Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

ÜJSEU «•*» ....„„ÍJ ,.»t •tk*'""" » BALATONVIDÉK 1908 január 5. ti wu' • > • ' vénynek mondja, hogy a fogyasztástól függ & termelés. Ha tehát szabályozzuk a termelést,, szabályoznunk kell a fogyasztást is. Ez pedig a problémák egész láncolatát vonja maga után. Meg kellene állapit,ani, ki és mikor házasodtiatik, kinek, mikor és hány gyermeke labet, szóval a szocializmus a legkirivóbb antagonizmussá lejne, mert, rabszolgává tenné az egyént. Akik ezzel szemben azzal akarnának é'-velni, hogy leket anuyit termelni, hogy mindenkinek legyen tisztességes megélhetése, azok sem tagadhatják, hogy a népesség szaporodása csakis megbatározott szabályok és korlátok közt történhetnék. Áttérek ezekuiáu a coUectivismusra. Nem emlitera a municipialis és községi •col'ecti viswust, amelyek az Amerikában tett kísérletek szerint, nem célravezetők, hanem a gouvernementalis collectivizmust. Ha a termelési eszközök mind az állam kezében volnának, mi lenne az egyénből ? Az uj bautiauizmus megadja rá a feletet : eszköz, géprész. Bár a szocialisták Kannt azon tételét, hogy az egyén öncélú, a ma guk malmára igyekszenek hajtani, szólván, hogy célját csakis szocialistársadalomban érheti el, az előbbi tétel kétséget, nem szenved. Az állami collectivizmus maga után vonná, hogy az állam az egyes foglalkozásokat betöltse, a foglalkozást iizök számát meghatározza, pályákra kényszeritsen, illetőleg a sok jelentkező számát reducálja. Ez még a testi munkát kifejezésre juttató foglalkozásoknál sem lenne áldásos, annál kevésbbé a tudományos foglalkozást űzőknél, hol a szellemi vitézkedés kérdését, nem lehet sorozóbizottság által eldönteni. (S még a mainál is nagyobb lenue a protectió.) Nyilvánvaló, hogy az egyén szabad mozgása, szabad tevékenysége béklyóba volna verve s csupán egy mechanikai egész részévé válna. Célt a szocializmus tehát igy sem érne. De épen igy a szoeialisztikus irány minden tételét meg lehet cáfolni. Azt, hogy az egyedüli jövedelemforrás a munka, hogy a tőke csak a munka kisajátítása stb. S mindez természetes, ha az alaptétel, az egész gazdasági életnek egyedül a termelésbe való visszavezetése meg nem áll. A gazdasági élet minden ágának van az egészre hatása s mint minden organumban ok és okezati circulus vit.iosusra akadunk. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy ezen iránynak nagy haszna van. Fokozza az altruisztikus érzelmeket, növeli a társadalmi szolidaritást. Mint minden nagyratörő eszme előtt tehát kalapot emelhetünk, de mint társadalmi szervezetre gondolni is vétek. S ha a szervezet valami csodás véletlen folytán, amelyre számítva még Marx is némileg utópista, mégis lét,re|önne, a legelkeseredettebb harcot kezdenék ellene épen azok, akik megalkották. ^ ^ Az „Iparos Dalkör" hangversenye. Felejthetetlen kedves estét, szerzett közönségünknek a, helybeli Iparosok Dalköre szilveszter-esti hangversenyével, mely már hetekkel előbb lázas érdeklődést keltett mind helyben, mind a vidéken. Ezt, az érdeklődést a Dalkör teljes mértékben ki is érdemelte, mert ez estén ujabb fényes tauujelét adta életképességének, fejlődésének s öregbítette azt a rokonszenvet,, nagyrabecsülést, mellyel iránta közönségünk már a múltban is viseltetett. E törekvő kisded egyesület, Garay Sándor szakavatott, vezetése in"llett évről-évre nagyobb sikert lud felmutatni s ha ma mint a Dunántul egyik első dalegyletét emlegetik, bizton reméljük, hogy közel «z idő, midőu az országos hírnevet is elnyerendi. A hangversenyen, mint értesültünk illusztris vendégei voltak a Dalkörnek. A magas grófi család tisztelte meg látogatásával. Gróf ur őnagyméltósága. Windiscbgrátz hercegnő ég Ella grófnő társaságában jeleut, m-g, végig hallgatva a műsort, elismerését fejezte ki Garay Sándor karnagynak a kiválóan szép énekszámokért. A Dalkör e magas kitüntetésre méltán büszke lehet. A hangverseny lefolyásáról kiküldött tudósítónk a következőkben számol be : Aligha hangversenyzett mostanában ily telt ház előtt a Dalkör, mint aminő ez este volt. Minden talpalatnyi hely elfoglalva, sehol egy üres szék, az első helyen pláne ember-ember hálán tolongott. A rendezőség dicséretére legyen mondva, az elhelyezkedés simán, a legkisebb zavar nélkül s úgyszólván hihetetlen rövid idő alat.t ment végbe. Vé^-kor még alig egy páran voltak a teremben s 1/

