Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

\ 1907. augusztus 18. BALATONVIDÉK 5. Egy „fürdős" gondolatai. Nagyon régi híve vagyok a Balatonkultusznak és igen rokonszenves nekem, a Balaton metropolisa : Keszthely is. A magyar tenger, hál' Isteu, már fel van fedezve, partjait a nyaralók tízezrei lepik el s örvendetes élénkség vau az egyetlen fürdővárosban, Keszthelyen ,is és ugy vélem, évről-évre emelkedőben. Ám ez még mind nem az, amiben megnyugodhatnánk ; a Balaton s e város látogatottságának sokkal nagyobb arányokat kell öltenie és még nagyon sok nyara'ó magyar családot kell a külföldtől visszahódítanunk. Micsoda elenyészően csekély a hozzáuk látogató külföldiek száma, szemben azzal a tömérdek magyarral, akikkel Ostendétől, a legeldugottabb kis Stayer falucskáig találkozunk. Ennek a kivándorlásnak meg kell szünuie, mert kétszeresen kártékony : a kivitt milliók szegényebbé s igy harcképtelenebbé tesz bennünket, a külföldet, pedig gazdagítván, g3'arapitja eszközeit a tökéletesedésre s a mi legyürésüukre. Amikor ezeket irom, feltűnik előttem Középeurópa máscdik ]egnag}'obb tavának a Bódennek képe. Vidéke, illetve partjainak szépsége, sehogysem vetekedhetik a Balatonóval, de a kultúra s az ember-kéz busásan pótolja a különbözetet. A tó partjait virágzó városok láncolata köríti, vasutak köröskörül ós minden iiánybau • a vizén közel száz fényes hajó cseréli ki öt ország árucikkeit és turistáit. Hát igaz, hogy ez a szó legszorosabb értelineben vett Miemzetközic feltevés, nemkülönben, hogy ez a t,ó kapuja az utazók Mekkájának Svájcnak, emelte ezt a vidéket oly mesés virágzásra, de ha mind leszámítjuk is a leszámitandókat s a Ba'atont és környékét a mi szerény skálánkkal taksáljuk is, méltán kérdezhetjük, vájjon mit tett eddig az ország ezért a legvirágzóbb részét, a Dunántult, ketté osztó óriási vizért, amely mindenütt, másutt hatalmas közgazdasági ténj'ezője volna hazájának, országának és középpontja egy gazdag nagy vidéknek. Hát, van e félreesőbb megközelithetlenebb része kultur-vidékuek, mint, a zalai part, e klassikus vidéknek, amely költőket termett s ma is költővé teszi még a prózai embert is ? Am nem csak Kasztália forrásai f'akadoztak itt bőven, termelték a kialudt, tűzhányók a nemes borok és gyümölcsök töméntelen meunyiségét, bővelEz a tulgondolkozás, az el-zabadult gépnek ez az oktalan és célt többé nem szolgáló továbbzakatolása — a neuraszténia. A túlfűtött kályha felesleges, sőt terhes hőkisurgátzása, a inai otromba és ostoba társadalmi rendnek a megnyilatkozása abban az eredőjében, amit a teherbirástink vonalához való viszonyával ad. A munkabérre, felfogadásra, gondolkoztatásra alapított mai társadalomnak múlhatatlan koefficiense. Boldog Arábia lakója, a datolyából megf'lő arab, a kontemplációban virtouz szeldsuk nem azért van, mert gondolkozik, hanem azért gondolkozik mert van. A hellén — közbevetve : nagyon hitvány nép — nem azért tudott szép gondolatokat termeni, mert megfizették érte, hanem azért, mert mulatságból gondolkozhatott. Es beszüntette a gondolkozást, amikor terhére volt. Mi mesterségesen neveljük, kényszeritjük, innen-onnan talán már tenyésztjük is a gondolkozókat. Az emberiség túlnyomó része ma már arra van kényszerítve, hogy akkor is gondolkozzék, amikor nincs gondolata. Természetes tehát, hogy üldözi az üldözött gondolat akkor is, amikor már szabadulni szeretne tőle. És ezt a sikertelen szabaduló kísérletet ugy