Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. szeptember 29. 39. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL 1 VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratodat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásol* a' és reklamációkat a szerkesztőség cinjére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Alaptalan gyanúsítások. (*) .az újságírói fantázia csak nem nyugszik. A kiegyezés firtatá­sába belefáradt. Honi szenzáció nem kínálkozik alkalmas témául. Az öreg román miniszterelnök is lefújta az állitólagos magyar kirándulás mesé­jét. A pártélet is szünetel még. Mit csináljanak hát ? Hopp ! Itt a nép­párt ! Buzáth Ferenc szüretet rende­zett, megjelentek ott elvbarátai. Kész azonnal a szenzáció ! ! A néppárt titkos konventikulumokat tart. Pin­ceszerez. Osszeesküszik a koalició el­len. Pár napig élt a 1 iszavirághir. Nosza, ujabb szenzáció kell a nép­pártról ! Most meg a keiesztény szo­szociáhzmustól féltik. Megintervivol­ják itthon rekedt titkárát. Szegény néppárt, akár pince­szerez, akár pihen, akár gyűlésezik, m.ndig állandó témája a kiürült új­ságírói fantáziának. Van legalább mit és miről irni. Mindez pedig örvendetes jele annak, hogy e párt kis száma dacára is, közéletünk tengelyévé nőtte ki ma­gát. Elérte pedig mindezt komoly, következetes magatartásával. Ezen az alapon alapos a remény, hogy není messze az idő, mikor egész po­litikai életünknek is tengelye lesz. Mikor többé nem a közjogi torzsal­kodások, hanem a gazdasági kérdé­sek körül formálódnak ki a pártala­kulások. Ezt a metamorfózist szima­tolják az élénk fantáziájú újságírók. Ideje pedig leszen az általános tit­kos választási k törvénybeigtatásakor azonnal. Mivelhog} r a nép széles ré­tegei járulván az urnák elé, többé már nem a 48 és 67 jelszavak lesz­nek az uralkodó plánéták, hanem a gazdasági érdekek körül vívják meg az elvek harcát. Ebben nagy része lesz a keresztény szociálizmusnak. Azért féltik ettől a néppártot. Ne féltsék. Nem heterogén ez a kettő. Sőt alar egy rónaiban, akár parallel, igen szépen megférnek s ha­ladhatnak kitűzött céljuk felé. Mindkét esetben szép jövő pers­pektívája tárul e párt elé Ha a Bánffy-féle atrocitások megtörni nem tudták, azok a kisebb fajtájú csipkedések és gyanúsítások, melyekkel lépten-nyomon, napról­napra illetik a hírlapok — legke­vésbbé árthatnak neki. Foglalkozzanak hát csak tisz­telt laptársaink. Tartsák csak ébren az érdeklődést. Higyjék el, jó szol­gálatot tesznek vele ennek a párt­nak. Sőt gazdasági szempontból is előnyös az önök híradása. Megmen­tik a néppártot kőnyomatos, vagy hivatalos orgánum tartásának tete­mes költségeitől. A közönség pedig mindebből megformálja a maga ítéletét. Azt, mit mi is tételként állítot­tunk fel fennebb, hogy félnek, igen félnek a népparttól. Ami viszont a párt ereje és erőssége mellett szól. Holmi pipogya gyerkőcétől ki ije­dezne? Ki emlegeti nevét? Senki. De akitől tartunk, annak nevét gyak­ran hangoztatjuk. Hogy miért tartanak, félnek és rettegnek még ma is a szepegő fan­táziájú újságírókkal együtt sokan ettől a párttól, létének 13-ik eszten­dejében is, annyi sikeres munka s oly tisztes mult után, melyekre visz­szatekinthet ez a párt — ezt iga­zán nem tudjuk elképzelni. De hát a néppárt is azt tartja, A BALA-TUNVI1JÉK TAHCA JA. Napló-töredék. Vége tehát ismét annyi szép reménj^ nek, annyi boldogsággal kecsegtető, édes órának. Elmúlt a nyár s vele együtt el­tűnt újra a remény, boldogság, sóvárgás, szerelem. Nincs többé csillogás, fény a némán szunnyadó vizek fölött, nem su­sognak édes boldogsággal a lágyan zsongó habok s a suttogó lombok közül nem bal­latszik a szerelmes vadgalamb méla bu­gása. Csak valami kinos némaság üli meg a haldokló világot, melybe ijesztőn hang­zik néha-néha a szétkergette, lehull', sárga falevelek szomorú zörgése. Mintha kopor­són hangzanának az utolsó 1<alapácsütések. Szomorú, borongós köd takarja az elnémult tájat s ha meglebbenti is néha a hideg szól a haldoklás komor gyászfá­t.yolát, újra összeborul az, hogy utána még nagyobb legyen a némaság, a pusztulás félelme. Nincs egy kis sugár, egy liala­vány kis világ, mely fényt árasztana a komor, átláthatlan, szürke homályba, nincs egy árva hang, mely biztató reményt cse­pegtetne a haldok ás láttára megremegő szivekbe. Elvesz a ködben az alant járó, erejét vesztett nap gyenge világa s borongó kétség, kinzó gyötrődés szállja meg a fény­hez, világossághoz, boldogsághoz szokott lelkemet. Mintha a haldokló természet elmúlá­sával eltűnt volna az én reményem, az én boldogságom is. Mintha temetnék én is va­lamit, mi eddig édes reménnyel töltötte el árva lelkemet, mintha a szürke homály eltakarná az ón boldogságom halaványuló remónycsillagát is. Miért is oly rövid a kikelet, a viru­lás ideje ? ! Miért nincs örök tavasz, hogy ne látuá a kikelet szülte szerelemnek, bol­dogságnak halálát, a fényt, a meleget só várgó emberi lélek ? Miért száll hideg fagy, dermesztő jég a szivbe, mikor hal­doklik a természet ? Miért oly múlékony a szerelem varázshatalma ? Miért nem örök az a boldogság, mely az első pillanatokban lángra lobbantja lelkünket ? Vagy nem ugyanazon érzelem dobogtatja már a szi­vet akkor, midőn félve jár a napsugár a dérverte tájon, midőn pusztul, haldoklik, lomb, virág, suttogó szellő, minden, mi egykor tanúja lehetett két lélek forró sze­relmének ? Nem hangzik tálén oly szépen a szó seui már, mikor néma lesz az egy­kor boldogságtól hangos liget ? Kialszik a szemekben lobogó lánggal égő tüz, ha meghalni készül a haldokló természet utolsó virága ? Vagy talán hazug volt az a hév, az a gyújtó láng, melyre tüzet fogott az én boldogság után sóvárgó lelkem ? Talán csak csalóka játékát űzte velem valami muló lidércfény, mikor ón felkelni láttam boldogságom hajnalcsillagát ? Miért oly láztató hát az a fény, mely fellobban szemünkben, ha szivünk hango­sabban dobban, mért oly édes az a remény, Van szerencsém a n. é. vevőközönseget értesíteni, hogy táramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb a közeledő őszi idényre rak­gyártmányu mindennemű ­T p ^ ^ jb h ^ jta oda fog em. Kiváló tisztelettel Bosenberg J3él» uri- és nöi divatároháza. Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda irányulni, hogy ugy olcsó árakban, mint j ó minőségben a t. közönség bizalmat kiérdemelj

Next

/
Thumbnails
Contents