Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. február 2. 4. szám. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokm, hirdetési megbízásodat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 li. — f. B K. — í. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. NyilttAr petitsora alku szerint. A Kath. Népszövetség diszggiilése. (*) Hatalmas kath. manifestatlónak volt színhelye a fővárosi Vigadó mult vasárnap. A kath. mozgalmaknak egy uj s a modern élet követelményeinek megfelelő organuma lépett az ország közvéleménye elé ez első njúlvános szereplésével, mi kor is tizezer főnyi lelkes közönség részvétele mellett tartotta meg első diszülését. Sip, dob, harsonaszó és reklám nem előzte meg. Mindössze a fővárosi és vidéki katb. sajtó s a szokásos plakátfelhivások szólították sorompóba s buzdították részvételre az érdeklődő közönséget. Még s, mintha a földből nőtt volna ki az az ezrekre menő lelkes tábor, csapatosan sereglett egybe a Népszövetség ünneplő közönsége ! A főváros és vidéke közönségének ez az úgyszólván spo itán tömörülése a Népszövetség zászlaja alatt, sokkal mélyebben szántó pszichológiai folyamatnak megnyilatkozása volt,sem mint azt a külszin után megítélni lehetne. Egy mély, belső érzés pszichológiája tört e napon utat magának. A vallásos érzés és öntudat emancipációja volt ez a népszövetségi diszgyülés. Azé a legszentebb érzésé, mely oly sokáig várt arra az organumra, azokra a férfiakra, kik szépen hangzó, andalító szavak helyett végre irányt mutatnak tettekre vezetnek s teret jelölnek meg, melynek keretén belül függetlenül szabadon nyilatkozhassak meg a kath. öntudat s a szép beszédek helyett, szép tettek érvényesülhess senek. A katholikus mozgalmak 10 eves történetében bebizonyosodott, hogy a szervezett ellenség naprólnapra tért hódit s győzelem után győzelmet arat, a kath. ügy pedig minden gyülésezések és deklamálások mellett sem haladt egy lépéssel sem előbbre s a honi katholicizmus minden intellectuális és számbeli túlsúlya dacára is ép oly inferioris helyzetben sínylődik, mint annak előtte. Hamupipőke s a panaszkodó pimasz, kit büntetlenül ütlegelhet a legutolsó .sajtóutonálló is ! Bebizonyosodott, hogy a kath. ügy szervezetlen millióin könnyű szerrel arat diadalt a szervezett ellenség. Bebizonj'osodott, hogy a vagyonban, intelligentiában s számban mindent felülmúló kath. társadalmon : a semmiségből napfényre tolakodó, minden intelligentia hiján szűkölködő s minden gyümölcsöző ós alkotó munkától irtózó, csupán csak hatalmas agítátióval összetoborozott s kitűnően szqrvzett tömeg készül végső diadalt aratni. Ezt a veszedelmet érezte meg az ország szivének, szépséges fővárosunknak intelligens közönsége. Tudatára ébredt annak, hogy szervezett erővel szemben csak szervezett erő léphet ki a sikra s veheti fel a küzdelmet a siker reményével. És ez a Népszövetségi diszgyülés pszichológiája. Egész közéletünk organizmusának idegszálai itt futnak össze, itt lüktet az élet mozgalmainak minden érverése itt koncentrálódik egyszersmind minden destructiv erő ! Legközvetlenebbül s legintenzívebben a főváros kath. közönsége érzi ezt. Csak természetes, ha benne forrott ki elsőnek az elszánt cselekvési vágy és erő. Ha a legszentebb vallási érzésein ejtett támadások benne ér A BALATfJNVll)E'K I'AHIÍA IA. 1848 Petőfi költeményeiben. Irta és a főgimnázium január 25-iki felolvasó estélyén felolvasta Pap László dr. „SzaDadság, te vagy lelkem istensége." Petőfi Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Emlékezzünk és ne feledjünk. A feledés egy a halállal, az emlékezés azonban feltámadás. Amely nép báláját mutatja és érzi na^y emberei iránt, élni fog Élni fog a magyar nemzet is, mert mindig meg tudta becsülni nagyjait s ha a nehéz idők viharaiban elmosódott is egyik-másiknak emléke, az újra eszmélönemzedékek az emlékezésnek üde virágait teszik le mohosodó sirhantjaikra. A kegyelet angyala őrködjék felettünk, mig a magyar nemzet egyik nagy fiának, Petőfi Sándornak, a magyar Tyrtaeusnak, hálás emlékezetünkkel áldozunk; annak a férfiúnak, ki lelkében felölelte a magyar nemzet politikai szabadságának eszméit, s rövid, de tapasztalatokban nagyon is gazdag életét, ezen eszmék szakadatlan ós rendíthetetlen szolgálatára szentelte Én tehát önöket, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, a jelen alkalommal nem viszem idegen országba, nem viszem Egyptomba és Törökországba, melyekről a mult felolvasások alkalmával annyi s'/épet és tanulságos dolgot hallottak, hanem sokat szenvedett édes hazánk szeretett földjére vezetem önöket, amely földet az <Isten, király, haza» harmas jelszó alatt öntözte meg dicső elődeink vére, amely földön ezen hármas jelszó alatt szerezte és tarthatta meg a vitéz magyar nemzet ezer évet megért, ősi erényeit, amely földet ezen hármas jelszó alatt kell minden _ magyar munkásnak verítékével öntöznie. És e nagy, e nemes munkában vegyen részt minden honpolgár kivétel nélkül. Aki helyét becsülettel betölti, aki mindenképen arra törekszik, hogy hazáját és embertársait boldogítsa, az nem él hiába, akár magas, akár alacsony állásban van akár túléli őt neve, akár nem I Elkal uzolom önöket történelmünk egy dicső korszakába, a legdicsőbb vitézi tetteknek s a szomöíu végeredményeknek láncolatába ; hol bár mindnyájunkat tűzbe hoznak a nagy tettek, a onmi»ba tolakodó gyászos következményeknek lesújtó hütását éles fájdalommal érezzük most is. Ez lesz előadásom kerete, ebben azonban nem a szabadságharc történetét mondom el, hanem azt vizsgálom, hogy a 4b as idők minő hangokat idéztek elő Petőfi lantján. Felelevenítem Petőfinek i-zabadságharcta, csatára tüzelő, sokszor reménykedő, néha örömöt kifejező, majd lemondást és kétségbeesést sugalló verseit, anbak a nagy köliójjek hazafias verseit, kit az Eg megkímélt a sarnoki ut alom bitófájától, vagy a bujdosás keserűs-geitől s az elnyomatás korának megtébolyitó szenvedéseitől; ki Sirolin TiM&Htofúgvfc, szaaár* köfcögts, skraf^ezis, •rileeaza teli a JRoehe a Jk Ra*el (Srtjr^