hívjuk, hogy neuraszténia. —y —r, kedtek fában ós kőben is, de azért mind e mai napig Arácstól Szigligetig csak várja a vasutat. Hát taláu most megkapja s ez az uj vonal majd jut'athat, némi föllendülést a nyugoti tóvég érdekeit aligha kielégítő vicinálisoknak s a mi fő, Keszthelynek. Ennek a hosszú előljáró beszédnek pedig az a konklúziója, hogy mivel különösebb segité-re hiába várunk, ennek a vidéknek és különösen Keszthely városának magának kell igyekeznie, hogy az adott alapokon fejlődjék, az utazó közönség forgalmát rf ezzel saját közgazdasági gyarapodását emelje, mert mondhatom s ezt mindenki elismeri, hogy máris oly sok vonzó intézménye van e helynek, amelyek mellett a közeljövőben inkább bizonyos rendszeres belterjes fejlődésre van szükség, hogy városunkuak semmiféle ujabb fürdőtelep — nagydob és dédelgetés segitsó/ gével — se tehesse vitássá, a mihez természetes joga van : elsőbbségét,. Eunek az intensiv fej ődésnek, az én ezerény, de sok tapasztalaton alapuló nézetem szerint, a következők az eszközei: M.ndenekelőtt ki kell eszközölni, hogy a fürdő a gyógyhely jelleget megnyerje, amivel, mint értékes jog vele jár, az u. n. gyógy-dij szedés szabadsága. Nem áll ugyan érdekében a város közönségének magas taksák szedésével a fürdőzők elriasztása, az azonban sehogysem méltányos, hogy a fürdőzők teljesen ingyen használjanak olyan előnyöket, amelyekért mindenütt fizetniök kell. Mérsékelt, a családfőkre és tagokra arányosan kivetendő dijak, nem tennéuek hütUnné senkit e fürdőhelj

7 iránt s a mellett, hogy az adózók az intézmények javulásában az előuyöket úgyis élveznék, a város terheinek jeleutékeuy könyuyit.ése is származnék belőle. E dijakból azután kerülne bővebb öntözés, több pad, kiterjedtebb ut es járdagondozás, idővel gyógyterem lapokkal, mint fürdő oentrum stb. Szükség ienne a vetkőző kabinok szaporítására is, ami, ha máskép ueiu megy, olykép lt-nne lehelő, hogy a külföldi fürdők mintájára a meglevők fölé emelet épitetnók. A park ugyszólváu egészen virágszegény, e részben szintén kell tenni valamit. Természet,ís, hogy szükségei lenne, mindezek intézésére ós ellenőrzésére fürdő felügyelői állás szervezése, mert ilyen dolgokbau egy ember több, miut sok. A fürdői jelleggel járnak természetesen bizonyos kellékek, amelyek persze a mi kis városainkban reudszeriut hiányoznak, vagy esetleg éppen nem a kívánat szerint. léteznek. Ilyen, hogy a vendégek részére szolgáló házakban, a nap bizonyos szakában, igy éjjel ós ebéd után csend legyen, mert ilyen helyre betegek is járnak. Ezt, szabályrendelettel kellene biztosítani, mert e részben tényleg sok a panasz, az igaz, hogy leginkább a vendégekre ; adott, esetekben egy-egy kis büntetés segítene a dolgon. Nem volna szabad megtörténni annak sem, amit pedig mindennap élvezünk, hogy hajnali álmunkból a kanász durrogatása riasszon fel. Nem máról holnapra s nem könuyen megoldható égető kérdése Keszthelynek az ivóviz-mizéria. A legfontosabb az idegenekre nézve, mert az egészségbe vágó. Addig is, mig e részben gyökeres javítás eszközölhető lenne, kívánatos volna, hogy ideiglenesen történnék valami átmeneti jellegű dolog. Ezekben vontam össze röviden a nézetem szerinti legközelebbi tennivalókat, amelyek, ugy tudom az általános óhajtásnak is kifejezői. Nem is teszek hozzá mást, csak még azt, hogy miért nincs itt bejelentési kötelezettség ós vendégnévsor ? Az első közérdekű, második pedig uem szaporítja ugyan