Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-08 / 10. szám
1908. március í 6. BALATONVIDÉK 5. az egyház kifosztat,ását, ez mondotta ki : j «minden egyházi vagyon, nemzet vagyon- I nak nyilváuitassék és az állam javára lefoglaltassák s eladassák.> Hasztalan volt az igazságosabban gondolkozók vétója, hasztalan magának, a hírhedt, forradalmár Sieyes-uek a nemzetgyűlés elé kiáltott korholó szava: tSzabadok akartok lenni és nem tudtok igazságosak lenni !» A. többség győzött, a határozat azonnal foganatositatott s az igy konfisbált egyházi javuk helyett 1801-ben Vll-ik Pius pápa és Napoleon között kötött konkordátum adott némi csekély kárpótlást, olyképpen, hogy az elrablott milliárdokért az egyházi szükségletekre, az állam holmi alamizsnamorzsákat nyújtott. Igy volt ez a legközelebbi múltig, Ü. francia papság a mindenható kormánytól nyervén nyomoruságos fizetését s ezért azután szabadságát, függetlenségét adta áldozatul s mint ilyen az állam alárendelt közegének, akaratnélküli rabszolgájának tekintetett. A trónok és oltárok felforgatásában utazó szabadkőművességnek az egyházat, és szolgáit lesújtó ezen állepota, még mindig nem volt elég. Ok a vallást a föld sziuéről eltörölni, papjait teljesen elnyomni, koldusbotra juttatni törekszenek. Ezen ördögi céljukat a legsikeresebben ugy vélik elérhetni, ha az egyházat és egyházi személyeket minden szükségleteitől megfosztva, nyomorba döntik. E cél elérésére gondolták ki legújabban az úgynevezett szeperációs — * szétválasztási törvényit, iSzabad egyház, a szabad államban !» hangzatos szavakkal, majd' csábos Ígéretekkel a népek millióit teljesen félrevezetve, a fölidézett uj harc iránt Őket közönyössé tették. A nagy nemzethez méltatlan, sőt lealázó harc az állam és egyház között csakhamar kezdetét vette. Okot, — hogy némi sérelemről is lehessen szó — a rosszakarat, keresett és talált. Ma már tudjuk, hogy a b9ic eredménye a francia kalh. egyház látszólagos letöreté^e ; de ismét mondcm csak látszólagos, mert ez a szikla, a mostaninál nagyobb viharokkal is megküzdött már és mégis rendületlenül áll s állni fog az idők végezetéig ! Állni és élni fog, mert fönnállását isteni Ígéret biztosítja, mert, mint ilyen az Istenben való igaz hitnek, a jó erkölcsöknek letéteményese, mely hit és erkölcs, gyökerét különben is a szivek rejtett mély ében birja s azokat onnét kiirtani nem lehet soha ! Igen, áll a jézusi egyház, mig számnélküli régi ellenségeit elsöpörte — mint a hogy majd a szabadkőmivességet is elsöpri — az idők vihara. . . Midőn az emiitettem véres forradalom már kitombolta magát s a lelkiélet egyensúlya ismét visszaállt, a hitélet is virágzásnak incjjilt és szépszámú szerzetesek, ezek közül az úgynevezett ckongregatiós» rendek férfi és nötagjai terjedtek szét a hazában Ez utóbbiak kizárólag a gyermekek nevelésével, a betegek, elhagyatottak ápolása s gondozásával foglalkozva, mint ilyenek, uagy lelkesedéssel is fogadtattak, majd egyesek által, — hogy áldásos működésük minél gyümölcsözőbb legyen — gazdagon meg is ajándékoztattak. A jólelküek által igy adományozott, majd a szerzetesek által is gyarapított vagyonból lettek a napjainkban oly sokat emlegetett «kongregációk milliói*, melyeket a szabadkőműves állam magához ragadni, egyben a világi papságot is az említett alamizsnamorzsáktól szintén megfosztani, igy annak kezébe koldusbotot adni, maga elé ismét célul tűzött. Hogy pedig ezen rut erőszakoskodásának némi tetszetős színezetet