Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-19 / 3. szám
8 munkás csapatainak felvonulása még nem reprezentálja a nemzeti akaratot. Ez,zel mi nem azt mondjuk, hogy nem vagyunk hivei az általános választói jognak. Nem ! Hivei vagyunk. Méltányosnak tartjuk! De nem tudjuk megérteni, miért kell éppen ennek az óriási nagyfontosságú reformműnek oly sebbel-lobhal elintéződnie. Ha más nem, előttünk a porosz példa. Bülow kancellár szemben a nekitüzelt tüntetők ezreivel, igazi német alapossággal, bámulatos hidegvérrel s minden teketória nélkül kijelenti a porosz törvényhozás előtt, hogy nincs szándókában a választói reformot, az általános titkos választójogot törvénybe iktatni — mert a kérdés Poroszországban még nem érett meg s egy ily nagyfontosságú reformművet nem lehet máról-holnapra törvénybe iktatni, hogy az állam legfőbb érdeke csorbát ne szenvedjen. Nemzetiségekkel, még pedig ellenséges érzületű nemzetiségekkel övezett s szociálista tömegekkel bővelkedő országunkban a német példának nem kellene szem elől tévesztenie hatását. Legyen választói reíorm! Jöjjön. És ha megismertük és a nemzet érdekeit megóva látjuk benne — nyiljanak meg a sorompók. Addig azonban hadd várjanak a türelmetlen negyedik rendiek s hadd edződjék politikai érettségük a türelem próbatüzében. Egy-két esztendő nem határoz. Egy szempontnak: a nemzeti érdeknek kell itt döntő erővel latba esnie, semminek egyébnek nem. Ha ez minden irányban biztosítékot nyert — jöjjön és határozzon a nemzet sorsa fölött. BALATOITVTDÉK Mi sürgősebb? (—) A választói reform sürgősségével kapcsolatban fölmerül eyy máik kérdés sürgőssége ! Kérdezzük : mi sürgősebb ? Az egy-két óv élőit fölvetett általános választójog reformja-e, vagy a már 30 év óta megoldásra váró kath. autonómia kérdése. Harminc év óta érik ez a kérdés s még most sem érett volna meg ? Legfelsőbb helyen elvben elfogadva, a kath. kongressusokon megérlelve, kormánynyilatkozatokban megígérve még most, is kérdőiéi előtt áll ez a kérdés ! Egész irodalma van már s a köztudatban él. A kath. társadalom türelmetlenül várja. Az egyházpolitikai törvények által beállóit változoi.t helyzet,szükségességét hirdeti. Apponyi Albert gróf egyéne*, Dyilt Ígéretet tett a ma is teljes táiékozatlanságban áll a kérdés elöltünk. Nemcsak, hanem az a mély csend és hallgatás, mely ráborult, szinte felkiáltójellé változtatja e kérdést. Mi lesz a kath. autonómiával ? Mikor tárgyalja a képviselőház ? "Vagy az ált. választójog alapján összeülő néppai lanieuttől várjuk azt, mit a nemzeti parlament a kath. egyháznak inegadui nem tudott? Attól a parlamenttől,-melynek tagjai sorában: a horvátok, megnőtt nemzetiségiek mellett minden valószínű számítás mellett ott lesz a demokraták és szociáldemokraták eseileg miuden munkát megakasztó 50—60 főnyi csoportja. Ez a népparlament majd igazságosabb ós méltányosabb lesz a kath. társadalommal szemben, mint elődje — a polgáii parlament volt, mely ráért megosinálni az egyházpolitikát, de nem tud időt szakitani az autonomiára ! Valóban, osak a kath. gyá moltalansággal űzhet évtizedeken át ily frivol játékot az a kormány, mely minden kiváuság előtt, még a szociáldemokrata követelés fclőtt is hétrét görnyed, mig a nemzet többségét alkotó, de valljuk meg bárgyú s birka türelemmel megáldott kath. társadalom jogos kivénságai elől mosolyogva, hogy ne mondjuk fügét mutatva vonul — a szép ígéretek berkeibe ! Mi sürgősebb hát ? Hatvanezer szocialista kivánsága-e, vagy 10 millió kath. jogos követelése ? Erről Wekerle és Andrássy és mi több Apponyi is megfeledkeztek a sorrend megállapításánál. 1908 január 19. Mi sürgősebb ? Évtizedek óta várja a kath. papság elavult s mind tűrhetetlenebbé váló congruájának rendezését. Ennek is valóságos irodalma keletkezett. Legfelsőbb helyen helyben hagyva, minden illtékea tényező fórumán megrostálva, koaliciós Ígéret cukros vizébeu megáztatva várja megoldását. De csak várja. Mert íme 1908 újévre virradóra a kegyelmes miniszter urak más kérdés sürgősségél. álmodták meg. A nemzeti polgári parlament ugylátszik ezt a kérdést is o'y örökségnek tekinti, melyet a jövő néppai lamentjére kell áthagyományozni. Persze, a kath. autonomia és kongrua kérdésében fáklyás, táblás tüntető fölvonulások még nem történtek s előre láthatólag uem is történnek, tehát ez a kérdés nem sürgős. Várja meg a népparlamentet, Bokányi