a vendégek számát, de azért uemcsak érdekes, hanem tanulságos is, mert az évről-évre való hullámzás okulásul, esetleg serkentésül is szolgál. Martonfalvay Elek kir. ügyészs. megb. Szinház. Szombaton Kalmár Józsefnek, a budapesti »Nópsziiiházi vigopera* tagjának utolsó vendégjátékául >A kornevillei harangok« kerültek szinre. Ezen este kiváló élvezetet nyújtott, a nagyszámú közönségnek, amennyiben Zoltán Ilonka (Zsermén), Makai Elemér (Biió), Tukorai Lóránt (Jegyző), minden tekintetben kitűnő játékot mutattak be. A legnagyobb dicséret ós elismerés azonban mégis Cserey Irmát (Serpolette) és Szilágyi Dezsőt (Gáspár, haszonbérlő) illeti, kik remek alakításukkal igazán elragadtatták a közönséget. Vasárnap Szigligeti Edének »A czigányc ciinü háromfel vonásos színműve került szinre nagyszámú közönség jelenlétében. Hétfőn a >Szép Ilonka* cirnü három felvonásos magyar énekes játékot adták. Vörösmarty Mihálynak hasonló cimü költeménye után irt ezen darab bizony nem érte el második előadása alkalmával azt a sikert, mit a cim után vártunk, még a kiváló szereplők legnagyobb jóakarata mellett sem. Kitünőeu játszottak ez alkalommal Cserey (Mátyás király), Kemény Lajos (Marzió, udvari bolond) és Szilágyi Erzsike (Ilonka), ki valósággal kedvesen játszotta szerepét. Kedden »Az aranykakas* cimü bohózatban gyönyörködhettünk, amely minden tekintetben megfelel mind a közönség óhajának, mind a szereplők egyéniségének. Kitünü volt Cserey (az aranykakas fogadósnéja), Kemény (fizetőpincér), de különösen dicséretet, érdemel Németh János (Daohselmayer Nepomuk), ki nevettető mókáival, szellemes ötleteivel ós közbsszólásaival egész este kacagásra késztette a uagyszámu közönséget. Makai Elemér játéka ez este azonban nem érte el azt a niveaut, mit tőle egyébkor láthattunk. Szerdán a dr. Jókai Mór regénye után irt >Az aranyembert cimü háromfelvonásos színmű került előadásra, a rossz időmiatt, csaknem üres sziuház mellett, d® azért remek játókkal. Igaz ugyan, hogy nagyon sok részt kihagytak a darabból, de ez inkább csak azért törtónt, hogy a leghosszabbnak ismert szinmü ne váljék unalmassá. Igy is csaknem éjfélig tartott az előadás. Csütörtökön a »Csókon szerzett vőlegényc-t, adták negyszámu közönség ,előtt amely alkalommal különösen Cserei (Abrai Irén színésznő), Makai (Csontai Lőrinc), Németit (Trauer nyug. katonaorvos) nyújtottak remek alakítást A legjobb azonban a három vándorszínész jelenete volt (Tukorai Loráut, Szilágyi Dezső és Szapári Janka) kik igazán nevető görcsökbe ejtették a közönséget. Pénteken >A harang* Pékár Gyula uépies legendája került, színre másodszor, félhelyárakkal. A szerepelosztás ugyanaz volt, mint első ízben. Kitűnően alakította Szilágyi igazgató az öreg Benedek tisztelendőt, remek voit Cierei miut Zsófi gazdaasszony s Tukorai mint biró. E hármat nyílt, színen is többször megtapsolták. Az előadás telt ház előtt folyt, le. Amint értesültünk, jövő hétfőn a társulat egyik kitűnő tagjának, Raskó Ernának lesz a jutalomjátóka »A bagdadi hercegnő* cimü hírneves színműben, melynek szerzője a hires franoia iró, ifj. Dumas Sándor, mig Kemény Lajosnak jutalomjátóka a »Liliomfi« csütörtökön lesz megtartva. Mind a kiváló darabok, mind a kitűnő színészek, kiknek jutalomjátóka lesz, azt engedik remény lenünk, hogy ez estéken kiváló műélvezetben fog részünk lenni. Rigmusok. Ifjú szivvel álmodozom Mindarról, mi szép, mi jó, De felébreszt álmaimból Mindig a sivár való.