Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-10-25 / 43. szám

4 BALATONVIDÉK 1908. november 29. — Autonómiai papi képviselőválasztás. A veszprémi egyházmegyét eddig Peller Pál veszprémi apát kanonok és Bakucs Imre monostorapáti pl-báuos képviselte az autonomiai kongresszuson. Peller apái. kanonok betegségére való tekintettel lemondott, Bakucs Imre meghalt s igy két, uj papi képviselő választása vált szükségessé. Megyés püspök ur őnagyméltósága okt. 25-iki határidővel elrendelte a választást Marcaliban a mult csütörtökön Adám János apátplébános, espéres elnöklete alatt, volt a kerület választógyülése. — Népszövetségi értekezlet. Okt. hó 22-én, csütörtökön, Kaposvárott a Kath. Kör dísztermében az országos népszövetség megyei értekezletet tartott, melyen a somogymegyei papság nagy számbín vett részt. A központot Huszár Károly a 'Néppárt,* szerkesztője képviselte. Lángoló szavakkal fejtegette a népszövetség szükségességét a romboló elemekkel szemben. A nép tömöritése a szociáldemokrácia térfoglalása miatt elodázhatatlan. Meggyőző szavaira a megyei értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a népszövetséget az egész megyében megalakítja s a kath. sajtó támogatása érdekében a legszélesebb körű akciót megindítja. — Választói reform. Ö felsége most már kétségkívül megadta Andrássy reformjavaslatához az előzetes hozzájárulást, s igy a korszakos mű mihamarabb nyilvánosságra jut. Annak idején mi is több oldalról fogunk a nagy kérdéssel foglalkozni. Teljes objektivitással csupán a magyar nemzeti érdeket tartva szem előtt. — Változás a balatonszentgyörgyi vasútállomáson. Megírtuk, hogy a déli vasút igazgatósága Móhsár Ferenc főelleuőr, álálomásfőnököt, nagykanizsai áliomásfönökké nevezte ki, balatonszentgyörgyi állomásfőuökkó pedig Deutsch Ignác ottani főellenőr, raktárfőnököt, raktarfőnökké pedig Bukvics Béla forgalmi tisztet léptette elő. Méhsár, a kinevezett nagykanizsai főnök ezen állását nem fogadta el s visszahelyezését kérte előbbi állásába. Nyomós indokait az üzletigazgatóság méltányolva őt balatonszentgyörgyi állouiásfőuöki állásában meghagyta, ennek következtébeu Deutsch Ignácot és Bukvics Bélát is ugyanott viselt előbbi állásaikba visszahelyezte. — Közgyűlés. A keszthelyi ének és zenekedvelők egyesülete folyó évi nov. hó 6 án délután 6 órakor, az állami polg. leányiskolában tartja folyó évi rendes köz— Azt, azt. . . — Ez a répa a Törő Vendel özvegyéé. .. — Az vetette, de a termés az enyém. — Az özvegyé bizony a termés, ha nincs is a faluban Janó rosszban sántikál, baj lesz. . . — Dehogy lesz. Nem kell ez a répa senkinek se. De az én lovaim megeszik. Ezeknek nem árt a tüzes istennyila se. Hát ez is tudja az esetet, amiről az öreg beszólt. Talán ez jobban megmagyarázza. — Miért ne kellene ez a répa, Janó? Most a tót is elmondja a Treszka második há?asságát, meg az ura hirtelen halálát. — Hogy aztán hazahozta a Treszka éjjel a halottat a faluba — meséli a tót — meggyütt nemsokára a veszedelem. Vót a nyáron a határban fene nagy jégverés, azon sir még most is a falu. Mivel hogy halottat nem is szabad átvinni a határon. . . A Treszkának se vót azután maradása itt, annyit bántották, szid ák, mondták, hogy kódissá tette a falut a gonosz urával. Pedig jó asszony a Treszka, most vásárokra jár. Bogáton láttam Kedden beszéltem is vele, azután megvettem tüle ezt a kis répát egy téli kendőér. Nagy, meleg kendőt adtam neki. . . H M. gyűlését, melyre az érdeklődőket ez utón is tisztelettel meghivja az egyesület, választmánya. — EskÜVÖ. Vázsony Béla m. kir. honvédhuszár százados tegnap d. u B órakor vezette oltárhoz Kosa Marinka