El szőtt úriemberek, akik fázva von­ják össze prémes kabátjukat. Munkásembe­rek, akik erőtlen vonszolják maguk után a nehéz csákán} t. Azután a huszesztendősök serege ! A fiatal leányok, akik menyasszo­nyi ruhába öltöztek ós rémüldözve kacér­kodnak a halállal, A nyurga fiuk, kiknek szivében forró vágyak lobognak és kiknek arca eltorzul a félelemtől. A mit a hatalmas állam nem tud Orvosi tanácsra szanatóriumba ment, hova képviselőjük közbenjárására ingyenes helyre vet 1.ék fel. Állapotát csak itt is­merte meg igazán, ix szanatórium betegei­nek harminc százaléka tanitó és tanár volt. A betegek közül naponta temettek egyet, kettőt és ez oly megszokottá tette előtte a halál gondolatát, hogy életét semmibe sem vette. A szanatóriumban sem marad­hatott sokáig. Ingyenes helyen volt s mi­dőn az engedélyezett hat hete letelt, ha­zaküldték. Most itthon van. Eddig ő segítette anyját, most meg ő van neki terhére. E gondolat kimondhatatlanul gyötörte. Saj­nálta szegény anyját, hogy betegségével oly sok gondot okoz neki, s hogy költsé­ges gyógykezelésével amugyis szűkölködő családját megrövidíti. Gyötrő, keserű fájdalom mardosta szivét. Kemény sugár, csak néha villant fel szivében. Ilyenkor gyönyörűnek, szépnek festette le jövőjét — Milyen boldog is leszek — fűzte gondolatait. Anyámmal közös háztartásban fogunk élni és életemet csak hivatásomnak és családomnak szentelem. Nem kell ne­kem zajos mulatság, dáridó, társaság, ud­varló ; csendes, megelégedett, munkáséletre vágyom. És ez Isten segitsógével meg is lesz! E jóleső, reményekkel áthatott ábrán­dozásaiból erős köhögés ébresztette fel. Arca egészen elfeketedett, melle hörgött, a vér soha eddig nem tapasztalt nagy mennyiségben szakadt fel. Az erős köhögés nagyon kimerítette. Fáradtan dőlt vissza párnáira s csendesen elaludt — örökre. * Az est beállott A csend nyomasz­tóan nehezedett le. A háztetőn a kuvik hallatja kísérteties hangját. Benn a szobá­ban egy leány alszik az ágyban és mosolyog. Álmodja azt az álmot, melyet az élet­ben nem élhetett át. Kozma Imre. megcsinálni, azzal megpróbálkozik a gyöng® társadalom. A József Szauatoriuin Egyesü­let megragadó hévvel, bámulatos szívósság­gal harcol az alattomos ellenséggel. Vezető emberei fáradhatatlanul tervezgetnek, Ír­nak, szónokolnak, izgatnak, kérlelnek és koldulnak, hogy felrázzák közönbösségéból a társadalma!. A szives olvasó most már tudja, hogy cikkem tulajdonképpen reklámcikk akar lenni. Valóban az. Az életnek szeretnék reklámot osinálui a halállal szemben. A re­ménynek, a verőfénynek a csüggedés s az; árnyék princípiuma ellen. A Szanatórium Egyesület egy megkapóan gyöngéd őt.lete adta kezembe a tollat. Felhívást tesz közzé, melyben azokhoz fordul, akik halottak nap­ján virágot tesznek kedveseik sírjára. Ha, mindenki csak egy virágszállal kevesebbet fon koszorújába és az egy virágszál árát elküldi az egyesület,nek, akkor megígéri, hogy megmenti ezer tüdőbeteg ember éle­tét. Az enyészetet állítani az élet szolgá­latába, a halottak napját a reménység ün­nepévé avatni : gyönyörű gondolat. A ki valaha máv végigszemlélte és végigszen­vedte egyik kedvesének lassú elsorvadását, a kit tehetetlen fájdalommal töltött el egy ifjú élet korai elhamvadása : az meg fogja érteni a Szanatórium Egyesület, szózatát. S aki megérti, az hozzá fog járulni a nemzet szégyenfoltjának letörléséhez. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület cime Buda­pest, IX., Lónyay-utca 47. * Herceg Ferenc e gyönyörű cikke még azoknak figyelmét is felkölti a szép társa­dalmi munka iránt, a kik eddig késleked­tek. Örömmel irjuk, hogy megyénk és vá­rosunk- is kiveszi részét ebből a mentési munkából. A gyűjtés eredményét, lapunk­ban közzé fogjuk tenni. Vajha mindenki megértené a megka­póan gyöngéd ötletet : egy virágszállal ke­vesebbet kell kötni a kegyelet koszorújába s ezt az egy virágszáiat átadni a halál je­gyeseinek élete megváltáéra! KIREK. — Mindenszentek—halottak napja. Ma, november elsején üli az Egy­ház Mindenszentek ünnepét. Meg­népesül e napon a halottak csendes birodalma s kigyúlnak a kegyeletes emlékezés és hálás szeretet fáklyái. E nap a halottaké. S van-e élő, ki­nek halottja ne volna ? Mindenki­nek egyformán ünnepe e nap, még pedig annál bensőségteljesebb, mi­nél több az elvesztett szerettek száma. Az emlékezés napján áldoz­zon ki-ki kegyelettel elhunyt ked­veseinek s mialatt meggynjtja az emlékezés tüzét a roskadó sirdomb felett, gondoljon megnyugvással arra, hogy egjdtor ő is e csendes birodalom lakójává lesz s imádkoz­zék az egek urához, hogy legyen neki is olyan jó barátja, rokona, aki majd igyen fog megemlékezni róla. Régi szokáshoz hiven testüle­tileg rója le hálás kegyeletének adóját porladó jótevőivel szemben az ipartestület, a Dalkör és a tűz­oltó egyesület. Mind a három egye­sület délután 5 órakor fog a teme­tőbe kivonulni. A főgimnáziumi if­júság is testületileg keresi fel el­hunyt nagy jótevőjének — Galdon Károlynak sírját s nevében Berkes Ottó igazgató fogja a sirt megko­szorúzni. Az akadémia polgársága is kivonul elhunyt régi bajtársai sir-

Next

/
Thumbnails
Contents