Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. augusztus 18. 33. szám. BALATONVIDÉK • *<>• iiikíii hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBE* Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a Bzerkesztöség cimére kérünk. Kéziratokat nem aduDk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Szent István napján. Nevezetes történeti évfordulókban gazdag nemzet vagyunk. Alig van hét, melynek egyik vagy másik napjához ne fűződnék valamely örvendetes, vagy szomorú történeti esemény. Sajnos azonban, hogy napjainkban ez utóbbiak nyomulnak előtérbe s örömünnepeink nem hatnak a régi felemelő hatással. Bizonyos lehangoltság, szoniQruság érzete nehezedik a honfiúi szivekre, mely nem engedi lelkesülni s gátat vet bennük az öröm kitörésének. A napokban újra ünnepe lesz nemzetünknek. Első Szent királyunk emlékét fogjuk ünnepelni. Azon királyét, ki kalandvágyó, nomád életű őseinket letelepítette, rendes foglalkozáshoz szoktatta s pogányból kereszténnyé tette. Sokat, úgyszólván mindent annak az áldásos Jobbnak köszönhetünk, mely nem porladt el, de osodás módon fennmaradt, hogy őrködjék s áldást hozzon nemzetére. Hagyományos kegyelettel körmenetben hódolnak a szent Jobbnak a hivők ezrei. Zeng a zsolozsma az ájtatos hivők ajkain országszerte. De mintha fájdalmasabb volna az ének zendülése, mintha panasz, jajkiáltás vegyülne az ünnepi hangulatba. Nem az öröm felemelő, a szomorúság lehangoló érzete uralkod.k az ünneplC szivekben. És méltán. Elszoruló szívvel kell látnunk, hogy évről-évre kevesebben ünnepelünk. Százezrek hagyják itt egy-egy évben Szent királyunk örökét, hogy uj hont keressenek, melyben a mindennapi keny ret megszerezzék. JHL természetes szaporodás már nem képes ellensúlyozni a kivándorlás okozta veszteséget. HazánK népessége 4 év óta stagnál. A statisztikai hivatal kimutatása szerint az utóbbi négy év alatt a szaporodás alig tett ki 10000 lelket. Mily elszomorító, aggodalmat keltő jelenség ez. Mi lesz a vége? Elerőtlenedés, lassú kimúlás. A kivándorlásról sok szó esik nálunk, sok intézkedés történik ellene, de minden eredmény nélkül. Ez eredménytelenség azonban egy cseppet sem meglepő, mert bár sokféle nézettel találkozunk az okot illetőleg, de a kivándoilási kór igazi okát még mindig nem akarják az illetékes tényezők felismerni. Pedig rendkívül egyszerű. A kivándorlás nem egyéb, mint szükségszerű következménye annak a gazdasági átalakulásnak, melyen a földmivelés keresztülbement. A magyar földmivelő nép Szent István óta napjainkig élt abból, amit a tápláló anyaföld nyújtott, akár mint gazda, akár mint zsellér. A legújabb időkben a mezőgazdasági technika hirtelen kifejlődése kizökkentette népünket az ő megélhetési eszközeiből. A gép behatolt a legkonzervatívabb termelési formába is, a földmivelés terére is. Megszülettek a gőzekék, a vető- és aratógépek s nálunk is meghonosodott a magasabb kulturáju földmivelés, mely gép munkán alapul, ja. gép elterjedése pedig a mezőgazdaságban lekötött emberi munkaerő felszabadulását jelenti s ebben találhatjuk meg a kivándorlás okát. A földmiveléssel foglalkozó magyar nép egyre inkább veszti lába alól a talajt. Az ő munkakörét a gép sokkal jobban és megbízhatóbban elvégzi, ennélfogva más munka s elsősorban ipari muuka után kénytelen látni. Mivel a hazai ipar kevés munkaerőt igényel, kevés A BALATONVIUÉK TAKCAJA. Ellesett párbeszéd. A kisértetek órájában. Irta : Bicsak. Mindenekelőtt van szeremcsém bemutatni Mustár Márton érdemes csizmadia mestert. Termete és árendája magas, felesége és jövödelme alacsony. Soha magasabbra, mint a küzdelmek Csimborasszója — nem hágott s nem is vágyott. Nem volt városi képviselő, se bankigazgató, se beteusególyző pénztáros s igy érdeme jegyzőkönyvben nem hagyatott az u'ókor, szá mára elrettentő példájául a »Sutor ne ultra crepidam« közmondásnak. Ami a katonának a kard, parasztnak az eke, az volt neki a kaptafa. Fegyvertársa volt, összeróva a munkásság és hivatásszeretet erős láncaival. Most is, a kísértetek órájában, ott ül háromlábú székén, erősen lehorgasztott fővel, mozdulatlanul. Kalapácsát kiejteite munkás kezéből a jótékony álom. A holnapi országos vásárra szánt bakancsot még mindig roskatag tóidéi közt szorongatja. Szenvedéseinek koronatanúja, a félszázados múltra visszaemlékező lámpa — talán csupa szimpai iából, avagy a mi elfogadhatóbb, élethiányból — is elaludt. Tán ép a másnapi jó vásárról, vagy a tulipán mozgalom meddő szóvirágának kellemes illatáról álmodozott, a mikor kísértetiesen halk beszélgetés ütötte meg fülét. Azt hitte, hogy álmodik, pedig nem álom, sem úalluoinatió, hanem valóságos csoda történt. A háta mögötti kaptafatartó aljában két kiküszöbölt kaptafa dialogizált. — Moudja csak édes urambátyám — szólt a kisebbik kaptafa a mellette heverő 16-os óriáshoz — hol vagyok én most ? A pokol . . . azaz: a kaptafatartó legmélységesebb fenekén édes húgom öcsém, ahova mint divatból kiment jószágok . . . mit mondtam ? rosszságok kerültünk. Csodálatos, hogy 16 év óta ezt most kérdezi először. . . Tán folyton aludt azóta ? — Jesszus Mária ! Ha a dolog tényleg igy áll, mint urambátyám mondja, női becsületszavamra öngyilkos leszek. Beleölöm magamat a kéregáztató sajtárba, aztán. . . (Sir.) No-no kis bohó ! hová gondol ? Nem sajnálná még elég fiatal életét ? Ilyet beszólni egy csinos 4-es női csizma-kaptafának ! ? Hisz alig 15 éve, hogy maga még divatban volt. Ej, ej ! . . . pedig de csinos lábbelit adott maga a városbirónó asszonyság lábára. . . Sohasem felejtem el : Ép itt bujkáltam a »pángli« alatt, a mikor a menyecske örömében megcsókolta a májszt.er urat. Pszt ! hogy eljár a szám. . . No látja ezt magának köszönhette a majszter ur. Jól is esett volna neki, ha véletlenül a majszternó asszony meg nem tudta volna. — Szemtelen vén paraszt! hogy mer előttem ilyent beszólni ? Moderálja magát, trampli! — Ejnye no, kis szemérmetes kollega Van szerencsém a n. é. vevőközönséget értesíteni, hogy a közeledő őszi idényre raktáramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni, hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. \ft \ft Lft kft kft kft k& ilft h le Jft Jft Kiváló tisztelettel Rosenberg JBéla f f r ' nri- e» nőf divatáraháza.