adjon, lapjai által már eleve urbi et, orbi hirdettető, hogy a kongregációk javait osak azért akarja elvenni, «hogy abból a rokkant, munkaképtelenek siámára egy oly alapot lét.esitsen, mely alapból azok goudtalan megélhetése, mindeu idókre biztosítva leend.» Mily_ furfangosan ravasz, mily szirén hangok ! És a mindig jóhiszemű közönség felült a csábos Ígéretnek s a templomok, zárdák gyalázatos kifosztását legtöbb helyen ölhetett kezekkel nézte Az igy erőszakkal konfiskáit vagyonnal mi lett ? Arról igazán beszólni sem érdemes ! A francia lapoknak egybehangzó hiradasa szerint : «a több ezer milliót kitevő egyházi vagyon elpárolgott, mint, a kámfor, az elaggott munkaképtelenek, biz abból egy lyukas fillért sem kaptak.» Kiknek a kezén és minő módon tűntek el e milliók? kormány által kortesszolgálataik jutalmául ezzel megbízott felszámolók kezei között elolvadtak, mint a márciusi hó.» (Folyt, köv.) Színház. A szini évad harmadik hete zárult le. A változatosan tarka műsor, no meg a Népszínház jeles művésztagjának, Tollagi Adolfnak vendégs-zereplése minden este szépszámú közönséget vonzott, sőt, nem egyszer telt házat is. Az előadások művészi színvonala azonban — kivéve két estét — nem álltak azon a niveaun, mint az előző héten. E hanyatlást nem írjuk az egész társulat rovására azért csak azokat rójuk meg érte, akik a hibái, elkövették, illetveakiknek hanyagsága, uemtörődemsége meggátolta az egyes előadások tökéletes érvényesülését. Február 29 én szombaton a t Varázskeringő» c. operette került szinre másodszor. Az elsőhöz hasonlítani sem lehet ez előadást. Zoltán (Heléna) rekedtsége miatt egy tiszta hangot, nem adott ki egész este s játéka is unott, lanyha volt. Igazan nem értjük, miért kellett ez estéu ép neki adni e szerepet, mikor Szilágyi Erzsi első izben oly sikeresen állta meg helyét benne, mikor a darab végén is csak az ő segítségét kellett igénybe venni. A többiek igen jól helyt álltak, bár őket seui hagyta teljesen érintetlenül Zoltán I. élettelen játéka. Március 1 én vasárnap, a társulat nagy cabarett-estélyt rendezett. Élvezetes programmot állítottak össze, amely méltán megérdemelte, hogy oly sokan végighallgatták. A szereplők mindegyike sikerrel állta meg helyét, mégis, mint legkiválóbbakat kell felemlítenünk : H. Lévay Bertát, Márkus Lenkét, Németh Jánost, Kemény Lajost, Szilágyi Erzsikét, Völgyinét. ós Völgyit. Március 2 án hétfőn nem volt előadás. Március 3-án kedden az «Aranykakas> cimü bohózat volt. soron. Ez már sikerültebb este volt, mint a szombati. H. Lévay Berta (Szikra Julianna) temperamentumos játékával és bájos énekszámaival nagy sikert aratott. Jó volt, még Márkus Emilia (Erzsi) s a férfiak közül Németh (Dachselmeyer), Kemény (Fürge Antal) és Makfti (Horváth Gedeon). Március 4-én szerdán Katona József tBánk bán»-ját, adták sikeiült szerep elosztásban Mindegyik szereplő igyekezett feladatának minél tökéletesebben megfelelni, ami aztán szép összjátékot is eredményezett. Hogy ez igyekezet mellett sem volt nagy hatás, >z inkább a keret, (díszlet) hiányának tudható be, semmint a játéknak. Kitűnő alakilást láttunk Márkustól (Melinda), Keménytől (Bánk bán) és Szilágyitól (Biberach). Maicius 5-éo csütörtökön, Hervée bájos zenéjü 4 felvonásos operettje, a «Nebánts virág» került szinre Tollagi Adolf vendégszereplésével. Ez volt, a hét legsikerültebb estéje. Mintha a vendégművész jelenléte ambicionálta volna az összes szereplőket, oly sikerrel állta meg valamenynyi