Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

2 BALATOÍTVTDÉK 1907. szeptember 22. lók a hibásak ! Ők megszerezték, az utódoknak pedig meg kell tartani a magyar földet. Egy birtoktest, "egy urodalom, része levén az egésznek, ne beszéljen azért nekünk hazafiságról, ki a hazának : ennek az egy osztatlan szent örökségnek részét, az öröklött magyar földet elherdálva idegen kezekbe juttatja, maga pedig kacagányos Árpádi vadókból kacifántos liivataltőtelék lesz, hogy Árpád vérrel szerzett, munka és kitartással megtartott földjének gyümölcsén tovább élhessen könnyen és gond nélkül ! Látva a magyar föld mobilizációját, látva a csendes honfoglalást — idegen részre : szomorú akkord csendül meg szivében a hazáját nemcsak egészében, hanem minden egyes részében s utolsó porszemében is igazán szerető magyarnak! Hanem legyen vége a panasznak. Elmúlt a szép Árpád-ünnep. Ne múljon el azonban Árpád emléke. Őrizze kegyelettel minden magyar. De őrizze azt a földet is, melyet megszerzett e melyen nekünk élni és halni kell. Hogy a magyar hazája földjén élhessen s becsülettel meghalhasson — tartsa meg ezt a földet munka, szorgalom, okszerű gazdálkodással, ha kell nélkülözéssel s küzdéssel annak minden poráért — de tartsa meg s adja át szent örökségkép utódainak. Amit már is elvesztett, ókos, takarékos, ha kell puritán életmóddal szerezze vissza fajának, nemzetének. Csak akkor válik valóra a sokak kedvenc igéje : Magyarország a magyaroké. Mert akié a föld, azé az ország is. * * Holdsugáron tovarobog Nagy Rákóczy kuruc népe. Susognak a fák, a lombok, Zsongnak-bongnak csodaszépet . . . Siratják a régi szittya, Km •uc, magyar dicsőséget ! Jlangay Sándor. Oszi ének. Halvány, hideg a fény, Hol égetett a hő — Virág nem áraszt illatot, Ciprus tenyész, fenyő. Madár se' jár, szellő se' száll, A táj oly néptelen, Az őszi csendben hallható, Dal cseng magasban fenn . . . Lettek vonidnak, boldogok, — Felhőt sem látni fenn — Viráguk el nem hervadott, Övék a győzelem. . . Teller l ince. Megfagy a vér ereinkben a hazaárulás emlitésére is. Hazaáruló, ki hazáját az ellenség kezére játssza, a haza ellen az ellenséggel szövetkezik. Átok nehezedik rá. Nemcsak rá, hanem ivadékaira is hetediziglen. Ám, ha bün a hazaárulás, nem megy-e a hazaelleni vétek számba annak egyes részeit a szerzett, vagy öröklött birtokok könnyelmű urhatnámsággal, dologtalan és pazarló életmóddal eltékozolni s idegen faj kezére átjátszani? Ma mikor 2 millió holdnál több földbirtok csúszott ki a magyar kézből, a hazaárulás bűnével határos a könnyelmű tékozlás. Es ha a megkezdett uton halad a magyalföld pazarlása, ha a magyar kézből idegenbe került — kié lesz akkor ez a vérrel szerzett s hősi küzdelmek árán ezer éven át megtartott ország ? A modern tékozló fiukat térítse észre a nemzet okos gazdasági politikával, fenyítse meg őket a társadalom, azzal, hogy a léha urliatnámságot megvetéssel sújtja, a tisztes munkát, szerény életmódot tiszteletben részesiti. Mentse meg a magyar földet a törvényhozás. Vessen gátat az élelmes kiszipolyozásnak s a gazdasági életet megrontó üzérkedő kapzsiságnak. Meg kell indítani az ellenhonfoglalást. Megmenteni Árpád földjét a magyarnak — akkor ünnepelheti e nemzet legméltóbban a honfoglaló Árpád emlékét. Aki a magyar fajt erősiti, a magyar földet megmenti — a honalapítás nagymunkáját cselekszi. Ezt a honalapító nagy munkát várjuk a koalíciós törvényhozástól. Fejlegsziií( tiizoltó-egge^ületünketí! A győri borzalmas tüzkatasztrófa után a közfigyelem újból a tüzoltóintézmények felé irányult ország-zerte. A sok elpusztult emberélel felrázta közönyéből a társadalmat s mindenfelé élénk érdeklődés mutatkozik az eddig oly igen elhanyagolt és mellőzött, tüzoltóintézmény iránt. A budapesti párisi áruház égése rég feledésbe ment már s szinte kellett ez a győri eset, liogy az akkor oly sokat vitatott, de hamarosan sutba vágott kérdést : vajon megfelelnek-e és beváluak-e tűzoltó intézményeink ? — újra felszínre hozza a most már végérvényesen le is tárgyalja. Meg vagyunk győződve, hogy agyőri katasztrófa siettetni fogja a már évek óta készülő tiizrendőri törvényjavaslat benyújtását s közel az idő, midőn a t.