Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-08 / 10. szám

1908. március í 6. BALATONVIDÉK 5. az egyház kifosztat,ását, ez mondotta ki : j «minden egyházi vagyon, nemzet vagyon- I nak nyilváuitassék és az állam javára le­foglaltassák s eladassák.> Hasztalan volt az igazságosabban gondolkozók vétója, hasz­talan magának, a hírhedt, forradalmár Sie­yes-uek a nemzetgyűlés elé kiáltott kor­holó szava: tSzabadok akartok lenni és nem tudtok igazságosak lenni !» A. többség győ­zött, a határozat azonnal foganatositatott s az igy konfisbált egyházi javuk helyett 1801-ben Vll-ik Pius pápa és Napoleon kö­zött kötött konkordátum adott némi cse­kély kárpótlást, olyképpen, hogy az elrab­lott milliárdokért az egyházi szükségletekre, az állam holmi alamizsnamorzsákat nyújtott. Igy volt ez a legközelebbi múltig, Ü. francia papság a mindenható kormánytól nyervén nyomoruságos fizetését s ezért az­után szabadságát, függetlenségét adta áldo­zatul s mint ilyen az állam alárendelt kö­zegének, akaratnélküli rabszolgájának te­kintetett. A trónok és oltárok felforgatásában utazó szabadkőművességnek az egyházat, és szolgáit lesújtó ezen állepota, még min­dig nem volt elég. Ok a vallást a föld szi­uéről eltörölni, papjait teljesen elnyomni, koldusbotra juttatni törekszenek. Ezen ördögi céljukat a legsikereseb­ben ugy vélik elérhetni, ha az egyházat és egyházi személyeket minden szükségleteitől megfosztva, nyomorba döntik. E cél eléré­sére gondolták ki legújabban az úgyneve­zett szeperációs — * szétválasztási tör­vényit, iSzabad egyház, a szabad állam­ban !» hangzatos szavakkal, majd' csábos Ígéretekkel a népek millióit teljesen félre­vezetve, a fölidézett uj harc iránt Őket közönyössé tették. A nagy nemzethez méltatlan, sőt le­alázó harc az állam és egyház között csak­hamar kezdetét vette. Okot, — hogy némi sérelemről is lehessen szó — a rosszakarat, keresett és talált. Ma már tudjuk, hogy a b9ic eredménye a francia kalh. egyház látszólagos letöreté^e ; de ismét mondcm csak látszólagos, mert ez a szikla, a mos­taninál nagyobb viharokkal is megküzdött már és mégis rendületlenül áll s állni fog az idők végezetéig ! Állni és élni fog, mert fönnállását isteni Ígéret biztosítja, mert, mint ilyen az Istenben való igaz hit­nek, a jó erkölcsöknek letéteményese, mely hit és erkölcs, gyökerét különben is a szi­vek rejtett mély ében birja s azokat onnét ki­irtani nem lehet soha ! Igen, áll a jézusi egyház, mig szám­nélküli régi ellenségeit elsöpörte — mint a hogy majd a szabadkőmivességet is elsöpri — az idők vihara. . . Midőn az emiitettem véres forrada­lom már kitombolta magát s a lelkiélet egyensúlya ismét visszaállt, a hitélet is virágzásnak incjjilt és szépszámú szerze­tesek, ezek közül az úgynevezett ckongre­gatiós» rendek férfi és nötagjai terjedtek szét a hazában Ez utóbbiak kizárólag a gyermekek nevelésével, a betegek, elha­gyatottak ápolása s gondozásával foglal­kozva, mint ilyenek, uagy lelkesedéssel is fogadtattak, majd egyesek által, — hogy áldásos működésük minél gyümölcsözőbb legyen — gazdagon meg is ajándékoztat­tak. A jólelküek által igy adományozott, majd a szerzetesek által is gyarapított va­gyonból lettek a napjainkban oly sokat em­legetett «kongregációk milliói*, melyeket a szabadkőműves állam magához ragadni, egyben a világi papságot is az említett alamizsnamorzsáktól szintén megfosztani, igy annak kezébe koldusbotot adni, maga elé ismét célul tűzött. Hogy pedig ezen rut erőszakoskodá­sának némi tetszetős színezetet