Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-26 / 4. szám

1908. febr uár 1 6. BALATONVIDÉK 6. beszél. . . , Lehetetlen, hogy hálát ne érez­zen az az ember a magyar állam iránt, aki ezen törvény által súlyos anyagi gondok­tól szabadul meg. De ha akad is olyan tani tó, aki sehogy sem tud megbarátkozni a magyarosítás eszméjével, ann> k meg a szájára olyan kosarat rak e törvény, amely a magyarság elleni gyűlölet fertőző miaz­máit nem engedi kilehelni és beoltani a zsenge lelkekbe. Ellenkező esetbeu kérlel­hetetlenül sujt. le a törvény pallosa. Ha nem is lesz ezen törvéuy által még jó ma­gyarrá az cláh és tót. tanitó, de viszont i-em is tudja átplántálni sem nemzetünk iránti ellenszenvé' az ujabb generációkba. Ebben van a magyar államra kiszámíthatót lan előnye e törvénynek. Csak azután érvényt szerezzenek neki a tanfelügyelő urak és a törvényhatóságok. Meglátja T. Turul ur, hogy egy év­tized múlva a négy elemi osztályt végzett o áh fiuk között, egy sein akad, aki átlép­vén a középiskola küszöbét, arra a kér­désre : «tudNZ e fiam magyarul ?» azt vá­laszolja (mint raosi), hogy : «tudom keves*, hanem önérzettől duzzadó kebe'1^1 azt fe­leli : «ig3n is, tudok jól magyarul.* És ez kinek lesz az érdeme ? Apponyi Albert grófé. Y«rjunk c-mk türelemmel kedves Tu­rul ur ! Hiszen még életbe s'in lépett a nemzetiségi helyeken az 1907. XXVII. t-.c. nem lehet tehát követ, vetni reá addig, amig hatását, eredményét neui latjur.. M' — kiket majdnem elnyelnek az oláhok — igaz lelkesedéssel köszöntöttük e törvényt, mert benne a mag\ar kultura olyan védőbástyáját látjuk, amelyről az ellenség golyói önmagára pattannak vissza; s amíg e bástya inegmen'i e már-már ros­kadozó magyar elemet h pusztulástól, addig az ellenséges tábor -órait vagy a vissza­pattant golyók ritkítják meg, vagy a védő fal ledöuthetetlensége kényszeríti kapitulá­cióra. Ezen wzaut hitünk sugalba remény­teljes jövőnek már-már szárnysuhogását is halljuk. Gyönyör tölti el a magyar ember lelkét, amikor a falusi iskolák régi tschola nacionala romaua* oláh felírása helye't ezt olvashatjuk: «gör. kHth. elemi népiskola* s nemzeti ünnepeinken a trikolort látjuk rajtuk lengeni. Na^y erő rejlik ám ebb^n a magyar feliratban és abban a háromszínű lobogóban ! Városomban olah tanítóképző intézet, van. Épen a napokban hallottam ezen intézet egyik tauáráiól, hogy a tanulók lázas szorgalom ni al tanulják u magyar nyelvet tOlömmel néztem át mag\ar dolgozataikat, ma is — mouda — 'g HD szép haladást ta­pasztalok ezen irányban.* Ezt, mondja egy oláli tanár ! Ahonnan ezelőtt még magya ral köszönni sem tudó tanítók kerültek ki a nép közé, abban az iskolában ma a ma­gyar írók munkáit nemcsak olvassák, ha­nem kritikai'ag méltatni is tudják. Igy készül el csendesen, de biztosan a talaj mindenütt a magyar kidtura számára, igy jutunk majd el ahhoz a gyakran hangoz­tatott «nyolcvan magyar vezényszód hoz is, melyek a magyar hegemónia legszilárdabb kö­veit képezik s igy fogjuk visszahódítani majdan azokat a területeket — jóllehet a magyar ál­lam határain belül vannak — amelyeken a múltban ugy «elnémultak a — (magyar) ha­rangok. » Szamosnjvárt, 