Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

8. BALATONVIDfcK 1907. szeptember 8. natusban képvisel s amely departement ta­náosának ő az eluöke. Ebben a kerületi tanácsban (Charense­Inferieure) ugyanis mint. elnök 1500 frank évi segélyt szavaztatott meg a Mi Asszo­nyunkról nevezett apácáknak, akik egy ár­vaházat goudozuak. Ugyanakkor, hogy en­nek a határozatnak konzervatív-klerikális jellegét még jobban kiemelje, minden sub­"vpuciót megtagadott egy helybeli szocialista muukásegyesülettől s ami még több : nem engedte, hogy kerülete csak egy fillérrel is hozzájáruljon a szobrok költségeihez, ame­lyek egyikét Dantonnak, a nagy forradal­márnak, a másikát Lazare Bernardnak, a Dreifus-ügy feltalálója és szinrehozójának emlékére akarják felállítani. Talán megtérni készül s remetének csap fel a vén róka ? Beszélik, hogy kispap korában bemu­tatták a szentség hírében ólt és meghalt ars-i plébánosnak, aki meglátván öt, elta­karta arcát s igy szólt : — »Ez az ifjú a legádázabb ellensége lesz az egyháznak, de végső napjaiban rá­talál az üdvösség útjára.« A jóslat talán most van teljesülőben ? Kiváuatos volna, de nehéz elhinni. Valószínűbb az, hogy Conibes ur szem­lót tartott választókerületében, megtapogatta a szavazó polgárok pulzusát s arra a meg­győződésre jutott, hogy polgártársai hűk maradtak keresztény katholikus vallásuk­hoz s azokhoz, akik őket a ker. kath. igaz­ságokra oktatják. Nem szereti az egyházat, de szereti mandátumát s nem hajlandó kockára tenni népszerűségét csak azért, hogy kedvóbeu járjon a páholyok urainak. íme ez az oka, hogy a kath. elltnsógei, akiket, öbujtottés fegyverezett föl, tisztelettel megállauak s uein merik átlépni annak a kerületnek a határait, ahol ö az ur s aüol oázist teremt s tart fönn magának a nagy pusztaságban, a Kereszténységéből kivetkőztetett Francia­országban. HÍREK. — Csáky Károly gróf váci püspök a mult vasárnap a Festetics palota házi ká­polnájában misét mondott, a mely után magas szárnyalású szent beszédet tartott az istentiszteleten részt, vevő Festetics csa­ládnak. — Egyházmegyei hirek. Változások az Egyházmegyei Hivatalban. Rada István dr. prépost-kanonokot megyés püspök urunk ő Excellenciája az egyházmegyei irodaigaz­gatói állásától — negyedszázadon át, kifej­tett kiváló munkálkodásáért f'öpásztori me­leg köszönetét kifejezvén — felmentette. Helyébe oldalkanonokjáva ós az egyházme­gyei hivatal igazgatójává Simon György dr. kanonokot nevezte ki. Ugyancsak kinevez­tettek : Radváuyi Viktor szentszóki jegyző, püspöki titkárra ós Vegele Lajos dr. theol. tauar, papneveidei prefektus, püspöki le­véltárossá, iktatóvá és szentszéki jegyzővé. — Uj szentszéki ülnökök. Megyés püspöK urunk ő Nagy móltósága Németh János sü rnegi plébánost, püspöki biztost, valamint Kiss Pius theologiai tanári szentszéki ülnö kökké kinevezte. — Uj theologiai tanár. Beöthy Isi ván murakereszturi káplán az ó­ós újszövetségi szentirástudományok h. ta­nárává és papneveidei tanulmányi felügye­lővé ideiglenes minőiégben kineveztetett. — Kápláni dispositió. Czigány Iguác, ujuii­sés áldozár káplánnak disponáltatott Mura­keresztnrba. — Instelláció. Szombaton dél­előtt %9 órakor meut végbe a Szentferono­reudiek templomában Kauzli Dezső apát­kanonoknak a pápai, Péller Pál apátkano­noknak a següsdi főesperesi stallumba ós Simon György dr. ujonuan kinevezett ka­nonoknak az utolsó mesterkanonoki stal­lumba való beiktatása. A szertartást Jancsi Ágoston c. püspök, olvasó kanonok végezte, a kinevezési okmányokat Czigány Pál szuo centor olvasta fel. Póller Pál kaucnokot, aki egészsége helyreállítása végett vidéken tar­tózkodik, Adám Iván kauouok helyettesítette. A beiktatást, nagyszámú közönség nézte vé gig, közte sokan a vidéki papságból is. — Adomány. Rada István dr. prépost-kanonok Veszprém piacbővitési céljaira 1000 koro­nát adományozott. Hasonló áldozatkészség mellett. Veszprém városnak ez a nagy fou­toiságu kérdése már a közel jövőben a meg­valósulás kedvező pontjához juthatna. — Bérmálás. Megyés főpásztoruuk ó Nagymél­tósága kegyes megbízásából, Kráuitz Kál­mán félsz, püspök ur ö Méltósága a követ­kező sorrendben fogja a bérmálás szentsé­gét kiszolgáltatni : f. évi szept. hó 22 én Peteuden, a petendi, csic«ói és taliándö­rőgdi plébániák híveinek ; 23 án Monostor­apáti ós szeutbékállai plébániák híveinek; 24-én Lesenoatomajon, a lesencetoniaji ós nemesvitai plébániák híveinek ; 25-én Tör­deuiicen, a tördemici és badacsonytomaji plébániák híveinek; 26 án Káptalantótiban, a káptalantóti, gyulakeszi és kővágóörsi plébániák híveinek és 27-éu Tihanyban, a tihanyi, a^zófői ós vászolyi plébániák s Ba­latonfüred fiókközség és fürdőtelep híveinek. — A keszthelyi iparosok dalköre ő nagyméltósága Csáky Károly gróf váczi püspök urnt, ki a dalkör dologi kiadásaira 40 koronát, adott, egy kedélyes összejöve­tel alkalmából táviratilag üdvözölte, melyre ő nagyméltósága a dalkör elnökéhez Laka­tos Vinc- dr. főgimnáziumi tanárhoz a kö­Aetkező táviratot intézte, mely a kultura iránt való kiváló érzékéről tanúskodik. »Ki­váló figyelmük nagyon jól esett. Üdvözlet, a nemes egyesület minden tagjának. Csáky püspök.« — A keszthelyi tanintézetek látogatott­sága. A nemrég lefolyt beiratások alkalmá­val beiratkozott a keszthelyi róm. kath. főgimnáziumba 304 rendes ós 2 magánta­nuló. A keszthelyi áll. polgári leányisko­lába fel vétetett 79 t anuló. A keszthelyi elemi fiu- és leányiskolába eddig beirat­kozott 625 tanuló. — Zalavármegye törvényhatósági bi­zottsága őszi nagygyűlését holuap hétfőn tartja meg Batthyány Pá! gróf főispán el­nökletével. A tárgysorozatban 220 tárgy van felvéve, melyek közt felemlít,endök a következők : Arad véros azt akarja, hogy március 15-ót és októl,er 6-át az iskolák­ban megünnepeljék ; továbbá, hogy a ma­gyar iparárukat törvényesen vódőjeggyel lássák el. Somogy vármegye »z egy gyer­mekrendszert akarja megszüntetni. Nagy­várad a lóverseny fogadásokat s a sorsjá­tékot, Z umplénvármegye a halálbüntetést, akarja eltiltani. Biharváimegye ós Három­székvármegye pedig a korcsmáknak ünnep­napokon való korlátozását sürgeti stb. stb. — Gazdák hete A magyar gazdáké volt az elmúlt, hét. Akkor tartották a gaz­dák országos kongresszusukat Pécsett Da­ránj'i földmivelésügyi miniszter diszelnök­sége s D-*ssevfiy Aurél gróf elnöksége alatt a gazdák impozáns részvétele mellett. A kongresszus kimagasló mozzanatát Darányi és Dessewffy gróf elnök beszédei képezték. Zselenszky Róbert gróf előadó erélyes s feltűnést keltő komoly értelemben tolmá­csolta a gazdák 10 éves követelését a tőzs­dei reformot, s a fedezetlen határidőüzlet eltörlését. Heiteleudy Ferenc, főrendi tag s vármegyénk gazdasági egyesületének el­nöke lelkes beszéd kíséretében határozati javaslatot nyújtott, be a oigátiykéidés meg­oldásáról. Sok más égető kérdésről tanács­kozott a gazdakongress/us — egyik leg­égetőbbről, a sajtóról megfeledkeztek. Egy oly nagy testületnek, uiiut a magyar gaz­datársadalom, nincs egy gazdasági napi­lapja ! Amelyek pedig természetszerűleg legközelebb állnak a gazdákhoz — azt nem pártolják éppen a gazdák. Igy áll elő az u dűl lehet bánatos gondolataival, bus áb­rándjaival. Elővette a legutolsó levelet, mit Zilahy tói kapott s olvasta sóváran a kedves be­tűket. És a búsongó levél tartalmához, lelke harmóniájához oly jól illet a díszét vesztő erdő sárga levéllel beterített útjaival s a dombtetőkön legelésző csorda mélabús ko­lompjával. Mintha csak álomba ringatná minden, ami körülötte történik. Nem messze tőle csacsogó patak vize futott sziklamed­rében lefelé s partjairól kékszemű nefelej­csek hajtották bánatos fejüket a zsongó habok fölé. Lassankint világosodott a széllen­gette, foszlányos köd s itt-ott átszűrődtek rajta a felkelő nap lialavány sugarai meg­világítva a patak fölé rakott kis hidat. Hortobágyi Lenke örömmel indult a híd felé, hogy végig láthassa a csobogó patak futását. Egyszerre azonban megmozdul lába alatt a szilaj víz kimosta hidoszlop s ő éles sikoltással hull a hiddal együtt a meredekpartu mély vízbe. Egy darabig néma csend követi a rémes sikoltást, de csakhamar siető léptek zaja hallik s kar­csú, nyúlánk férfialak jelenik meg a parton, ki látva a leány veszedelmét, mentségére siet. Nemsokára kint feküdt átázott ruhá­jában a parton anélkül, hogy az élet leg­csekélyebb jelei látszottak volna arcán. A fiatalember elszomorodva nézte egy ideig a szerencsétlen leányt, kit nem sikeiült az életnek megmenteni és bánatosan vette kezébe annak jéghideg jobbját. Arca azon­ban most egyszerre kiderült. A leány nem volt halott, ütőere lázasan lüktetett s csak­hamar visszatért arcára is az élet pírja. Lassankint halk sóhajtás emelte keblét s amint felnyíltak lecsukódott szemei, maga előtt látja szive bálványát Bélát. — De nem. Ah! talán álom ez — sóhajt fel — az ő arca nem olyan szép mint ez ; az alak, az ő tekintete nem oly igéző. És ismét lehunyta szemeit, kétségbe ejtve megmentőjét, ki nem tudott rajta se­gíteni. Elmúlt a tél fagyos zimankóival s újra virágillat töltötte be a lombjaikat fej tegetö fák alját, mikor Hortobágyi Lenke először látta viszont megmentője karján azon helyet, hol ábrándozása közben le­bukott. Ettől a naptól fogva azután feledve lett a régi boldogság, elpárolgott szivéből a régi szerelem varázsa. Lelkében valami uj, boldogító érzés támadt, mely rózsa­színűre festette halavány arcát, mi meg­vidámította, felüdítette szomorú lelkét. Ha gondolt is néha-néha arra, kinek egykor könnyezve fogadott örök hűséget, szive csak ahhoz vonzotta, ki folyton vele töl­tötte napjait és édes beszédével, forró csók­jaival elfeledtette a régi szerelem boldog­ságát. Nemsokára már teljesen el volt fe­ledve az, kiért egykor ol} T keserű könnye­ket hullatott s szive, lelke csak az uj sze­relem boldogító mámorát érezte. De nem. Egyszer mégis, mikor ujjára húzták a jegygyűrűt, mikor nyíltan a ma­gáénak vallhatta már megmentőjét, fel­ujult lelkében valami gondolat, mi nem engedte egy darabig nyugodni. Csakha­mar azonban elővett egy címeres boríté­kot, ráírta a címet s beletett egy eljegy­zési kártyát. Ezzel azután lerótta régi szerelme iránt minden tartozását, mert abból meg­tudhatja a Zilahy Béla, hogy nincs egé­szen elfeledve s hogy az ő szivének imá­dott bálványa, a Hortobágyi Lenke másnak a jegyese. Meg is tudott az mindent abból a néhány sorból. Megtudta, hogy hasztalan szeretett, hiába várt, hiába remélt. Re­ményével elszállt a Kedve s mire a virá­gos májusban fényes nászmenet kisérte Hortobágyi Lenkét az esküvőre, a tom­pán kongó harangok zúgása mellett köny­nyes szemmel eresztették le barátai örökös lakóhelyére a korán elhervadt, fiatal irót, Zilahy Bélát. Vajon melyikük szeretett jobban ?

Next

/
Thumbnails
Contents