Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-15 / 11. szám
1908. március í 6. inár Keszthelyen lehessen. (Tessék elhinni, hogy a uieghálások s a reggel helyett ebédutáni elutazások egy nyaraló helyről, nem jelentéktelen előnnyel járnak. Hisz a nagyvárosok vasúti menetrendjei ezt a célt is szolgáljak.) Ez esetben is szükséges azonban, hogy a Keszthelyről ebéd után indulandó vonat a fent einlitett kapcsolatot, illetve csatlakozást. Czellben, Győr-felé megkapja s az ugyanosak köiülirt reggeli uj pozsony—győr ill. keszthelyi vonat beállíttassék, hogy igy két jó kö/.lekedési viszonylat létesüljön. Ha e két vonatcsatlakozás meglesz, akkor az Készt,helj' forgalmához és anyagi hasznához nagyban hozzá fog járulni. Mert. ma még sok ember, semhogy a vicinális utazás gyötrelmének kitegye magát, inkább megy a fővonalakra kifelé, a hova ugyancsak készséggel szállítják a magyar vasutak a közönséget. Bozen, Arco, Gleichenberg és a Slajer nyaralók,Abbázia és a Salzkammergnt, ezüst tálcán szervérozva kapják a magyar vendégek tízezreit, de a Balaton vidék, a bpesti viszonylatot kivéve, vérlázitólag el van hanyagolva. — Furcsa egy nemzeti politika ez! Higyjék el nekem, aki sokat és sokfelé járt fürdőző vagyok, liogy amit, az ember — ha c«al< speciális fürdőre nincs szüksége — első sorban szemügyre V6sz, az az odejuthatás, az utazási kényelem kérdése. Es Keszthely nem is várhat igazi fellendülést, mint, fürdőhely, ha nem igyekszik, magát bizonyos, ránézve jelentékeny vidékekhez közelebb vinni. Küszöbön a nyári menetrend készités, ne késsenek semmit ; az idő a tizenkettedik óra felé jár ! M. E. Hova lettek a milliók? Korrajz. Irta : Csánk Béla. (Folytatás.) Vagy oly módon, liogy egyes százezreket érő tételek, potom eg3'-két ezerért játszattak a jóbarátok, érdektársak kezeibe, vagy az elszámolás oly hamis adatókattünie'ett fel,melyuek a becsületesség legelemibb követelményével is élénk ellentéJ,beu álltak. Hogy pedig a felszámolók által beBALATONVIDÉK terjesztett számadások mily lelkiismeretlenül készültek, csak azt az egy tényt kívánom leszögezni, hogy egyesek még a '. észletezésekkel sem vesződve, horribilis összegeket, melyekről leszámolni nem akartak, csak egyszerűen különféle kiadások rovatába tettek. Igy Le Conturier ur e címen 1564615, Duez 2021773, Menage 3250000 frankkal számolt el. Majd igy a többi is. Ezt a példátlan garázdálkodást most mind a nacionalista, mind a republikánus körökben, méltó felháborodással tárgyalják. A kialakult vélemény, ítélet pedig az : • hogy az utóbbi három esztendő, a legmegbélyegzettebb korszaka a köztársaságnak, melyhez foghatót semmifélé nemzet történetében nem találunk.» Az elégületlenség ezen hangos morajára végre a szenátus is megmozdult. Kebeléből egy bizottságot, küldött ki, hogy az elkobzott egyházi vagyon likvidatorainak gyönyörűséges eljárását felülvizsgálja. A bizottság az ex abbe, a volt miniszterelnök, telivér szabadkőműves, a szeparációs törvény értelmi szerzője ós aiyamest,erének Combes-nak elnöklete alatt, már az első rövid áttekintés után kénytelen volt megállapítani : «hogy az összes elszámolások nemcsak rendetlenek, homályosak, hanem tele vannak hibával, sőt akadnak olyanok is, melyek — enyhén szólva — legnagyobb mértékben gyanúsak.» Ugyancsak Combes volt az, ki «z Echo de Paris egy munkatársa meginterjuvolására kijelenté : «A likvidátorok, a kik az államtól előleges költségekre 8 millió frankot meghaladó kölcsönt kaptak, csupán 850 ezer frankot adtak vissza.