Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-03 / 18. szám

1908. május 3. BALATONVIDÉK 6. Irodalom. Kulturális jubileum. Irta. Wohlmuth Ernő .tjük szivükön viselik Magyarország •előhuladásának, minden irányú megerősö­désének és minden téren való fellendülé­sének szeut, ügyeit, azok örömmel és meg­nyugvással fognak tudomást venni a hazai keresztén}' kultura elsőrangú tényezőjének; a Szent-István-Társulat, fennállásának hat­-vansdik évfordulójáról. Rendkívül örvendetes és fölemelő tény ez akkor is, La csak az esztendők hosszú sorozatára tekintünk is vissza, hát, még abban az esetben, ha meggondoljuk, hogy a Társulat életében lefolyt eme hatvan esz­tendő a folytonosan erősbödő óletteljes te­vékenységnek, a visszaesést uem ismerő fölfelé lendüiésnek, a soha nem tespedő előrehaladásnak volt diadalmas korszaka. 1848. május elsejétől kezdve, mikor az első felelős magyar királyi kormány hiva­talos lapjában megjelentek a megerősített alapszabályok s Fogarassy Mihály, a hal­hatatlan érdemű alapító, a Társulat, levél­tárában kegyelettel őrzött legrégibb jegy­zőkönyv vezérlapjára saját kezével irta fel e szavakat : «A jó és olcsó könyvkiadó társulat 1848 ban május első napján nyil­vános működését megkezdette* — egészen a mai napig, mikor ugy a nemzeti, mint a keresztényi élet terén, irodalmi, társa­dalmi " és hitéleti szempontból egyaránt a legjelentősebb hivatást tölti be és tekinté­lyes poziciót foglal el : a Társulat fejlő­dése valóban a bibliai mustárinng növeke­désére emlékeztet. Bármily felemelő lát.váuy és kultur­históriai tekiutetből még annyira tanulsá­gos visszatekintés volna is e hatvan év munkásságának részletes felsorolása, e hír­lap kereteit ez messze felülmúlná s külön­ben is e théma feldolgozása Magj'aror­szág kulturhistorikusának avatott.abb tollát igényli. Itt csak általános áttekintést, ad­hat, uuk s az egyes kimagasló momentu­mokra mutathatunk reá, de ez is elegendő lesz arra, hogy minden keresztény magyar emberiek lelke emelődjék és reménységgel teljen be nemzete sorsát illetőleg. Műkö­désének áttekintésénél első tekintetre szembe tűnik az a tény, hogy a Társulat soha egy szemernyire sem tért, el kitűzött céljától, I fokozott mértékben teljesiti ma is azokat j a feladatokat, melyeket az alapitóktól ha­gyománykép nyert ; latikadui nem tudó buzgósággal igyekszik, hogy a kath. iro­dalmat, fejlessze s hogy ezen irodalom iránt a magyar társadalom érdeklődését meg­nyerje S hogy e törekvés fényes sikert ered­ményezett, azt élénken bizonyítja tagjainak száma, mely 1848-ban még uem érte el az első ezret s ma meghaladja már a husz ezeret is. Magyarország katholikusaihoz arányítva ugyan nem mondható valami horribilisnek ez a szám, de fontjsságban nagyot, fog nyerni akkor, ha meggondol­juk, hogy e Társulaton kivül nincs egyet­len olyan hazai iutézményünk sem, mely osak megközelítőleg is birna ennyi taggal. Ötezret meghaladó rendes tagjainak gárdája magában foglalja a keresztény in­telligenciánk szine-javát s ez is annak a jele, hogy ugy a tagilletmény egy részéül adott, havi folyóirat, a Kath. Szemle, mint az egyéb könyvilletmények olyan nívón állanak, melyek a művel' magyarság szel­lemi igényeit, tökéletesen kielégítik. A ren­des tagok könyvilletményei kötül különö­sen az utóbbi években bizonyos vezető irány domborodik ki, mely teljes öntuda­tossággal és határozottsággal törekszik egy hitében, erkölcsében ós tudásában szilár­dan megálló, keresztény szellemű vezérlő társadalom megalapozására. Az időtó szociális szükségleteit felis­merő helyes erzókre vail a négy év előtt alapított népies pártoló tagsági intézmény, mely