Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

1908. február 16. BALATONVIDÉK 6. vényesülhetnek, mint érvényesülésüket legutóbb tapasztalhattuk — lejtőre viszik a függetlenségi pártot is és az országot is. j*. magyar nemzet nemes, lovagias, megbocsátó. E kiváló tulajdonságait legnagyobb ellenfelei is tisztelettel emlegetik. Ebbeli érzéseinek kifejezést tudott adni legkeserűbb megpróbáltatásai közepette is. Tudni akarja és látni, kik azok az urak, kik képviseletében ily érzéseinek kifejezése elé gátot emelnek. Sajnálatos a nagy többség meghajlása az ilyen politikusok előtt, mert nem ezek, hanem a nagy többség képviseli és kell is, hogy képviselje a nemzet igaz akaratát s tolmácsolja érzéseit. A magj'ar nemzet, pedig részvéttel az áldozatok, undorral a gonosztevők iránt itélt s megvetéssel sújtja a társadalom szörnyetegeit — akár Belgrádban, akár Lisszabon ban,Franciaországban, vagy Amerikában emeljenek gyilkos kezeket a legitim államfő : a koronás király, avagy a köztársaság elnöke ellen. Nemcsak gonosztevő gyilkosok, de a nemzet békéje, nyugalma s fejlődésének gyilkosai is, kik csak megvetést érdemelhetnek meg. » \ Az „Otthon-kör" mókaestélye. Már hetekkel előbb felcsigázott érdeklődéssel tekintett városunk és h. vidék közönsége az Otthon-kör mókaestélye elé, mely f. Iió 1-én zajlott le a Hungária szálló nagytermében. A nagy érdeklődés, míg egyrészt az Otthon-kör korábbi fényesen sikerült estólyeinek tudható be, másrészt nem kis mértékben fokozta azt, az a szokásos sablontól nagyon is elütő, eredeti, tréfás meghivó, melyet a rendezőség uz estélyre kibocsáA nemzetgyűléshez a hon nevében szól. Felszólítja, hogy kötelessége neki, mint a nagy ősöknek, uj szabad hazát teremteni, dicsőbbet, tartósabbat a réginél; de a nagy munkára csak az vállalkozzék, kit igaz hazaszeretet lelkesit : • Kiknek szivében a hazaszeretet Mint szentegyházi oltárlámpa ég Eredjetek be és munkáljatok ! Legyen munkátok oly nagy, oly szerencsés, Hogy bámultában, majd ha látni fogják, Megálljon rajta a világ szeme, a bennlakókat, vallja boldogoknak Es istenítse, a kik építették.* (A nemzetgyűléshez). Buzdításul magát állítja követendő például : • Előre vonnak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok.* • Veszélyben a hon s tettre híja fel Minden fiát, S reményeim szikláin állok én, Lelkemre százszoros visszhang kiált.* {Miért zárjátok el utamat.) Azt mondja, hogy nem beszólni, de cselekedni kell; beszédből uem él meg a hon. Ne maradjunk szolgák — úgymond — «Magyarország ne kofa legyen, hanem hős.» Gúnyos költeményeket, politikai célzatú balladákat ír II. Endréről, Dobzse Lászlóról, Kun Lászlóról, és V. Lászlóról, cikáztatva a gyűlölet ólceit, mint a villámokat. Felidézi a szabadságért kivégzett Martinovics és társai emlékezetét, hirdeti az élet, vagy halál jelszavát. (Folyt, köv.) tolt. Egész kis könyvecske volt ez, tele különféle jóizü bohósággal, melyek mesés élvezetet helye/,tek kilátásba. Igyekezett is megragadni közönségünk a kínálkozó alkalmat, s aki csak tehette, jó előre megváltotta a jegyét, nehogy utóbb künn rekedjen a mennyei élvezetet ígérő estéről, melyen, elfelejtve az élet sok gondját-baját a farsangi tréfák mókák által felvidítva, egyszer