Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-21 / 25. szám
1908. junius 21. BALATONVIDÉK 3 ugy, ahogy én jónak látom, vallotta be, hogy Ön a szerző ós egy nekem adott, nyilatkozaban vissza is szivta fenyegetéseit. Ez hát az On igazmondása? Léptennyomon rásüthető a hazugság bélyege, de azért, újra és újra mellét verve, becsületszót emlegetve követeli, hogy szavainak igazságában, tiszta elvhüségében kételkedni senki ne merjen. Keszthelyen már ismerik Önt,. Itt tudja mindenki, hogy túltengő auibiciója üzi-hajtja olyan utakon, amely nem mindig egyeztethető össze azzal a feunen hangoztatott, elvhüséggel, lovagiassággal, mely a férfiúnak egyik legszebb jellemvonása. Az alattomos áskálódás, a köpönyegforgatás, midőn szorul a kapca, a személyek ellen való orvtámadás, az elvek megtagadása nem tulajdonai a lovagias embernek. Kár volt tehát attól megijednie, hogy én Önt holmi lovagias elégtételbe akarom beugratni. Ne féljen! Kardomat, sohasem mérem össze diszkvalifikált emberrel. A krakélereskedés nem természetem. Nem kötődtem soha senkivel, sőt mindenkor a legnugj'obb tisztelettel hajoltam meg oly egyének előtt, kik a vita hevében nyomós érveikkel meggyőzték állításaimat. Nem haboztam soha beismerni tévedéseimet, de csakis akkor, ha az igazság meggyőző erejét, éreztem ellenein felvonultatni. Önt, sem azért támadtam, hogy veszekedést provokáljak, csak arról akartam meggyőzni, hogy mi is rendelkezünk az Önéhez hasonló fogyverekkel. Az Ön szótárából kerültek ki az erősebb kitételek, az Ön arzenáljából való a szellemtelen gúny fegyvere s ha véletlenül nem volt »Ylang-ylang« illata, az csak annak tudható be, hogy a mi kiadónk egyszersmint nem illatszerkereskedő is. Saját szájából hallottam, hogj' nevetségessé tenni mindenkit, ki nem egy t.á borban van Önnel, a legerősebb és leghatásosabb fegyvere. Ezt fordítottam vissza s mint látszik, falált. Hosszú lére eresztett mosakodó nyilatkozata egy pillanatra sem tévesztett meg. Nj'olc évi tapasztalatom oly sziklaszilárd meggyőződést, érlelt meg bennem, amelyet nem egy könnyen ingathat meg bárki is. Felvettem a harcot, nem beugratásból, pusztán egyéni megg} őződésből, igazságszeretetem sugallatára s állni fogom a végletekig. Az igazság meggyőző erejének végre diadalmaskodni kell. Eddig Ön volt, a helyzet, magaslatán. Mint beképzelt, kiskirály, uralni akarta a közvéleményt s kénye-kedve szerint irányítani azt,. Most helyf kérünk mi is azon a kisajátított, piedesztálon s ha nem férnénk el egymás mellett, egyikünknek távozni kell onnan. Tiszteltem mindenkor az egyéni meggyőződést, az elvekért folytatolt nemes küzdelem ideálom, de mikor azt, látom, hogy pusztán személyes bosszú és ellenszenvből egy tiszteletre méltó testület befeketitésén fáradoznak s az egyenlőtlen harcba nemtelen fegyverek kerülnek, oda állok a védtelen támadott elé védőpajzsul s ha kell, testemmel fedezem. Teszem ezt, mint protestáns hitoktató, vallásom egyenes parancsára, mert, a védtelen oltalmazása nálunk nem bün, de erény. Engem Ön, Sági ur, ne oktasson ki, hogy mint teljesítsem hitoktatói tisztemet. Nyolc évi ittmüködésemet egyházi fennhatóságom teljes elismerése koronázza s ha anyagilag nem is. de erkölcsileg annál fényesebb jutalomban volt részem. Azt soha senki sem kívánta tőlem, hogy a felekezeti béke