üzoltóintézinéuyek fejlesztését szentesitett törvény fogja biztosítani. Addig is azouban, mig ez idő elérkezik, nem szabad a társadalomnak ölbe tett kézzel tétlenül várakoznia, hanem igenis foglalkoznia kell a fentebb felvetett kérdéssel s a szükséghez képest cselekednie is. Nagyon időszerűnek tartjuk e helyütt mi is megemlékezni róla s egyben véleményünket is nyilvánítjuk. Városunk tűzbiztonsága felett az önkéntes tűzoltó-egyesület őrködik, mely a legmodernebb oltószerekkel van felszerelve. A laikus, ha a szertárba té«red, okvetlen azon benyomással távozik, hogy ez egy minta-egyesület, s nálunk nagyobb méretű tűzvészről szó sem lehet, hisz ilyen felszereléssel egy-kettőre útját, lehet vágni a kitörő veszedelemnek. Ehhez hasonló módon gondolkodnak igen sokau s csak kevesen • annak, akik tovább is látnak. Kevesen gondolják meg, hogy az oltóeszköz magában még nem elégséges, hanem kell melléje hozzáértő, képzett legénység, mely idejében megjelenve a vész színhelyéi), céltudatos működésével gátat vessen a bősz elemnek. De v<m e hát ilyen legénység? Nincs. A papiroson van ugyan mintegy 26 főből álló, de abból igazán kiképzett csak miutegy 4—5 lehet. Nehogy utóbb még valaki az egylet parancsnokságát vádolja hanyagsággal, nemtörődömséggel, kijelentjük, hogy őket, hibáztatni nem lehet, mert a legnagyobb lelkiismeretességgel és ügybuzgósággal töltik be felelősségteljes hivatásukat. A baj oka nem ott keresendő. Volt alkalmunk végignézni a nyáron néhány gyakorlatot, melyeken 4—6 embernél több ritkán jelent meg s ezek is majd minden alkalommal ugyanazok voltak, kiket első izbeu láttunk. Ez a 4—5 ember ügyesen kezeli a fecskendőt, dehát hol a többi ? Tudnak-e azok is valamit, mert ez az öt ember nem elégséges egy esetleges veszedelem elfojtására, kivált, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az öt között olyan is lehet, aki hétszámra vidéken van ? Ennyi ember őrködése mellett, talán mégsem hajthatja fejét egész nyugodtan nyugovóra egy város közönsége ? Talán mégis, volna mit javitani ezen a minta-egyesületen ? De hát miért nincs több ember ? kérdezhetné valaki. Azért, mert a mai reális világban igen kevés az ideálokért, eszmékért. rajongó ember Ma már mindent csak fizetésért tesznek az emberek s hol ezt nem várhatnak, ott a kötelességteljesítés csak irott malaszt marad. A tűzoltó testület 25 tagja meg van ugyan a papiroson, de mikor gyakorlat, vagy őrségre kellene előállani, ez a létszám ötre zsugorodik össze. Sajnos, de való, hogy 7—8000 lelket számláló városunkban csak ennyi ember lelkében él a felebaráti szeretet, osak ennyi a lelkesedui tudók száma. Szomorú vigasz ngyan, hogy ez nemcsak nálunk van így. A közszellem változása országszerte hasonló helyzeteket teremtett s mindenfelé a tűzoltó intézmények reformálásán, uj alapokra fektetésén fáradoznak. A mai állapot nálunk sem tűrhető és tarlhat.ó fenn soká. Tennünk kell valamit, hogy intézményünk céljának meg is felelhessen. Cselekedni kell, mig nem késő. Ne várjuk meg, mig egy esetleges katasztrófa átán okulhatunk csak, hanem előzzük meg, igy útját vághatjuk bekövetkezésének. Akkor, amikor városunk minden téren a haladás, a fejlődés utján van, nem szabad, hogy épen az egyik legfontosabb dologban, a tűzoltói intézmény dolgában maradjon hátra. (Folytatjuk.) A keszthelyi közbirtokosság f. év okt. 6 án d. u. 2 órakor a városház tanácstermében tartja rendes őszi közgyűlését. — Tárgysorozat: 1. Elnök választás. 2. Választmány jelentése és előterjesztései. 3. 1908. évi költségvetés. 4. Erdő értékesítésére vonatkozó előterjesztés. 5. Netáni indítványok. Sirolin r M a l*( taMByt.1 Tüdőbetegségek, frontok, szamárköhögés, skroftstozis, influenza eUa számtalan txaár és orra* átal aapcnta ajánlva, értéktelen ntáaxatofcat • ^-fi'mifc-. faéóM ••tMHEM-l* X*cJt« A. Co. Basel (Srijt), • Üj|