Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-12 / 15. szám

2 BALATONVIDÉK 1908 átprilj

g 12. A Barkóczy-ügy befejezése. (*) Némán, de kihegyezett tollal vártuk a Barkóczy-ügy fejleményeit, mégis anélkül, hogy hallgatásunk a túlzó szabadelvű és demokrata körök lappáliáinak helyeslését jelentette volna. Hallgattunk, mert biztunk a koalíciós többség józan hazafiságában s a gonosz célzattal mesterségesen felfújt, ügyben döntésre^ egyedül hivatott kultuszminiszter, Apponyi gróf bölcsességében. Nem osalatkoztuuk. Az odiózus ügy befejezést nyert, a fanatikus demokrata körök és izgága gégehazatiak szégyenletes vereségével. Ez különben minden elfogulatlanul ítélő hazafi elöl.t. előrelátható volt. Mert a hol törvényes iulézkedés nincs, ott törvénysértés sem lehet. Már pedig semminemű törvény elő nem írja a jelenlevők felállását a polgári kötés aktusánál, törvény szerint pedig a tanuk az aktus jegyzőkönyvét, aláírni nem kötelesek. Nem még akkor sem, lift a tanuk egyike, vagy akár mindenike miniszteri tanácsos is ! Ha már most valaki a törvény értelmében jár «1, kifogásolható-e ez ? Pedig ezren és ezren ekként járnak el. És egy hosszú évtizednél nagyobb idö alatt senkinek sem jutott eszébe ebből skandalumot, formálni. Kapca és a demokrata köröké a dicsőség, egy merőben hivatalos és magában véve jelentéktelen ügyet országos botráuj'nyá fújjanak fel, izgalmat támasszanak s megzavarják az ország vallási békéjét s megakasszák a törvényhozás békés munkálkodását csak azért, mert nekik nem grata perszona az üldözőbe vett. nemes vad ! Valóságos undorító embervadászatot rendeznek, őrjöngő fanatizmussal, hogy fejét követelhessék annak a magasrangu állami hivatalnoknak, ki hitét és vallási meggyőződését exponált állásában is mindenkor elég bátor megvallani s no meg, mint "Ugrón helyesen megállapította, kinek van bátorsága a tankőny vüzérek nyerészkedő spekulációinak cirkulusait megzavarni. Ez az igazi ok ! A Kapca-ügy csak ürügy — a hajtóvadászatra. Nem jól sikerült. A lesipuskások Bródi interpellációjában s az egész bajszában hátrafelé elsült puskájukkal önmagukat, sebezték meg, egyelőre még nem halálra, de halálosan. A koalíciós nagy többség, élén a néppárt, bátor és elszánt állásfoglalásával diitdalra juttatta Apponyi ségének kiválóságát mindenütt dicsérték ; tanárai, kik közt volt a neves Kacvinszky. egykori jászóvári prépost s a budapesti egyetemen a jelenlegi egri biboros érsek, Samassa, egyaránt szerették a finomlelkü, eszes, fiatal diákot és kispapot, eletének javarészét az Ur szőlejében való lelkes és buzgó munkálkodásban töltölte. Hivatásának teljesítésében mindenkor hiven járt el. Községének lelki életét, mint a jó pásztor juhait, aggódó gondossággal, teljes odaadással vezette; példájával buzdította, szeretetreméltóságával, atyaias bánásmódjával a magáéhoz bilincselte hivei szivét. Ott élt köztük ós velük, velük és értük dolgozott s az emlékére szálló áldás a híveiben még most is élő szeretetnek s hálának világos, szép jele. Elmésen, élesen, de fennkölten táisalgó igazi ur, egyszóval szeretetreméltó, kedves ember volt a mi jó Galdon bácsink. Mi benne a jó baráton kivül azonban mást is vesztettünk, az ifjúság igazi édesapját, a szegény diákok istápolóját, a kenyeret adó nagy jótevőt. Végrendeletének pontjai között szerényen meghúzódott a sokat mondó néhány sor, mely a keszthelyi főgimnázium kath. szegénysorsu tanulóit teszi úgyszólván általános örökösévé. Nekik hagyta értékes házát, nekik hagyta szorgalmas munkával, okos takarékossággal összerakosgatott pénzét, igen szép összeget. Mindezt miért ? Nem volt semmi különösebb oka, csak jó szivének nemes indulata