legalább kedvére kikacaghatja magát. Ez után vágyott mindenki, nő, fél fi, öreg és ifjú egyaránt. Es sokan voltak. A jóizü kacagás pajzán ördöge már ott ült az ajkakon, mikor a déli növényekkel pazarul ékesített terembe léptek s szinte lázas türelmetlenséggel várták a kínálkozó alkalmat, hogy kitörésének szabad folyást engedhessenek. Erre azonban még jó ideig kellett várniok s már-már azt hihették, hogy alaposan fel leltek ültetve, a mikor . . . Dehát. menjünk sorba s kezdjük az elején ! A műsor ehő száma Szabados Bélának «A magyar dal» című melodrámája volt. Előadták : Bozzay Irénke, Kétszery Géza, Szerdahelyi Károly, Reichenbacb Béla ós az Ének- és Zenekedvelők egyesülete Eckhardt Antal vezetése alatt. Minden szereplő kitűnően megállta he'yét s a gyöny ötü darab teljesen érvényesült A fellelkesült, közönség a szózatot felállva együtt énekelte a szeieplökkel. 2. Rapszódia, Gaál Ferenclől. Zongorán előadta Fülöp Aranka. Ügyes játékával kiváló technikáról tett bizonyságot s méltán kiérdemelte azt a zajos tapsot, mely játéka után felhangzott. A rendezőség remek szép virágkosárral kedveskedttt a bájos műkedvelőnek. 3. Őseink emléke, Huber KárolytólElőadta az Ének és Zenekedvelök egyesülete, a bariton solót Reicüenbach Béla énekelte. Miud az összkar, mind a solorész kifogástalan jó volt. 4. Mennyei trió. Előadták a Szerdahelyi fivérek és Rábay Lajos. A bohócoknak öltözött szereplők megjelenése nagy derültséget keltett, s kitűnő maszkjuk, furcsa hangszereik s az azokból kicsalt menynyei hangok jóizü kacagásra indították a közönséget. ; 5. Az elsötétített színpadon egy saját.készituiényü automobilon hangos töffögéssel vonult, be Rábay Lnjos s miután automobilja a színen szétesett,, gyorsrajzoló művészetével egymás után vetette néhány vonással papírra «Borsszem Jankó* és • Mátyás diák* vicclapok ismert alakjait (Papunek Dani, Sanyarú Vendel, Albcrák, Zisserbeiszer stb.) nagy tetszés mellett. 6. Ismét Rábay Lajos jelent meg a színen Ezúttal mind bűvész mutatta ba sokoldalúságát. Ügyes, szemfényvesztő mutatványaival osztatlan tetszést aratott. A János barátunk zsebébe vándorolt óra egyike volt legsikerültebb mutatványainak, melyet zajosan megtapsolt a közönség. 7. Bozzay Irénke és Szerdahelyi László lejtettek el tündéri világításban egy bájos spanyoltáncot. Bozzay Irénke festőién szép jelmezében igazán elragadó kedves jelenség volt, nemkülönben jól festett partnere Szerdahelyi László is, spanyol jelmezében. Táncukat megismételtette a közönség s mindkettőjüket a nyilt színen zajosan éljeuezteés megtapsolta. Bozzay Irénke egy szép rózsaszín virágkosarat kapott emlékül a rendezőségtől. 9. Szerdahelyi Károly csalt elő egy makrancos hegedűből kacagtató hangokat. Előadása a mimika hiánya miatt nem érvéuyesült eléggé. 