úrhölgyet, a keszthelyi plébániatemplomban. Tanukul szerepellek a menyasszony részéről Bendekovics István uradalmi föpénztárnok, a vőlegény részéről Forintos Káról}' gazdatiszt Vrászlóról. — Ismerkedési estély. Akadémiánk polgársága f. hó 23 án este az »Amazon« szálló nagytermében kedélyes ismerkedési estélyt rendezett, hogy a fehér asztal mellett szorosabbra fűzze azt a baráti jó viszonyt és egyetértést, amely ez idén egy táborba hozta össze az egész ifjúságot. Az estélyen megjelent, a tanári kar több tagja i . Az ifjúság nevében E'ssen Gábor elnök mondott lelkes hangú felköszöntöt, a tanári karra, melynek nevében Fáber Sándor akadémiai tanár szólott őszinte, meleg szeretettel a polgársághoz, megköszönte az üdvözlést ós egyetértő munkálkodásra szólította fel őket. Felköszöntöket mondottak még : Lakatos dr. segedtanár, Révy Emil és Peredy J. akadémiai polgárok. A kedélyes társaság vidám zeneszó mellett a késő éjjeli órákig együtt maradt. — A tankötelesek beiskolázása. Kedden irta össze a községi elemi iskola tanítótestülete a folyó tanévre még be neiu Íratott tanköteles gyermekeket. Az Összeírás alkalmával kitűnt, hogy a mindennapi taukötelesek közül 68 gyermek maradt távol, minlegy 30-an pedig az ismétlő kötelesekből. Az elmaradt, gyermekek szülei figyelmeztetve leltek, hogy gyermekeiket 3 nap alatt beírassák, inert ellen esetben a hatóság szigorú bírságot ró rájuk. — Hölgyismerkedö. A keszthelyi m. kir. gazdasági akadémia polgárai a «Mensa ncademica» javára a <Hungária» nagytermében 1908. november hó 7-én hölgyisuierkedőt rendez. — Magyar királyi posta tiszthelyettes. Uj rang es uj hivatal ; kissé katonásan hangzik ugyan, de 'alán éppen ezért, népszerű lesz a postások legifjabb nemzedékének körében. A kereskedelmi miniszter száz tiszthelyettest fog a postához kinevezni a tavasszal. A tanfolyamot végzett, és szakvizsgálatot tett postagyakornokok lesznek tiszthelyettesek, akik ebben az állásban várják majd be, a inig rájuk kerül a sor a tiszti kinevezéseknél. A tiszt helyet,tes a XI. fizetési osztályba fog tartozni és még nem végleges, hanem csak ideiglenes tisztviselő lesz. — Zalavármegye a tüdőbetegekért. A temetők ünnepén, halottak napján, a szegénysorsu tüdőbetegek szomorú ügye lép előtérbe. Mindenütt visszhangra talál a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület kérő jelszava : Asszonyok ! Leányok ! Jó lelkek ! Kössetek a halottaitoknak szánt, koszorúba egy szál virággal kevesebbet s azt ajánljátok föl a halál pitvarában levő tüdőbetegek meggyógyitására. Az országban mindenütt, rendeznek a szegéuysorsu tüdőbetegeknek temetői gyűjtéseket.) Nem sokból áll az egész. Négy, öt uri nő megbeszéli a dolgot. A temető bejárója elé tesznek egy ládikát., szekrénykét, vagy kosarat. Aztán fölváltva őrzik s felhívják adakozásra a közönséget. Es a közönség a maga irgalomadomáuyát oly szivesen adja erre a felebaráti célra. Bizony, ha a könyörületinek ez a munkája divatba jönne, nem 80.000 ember halna meg az országban, sokkal kevesebb. Ezrekkel kevesebb. Vármegyénk embermentő alispánja, a főszolgabirák, községi elölj arok hatalmas segítséggel vannak vármegyénkben. Mintegy 200 gyüjlötarsoly van a községekben s a mai napiólfazokba szintén gyűjtik az irgalomfilléreket. Csak aztán ezt a szent, vá inot senki meg ne tagadja. Lapunkban közzé fogjuk tenni a vármegyénkben s az ; egyes járásokban gyűjtött, adományokról ; szóló jelentéseket. S örömüukre szolgálna, \ ha az áldozatkészségnek, az altruizmusnak tündöklő példáját a mi vármegyénk, városunk nyújtaná. Igen kérjük olvasóinkat, közöljék velünk, hogy hol alakult temetői gyüjiőbizottság? Es