a helyét. Az est hőse természetesen Tollagi (Celestin) volt, ki igazán művészi alakitást nyújtott s mimikájával, finom és discret játékával valósággal elragadta a közönséget. (Németh sokat tanulhat tőle, különösen pedig ízlést.) Méltó partnere volt H. Lévay Berta (Deuise), ki az estéu nagy művészi tehetségéről győzött meg bennünket.. Haugja, játéka egyformáu kitűnő vólt. Ez alakítása bármely nagyobb színpadnak is díszére vált volua. A tapsból neki is bőven jutott. Jó volt még : Szapári Janka (Fejedelem asszony), a férfiak közül pedig Szilágyi Dezső (Loriot őrmester), Makai (Chataeaux gróf) és Tukorai (Színigazgató) tűntek ki. Március 6-án pénteken, Rajna Ferenc és Czobor Károly 3 felvonásos opere'teje a • Rab Mátyás» került szinre. A társulat legjobb erőit láttuk együtt a színpadon s ha eltekintünk Németh túlságba vitt, mókáitól, az előadást sikerültnek mondhatjuk. Nem ártana — a mint már fentebb is megjegyeztük — ha Németh egy kis jó Ízlést, finomságot tanulna Tollagitól. H. Lévay B. (Mátyás) szépen énekelt, ügyesen játszott, csak a kosztümeje volt kissé kirivó (uem akadna, még átlátszóbb trikó ?), Szilágyi Erzsi és Vülgyiné ügyes táncukkal arattak zajos tetszést. Különfélék. Keszthely—Autriche. Ezzel a bámularos földrajzi tudományról tanúskodó felírással érkezett, számomra egy levél Korfn szigetéről. A görög posta, mint, látni való, egyszerűen megoldotta azt a kérdést, amelyet, eddig nem tudtak nyélbe ütni sem a kalapos király makacs elhatározása, sem pedig az ő politikájának hűséges követői és sáfárai. Mi tehát, hála a magyarok hatalmas Istenének, eddig nem vagyunk Ausztriában ; de sajuos, ezt csak mi tudjuk! A külföld azonban hallani sem akar róla. Mi pedig osak verjük büszkén a mellünket továbbra is és ringassuk magunkat abban az édes álomban, hogy Magyarország külön allam és márc. 15 én hangoztassuk egy fél óráig tele torokkal hazánk függetlenségét, mert ki tudja, ezt is meddig tehetjük. Egy névnek helyesírása. A világ legnagyobb drámaírójának nemcsak élete titokzatos, hanem nevének helyes irása is igen kérdéses. Régi angol kéziratok 22 féle Írásmódról tauuskodnak. íme: Chaksper, Shaxpar, Shaxper, Schaksper, Schakespeyr, Shagspere, Saxpere, Shaxpere, Shaxpeare, Shaxspere, Schackespeare, Shaxespere, Shachespere, Shakspeyr, Shaksper, Snakespere, Shakyspere, Shakespire, Shakespiere, Shakespear, Shakesper ós Shakespeare. Melyik a leghelyesebb ? A Romeo ós Júlia szerzője valószínűleg Shakespere-uekirhatta magát, mert sok kézirata ezt mutatja, Egy apa ÓS fiu párbeszéde az állattani múzeumban. Fiu (egy krokodilt simogatva). Nézze ósapám, milyen rettentő szép krokogyólus ! Apa. Hozzá ne nyujj ! Rettentő fene állat ! Fiu De be van balzsamozva! Apa. Sósé lehet tunuyi .... Hátha rosszul balzsamozták be. Két éhes diák elküldi a kapusnőt a szomszéd vendéglőbe ebédért, a nő megérkezik s két Ízletes borjuszeletet tesz az asztalra, de a macska egyiket megragadja s elinal vele. — Szegény barátom — mondja az egyik diák — a macska megette a borjuszeletedet. HÍREK. — Ssperesi kinevezés.Wurglicli Ágoston felsőörsi prépost-plébános a bfüredi esperesi kerület esperesévé kineveztetett. — plébános. Czigány Pál succentor, székesegyházi sekrestyeigazgató a paloznaki plébániára február hó 25-én szabályszerűen investiáltatott. — Hi succeníor. Kertész Kálmán karkáplán succentorrá és székesegyházi sekrestyeigazgatóvá kineveztetett. — Nyomdaigazgatói tynerezésWímmer Károly karkáplán az egy-