Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-31 / 22. szám
XII. évfolyam. Keszthely, 1908. május 31. 22. szám. B ALAT01M9 Politikai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 £ . 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Jövőnk. (*) Eddig még nem tapasztalt gyorsasággal pörgött le az országgyűlési költségvetési vita az uj házszabály jegyében. Az eddigi szónokló parlament egy csapásra formálódott át dolgos parlamentté. És ennek igy is kellett lennie, ha az országgyűlés nem akart továbbra is, a fiskális szőrszálhasogatások, feltörtetö stréberek, mindenáron érvényesülni vágyó akarnokok és hazabeszélő torzsalkodók azyluma maradni, hol nem a nemzeti ügy, hanem az egyéni érvényesülés és érdek kielégítése képezte az önképviselök hazafias vágyainak netovábbját. Az ország pedig akár belepusztulhatott a szónoklási furorba. A néhai szabadelvű kornak e hagyatéka is ime átalakult, hogy nyoma ne maradjon az áldatlan kornak az uj, a munka érájában. Es ez a rövid költségvetési vita minden rövidsége mellett is egy szebb jövő perspektíváját nyitja meg előttünk. Kormány és parlament dolgozni akarnak. Mert dolgoznia is kell ebben az országban minden tényezőnek, ha azt nem akarjuk, hogy a ránk maradt romok el ne temessenek bennünket. Egész nemzeti létünk sebekkel borítva sinli a szabadelvű kor gonosz gazdálkodásának átkát. A nemzet etikai ereje meggyöngült, a társ* dalom erkölcsi felfogása és világnézete megmételyeztetett, a vallás és hit fénye elhalványult a lelkekben, a tekintély tisztelete megcsappant a leggazabb demagógia terrorizmusa alatt. A társadalmi rend bomlási processusa mind nagyobb mérveket ölt. A szabadságra hagj'ott kizsákmányolás elvén az agyafúrtság és furfang egész társadalmi osztályokat döntött romlásba és tett földönfutóvá. Középbirtokosságunk belepusztult a létért való küzdelembe a szabadon spekulálók bűne és saját gyengeségébe. Kisbirtokosaink elvérzése folyamatban van itthon és Amerika földjén. Kisiparosságunk egy része még folytatja a létküzdelmet, másik réme a szociáldemokrácia karjaiba vetette magát s ha idejekorán nem érkezik a mentési akció, félő, hogy a még létükért küzdők csapata is elvérzik a lelketölő küzdelemben. A társadalom minden rangosztáIj'ában, a hivatalos létra minden fokán segitő kiáltások hangzanak. Ezer a panasz mindenütt a nehéz élet miatt. A kormány és parlament nem győzi a mindenfelől feléje táruló esdeklő karokat az élet elemózsiájával megrakni. Javit itt is, amott is, fizetést emel mindenütt — a ranglétra minden fokán. De meddig teheti ? Meddig biija a nemzet fizetőképessége, meddig az anyaföld jövedelmezősége s meddig a produktió osztály ? Es ha már a parlament minden falat kenyeret kiosztott az éhezők között, ha végkép kimerült az adóalany fizetőképessége, ha kiüresedett a nemzeti erarium, ugyan hol és ki lesz az a jótevő, az a csodatevő hatalom, ki az utolsó falatokat ugy megsokasítja, hogy az éhező adózók ötezrei éhen ne haljanak s az az evangeliumi 12 kosár az államkincstárt is ellássa a szükséges élelmicikkel ? Mindezek a fizetésjavitások és kiegészítések nem képeznek állandó ^ BALATONV1UÉK TÁRCÁJA. Borulat. / Enyhe fuvalmak szárnyán megjött a napsugaras kikelet s teleszórta virággal a Bathóék kis udvarát, fehér-kék ibolyával, piros-k-k jácinttal és tarka tulipánnal. . . Az eresz alatt, tavaszi vidám kedvvel, gerle játszott, csókolózott a párjával, a gyöppadon Bathó Béla az édes kis feleségével. Köröttük á tavas/.i lég' tele volt mámoritó virágillattal, mint az ő szivük szerelemmel. fölöttük a tavaszi ég tiszta volt és t'ellegtelen, mint az ő tizhőnapos boldogságuk, — Milyen bohó is voltam én — szólt a fiatal asszony — ez a szép tavaszi nap juttatja eszembe, ugy-e tudod miért. — Nem tudom édes. — Gondolkozzál csak egy kicsit: ma egy éve . . . emlékszel ? — Ma egy éve . . . egy éve ma. Hiába, nem emlékszem ; hjah a nagy elfoglaltság, ŰZ a sok hivatalos gond, az ember arra sem ér rá, hogy a maga dolgait eszében tartsa. Igy nem emlékszem, hanem a jegyzökönyvemben, ott minden pontosan fel van jegyezve, majd utána nézek. — Köszönöm, kedves albiró ur, köszönöm, csak hagyja, meg vagyok róla győződve, tudom, hogy pontos, lelkiismeretes ember, mondaná erre a járásbiró nr — szólt a kis menyecske pajkos iucselgéssel — én pedig azt mondom, hogy szégyeld magad, Béla, még azt is a jegyzökönyvedbe irtad, hátha elolvasná valaki ? Én, lásd sokkal jobb helyre írtam — a szivembe. Majd olvasom, igy kezdődik : — iGyöuyöiü tavaszi nap volt>, nos emlékszel ? — Az valószínű, édes, de nem emlékszem ; annyi szép tavaszi nap volt, ah ! tavaly különösen sok ! — «... Jogász, majális. . .?» — Az már kevesebb. — «A Margitszigeten. . . — Ott csak egy ós azon az én szememnek, az én szivemnek csak egy leány, csak egyetlenegy! Emlékszem igen, te kis bolió, ma egy éve, ott találkoztunk először. Nagyon szép nap volt ez, Ilonka, a boldogságom születésnapja. — Hát csakugyan emlékszel? — De milyen apróra; utolsó szigorlatomat teltem le az nap, este felé kirándultunk a szigetre, a hajó födélzetén találkoztunk, a Sólyomén. Rózsaszínű ruhád volt, kék pántlikával és gyöngyvirágos kalapod. A kis Benkő Pista mutatott be, szegény fiu és másnap meg akart verekedni velem, mert a második négyest veled táncoltam. — Milyen bohó is voltam én akkor, az első percben mikor megláttuk egymást, megszerettelek a szivem egész szerelmével s ugy vártam azt a napot, mikor egymáséi lehetünk, mint a kis ibolya az első meleg napsugarat és mégis, lásd, mégis ugy teltem néha, nem tudtam megbarátSirolin EmM a étváfjnU éc • testsúlyt, i téti a kfih&fést, röftdéket, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, frurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Miflthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boehe" eredeti csomagolást. W. KX*ffmann-La Roche A < «. Basel (Srájr^ JRoehe a 99 Kaptató «TMI icsddetr* a nf ipimU ntb*o. — Án angwktat i*— korost