általában kérjük, hogy segitsük meg a derék egyesületet, mely a gyűjtött összegből elsősorban az életükért nála (és vármegyénkből is) esedező tüdővészes betegeket gyógyitatja ki, másodsorban uj tüdőbetegeket, gondozó házakat épit. Az ügy sikere hölgyeink kezeibe vau letéve. Győzelmüket hirdessék a fölszántott könuyek és a haláltól megváltott emberek hálaimája. — A Szent-István Társulat rendes tagjainak figyelmébe! A Szent,-István-Társulat tudomására hozza rendes tagjaiuak, n folyó évi tagilletmények szétküldését november hó második felében fogja teljesíteni, az akkorra megjelenő nagy képes karácsonyi köuyvjegyzékkel egyetemben. — Itt a tél. A verőfényes, szép őszi napok után, a mult hót elején, váratlanul s minden átmeuet nélkül ránk köszöntött a tél. Hideg, fagyos lehelete megfosztotta a fákat gyérülő lombdiszétől s a csupaszon maradt, ágak közt, zord éjszaki szél dudorász szomorú altató nótát, a kihalt természetnek. Az égboltozat, sötétszürke, komor lelhőlepelbe burkolózott, melyből szitálva hull az ólmos eső s nem ritkán a hó. Tél apó váratlan s korai érkezése aggodalommal tölti el a lelkeket. Mi lesz velünk, ha a korai vendég maradós talál lenni ? Nélkülözés és nyomor lesz osztályrésze a társadalom túlnyomó zömének, iparosnak, kereskedőnek, hivatalnoknak ép ugy, mint u szegény földmivelőuek, kire a silány termésű U3'ár után egy hosszú ideig tartó és szigorú tél mindeu gondja, baja, kétszeres súllyal nehezedik. Hogy is ne ! Gabonatermése csak épen annyi volt, hogy könynyen feléli családjával. Bora termett ugyan, de mihaszna, ha a lenyomott árak mellett még a uiuukáltatás költségeit sem igen fedezi. Vigasztalan, szomorú sorsánál csak annak a szegén}', földhöz ragadt nyomorék koldusnak a helyzete kétsógbeejtőbb ós siralmasabb, kinek nincs meleg tűzhelye, nincs ruhája, élelme s k'zártan HZ irgalmas szivek könyöradományaira van utalva. Sok ilyen szerencsétlen teremtés él városunkban is. A liideg tél küszöbén ajánljuk őket jótékony egyleteink vezetőségeinek s a könyörületes szivek figyelmébe. — Fúrják az artézi kutat. Két hete, hogy megkezdte a budapesti Zsigmoudycég az Andrássy téren az artézi kut fúrását. A mnnka azóta szakadatlanul folyik 8 már eddig mintegy 28—29 méter mélységig értek. A hét vége felé vastag sziklarétegre akadtak, melynek áttörése rendkívül megnehezítette az előrehaladást. Volt nap, mikor 1 méternél sem tudtak lejebb hatolni. Mind eme nehézségek dacára a munkálat vezetője reméli, hogy a tavaszra — lehet, hogy még előbb is — ráakadnak arra a rétegre, mely alól bőségesen fog a várva-várt kristálytiszta forrásvíz felszökni. Csuk aztán igaz legyen. — Mintaszüretek. Néhány évvel ezelőtt Badacsonyban m-gfordult több francia bortermelő. Megdicsérték a szép szőlőket, az okszerű kulturát, a gondos művelést, de azt is mondták, hogy a borkezelóshez nem értünk. Nem tudunk szüretelni, bort érlelni, tisztítani ; szóval még nem tanultuk meg a pincegazdaság ezerféle fogásait. Ezen a bajon tehát segíteni kell. A szüretelés módjának tökéletesítése végett hozta be a földmivelósi miniszter a mintaszüreteket. A jelentkező gazdához leküldött, egy szakértőt, a szükséges gépekkel együtt s a szakértő és a gépek megmutatták : hogyan kell okszerűen és tudományosan szüretelni. A mintaszüretek iránt azonban ezidén nem mutatkozott valami nagy érdeklődés. Mert akik már látták, azok be is látták, hogy azok a furfangos masinák, szűrők ós egyebek akkora beruházást, és apparátust igényelnek, hogy nem fizetik ki magukat. Laboratóriumban nagyszerűek ! De a hegyen, paraszt ember kezében nem működnek olyan kifogástalanul. Ugy beszélték, hogy