és társai majd megadják a klérusnak azt, mit a kath. tagokban bővelkedő polgári parlament nyújtani nem tudott, vagy nem akart. Mi sürgősebb ? Évtizedek óta hangzik a panasz a kaih. kongruával párhuzamos, elárvult párbér adózási rendszer tarthatatlansága ellen. Megoldását s törvényhozási rendezését a lcat'i. papság és a hivő nép érdelce_ sürgősen követeli s íme kitűnt, hogy van ez évtizedes kérdéseknél sürgősebb, az általános valasztójog. Mind a három kérdés szinte erkölosileg kötelezi a koalíció kormányát s újévre virradóra arra ébredtünk, hogy íme mindezeknél sürgősebb a választói reform, mely után a koalició bomlik, a kormány lemond a alakul a népparlament kormánya, a katholikusok kérdéseit megcsinálhatja, ha akarja. Addig és azután is a katholiku* társadalom érje be az ígéretekkel s örüljünk, ha élhetünk Vázsouyi és Bokányi kegyelméből. A nagj' nemzeti küzdelem idején a kath. klérus és társadalom, mint egy ember állt a koalició mellett s ime ez a koalició búcsúzni készül a léttől anélkül, hogy neki t,e*t ígéreteit, beváltani jónak látta volna ! Mert sürgősebb hz, hogy 50—60 szocialista mielőbb beüljöu az országházába, mint 10 millió katholikus érdekeinek megóvása s ezzel a nemzeti ügy nyilvánvaló erősítése. Kérdjük teljes őszinteséggel: mi sürgősebb ? Es ha talán kissé erősebben világítottunk be a kérdések homályába, bocsánatot kérünk. Senki szemeit uem akartuk a kissé erös fénnj el sérteni, de miuden türelemnek a bautonvidEk tAhcAja, Komitácsik közt. Irta : László Zoltán dr. (Vége.) Topcsidernek a hire nagy, ellenben a veszprómmegyei Péth fürdő határozottan külömb üdülőhely s ami a szerbeket vonzza nem egyéb, mint az ottani kisszabásu játékbarlang, ahol sok igyekezettel, de kevesebb becsületességgel majmolják : Montecarlót. Egyetlen látványossága Milos fejedelem síremléke. Egyebe nincsen, csak gyönyörű fekvése; erdőboritotta hegyek alján a Száva partján terül el. Belgráddal vasút és villanyos köti össze s nyáron ötvenezret is meghalad látogatóiuak száma, ellenben ősszel egy lelket sem találni már. Zimonyban nyári időnk volt; szeptember végén ^ tartottunk, ellenben itt Topcsiderben már havazott, amit könnyű nyári öltözékünk sinylett meg s ón is gondolkodóba estem, folytassam-e tervezett utamat lóháton Obrenovac, Ub, Slovac, Valjevón át Losnicába, ahol átmentem volna Sepak boszniai határvárba s onnan a katonai postával Dolnja Tuzlába, ahol néhány régi kollégámat s barátomat szándékoztam felkeresni. Miután Topcsidert is végignéztük, a villamosra szállva, berobogtunk újra Belgrádba. Laci barátomat elkísértem a vasútra, nehogy nyelvészeti járatlanságában esetleg a konstantinápolyi vonatba szálljon s őt bizton-ágban tudván, elmentem a Grand Hotelbe, ahol szállva voltam s megnézegettem holmimat, összeírva még a bevásái landókat tűrhető vacsora után lefeküdtem s a fáradságtól kimerülve, elaludtam. Reggel korán ébredtem, elintéztem a holmimat s aztán kisétáltam a vásártérre, hogy az utamnak megfelelő lovat vegyek, vagy béreljek Hosszas keresés után találtam is egy szépen fejlett hegyi mokányt, amely tetszésemet megnyerte s igy alkudozni kezdtem a gazdájával ; a ló ugyan értékes volt, de azért a tisztelt szerb mégis csak túlbecsülte, midőn négyszáz dinárt kért érte. Kétszáz pengő forintot ló meg nem ér Szerbiában, ha a Péter király istállójában nevelték is ; száz forintért megvettem volna, de a szerb nem adta. Nem veszekedtem vele, hanem címemet megadtam neki s megmondtam : délután öiíg található vagyok, akkor aztáu el kell utaznom, ha addig meggondolná a dolgot, elhozhatja a lovát. Nem csalódtam, mert a szerbem délben eljött s hozta a sárgát magával. Igaz, hogy vagy ötvenszer megesküdött a boldogságára s az ortodox egyház minden ismert és ismeretlen szentjére, hogy Milos fejedelemnek sem volt külömb lova, én azonban egy yankee hideg számításával kivettem két százdináros bankjegyet s megkérdem : — Adod vagy nem adod? A nyergedért még husz dinárt ráadásul. Megvakarta a fejét, gondolkodott, aztán könnyezve elfogadta a pénzt, megcsókolta lovát s zbogom (Isten veied) köszöntéssel távozott. Vendéglősöm, midőn lovamat meglátta s árát hallotta, igen elcsodálkozott s váltig erősítgette, hogy jó í pvplrmnirnk csiuos c<salád i díszdobozokban 1 koronától UVJ YUlJJUjJll UIV fe lj eb b legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.