hivatva van a nép minden rétegének és legszélesebb köreinek megviuni a lelki és erkölcsi finomodást, »z életviszonyai ál­tal megkívánt tudást, és igaz felvilágoso­dást, szóval az erkölcsi és szellemi élet éppen manapság olyannyira életszükségle­tet képező légkörét. Hogy mennyire szom­jas talajra bulit ez a jótékony eső, mutatja az a körülmény, hogy négyévi fennállás után a tagok száma immár meghaladja a tizenöt ezeret. A Társulat azonban nemcsak ezen a réven áll a népmüvelés fontos missziójá­nak szolgálatában, hanem ugy pedagógiai, mint nemzeti' és keresztényi szempontból egyaránt első helyen álló népiskolai és ma­gasabb fokú intézetek részére kiadott tan­könyvei által is. A népuevelés oltárán hoz áldozatot a tNépnevelő» cimü tanügyi he­tilapjával is, melyet az ország összes kath. iskoláinak ingyen küld meg s hogy ekként mily jelentős eredménnyel fáradozik a kath. tanítóság közjava érdekében, elegendő reá­mutatnunk arra a gyökeres és még min­dig rohamosan növekvő életerős tauitói köztudatra s pezsgő tanítói közéletre, mely­nek másfél évtizeddel ezelőtt még híre­hamva sem volt. Egyéb vállalkozásai is mind minta­szerűek s A Társulat vezércélja minden részletükben érvényre jut. Ifjúsági iratai szinte páratlanul állók s aggály nélkül jut­tathatók a serdülő nemzedék kezébe. Csa­ládi regénytára az uri körök asztaláról le­szorítja a keresztényellenes és erkölcs­>ontó regényeket. Harmadfélszázat megha­ladó filléres népiratkái a nép széles réte­geibe hordják szót a mindenirányu hasz­nos tudnivalókat. Iskolai könyvtárak érde­kében kifejtett tevékenységével mélyíti ós életrevalóvá teszi az iskola munkáját. A Társulat eme nagy koncepciójú munkálkodása külsőleg is kifejezésre jut szervezetében. A Szentkirály-utcai remek palotában levő könyvkiadóhivatala valóban modern alapokon van szervezve. Expedíci­ója mintaszerű. Könyvkereskedésében a ke­resztény világirodalom minden terméke megszerezhető. Könyvnj'omdája az ország legelső nyomdáival fényesen kiállja a ver­senyt. A kath. tudományos és szépirodalom fellendítésében nagy missiót végez a Tu­dománj'os ós irodalmi osztály, melynek ke­belében most alakul a fontos feladatokra hivatott szociális szakosztály. Erezzük, hogy odavetett kontúrok csak nagy hiányossággal állítják szem elé r, Szent-István Társulatnak működését és mivoltát. Azoubau e vázlatból is világosan kidomborodik az, hogy a Társulat fenn­állásának hatvan éve alatt erős tollal irta be nevét nemcsak a magyar katholicizmus, hanem u magyar nemzeti művelődés év­lapjaira is. S vezetőiben megvan a ga­rancia arra, hogy erről a fényes és diadal­mas útról a jövőben sem fog letérni. Ez a tudat jóleső megnyugvással tölt el bennün­ket, ha meggondoljuk, hogy hazai intéz­ményeink túlnyomó részében miudinkább tért szőrit a rideg, önző, üzleti szellem, mellyel pedig elkerülhetetlenül vele jár az Összes erkölosi értékek elpusztulása. Ez a sorvasztó kalmárszellem sohasem fog he­lyet találni Szent-István társulatában, melynek életeleme éppen a keresztény ide­alizmus, amelynek minden ténykedésében kifejezésre jut az áldozatkészség. Hiszen közismert dolo,;, hogy a tagjainak, kivált a pártolóknak adott köny viliét,mény jóval felülhaladja a tagdijak értékét s évente sok ezer koronát érő könyveket, ajándékoz sze­génysorsu tanulóknak és közhasznú inté­zeteknek. Magyarország katholikusait méltó büsz­keség foghatja el, hogy ilyen közművelő­dési intézetük van. A magyar kath. irókat bizalom szállhatja meg, hogy ime van egy folyton erősbödő irodalmi társulatunk, mely a magyar közönségnek könyvet, az Írók­nak érvényesülést nyújt. A Társulat tagjai pedig lelkesedéssel láthatják, hogy mily nemes ós sikeres vállalkozásnak a részesei. N Y I L T T É R.