adjon, lap­jai által már eleve urbi et, orbi hirdettető, hogy a kongregációk javait osak azért akarja elvenni, «hogy abból a rokkant, munkaképtelenek siámára egy oly alapot lét.esitsen, mely alapból azok goudtalan meg­élhetése, mindeu idókre biztosítva leend.» Mily_ furfangosan ravasz, mily szirén hangok ! És a mindig jóhiszemű közönség felült a csábos Ígéretnek s a templomok, zárdák gyalázatos kifosztását legtöbb he­lyen ölhetett kezekkel nézte Az igy erőszakkal konfiskáit vagyon­nal mi lett ? Arról igazán beszólni sem érdemes ! A francia lapoknak egybehangzó hiradasa szerint : «a több ezer milliót ki­tevő egyházi vagyon elpárolgott, mint, a kámfor, az elaggott munkaképtelenek, biz abból egy lyukas fillért sem kaptak.» Kik­nek a kezén és minő módon tűntek el e milliók? kormány által kortesszolgála­taik jutalmául ezzel megbízott felszámolók kezei között elolvadtak, mint a márciusi hó.» (Folyt, köv.) Színház. A szini évad harmadik hete zárult le. A változatosan tarka műsor, no meg a Nép­színház jeles művésztagjának, Tollagi Adolf­nak vendégs-zereplése minden este szép­számú közönséget vonzott, sőt, nem egy­szer telt házat is. Az előadások művészi színvonala azonban — kivéve két estét — nem álltak azon a niveaun, mint az előző héten. E hanyatlást nem írjuk az egész tár­sulat rovására azért csak azokat rójuk meg érte, akik a hibái, elkövették, illetveakiknek hanyagsága, uemtörődemsége meggátolta az egyes előadások tökéletes érvényesülését. Február 29 én szombaton a t Varázs­keringő» c. operette került szinre másod­szor. Az elsőhöz hasonlítani sem lehet ez előadást. Zoltán (Heléna) rekedtsége miatt egy tiszta hangot, nem adott ki egész este s játéka is unott, lanyha volt. Igazan nem értjük, miért kellett ez estéu ép neki adni e szerepet, mikor Szilágyi Erzsi első izben oly sikeresen állta meg helyét benne, mi­kor a darab végén is csak az ő segítségét kellett igénybe venni. A többiek igen jól helyt álltak, bár őket seui hagyta teljesen érintetlenül Zoltán I. élettelen játéka. Március 1 én vasárnap, a társulat nagy cabarett-estélyt rendezett. Élvezetes pro­grammot állítottak össze, amely méltán megérdemelte, hogy oly sokan végighall­gatták. A szereplők mindegyike sikerrel állta meg helyét, mégis, mint legkiválóbba­kat kell felemlítenünk : H. Lévay Bertát, Márkus Lenkét, Németh Jánost, Kemény Lajost, Szilágyi Erzsikét, Völgyinét. ós Völgyit. Március 2 án hétfőn nem volt előadás. Március 3-án kedden az «Aranykakas> cimü bohózat volt. soron. Ez már sikerül­tebb este volt, mint a szombati. H. Lévay Berta (Szikra Julianna) temperamentumos játékával és bájos énekszámaival nagy si­kert aratott. Jó volt, még Márkus Emilia (Erzsi) s a férfiak közül Németh (Dachsel­meyer), Kemény (Fürge Antal) és Makfti (Horváth Gedeon). Március 4-én szerdán Katona József tBánk bán»-ját, adták sikeiült szerep elosz­tásban Mindegyik szereplő igyekezett fel­adatának minél tökéletesebben megfelelni, ami aztán szép összjátékot is eredménye­zett. Hogy ez igyekezet mellett sem volt nagy hatás, >z inkább a keret, (díszlet) hiányának tudható be, semmint a játék­nak. Kitűnő alakilást láttunk Márkustól (Melinda), Keménytől (Bánk bán) és Szilá­gyitól (Biberach). Maicius 5-éo csütörtökön, Hervée bá­jos zenéjü 4 felvonásos operettje, a «Ne­bánts virág» került szinre Tollagi Adolf vendégszereplésével. Ez volt, a hét legsi­kerültebb estéje. Mintha a vendégművész jelenléte ambicionálta volna az összes sze­replőket, oly sikerrel állta meg valameny­nyi a