Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-03 / 18. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. május 3. 18. szám. I^o 1 i liRsti hetilap. MEGJELENIK HETEN -KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre ­10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Horvátszó, németszó. (*) Fél éven át ömlött a liorvát­szó a magyar parlamentben. Tanúi voltunk egy oly perfidiának, mely minden magyar arcába oda szöktette a vért s mégis tehetetlenek voltunk, kik a magyarnyelv jogának arcul csapdosását láttuk a horvát szónok­latokban, Nemcsak az ország felzu­dult, elkeserített közvéleménye, de a parlament pártjai, köztük a füg­getlensegi párt legeovénebb és leg­tüzesebo tagjai is némán voltak kénytelenek tűrni a visoki saborét. Mert egy szerencsétlen lo3 7ali­tásból hozott törvény egyetlen is szócskája gúzsba kötötte a magyar­ságot s megverte saját kezével, mi­kor jogot adott a horvátoknak arra, hogy a magyar országgyűlésen hor­vátul is szónokolhassanak. Jóhiszeműségünknek, liberaliz­musunknak és loyalitásunknak, mint már annyiszor, fizettük meg az árát a horvát arcátlankodások idején is. Nemcsak! De a törvény magyará­zat terén a képviselőház elnöke is, nyilván a törvények iránti tisztelet­ből szinte tápot látszott adni a horvát túlkapásoknak. Azon horvátokénak, kik soha­sem éreztek velünk igazán együtt s kik csak az alkalmat várták mindenkor, hogy ellenünk ont­hassák gyűlöletük tüzét. És a lefolyt bosszú félév alatt nem jutott eszébe senkinek, hogy az elhatalmasodott horvát perfklia miatt kormányt, mi­nisztert, vagy házelnököt buktasson, vagy csak ki is kezdjen. A hevesvérű t. honatyák kivo­nultak a folyosói a, szivarozgatással ütötték agyon az időt, mi pedig itt a perifériákon keseregtűnk tehetet­lenül a hon állapotján. És most ismét megjelennek a fiumei rezolucionista horvát testvérek, jönnek, hogy újra kezdjék a visoki aaborét.... És Justh kegyelmes ur törvény­magyarázata ismét szabad folyást enged majd. a szent liberalizmus na­gyobb dicsőségére a horvát vartyo­gásnak. Mert ami törvény, törvény! És a függetlenségi többség heves­vérű honatyáinak egynémeiyike szin­tén meghajol s azután békésen el­szivarzik künn a folyosón s kemény fejjel neki megy nem a falnak, ha­nem Andrássynak, mert valamiként Justh elnök ur törvénymagyarázata szerint a horvátoknak jogukban álL az is jóvoltából horvátul is beszélni, azonkép a nemzetiségi törvény és városi szabályrendelet szerint joguk van a németeknek szép Sopron vá­rosában megkövetelni, hogy az" elő­adók a tárgyakat kívánatra németül is előadják. Ez meg is esett nemrégiben szép Sopron városában. Az egyik előadó azonban nem tett eleget a német kívánságnak. Fellebbeztek ellene a belügyminiszterhez. Es a belügyminiszter, azonkép­pen mint Justh házelnök, a törvé­nyes alapra helyezkedve akkép dön­tött, hogy kívánatra igen is köteles az előadó németül is ismertetni tár­g}*át. vagyis németül is szólani. No hiszen lett erre fölfordulást Majd hogy fejét nem követelték Andrássynak. Amit ezek az urak megengedtek a parlamentben az el­lenséges horvátoknak, ugyan azért háborognak Andrássy ellen. Pedig jól tudhatják, hog3^ a hor­vát sohasem volt őszinte, hanem csak amolyan fiumei rezolucionista <testvér,* ki amint teheti, belénk A BALATON VIDÉK TÁHCÁJA. Rajtad felejtem. Rajtad felejtem oíy^or-ofy^or 3[íj> vág íjtól ég8 szememet •S te ilyenkor gyorsan lehajtod Z&odros fürtű fos fejedet, én, ne ^erűid el pillantásom. JQvánom, hogy szivembe láss: Szememne§ minden pillantása ^fjy-efl'j szerelmi vafíomás. DDIegváltozott minden {örültem, •Az élet olyan szép nel{em. A Zordon telt tavaszna{ nézem S fényt látóig a sötét égen. A csillagoknak myriádja Ddlind nyájasan bófint felém Ddíi^ént ha mondaná{érdénél^: «3£át végre boldog vagy szegény Xlézz Ml szemembe szép virágom <Ss ott mindezt leoívasod jJ bú, a bánat, szenvedés, gond DdZind, mind száműzve vanna{ ott. 32em bántja semmi, nem z°varja <§g$, forró szerelmemet, A m efy {örülfoly, mint tenger 3£ataímas árja bégedet. Mephistó. Sose halunk meg! Irta: Géczy István. Szombat éjjel van. Természetes tehát, hogy a füstös, alacsony lebuj tömve van emberekkel. Kérges kezű munkások isszák el egy heti keresményüket, hogy aztán & következő héteu legyen okuk átkozni a munkaadók kizsákmányolását, AZ egyik asztalnál, szemben az ajtóval, különösen hangos a társaság. Az asztal tele van bo­ros és pálinkás üvegekkel ; olyik egészen üres, olyik pedig még meg sincs kezdve. Egy elázott ember kidüledt szemekkel, borgőzös szájjal ordítozva magyaráz a tár­saiuak. — Eu mondom nektek, hogy legna­gyobb nyűg a nyakunkon az asszony, meg a sok gyerek ; ha asszony nem volna, vi­gan élhetnők a világunkat, az is huncut, aki az asszonyt kitanálta ! — Mért vettél hát magad mellé asz­szonyt, ha ugy nem kivánod látni még a fajtáját se ? Kérdezi a mellette ülő, aki­C Sirolin EBMH az Ot ágy t érj • tetrtlyt, «***r8»­teti a kUStfet, vlbdékst, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­^ köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. W. H«fmtnn-L> Il*che <& C®. Basel (Sfájf^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents