Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

1907. szeptember 15. BALATONVIDÉK 5. ben a tisztességes ember gondolatát kitölti ? Az undor mellett csupán a szánalom foglalhat helyet lelkünkben az ilyen ember iránt. Bizonyos sajnálatot érzünk irántuk, sajnáljuk, liogy oly üreslelküek. Mennyivel más, mennyire külömböző az ilyen ember lelkétől az oly lélek, mely valamely szép cél, valamely nemes ideál szerény szolgájául szegődik. Bár sokszor nincs egyebe, mint a gondolatvilága s mégis gazdagnak nevezhető. Bizonyos nyugodtság érzetével, bizonyos fölény érzetével tekint el az ilyen ember az előbbiek fölött s nem érti, miért, hogy azok nem olyanok. Miért is nem olyanok ? Hisz mindannyian hitvány kis porszemek vagyunk : születtünk, hogy ledarálva a földi éveket, meghaljunk. Hát nem szebb, nem magasztosabb, ha kéf-ő vénségben visszatekintve életünk pályájára, elmondhatjuk, hogy jól tettünk, hogy nemcsak magunknak éltünk, hogy igyekeztünk másokon is segíteni ? hogy elmondhassuk a köllc szavával : »Ez jó mulatság, Férfi munka volt.« De a legtöbb ember nem got:dol soha erre. Vagy azt hiszi kislelküségébeu, hogy örökké él, vagy — ami leggyakoribb — él, azt sem tudja miért. Dolgozik napról-napra mint a barom, néha mfgnézi egyedüli szellemi táplálékát, az újságot, hogy tudomást szerezzen a tőzsdei árfolyamról, egyébként pedig csak vau, eszik, iszik, mig csöndesen elpipázza az életét. Nagyszerűbb iutézmény igazán nincsen a világon a halálnál. Ezt nem azért mondom, mivel attól tartok, hogy ha mindegyikünk elődei élnének, hát aligha volna mit ennünk, hanem mivel ez a legigazságosabb bitó. A. halál kaszája nem h^gy so hasem kaszálallan rétet maga után : a gazt ugy leszedi, miut a legkiválóbbat, a kérgestenyerü munkást ép ugy, mint aki mágnásnak született. A halál tudatának, a halál érzetének kellene valóban felvilágosult emberek közt a munkán kívül az erős szcciális köteléknek lennie, amely nem engedné, hogy olyat tegyen, ami másnak kárt okoz, még ha ugyanaz neki hasznot hajt is. A kü'ömböző gondolkodású és külömböző bölcsőben született embereknek semmi sem mutatja jobban az egyformaságát és összetartozóságát, mint éppen a naláí. Vagy tán egyesek az olasznak tudományéban reménykednek, ki balzsamával még a sirban is megvédi a testet a férgektől? Kardos Zoltán. Dalok. I. Szeretlek ! — Ez a hitvallásom! Szeretlek ! — Ez az életem ! Szeretlek ! — Ez az imádságom ! Szeretlek ! — Ez a végzetem ! Egy szó csupán, de benne minden, Minden, miért a szív remeg... Talán még nem is láttalak s én — Már akkor is szerettelek! Szeretlek I Mást mit irjalc. én még?! E szóval elmondtam neked, Hogy neked adtam lelkem üdvét, Érted rajongó szivemet. Királynőm lettél s én a párod ! . . . Jöhet ránk ezer gyűlölet : Egymástól el )>em tépi többé A lelkemet, a lelkedet ! II. Ha az egész nagy világnak Minden átka reám szakad: Nem lehet az, hogy én téged Valakinek od'adjalak. I Gyötrelemben fogant kinos Szerelemmel ölellek át S reád szórom a lelkemnek Minden fényét, minden dalát. S ugy ragyogsz majd, mint egy csillag — Mig az egész föld magasztal — S ugy borulsz majd szivem fölé Szerelemtől izzó ajkkal. III. És ha : nem I — Én azt se bánom ! Másnak oda mégse adlak, A szivemhez megkötözlek, S elrabollak, elragadlak / Es gyötörlek, összetörlek És megöllek . . . sirva szánlak, De én téged nem engedlek Itt e földön — soha másnak ! —i —r. JEL I R JS K. — Veszprém vendége. Lipót Szalvá'or főherceg a mult héten Veszprémben időzött mint megyóspüspökűnk kedves vendége. — Uj autor.omiai képviselő. A kéthelyi aut. kerület képviselőjévé Hunyady József grófot vá!asztották meg. — Káptalan a városnak. A veszprémi káptalan Veszprém városnak a piac rendezésre 1000 koronát adomáuyozott. Hej, ha nekünk is volna csak egy osipet, kis káptalanunk is. ... ? — Dispositio. Jankovich Ferenc enyingi káplán Felsőiszkázra, Sági József osóti káplán Enyingre, Kiss György ujmisés Csótra, Gyeney György csabrendeki segédlelkész hasonló minőségben Sümegre, Koronczay István Törökkoppányból Gógánfára, Szíjártó Károly egyházmegyei áldozár pedig Törökkoppányba segédlelkészi minőségben disponáltattak. — Investitura Kéri Elek attalai lelkész plébániájára szabályszerűen investiáltatott. — Hittani vizsgálat. Bsreczk Gyula dr. pacsai segédlelkész a középiskolai hittanári vizsgálatot jó eredménnyel kiállotta. — Változás a »Veszprémi Hirlap« kiadóhivatalában. Meszes Polikárp a „Veszprémi Hirtap"-nak hosszú időn át volt kiadóhivatali főnöke megvált ezen állásától. Helyébe Fater István aligazgató neveztetett ki. amint a fényesen kivilágított termen áthaladtak, egyszerre azonban, mintha valami villanyos ütés érte volna, arcán ijesztő lialványság ült, szemei rémülten meredtek egy irányba, pihegő kebelét valami meguevezhetlen rémület szoritá össze és elhalt ajakán a félig kiejtett szó. — Mi baja Irén — kérdó Kerecsenyi aggódva, de ő már ismét mosolygott s mintha semmi sem történt volna, szó nélkül tovább táncolt. Csak a tekintete kelülte a vőlegénye szemét s néha-néha félve eltévedt az egyik oszlop felé, amelyhez egy feltűnően szép, daliás huszártiszt támaszkodott. És amint nézte újra, meg újra ezt az alakot, lelkében mintha megpendült volna eddig ismeretlen hur rezgése, amely ellenállhatlan erővel vonzotta őt az ismeretlen felé. Valami titkos sugallat ösztönzésére már el akarta hagyni a mulatságot, de a szeme nem tudott megválni attól az alaktól. Neki látnia kell ót, ismerni akarja, beszólni akar vele, hogy okát adhassa azon mondhatatlan félelemnek, mely szivét az ő láttára hatalmába ejtette. És megismerte őt. Beszélt vele s amint hallgatta annak mélyen csengő hangját, amint nézte sötét tűzben égő fekete szemeit, mintha elhomályosodott volna szivében az a féltve őrzött kép, mit rózsanyilás idején oly lángoló szerelemmel zárt abba. Újra rázendült azután a zene lágy, dallamos zengéssel s ő uj ismerősének karján — mintha nem is élne — önfeledten lebeg végig a táncolók között. Szivét valami varázslatos bűbáj járja át, valami megnevezhetlen édes érzelem, mit titkolna, rejtene, de kigyúl valami tüz a szemében, valami lángoló pír borítja arcát, mely nem engedi, hogy lelke féltett titka rejtve maradjon. S amint a zene bűvös hangjai átjárják szivét, nem birja kiállani a férfi perzselő tekintetét, feje erőtlenül hajlik mindig lejebb, mig végre már arcán érzi táncosa forró lehelletét. Eltűnt már a régi szerelem varázsa a szivéből, elmosódott már a szeretett első ideál képe a lelkéből. Nem gondol többé arra, kit eddig naponként imáiba foglalt, nem tudja mi történik körüle, csak valami csodás rózsaszínű felhőt lát maga előtt, a melyből táncosának arca fénylik

; csak feléje valami bűvös ragyogással. És nincs többé már ereje, hogy parancsolhatna szive lázongó érzelmeinek, szinte kábultan szorítja magához a férfit, kinek szemétől még csak rövid idővel ezelőtt is megremegett a lelke. Kerecsenyi László nem tudott hinni a szemeinek. Mintha az ő tekintetét is elhomályosította volna valami átláthatatlan köd, csak a menyasszonya lebegő alakját látta maga előtt s nem tudta megmagyarázni azt a mardosó fájdalmat, mi szivét egyszerre összeszoritá. De egyszerre mintha szédülne, vagy csak a szeme káprázik, elhomályosult előtte minden, csak azt látta, hogy menyasszonya szeme édes boldogsággal tapad táncosa arcára, hogy felbomlott hullámzó szőke haja annak arcát érinti s hogy az a rátapadó pillantások perzselő hevétől elkábulva, az arcát érintő, lengő fürtök illatától ittasan hajlik le a karjaiban remegő leányhoz. Azontúl nem látott semmit, csak rohant eszeveszetten el a sötét éjszakába, hogy ne lássa többé azt, ki meggyalázta az ő szerelmét, ki sárbatiporta az ő nagy szeretetét. De lelkét szüntelenül égette az a csók, mit menyasszonya ajkára lehelt lelke boldogságának a megrablója, szive nyugalmának a megsemmisítője. Hasztalan kóborolt a viharos éjszakában, hiába keresett enyhületet, nem hozott gyógyító irt többé semmi sem az ő sorvasztó fájdalmára. Másnap hajnalban azután két lövés dördült el a kishársi erdőben s amint a reggeli párázatban eloszlott a fegyvere^. Levélpapírok csinos családi díszdobozokban 1 koronától feljebb legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.