inegzavarója legyek, hogy elfogultságból vak gyűlöletet plántáljak át más vallások iránt, a fogékony gyermeki szivekbe. Sőt! Egyenes kötelességem a kölcsönös tisztelet és szeretet, ápolása. Ez eddig sikerült is nekem a legteljesebb mértékben s hiszem, hogy a jövőben is hasonló eredményeket fogok elérhetni. A tisztelet megnyilvánulásáról azonban, ugy látszik, Önnek különös fogalmai vannak. Ugy értelmezi, hogy a sárral dobálás a megkülönböztetett tisztelet, jele. Lehet, hogy abban a világban, amelyben Ön ól, az igy szokás, de mi máskép tanultuk ós a mai modern világ illemszabályai is máskép diktálják. Krisztusi szeretetről s holmi olajágas békéről is említést méltóztatott tenni. A keresztényi türelem megvolt és él bennünk ma is. A béke olajága is a mi kezünkben volt, dehát nem tehetünk róla, ha a ho-sszu várakozásban elfonnyadt az ág s a zöld levelek sárgásbarna szint nyertek. Tessék életet önteni e kihalt, ágba, visszaadni a levelek remény-színét, s szavamra mondom, szent lesz a béke. Személyemről szólva, kicsinylőleg jegyzi meg, hogy egy-két középiskolával rendelkező ember mer Öünek, a tudományok nagymesterének leckét, adni. Hát ón mindenkor adhatok Önnek leckét, mert, az Ön 6 polgárija ép oly messze áll az ón tanítói oklevelemtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Múltkori cikkemre sajtópörrel fenyegetett meg. Jó, állok elébe. Állításaimat- Japjának egyes példányaival igazolom be. Ép tegnap kaptam kézhez a legutóbbi nyolc év alatt, összegyűjtött példányokat. Egy előfizetőjük küldötte be hozzám vidékről. Nem kértem, jószántából, önként adta. Köszönet érte. A legközelebb majd sorra veszem őket, s számonkint idézem, amint sorra következnek. Találkozunk tehát, még igen gyakran, itt is, amott, is. Mint látja, a megsuhogtatott, korbács nem riaszt vissza, sőt, csak fokozza ellentálló képességemet,. Végül még egyet ! Maffiát ne tessék emlegetni, mert én ilyet nem isme'ek. Nyíltan vettem fel a harcot, ugy is fogom lefolytatni. Ne kényszeritsen rá, hogy ezt a fegyvert is visszafordítsam, mert még Ön és t,. kiadója bánhatja meg. Szollár István Vallástalanság és a nevelég. (Folytatás.) És itt elérkeztünk T. Közgyűlés a mi ügyünkhöz. Nekünk feladatunk oktatni és nevelni a népet. Mi vagyunk részben az orvosai az emberiség nagy betegségének. Tanítsuk Istentiszteletre, neveljük vallásosságra a reánk bizott gyermekeket, a jövő embereit,. Oktassuk és fejlesszük intelligentiáját. Gyönyörű feladat. Sokszor midőn elgondolkozom hivatásom magasztos és terhes, de főleg felelős volta felett, megszáll a kétely, vájjon képes vagyok-e mindennek megfelelni ? Nehéz feladat, a tanitó feladata. De kétszerte, sőt sokszorta nehezebbé teszi «zt, a korunkban elharapódzott vallást,alanság. Mert ez a mi fáradságos munkánkat, mellyel a gyermeki lelket finommá teszzük eldurvítja ; ha tisztára, hibátlanná fejlesszük, beszennyezi azt. Nem tudom, hol olvastam, de erősen bevésődött, lelkembe ezen igazság : A félműveltség eltávolítja az embert az Istentől, az egész műveltség és a nagy tudomány pedig közelebb hozza. Lépten nyomon találkozunk félműveltségü szülőkkel, kik állítólagos műveltségüket azzal fitogtatják. hogy vallásellenes elveket hirdetnek. Már most a gyermek, midőn látja, hogy azok, kiket, ő eszményképének és hibátlannak ismert t,. i. szülei