9. a színpadra «Tóui néni* friseurnőnek öltözve Reiohenbach Béla lejtett be, bájosan mosolyogva bókolt és szórta a csókokat a közönség férfi tagjai felé. Zajos taps fogadta már a megjelenéskor is. Hát mikor énekelni kezdett! Kitört a jókedv a közönségből s jóízű kacagástól visszhangoztak a nagyterem falai, majd pedig viharos taps ós éljen remegtette meg őket. Sikerült maszkja, kitűnő kupiéi, minden ' mozdulata óriási tetszést, váltott ki s az est hősévé avatta Reichenbachot,. Emelkedettebb hangulatban folyt le most már a műsor két hátra lévő pontja is. Montenegrói jelmezekben Kétszery Géza, Stolp Ödön, Bognár Imre, Iwsits Gyula, Pesthy Béla és a Szerdahelyi fivérek jelentek meg a színpadon s Lehár Ferenc • Vig özvegy* ciuiü operettejéből énekeltek egy részletet. Mindannyian jól festettek jelmezeikben, de különösen Daniló gróf termetes alakjához simult lágyan az érdemrendekkel gazdagon disziiett monteuegiói diszöltöny. Jól begyakorolt, énekükkel nagy tetszést arattak. Végül a 103. gyalogezred zenekara hangversenyezett. Sikerült tréfa volt & majdhogynem tévedésbe esett a közönség. Amíg ugj'atus a függöny szét nem nyílt, mindenki azt hitte, hogy valóságos katonazenekar játszik. Csak azután látták ámulva, hogy a montenegrói urak s még néhányan mások kezelik ügyesen a különféle hangszereket. A. bámulatot csakhamar vidám kacagás váltotta fel, majd pedig a végeztével zajos taps. 11 órára járt az idő, midőn Bizi bandája elfoglalta a színpadot s rázendített az első táncdarabra, melyet aztán gyors egymásutánban követett a többi, egész kívilágos kivirradtig. A jelenvolt hölgyek névsorát sajnálatunkra ez alkalommal a hely szűke miatt nem közölhetjük. —i. Különfélék. I. Károly angol király fogpiszkálója. Nem tartanok valMuij okos embernek, aki egy lepkéért 40 000 koronát adna, pedig ennél nagyobb ostobaságot követett el az, aki I. Károly angol királynak fogpiszkálójáért, melyet lefejeztetése napján, 1649. jan. 30-án fogai kőzött tartott ós Jomlisonnak, a londoni torony őrének ajándékozott, 14.500 koronát fiz^ett. Fakalapok. Vaskalapokról, különösen édes hazánkban, eleget hallottunk, de ime, megjelennek a fakalapok is. Az újmódi kalapok feltalálásának dicsősége a japánokat illeti, akik a távol keleten lakó angolokat mindenáron igyekeznek meggyőzni, hogy a fakalapok sokkal gazdaságosabbak, mint a szalmakalapok. Japán erdei ugyanis tele vaunak olyan fákkal, melyeknek anyaga ellenáll a rossz időnek, pehelykönnyű, pompásan kidolgozható és — illatos. Ebből a fából tökéletes kalapok készülnek. Nem valami elegánsak, de viszont nagyon olcsók. Angolországban ezrével árulják az ilyen kalapokat. Nos, mivel tudjuk, hogy, ha valami divat megtetszik a Temzeparton, hamarosan átkel a osatornán, el lehet gondolni, hogy a fikalapok a párisi boulevardokon is mentül előbb fel fognak tűnni. Franciaország fővárosának boulevardjailól nem igeu nagy a távolság Budapestig. De inkább fakalap, mint nyírott bajusz ! Ugy e, magyarok ? fííEEK. A kiállítás ügyében ma d» u. 2 órakor a városház tanácstermében nagygyűlés fog tartatni, melyre városunk minden polgárát ez uton is meghívja az előkészítő bizottság — Közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 3 án d. u. 2 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Nagy István városbíró elnöklete alatt. Napirend előtt, elnöklő városbiró örömmel jelentette, hogy megyés püspök ur őnagyméltósága az ujonan szervezett hitoktatói állásra Krizmanits Péter kaposvári hitoktatót, volt, keszthelyi segédlelkészt, nevezte ki, továbbá, hogy a keszthelyi takarékpénztár r.-t. a kórházalap javáraismótelten 500 koronát voltszives adományozni. Tudomásul szolgált. Ezután a na-