*) *) E rovatban közlöttekért nem vállal fe­elösséget a Szerk. Válíisz; mindazon támadásokra, melyek az Impregnált és sze­lekciooált (válogatott) takarmány répamagra (csillag védjegygyei) vonatkoznak. Mindezideig hallgattunk azokról a rend­szeresen folytatott támadások és gyanúsításokról, melyek szóban és írásban érintették a nagyte­kintélyű. Mautner Ödön cs. és kir, udvari mag­kereskedő céget Budapesten. 1 De miután a „Magyar Mezőgazdák Szövet­kezete" lapjának legutolsó számaiban a „Jaensch" nevet is emlit.i, ezennel a következőket jelentjük ki a nyilvánosság előtt: 1. Minden egyes bál csillagjegyü védjegy­gyei és eredeti ólomzárral ellátott takarmány ré­pamag, melyet, a Mauthner Ödön cégnek szállí­tottunk, tényleg Impregnálva is lett — NEM IGAZ tehát, ha Rázsó tanár ur vagy a „Magyar Me­zőgazdák Szövetkezete" lapjának szerkesztősége ennek ellenkezőjét állítják. 2. Minden egyes bál takarmány répamag, me­lyet a mi ólotnzárunkkal a Mauthner Ödön cég­nek szállítunk, teljesen kifejlett, nehéz, eredeti jelleggel bíró anyarépákoól származik, melyet tápérték tartalmára nézve laboratóriumunkban egyenkint megvizsgálunk. — NEM IGAZ tehát, ha Rázsó tanár ur vagy a „Magyar Mezőgazdák Szö­vetkezetének" vezetősége ennek az ellenkezőjét állítják. 3. Sohasem kértük a „*émet Gazdasági Egyesület"-et, hogy tenyésztésünket a ma~te­nyésztési törzskönyvbe beiktassa. NEM IGAZ tehát, ha ezt bármily oldalról is áilifják. — Az az ál­lítás SEM IGAZ, hogy répamag tenyészetünk be­vezetésére vonatkozó kérelmünket a „Német Gaz­dasági Egyesület" bíráló-bizottsága visszautasí­totta volna, mert eziránt sohasem folyamodtunk. 4. IGAZ AZONBAM az, hogy minden nagyobb, szolid tenyésztő német cég az anyanövény kivá­lasztása á'tal igyekezik termékeit megjavítani — hogy velünk együtt létezik sok magtenyésztő, ki a laboratóriumban való egyenkénti vizsgálattal a ta­karmányrépa minőségét javítja, ami nem tévesz­tendő össze azzal a szokásos szemmérték után való válogatassal, melyet minden gazda egyedül is eszközödet. Ezen eljárás természete­sen össze sem hasonlítható és elenyésző értékkel bir a vegyi vizsgálat alapján kiválasztott anya­répákkal szemben. 5. Igaz végül, hogy nincs ely szolid német takarmányrépa magteranelő, ki szelektionált (válo­gatott) anyarepáról származó eredeti magvait ol­csóbb áron bocsájtaná forgalomba, mint mi: Az igen tisztelt gazdaközönség eléggé in­telligens, hogy a mi nyilatkozatunkból levonja azt a következtetést, hogy mely indító okokra vezetendő vissza az a hajsza, melyet a mi sze­lektionált (válogatott) anyarépákról tenyésztett impregnált takaruáuyrépamagunk ellen indítot­tak s e hajszának fővonásaiban nellásson mást, mint gyűlöletet és irigységből fakadó gyanúsításokat. Ha nálunk terjesztenek ehhez hasonló Irigy, valótlan állításokat, az illetők ellen megindítják a bünfenyitő eljárást. Aschersleben, 1908. április hó. Gustav Jaensch & Co. magtermelési részvénytársaság. Góri Ferencné és fia ifj. Góri Ferenc pókmester ez uton tudatják, hogy idősb Góri Ferenc által a mai naptól kezdve bárhol és bármily uton csinált adósságokat és a neki nyújtott hitelt kifizetni nem fogják. Keszthely, 1908. május hó 2-án. Laptulajdonos : Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó : A szerkesztőség. Piaci gabonaárak 1908 május I. Buza . Rozs . Árpa . Zab . . Kukorica Krumpi 22 K, — fii. 19 K. 80 fii. K. K. — fii. — fii. 15 K. 60 fii. .7 K. — fii. Kerestetik egy használat­latban levő egylovas fogat megvételre. Bővebbet lapunk kiadóhivatalában.

Next

/
Thumbnails
Contents