> Majd más alkalommal ug3'an csak ő volt az, ki ezen ügyben «szemórmetlen fosztogatás»-ról szólt. Összegezve a mondottakat : A kongregációk milliói, a sok önzetlen hazafi kezén, nemcsak hogy elúsztak, de a likvidáció költségeire maga az állam is alaposan ráfizetett. Erre volt ]ó a szétválasztási törvény ! Ezen gyalázatos dolog előre bocsátása után, térjüuk át egy most igen aktuális dologra, a francia misealapolua. A mise-alapokat, a szeparációs törvény egyenlőre nem kobozta el, mint a többi egyházi javakat, hanem a kilátásba helyezett végintézkedésig azok állami felügyelet melleit kezeltettek, a papoknak 5. pedig a kellő számú misék elvégzése kötelességükké tétetett. Maga Briaud kultuszminiszter ezen alapokról a parlament, előtt igy nyilatkozik : «Az állam az alapítványokat, egyformán kezeli, akár egyháziak, akár világiak ; mert ezek szerződések, melyek végrehajtására az államnak ügyelni kötelessége : a mise-alapítványokkal nem rendelkezhetünk másképp, nem is tehetjük; mert becsületes emberek vagyunk !» Igen ám ! Ez szóval igen szép dolog, csak az az egy kis hibája, hogy alig maradt mit, kezelni ; mert, azok a becsületes állami ellenőrző közegek ezen alapokat is, mint a többi konfiskált egyházi javakat, szépségesen — elkezelték ! Ezen csúnya sikkasztások miatt — az érdekfelek megtorló intézkedéseire — viszont a bíróság, sok enyveskezü ellenőr urat büntetéssel sújtott. No, ezt meg a szabadkőművesek, kik hűséges csatlósaik ilyetén meghurcoltatását, nem jó szemmel nézték — vették rossz néven s ftz időközben igazságügymiuiszteri tárcát vállalt Brianduál ki is vitték, hogy ez a bíróságokhoz oly nemii rendeletet bócsátott, uiely szerint : minden ez ügyre vonatkozó eset egy évre — mely idő alatt már más törvény fog intézkedni -— félre tétessék. Sok mise-alap sikkasztó igy került ki azután a csávából, egy miniszteri rendelet igy helyezte hatályon kivül ama sarkalatos isteni törvényt, mely igy szól : «Ne lopj !» Ezen rendeletnek nagyon is érthető okból való kibocsátása, a jobb érzelműek közt roppant nagy felháborodást idézett elő, melyet a nagy elterjedésii Temps lap is igy ostoroz : «Még sohasem jelent meg rendelet, melyben a végrehajtó hatalom az igazság és jog szolgáltatásba enynyire belenyúlt volna "s a független bíráknak igy megkötötte volna kezét, Ezen rendelet hordereje olyan kiszámithatlan, hogy az igazságügyminiszter vagy vakon, vagy — álmában írhatta csak alá A középkorban élünk ?» (Folyt, köv.) Színház. Befejezéshez közelget a szini évad. Még bárom előadás s színészeink bucsut vesznek tőlünk, hogy más városban, más közönség előtt, mutassák be művészetüket. Mielőtt bucsut vennénk a társulattól, öszváltozó a szesz neme és mennyisége, az az ember kora, életmódja, egyénisége szerint. Az alkoholról általános a nézet, hogy hevit, pedig tulajdonképen, mint mérések igazolják, leszállítja a test hőmérsékletét. A látszólagos ellentét onnan ered, hogy mi érzésünk szerint a hőmérsékletet, testünk felületének hője után Ítéljük