és tanítói, miféle ellentétes elveket vallanak, lelkében meginog. Ádáz tusákat, viv lelkében tanit,ójának és hitoktatójának szava ós szüleinek istenkáromlása. Sajnos a legtöbb esetben az utóbbit, fogadja el valónak. Magáévá teszi az Istentagadó elveket. És ez nem is csoda. A gyermek állandóan szülei környezetében él, az ő befolyásuk alatt van, erkölcsi ós ai.yagi presszió alatt tarthatják gyermekeiket, mig a tanitó kéz alatt, csak kevés ideig van s akkor is nem gyakorolhat oly intenzív hatást a gyermekre, mint a szülők. Az ilyen szülők gyermekeinél alkotó munkánk közben rombolni is kell. El kell távolítani azokat, az akadályokat, melyeket az Isten és haza ellenségei állítottak fel ellenünk a gyermek lelkében. S ezen működésünk is vt.jjon sikeres-e ? Sajnos nem mindig. Az ilyen szülök gyermekeinél a tanitó nevelői munkájával háttérbe ezorul s csak tanitaui kénytelen. De vájjon e tanítás is hasonló-e a vallásos szülők gyermekeiéhez ? Nem. A vallástalan szellemben nevelt gyermek korántsem csügg oly odaadó figyelemmel a tanításon, korántsem igyekszik tanítójának szót fogadva leckéjét tudni. Az ilyen gyermek a tanító minden szavát, minden kijelentését a szüleitől örökölt vallástalanság és kétkedés szemüvegén át, bírálja ós ezzel nagy 01 1 gyakran furcsa helyzetbe hozza a tanitót. Az ilyen gyermeknek már a viselkedése is egészen más, mint a vallásos szellemben nevelt gyermeké. A vallástalan ember előtt nincs tekinté^', nem respektálja a felsőbbségeket, hivatalokat, elöljárókat. A vallástalan gyermek nem respektálja tanítóját. Ebből kifolyólag keresve keresi benne a hibát, melyet azután kipellengérez tanulótársai előtt. Ez az egykét tanuló elrontja az egész iskolát. S hogy azután minő sorsa van annak a tanítónak, kit nem respektálnak tanítványai és hogyan haladhat az ilyeu iskola, azt nem fejtegetem. Azt önök ép oly jól tudják mint én. Ha iskoláink mindenütt ily körülmények közé jutnak, ha a g}'ermekek nevelésében a két faktor a szülők és a tanitó a legellentétesebb uton haladnak, vége itt, a nevelésnek, vége ott egy-egy embernek. Mert köztudomásu dolog az, hogy elhibázott nevelésű gyermek, elveszett, ember. S ha ebbe jobban belegondolok, bizonyos nyugtalanító érzés fog el. Mi lesz, ha e rossz uton halad tovább hazánk nevelésügye ? Milyen emberek lesznek az utánunk következő generációban ? Mi lesz az emberiséggel, mi lesz hazánkból, ha lassankint minden téren a vallástalanság s ennek nyomán a durva, kíméletlen vadság fogja megvetni a lábát, ha mindent emberi cselekvés főrugója a vallástalanság lesz ? De sötét, pessimismusomból örömmel csapok át az optimizmusba, ha látom az Istenfélő nép vallásosságát,, ha látom a tanítóság ügybuzgalmát. A mostani tanítóságot joggal mondhatjuk intelligensnek. De nem oly értelembe ), mint, ahogy azt a műveltnek nevezett, társadalom érti. Vallásos és intelligens. S mig Magyarország neve lósiigyét, iiy tanítóság kezében látom, addig nem vagyok pessimista, addig reményiek. De sajnos, a tanítóság egy részében is megvetette már lábát a vallástalanság. Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! a városháza átellenében, ^ keszÍheTyen Neumark Adolf üzletét £ ki férfi-kalapot, fehérneműt, férfi, qői és ggermekharisíjgét, ijői kézimunkát, rövidárut jsM. jö minőségbeli raktáron tart.