helyét. Az est hőse természetesen Tollagi (Celestin) volt, ki igazán művészi alakitást nyújtott s mimikájával, finom és discret játékával valósággal elragadta a közönséget. (Németh sokat tanulhat tőle, különösen pedig ízlést.) Méltó partnere volt H. Lévay Berta (Deuise), ki az estéu nagy művészi tehetségéről győzött meg bennün­ket.. Haugja, játéka egyformáu kitűnő vólt. Ez alakítása bármely nagyobb színpadnak is díszére vált volua. A tapsból neki is bőven jutott. Jó volt még : Szapári Janka (Fejedelem asszony), a férfiak közül pedig Szilágyi Dezső (Loriot őrmester), Makai (Chataeaux gróf) és Tukorai (Színigazgató) tűntek ki. Március 6-án pénteken, Rajna Ferenc és Czobor Károly 3 felvonásos opere'teje a • Rab Mátyás» került szinre. A társulat leg­jobb erőit láttuk együtt a színpadon s ha eltekintünk Németh túlságba vitt, mókáitól, az előadást sikerültnek mondhatjuk. Nem ár­tana — a mint már fentebb is megjegyeztük — ha Németh egy kis jó Ízlést, finomsá­got tanulna Tollagitól. H. Lévay B. (Má­tyás) szépen énekelt, ügyesen játszott, csak a kosztümeje volt kissé kirivó (uem akadna, még átlátszóbb trikó ?), Szilágyi Erzsi és Vülgyiné ügyes táncukkal arattak zajos tetszést. Különfélék. Keszthely—Autriche. Ezzel a bámula­ros földrajzi tudományról tanúskodó fel­írással érkezett, számomra egy levél Korfn szigetéről. A görög posta, mint, látni való, egyszerűen megoldotta azt a kérdést, ame­lyet, eddig nem tudtak nyélbe ütni sem a kalapos király makacs elhatározása, sem pedig az ő politikájának hűséges követői és sáfárai. Mi tehát, hála a magyarok hatalmas Istenének, eddig nem vagyunk Ausztriá­ban ; de sajuos, ezt csak mi tudjuk! A külföld azonban hallani sem akar róla. Mi pedig osak verjük büszkén a mellünket to­vábbra is és ringassuk magunkat abban az édes álomban, hogy Magyarország külön allam és márc. 15 én hangoztassuk egy fél óráig tele torokkal hazánk függetlenségét, mert ki tudja, ezt is meddig tehetjük. Egy névnek helyesírása. A világ leg­nagyobb drámaírójának nemcsak élete ti­tokzatos, hanem nevének helyes irása is igen kérdéses. Régi angol kéziratok 22 féle Írásmódról tauuskodnak. íme: Chaksper, Shaxpar, Shaxper, Schaksper, Schakespeyr, Shagspere, Saxpere, Shaxpere, Shaxpeare, Shaxspere, Schackespeare, Shaxespere, Shachespere, Shakspeyr, Shaksper, Snakes­pere, Shakyspere, Shakespire, Shakespiere, Shakespear, Shakesper ós Shakespeare. Me­lyik a leghelyesebb ? A Romeo ós Júlia szerzője valószínűleg Shakespere-uekirhatta magát, mert sok kézirata ezt mutatja, Egy apa ÓS fiu párbeszéde az állattani múzeumban. Fiu (egy krokodilt simogatva). Nézze ósapám, milyen rettentő szép krokogyólus ! Apa. Hozzá ne nyujj ! Rettentő fene állat ! Fiu De be van balzsamozva! Apa. Sósé lehet tunuyi .... Hátha rosszul balzsamozták be. Két éhes diák elküldi a kapusnőt a szomszéd vendéglőbe ebédért, a nő meg­érkezik s két Ízletes borjuszeletet tesz az asztalra, de a macska egyiket megragadja s elinal vele. — Szegény barátom — mondja az egyik diák — a macska megette a borju­szeletedet. HÍREK. — Ssperesi kinevezés.Wurglicli Ágoston felsőörsi prépost-plébános a bfüredi esperesi kerület esperesévé kineveztetett. — plébános. Czigány Pál succentor, székesegyházi sekrestye­igazgató a paloznaki plébániára február hó 25-én szabályszerűen in­vestiáltatott. — Hi succeníor. Kertész Kál­mán karkáplán succentorrá és szé­kesegyházi sekrestyeigazgatóvá ki­neveztetett. — Nyomdaigazgatói tynerezés­Wímmer Károly karkáplán az egy-

Next

/
Thumbnails
Contents