1908. jan. 14-én. Reithoffer Rezső föginun tanár. Ismeretterjesztő előadások. Hova-tovább szinte nélkülözhetetlenné válnak közönségünknek az ismeretterjesztő előadások, melyek keretébeu főgimnáziu­munk lelkes és fáradhatlan tanári kara bő tudásával é? alapos tanulmányaival nem­csak tudásvágyunk kielégítését, ismeret­körünk tágítását, gyarapítását mozdítja elő, de egyúttal kellemesen szórakoztat is Va­lóbau, kevés oly iuiózmeiiyt ismerünk, amely ugy le tudta volna kötni a közön­ség érdeklődését, mint ez előadások. Hét ről­hétre lázas érdeklődéssel kérdezgetik: lesz-e?, nem lesz-e ?, ha lesz, mikor ? ki tartja ? stb. S ha közbejött, akadályok miatt euy­egy előadás ideje eltolódik, szinte fáila :va veszik tudomásul, hogy egy kedves szel­lemi szórakozástól elestek. De jól van ez igy ! Érdeklődjünk topábbra is és még tömegesebben mint eddig, mert míg ezzel egyrészt az előadók iránti tiszteletünknek és elismerésünknek adunk kifejezést, más részt filléreinkkel egy szép cél megvalósí­tására nyújtunk eszközt a tanári karnak. Az előadások jövedelme ugyanis a szegény­sorsu gimnáziumi tanu !ók tanulmányi ki­rándulásának költségeire lesz fordítva. De, hogy a dologra térjünk, a mult vasárnap Berkes Otió tőgimn. igazgató ol vásott, fel nagy és d szes közönség előtt Konstantinápolyról. A távoli kelet eme pá­ratlan szép fekvésű Ősrégi városát ismeriette meg hallgatóival, lebi incselő inodoi bau s oly közvetlenséggel, hogy amint, a vetítőgép egymásután varázsolta elénk a szebbnél­szebb felvételeket a városról s nevezetes­ségeiről, szinte ugy képzeltük, hogy mi is ott járunk a házak tömkelegei közt, ka­nyargó szük utcák emberáradatábau s a felolvasó a ciceroneónk ki bő ós alapos fel­világosításokkal szoigát, s emellett még megfigyeléseit, is közli. Es milyen megfigyeléseket ! Bátran merjük állítani, hogy ritka az olyan utazó, ki mindent oly alaposan megnézne, mint ö s olyan kiváló t-hetsege volna arra, hogy semmit meg ne lásson. Igazán irigylésre méltó szemekkel vau megáldva. Ahol más ember csak az élettelen tárgyakat ós szí­neket — ö magát az életet — látja és pe­dig egyszerre mind hz öt, érzékével és el­méjével is. Ezt tapasztaltuk az egész fel­olvasás fonalán A hidjelenet pazarul szép leírása, az üvöltő ós táncoló dervisek, a török férfi és nő életmódja s szokásainak hű jellemzése miud megannyi bizonyság állításunk igaz­sága mellett. S ha még azt is megemiitjük, hogy mind eme megfigye'ések uem az et­nográfia rideg állaipontjáról, de olyan hely­ről *ö téntek, melyet, a humor magasabb álláspontjának szokás nevezni, azt hisszük mindeuki elhiszi nekünk, hogy ennél szebb, tanulságosabb, szórakoztatóbb felolvasást, uem egyhamar hallottunk. A felolvasót percekig éljenezték és tapsolták. Mivel pedig a felolvasó utazása nem ért végetKonstautinápolyban velünk s együtt bizonyára az összes jelenvoltak kíváncsiak az utazás további részleteire is, a közóhaj­nak vélünk eleget tenni, ha az igazgató urat ez uton is felkérjük, szerezzen nekünk rövidesen újból egy oly kedvesés emlékezetes délutánt, mint amilyen a mult vasárnapi volt. Különfélék. Gyarmatositas Szibériában. A japán­orosz háborúban egy ideig szünetelő gyar­matosítás nagy lendületet vett az utóbbi években. A gyarmatosítás előmozdítója a silány gazdasági állapot és a politikai agitáció. Az 1907. év kezdetétől fogva a bevándorlok száma eléri az 501,000-et. Akkorra növekedés ez, hogy csak az Egye­sült-Államokba való beözönlés hasonlítható hozzá. Mivel a gyarmatosok száma legna­gyobb részt orosz, Szibéria oroszositása gyorsan s mintegy magától halad előre. 