meg, az alkohol kitágítja a bőr vei edényeit s bőrünk melegebb lévén, azt hisszük, hogy hőmérsékünk emelkedett, pedig épen ellenkezőleg a bőrfelületünkön levő kitágult véredények által tekintélyes hőmennyiséget vesztvén, testünk valódi hőmérséklete alászáll. Közepes mennyiségű alkohol ugy a sziv, mint a tüdő működését, tehát az érverés és a lélekzés számát szaporítja. Altalános tétel, hogy kis adagok izgatják az idegrendszert s működését elősegítik, nagy adagok pedig végeredményükben gyengítik, sőt megbénítják. Lassanként, kis adagokban és hígított állapotban a szesz általános jóérzést idéz elő, felvillanyozza és emeli a szellemi működést: a képzelet felélénkül, emelkedett vidám lesz a kedélyhangulat s az ember összes tehetségeit fokozott mérvben fejlődöttnek érzi. Nagyobb mennyiségű alkohol a részegségnek különféle faját idézi elő a becsipettségtől a tökrészegségig és mint utolsó határig a halottrészegségig. Minden részegség fajta azonban két egymásra következő állapotból áll : az izgagatottsági állapot az e ső, a második a lehangoltság, melynek vége az álom. Az első stádium jelei : kipirult arc, fénylő szemek, gyorsult érverés és élénk légzés, rendesen vidám hangulat, rózsás szinü világnézet, fokozott képzelődés, az érzelmek szabad nyilvánulása s ennek következményekép bőbeszédüség, nagy hang, még a legképtelenebb kappanhang is dalra csendül ; majd pedig rövid idő múlva az érzéki észrevételek kezdenek megzavarodni épugy az intelligentia eltompul, az itélő képesség háttérbe szorul a tnlsulyra jutott képzelem mögött, gyors változása a képzeteknek vagy gondolatnak, megátalkodott, uralma minden egyéb képzet vagy gondolat felett ; élénk mozgás, mely vagy rytliniikus s mint ilyen táuc alakjában nyilvánul, vagy esetleg a legképtelenebb mozgások, hadonázások és bakugrásokban nyer kifejezést. De jő a második állapot; a szemek tüzét megtöri a szédülés, a mozgást akadályozza a támolygó bizonytalanság, a bőbeszédűséget a nyelv gyakori botlása, a rózsaszínű világnézetet és az érzelmek boldog, határt nem ismerő felbuzdulását az agy tompultsága s a gyomorban támadó kellemetlen érzés, nehézkesség a gondolkodásban, vágyakozás nyugalom után, álom. Kellemetlen szövődmény vagy előbb, vagy csak most, hogy esetleg istentelen vulkanicus állapotok léphetnek fel, de inkább izlandi, mint délitáliai formában. A végeredmény pedig az, amire a magyar jó ízlés nem csinált hála Istennek szót, a katzenjammer: nehéz feszülő koponya, főfájás, levertség, étvágytalanság, általános rosszullét és a heveny gyomorhurutnak bővebben nem tárgyalható nyilvánulásai. Ezen szomorú vég dacára az embert vagy hiúsága, vagy a körülmények, vagy pedig már tán veleszületett gyengesége egy más alkalommal ismét ráterelik, hogy ugyanezt a sort végig élvezze. A szesz azonban olyan méreg, mely tán azokra, akiknek velük született hajlaudóságuk van reá, lassankint nélkülözlietlenné válik. (Folyt, köv.) Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! g „ akkor keresse fel \TmitTIQ l»t A rl /VI "P 11 O+Óf a városháza KESZTHELYEN ÍM "UlHal H AllUii UAlt/tUt átellenében, flv ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, ijó'i és ggepmekharisqgát, qői kézimunkái!, rövidárut sftb. jö minőségbeli raktáron tart.