vitte rá, hogy jótékonyságával megvesse egy oly intézet alapjait, hol szegénysorsu szorgalmas tanulók ingyen élelmezésben részesülhessenek. Ö is szegény miniszter válaszában az igazságot s meg" védte a lelkiismereti szabadságot,, a minden vallást támadó izgága elemekkel s mindenfajta liberalizáló demagógok s pózoló politikai parvenuk vagy nem éppen légi keletű és stilü nagyságokkal szemben. A függetlenségi párt többségének és a néppártnak ^zt azt állásfoglalását ne felejtsék el némely Bródi elveket, valló újdonsült kegyelmes urak I Ma nem 1894-et, hanem 1908-at irunk. Azóta nagyot haladt a világ I Belátta a nemzet s tudja a törvényhozó többség, mit köszönhetüuk a bukott, szaladelvüségnek. Nyakunkon a szocializmus, a szabadgoudolkodók nem éppen legtiszteletreméltóbb goudolkozásu táborával, hozva magukkal az ország népének vagyoni és erkölcsimegrontását s a csaknem végzetes kimenetelű alkotmányellenes önkényuralmat, mindenfajta demokrata és szabadelvű darabontjaival. Ezért, döntött fényesen és ragyogó lelkesedéssel a nagy többség Bródi és Trsai ellen s a megtámadott lelkiismereti szabadság mellett. Az igazságnak és a néppártnak e nagy sikerét Írassák meg Bródi és Trsai a szabadelvüség bukása történetének végső fejezetében. És tanulják meg, nem jó a tűzzel játszani, mert kezüket, meg találja égetni. Pedig Ők elég lelkiismeretlenül azzal játszottak. Nem csak I Gonoszul gyújtogattak is az ország békéjének templomára vetettek üszköt. Készek Néróként lángba borítani Rómát, hogy gyönyörködhessenek az elemek pusztításában h az ilyenkor keletkezni szokott zavarban halászhassanak. Mert, ha ügyük igazságában bizuaki ha szándékuk tiszta, nemes és loyális, ha Ők csakugyau annyira égnek a törvények tiszteletétől, vau bírói fórum, van törvénj'es felettes hatóság még egy miniszteri tanácsos fölött is, miért, nem fordultak oda ? Miért nem kerestek elégtételt vélt sérelmeikre. Mert nekik nem ez, nekik botrány, zavar és meghasonlás kellett. Meszszebb meuő politikai üzleti és egyéb céljaik voltak. Es hogy Bródi és Trsaik ebből az ügyből ily botrányt faraghattak, okoljuk és Andrássyval szemben is bűnösnek tartjuk Kapca anyakönyvest, a nap hősit! Kapca urat nincs szerencsénk személyesen ismerni. De köztudomás szeriut, állami anyakönyvvezető. Tehát köztisztviselő. Ebbeli minőségében csupa egj'éni vélemény fiu volt, mások jóvoltából vitte annyira, amennyire vitte, neki is jól esett egykoron a panasztalan kegyes adomány, emberszerető jótékonyság. Szegények mindig vannak és lesznek veletek — mondja az írás — s megemlékezett erről a jó Galdon bácsi is. Megszívlelte ; lelkére vette az Ur szavait, melyek jótettre buzdítanak ós jólelkű ajándékával, végső rendelkezésével könnyet akart fölszáritani, gondot, tömi és fájdalmat enyhíteni. Nagy, nemes tett, fényes cselekedet, élők s holtak számára ércnél maradóbb emlék. Százak, ezrek hálaadó imája, kedves s őszinte megemlékezése a nagy jótett jutalma, az ifjú szivek tiszta érzése, a romlatlan szivek hálás szeretete a viszonzás. Meghatva állta körül sirját mindenki. Zajtalanul munkált jót s végrendeletében is szerényen munkálta a legjobbat, tette a legnagyobbat. A nagy szivek munkája csak ilyen szerény lehet, de épen e szerény meghuzódás s nem a kürtölt jótékonyság az, ami az emléket kedvessé, örökké feledhetetlenné teszi. Isten veled, jó Galdon bácsi! A romlatlan szivii ifjúság hálás, kegyeletes megemlékezése s a mi baráti szivünk el nem muló szeretete látogatja sírodat, melyből keltsen föl a megígért dicső föltámadás. Égi hazádból járj szellemeddel te is közénk, nézd a könnyeket, melyeket jótékonyságod fölszárit, nézd átszellemült arcod örömet kifejező mosolygásával, a nevedet áldó, emlékedet magasztaló hálás sereget. Isten veled I Erdélyi Irén. és túlbuzgósággal kvásí- rendreutasít egy nálánál kissé jóval magasabb rangú állami főtisztviselőt. Ez meghajlik. Engedelmeskedik s Kapca ur egyéni kívánságának deferalva feláll I Ezzel eleget tett a tisztviselő egyéni kivánságáuak. Már most mi lett volna Kapca ur kötelessége ? Hallgatás ! Mert elvégre is az állam nem azért fizeti alkalmazottait, hogy nyilvános botránnyá fújjanak fel egy minden vonatkozásában hivatalos ügyet. A miniszteri tanáosos másik eljárására nézve, mely szerint, az aláírást megtagadta a tisztviselőnek, mindenek előtt tudni kell a törvényt,, ismerni a rendeleteket. Ha mindezt tudta és még is sérelmet vélt magára, vagy a törvény és annak tiszteletére nézve — ismét csak hangoztatjuk: van bíróság és törvényes fórum — menjen oda a tisztviselő elégtételt keresni I Mivel Kapca nem itt, kereskedett, hanem szenzáció, botrány ós zavar martalékául eugedte az ügyet, a legerősebben elítéljük eljárását, mert, az állam és a nagy közönség egy hivatalos közegtől a hivatalos ügyek diskrét, higgadt, objectiv kezelését követeli meg, nem pedig holmi szenzáció vadászást. De bár az ügy mindenki megnyugvására az igazságnak megfelelő elintézést nyert, mégis sajuálatos s közéletünket szomorúan jellemző tünet, hogy néhány izgága politikus lármája oly országos izgalmat válthatott ki, mint valójában kiváltott,. Ugy hisszük azonban, hogj

r ez a balul kiütött erőpróba meggyőzi a veszekedőket, hogy most már mégis csak más idők járnak mint ama — a hazarontó szabadelvüség fénykorában s ha fel lehet, is izgatni a nemzet idegzetét, szemét, immár bekötni nem lehet. Kinyílt az s látja barátait és ismeri jóakaróit s itél, miként itélt a Barkó cy ügyben. Tollfuttában. Hozzászólás a háziipari kiállításhoz. A keszthe^'i Gazdakör, a Balatoni Szövetség-gel karöltve házi-ipari kiállit.ást rendezett máro. hó 28. és '29-én Keszthelyen, a Hungária szálló nagytermében. A Gazdakör dicséretre nem reflektáló titkára előrelátásból s az érdeklődés minél szélesebb körben való felkeltése oéljából egyenkint, meghívta a Gazdakör vidéki tagjait is, hogy constatálva a nemes munkásság eredményét, saját községeikben azt bevezetve, a népmeutő akciót ne csak szóval, hanem igy tettel is szolgálhassák. A figyelmes szemlélő sokat tanulhatott. Megtanulhatta, hogy a magyar munkás már szakított azzal az átkos előítélettel, hogy csak raboknak való a vessző és gyékény fonás. íme, megérett, a komoly munkára ! Megértette vele* a példa, a színtiszta lelkesedés, az önzetlen munkásság, mely a vezetők nemes intencióját jellemzi. Egybehangzóan csudálkozunk azon, hogy a házi-ipar felkarolásához szükséges, lépten-nyomon kínálkozó, egyébként alig értékeüthető anyagok reánk uem kiáltoznak szemrehányó hangon : Dolgoztassatok föl bennünket és adjátok meg szegény embertársaitoknak, az egyéb munkára alkalmatlan aggoknak, 113'omorékoknak és szabad idejüket sokazor rosszra használó gyer« mekeknek a mindennapi kenyeret! Hányan halljuk ? illetve hallanánk ezt meg ? Nagyon kevesen. S azok legkevésbbé, akik direute hivatva vannak ezen missióra. Kiknek egyéni, társadalmi, vagyoni tekintélyük kellő súllyal bír alant, és főnt egyaránt; kiknek a szó legszorosabb értelmében vett kötelességük a. osaládjávai nyomorgó embertársaikat a tisztességes munka utjáni keresetre ösztökélni. . . . Es kik ezek ? kérdezzük. Vájjon én 'vagyok-e Uram ? kérdezi egyik-másik Judással. Vájjon én vagyok-e ? — kérdi a vagyonos földbirtokos, az önálló vagyonos iparos ós kereskedő, a teljesen független háziúr és tőkepénzes — egyenként és együtr..