29-\<ov már mindenki helyén volt; csak a grófi család részére fenntartott diszülések álltak még üresen. Néhány perccel fél 9 után a magas vendégek is megérkeztek. A Dalkör elnöksége a lépcsőházban várta és fogadta az illusztris vendégeket, kiket azután helyükre kalauzolt. Gróf ur őnagyméltósága, Windischgia'z hercegnő ós Ella grófnő voltak az érkezők. Nyomban a megérkezés után kezdetét, vette a hangverseny, a Dalkör egy énekszámával. «Sir a nóta» című remek darabot adták elő oly precizitással, amilyent még nem hallottunk a dalkörtől. A darab után felhangzó zajos taps jelezte a nagy hatást. 2 Smith cWilhelm Tell.» Zongorán előadta Weltner Mariska Első nyilvános fellépése volt. Lámpaláz nélküli könnyed és biztos játékával azonban arról győzött meg mindenkit, hogy szép zenei tehetséggel és technikával rendelkezik. Bizonyára többször lesz még alkalmunk gyönyörködni játékában, melyet, ezúttal zajos éljennel és viharos tapssal jutalmazott a közönség. Gyönyörű csokrokkal is elhalmozták tisztelői. 3. «Bölcsődal és a Szénégetők» cimü fiún dalok Selim Palmgrentöl. Énekelte a dalkör. Mély csendben és osztatlan figyelemmel hallgatta meg ezeket a darabokat is h közönség s különösen a «Bölcsödal» felülinulhatlan előadása váltott ki nagy t.et-zést. 4. Ejury Lajosné dr. né énekelt, két szép részletet, a c Varázskeringő» és «Szép Ilonka» cimü operákból. Gyönyörű csengésű hangja, mely a magasabb régiókban is tiszta és ment, minden erőltetéstől, magával ragadta a közönséget, mely zajos tapssal és éljeuzéssel honorálta a művészi éneket. Ráadásul egy tüzes bordalt, énekelt még, mellyel szintén nagy tetszést aratott. 5 «Falu végén kurta kccsma.» Énekelte a datkör, nagy hatást keltve. 6. Mattéi «Le Tourbillon.» Grand Valse deConcert. Zongorán előadta Smith Carry. EUŐ i'/beu hallottuk őt is, játéka biztos, folyékony, meglátszik, hogy kiváló gyakorlata van. Valószínű őt sem fogjuk nélkülözni a jövőben hangversenyeinken. Zajos tetszést aratóit 7. íMagyar nóták.* Hegedűn játszotta Szerdahelyi Károly, zongorán kisérte Smith Carry. Ugy a hegedüjáiék, mint a kíséret kifogástalan volt. 8. Lányt Viktor alkalmi korképe köA BALATONVIUÉK T AIIC A JA, Elkobzott levelek. (Vége.) Koronc, 1906. szept. 16. Édes Olgám ! Tudom csodálkozol, hogy honnan a világ végéről kapsz tőlem levelet, de lásd talán kedvesünk sirhantja nem töltheti el annyi bánattal lelkünket, mint azon hely látása, hol boldogok valáok. Elhagyám tehát Szent-Ivánt s ide jövék a fenyvesek hazájába s talán itt a vigaszt, mit az emberek kőzött hiába keresék, meg fogom találni. Meg kell hogy vigasztalódjam, mert az Isten adott szivet, hogy szeressünk, 0 ^ adott szenvedést, fájdalmat, de adott erőt ennek elviseléséhez is. En magam döntém le boldogságom oltárát, magam mondtam le mindenről, igy hát nem panaszkodhatom a sors ellen. S hogy szenvedek, ennek oka saját énemben rejlik. Igen Olgám, magam mondtam le mindenről. Látva azt, hogy Lászlóm édes atyját ós vagyonát gazdag nősüléssel mentheti meg, látva, hogy a vidék leggazdagabb lánya is szeretné övének mondhatni, mintsem hogy én megfosszam Ot, szerencséjétől s a nyomorúságban boldogtalannak lássam, lemondtam boldogságomról, s eljöttem ide messze, hogy hirt se halljon felőlem senki. Eljöttem, mert azt akarom, hogy Ö boldog legyen, olyan boldog a milyet csak nemes lelke megérdemel. Ha elfelejt, ám legyen ; értéke előttem akkor sem változik, nekem azért minden gondolatom, minden imádságom csak László lesz. A szerelem mig a férfi életében csak epizód, a nőnek egész élettörténete. Jaj az olyan szívnek, mely csak egyszer tud szeretni s csak egyszer csalódhatik ! De sok frázisom untat ugye Téged Olgám, ki nem vagy az idealizmusnak barátja, de ez a panasz oly jól esik lelkemnek, mint az orvosság a betegnek. Keserű, de enyhíti szenvedésemet. Hogy Szent-Ivánon iskolaévem letelt, beadtam pályázatomat az államhoz s csakhamar ide lettem kinevezve Koroncra tanítónőnek. Ott eltemettem boldogságomat, ide csak annak síremlékét hozám, az emlékezetet. Ez talán az enyém maradhat, ezt talán nnm veszi el tőlem senki, hisz világító fáklya ez csupán boldogságunk koporsójánál. Ha szegény anyám hallaná panaszomat, rögtön elvinne innen, hol a magány még inkább feldúlja lelkemet, de mintsem egy ember helyett kettőt tegyek boldogtalanná, mosoly alá rejtem mély bánatomat. Hidd el boldognak gondolnak az emberek ; de néha talán én sem vagyok olyan boldogtalan. Dolgozni fogok fáradhatatlanul ; küzdeni fogok a nép érdekéért s munkám sikerét látva talán ismét boldognak fogom magam képzelni, oh, mert igazán az nem lehetek soha. Csak 45 gyermeket tanitok ugyan, de mivel a nép tótajku, munkám bizony sok. De én nem csak a gyermekeknek, hanem a népnek is tanítója akarok lenni. Leereszkedem hozzájuk, hogy őket magamhoz emeljem, mert igy lehetek csak népV^tm^k, fesnn*, szamárKő&ogas, skrotelom, influenza tmir H orvos Md gA C«. Basel (Sfije).