0-med-e-to 1 0 med e-to ! Nincs az egész földkerekségen még egy ország, ahol az ujesztendőt, ak ora ölömmel fogadnák, mint e furcsa szavak hazájában, Japánban. A fölkelő nap országában az újév napja a mosolygás és boldogság napja, melyen az emberek a mult évi szenvedé­sekről teljesen megfeledkezve moso­lyogva hangoztatják : O-med-e to ! O-med­e-to ! s ez azt jelenti, hogy boldog, sze­rencsés uj esztendőt ! t Japán hirdetések. Ime egy-két mutat­vány a hirdetésekből. «Áruinkat az ágyú­golyó sebességével szállítjuk » — 'Oly kedves gonddal csomagolunk, amilyennel a vőlegény szokta küldeni ajandékait ifjú és bájos jegyesének.» — «Ami ecetünk sokkal savanyúbb, mint a legrosszabb anyós epéje.> — «Amit mi nyomtatunk, az tisz­tább a sziklából csörgedező forrásnál; ami Íróink oly elragadok és elbűvölök, mint egy husz éves leány éneke.* — «Lépjen be a mi raktárainkba, barátságos fogadásra talál ; ami hivatalnokaink szivesebbek an­nál az atyánál is, aki leányát hozomány nélkül akarja férjhez adni Azonfelül min­dig ugy fogadjuk vevőinket, mint a mo­solygó napsugarat, mely egy unalmas erős nap után újra felragyog » Lám, a japánok nemcsak ütni tudnak, hanem kedveskedni is. Uralkodónök súlya, Vannak királynék, akik könnyűek és vannak, akik nem azok. Értsrk meg egymást : a sivyról és nem a viselkedésről van szó. Európa valamennyi királynéja az erény mintaképe ; de nem va'amennyi mintaképe a könnviiségnek. Egy angol statisztikai társaság a le­hető legpontosabban kikutatta azon ural­kodónők súlyát, akik e vén világon mos­tanság uralkodnak A kutatás eredménye ez : Oroszország cárnője 60 kilogrammot nyom, Vilma Hollandia királynője 59 et. Görögország királynője 84, Portügáliáó pe­dig 80 kilós. Értesítés! Főmagasságu Vaszary Kolos bí­bornok, hercegprímás O Eminentiája által Keszthely város szegényei se­gélyezésére tett alapítványának 20o0 koronát tevő félévi kamatai, O Emi­nentiája alapító levelének harmadik pontja értelmében folyó évi február hó 12-én kiosztatni fognak. Felhívom mindazon keszthelyi születésű, illetve illetőségű egyé­neket, akik ezen alapítvány kama­taiból nyerendő segélyre igényt tar­tanak. miszerint ennek elnyerhetése iránti igényeiket folyó évi február hó 9 ik napjának déli 12 óráig a városház tanácstermében a hivata­los órák alatt (d. e. 9—12-ig) jelent­sék be. Keszthely, 1908. január 25-én. Hagy István városbíró, Dizottsági elnök. ur . — — — — . — — ^ Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! KJEszTHELYEN Neuiiiark Adolf üzletét UZfC § ^ ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggepmekharisíjgáti, qői kézimunkát, PöVidárat ^tb. jö minőségbeli raktáron tarfe 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents