Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

1907. augusztus 18. BALATONVIDÉK 5. vánosság egy szerény résztvevője annyival is inkább kockáztatok néhány szót, mert magam is idegen vendég vagyok e városban, a dolgokat elfogulatlan szemmel nézem s mivel első izben vagyok itt, semmi múltra vouatkozó emlék, vagy benyomás nem irányítja véleményemet. Az említett cikk éle mindenesetre >idb. Bozzay ur ellen« iránjult, de a sorok között >eléggé sympathikus*-nak jelzett »ifj. Bozzay ur* is kap egy-egy oldalbalökést, amit — szerény véleményem szerint — nem érdemel meg. Fogadatlan prókátornak . . . ajtó mögött a helye, de mivel az igazság mindenek fölött való, engedje meg iiekem a tekintetes Szerkesztőség és az általam ismeretlen cikkíró ur, hogy minden polemizáló célzat mellőzésével és személyeskedés nélkül elmondhassam én is azon véleményt, melyet én ifj. Bozzay úrról, illetőleg róla mint. szállodásról, itteni tartózkodásom alatt szereztem. En szintén este érkeztem s szerencsésebb voltam ugyan, mint cikkíró ur, mert családostul jöttem s noha nem volt üres szoba, igy, ugy, amúgy, v»l«hogy mégis sikerült egy igen kényelmes szobát kapnom ; s miután a szoba árjegyzéke az ajtón vau, metigj'ő/.ödtem ló a, hogy a hatóságilag jóváhagyott ár (1 korona) nagyon csekély összeg t.hhoz, amit, egy véletlenül s minden előzetes értesítés nélkül, ily forgalmas helyre érkező idegen egy szobáért szánhat, lia 113'Ugalomra vágyik. Azói.a naponta vendége vagyok ifj. Bozzay ur szállodájának s annyira meg vagyok elégedve ugy a kiszolgá ással, mint Boz/ay ur szinte túlságos előzékenységével, hogy ezt a megelégedettséget még — el merem mondani — egv vidéki városban sem érez'em, pedig az ország különböző kis és nagy vá rosában élveztem és »élveztem* a szállodások és szállodás »nrak« modorát Mindenkit érbet baleset s Bozzay urat is .érte az, hogy bár legjobb akarat vezérelte és igyekezett vendégét elhelyezni saját, vezetése alatt álló szállodáján kivül is — talán az alkalmazottak ügyetlensége miatt — jó szándéka balul sült el. De e miatt ne korholjuk öt ; inkább rokonszenveznünk kell vele : oly ember kap — habár rejtett — szemrehányást, aki legkevésbbé sem érdemli meg. Bizonyára neki esik ez legrosszabbul, annál inkább, mert akik nem ismerik, könynyen tévútra tévedhetnek, pedig ezt valószínűleg cikkiró ur sem szándékozta. Valószínűnek tartom azonban, hogy ha cikkiró ur is bővebben megismerkedhetik a viszonyokkal, egészen más véleménnyel lesz Bozzay Lajos ur és szállodája, meg konyhája felől. Ne vegye tőlem zokon cikkiró ur ezen pár sort és kísérelje meg ezen állításaim »megtapasztalását* : meglátja, nem tévedtem. Ezen néhány — érdek nélkül való — sor közléseért előre is köszönetet, mond a Tekintetes Szerkesztőségnek tiszt"lettel egy fürdővendég. Színház. Szombaton Heivée bájos zenéjü operettéje »Lili« keiült előadásra, amelyben a Feledi Boriska által játszandó A melie és Antoniue szerepeket annak hirtelen betegsége miatt Zoltán Ilonka játszotta fényes sikerrel. Az egész előadás nagyon sikerült, amelybeu Zoltán Ilonkán kivül, mint mindig Kemény Lajos (Autonin Piinchard, t azért rombit á>), Német h János (D* la Grange Baltlier báró), Tukorai Lóránt, (Saint Hypotliase, vicomt) és Mal<ai Elemér (Bompán tanár) nyújtottak kitűnő alakítást. Vasárnap a »Kuruo furfang* került szinre gyér számú hallgató közönség előtt, ami nem nagy jókedvre hangolhatta színészeinket. Meg is látszott, ez a hatás, mert még Kemény Lajos (Tetény kuruc kapitány), Makai Elemér (Bedő István), C-erey Irma (Bözsi) kitűnő játéka és különösen Zoltán Ilonka (Ilona) szép kuruo dalai sem tudtak nagy hatást kelteni. Csak a Bögözi Lőrinc mókái: »Vakapád* keltetlek deiültséget. Hétfőn Moliére, a nagy francia vigjátékiró kitűnő művét »A fösvényt* játszották ismét, csak kevés közönség előtt. Remek hlakitásban láttuk a vén Zsugori Harpagot, kinek művészi játéka feledtette néhány t-zereplőnek a darabbal való nemtőlődömségét, kik ugyancsak nem nagyon igyekeztek azon, hogy e híres, szép darabbal teljes sikeit arassanak. Kedden Lecoque nagyhitü operettéjében a »Nap és Hold*-ban gyönyörködhettünk. Közvetlen az előadás előtt kitört szélvihar miatt ugyan csak kevesen voltak a színházban, de a szereplők mégis fényesen megállották helyüket s dicsérettel kell adóznunk valamennyiüknek. Kitűnő volt Németh János (Pikratesz de Kalabázás), kifogástalan, és prtciz, mint mindig Kemény Lajos (Don Brazero de Trászosz). A hölgyek közül nagyon szépen játszottak Cserey Irma (Manola) és Zoltán Ilonka (Beatrix) kiknek éneke különösen a második felvonásban elragadtatta a közönséget. Nagyon bájos jelenség volt még kisebb szerepében Szilágyi Erzsike (Szankett, korcsmárosné.) Szerdán Cserej' Irma jutalomjátékául a »Lotti ezredesei«-t, adták népes ház előtt. Ez este nagyon bájosan játszott és énekelt. Cserei Irma, kit ez alkalomból tisztelői remek virágcsokorral leptek meg, de remek volt Makai Elemér (Tom-Daventri). Németh János (D clison John) és Tukorai Lóránt, játéka is, Itik kitűnő alakításukkal az egész est,én át folytonos kacagásra kényszeritetIék a hallgatóságot. Csütörtökön szépszámú közönség élvezte végig Strausz nagyszerű operettjét, a *Czigánybáró*-t. Erre az estére esik Kalmár Józsefnek e'ső Vendégszereplése, kinek simpathikus fellépése és szépen csengő hangja biztosította a közönség rokonszenvét és megszerezte annak tetszését. E minden tekintetben kifogástalan darab sikerében méltán osztoznak a többi szereplők is, különösen Németh János (Zsupán), Zoltán Ilonka (Szaffy), kik sikerült játékukkal nyerték m g a közönség tetszését. Pénteken zsúfolásig célt, ház mellett adták Gaál Józsefnek, a Gvadányi müve után irt, énekes bohózatot »A peleskei nótáriust.* A nagyszámú közönség jelenléte mutatta, hogy inkább az eféle darabokat kedveli, mint az üres operetteket. A nagy tetszést, mit a darab kellett, leginkább Szilagyi Dezső (Zajtai), Kemény Lajosnak (Bac-ur) kitűnő játéka és Tukorainak komikus tánca idézte elő. Kitűnő volt azonban még Makai is. Némelyik előadásban azonban egyes szereplők teljes tehetségüket csak abban merítik ki, hogy elnevetik egész szerepüket. Ez pedig sehogy sem válhat a darab előnyére. Hír szerint a jcvö héten szinre kerül — Ugy érzem magamat, mintha valami szellem űzné velem csalóka játékát. Olyan dolgokat látok itt ma az erdőben, mi egyáltalán lehetetlen. Spahiim, kik eddig halálfélelemmel és vakon engedelmeskedtek, eltűnnek, elmaradoznak, vagy elhullanak anélkül, hogy az őket étt veszedelemről csak sejtelmem volna. Messze az erdő mélyén olyan alakokat látok a homályba be nem hatoló szemeimmel, kiket nem láttam csapataimnál eliudultomkor — Nézz oda csak — folytatá jobbjával egy mes-sze álló facsoportra mutatva — mintha mozogna valami azok alatt a fák alatt ! Szelim, hej Szelim ! — kiábott azután a sereg között ügető fiára — nézd meg csak, mi mozoghat ott a fák alatt. Szelim szó nélkül engedelmeskedett atyj

a parancsának s néhány lovast maga mellé véve csakhamar ebünt az óriási tölgyfák rengetegében — Mindjárt megtudjuk — folytatá Ibrahim — hogy szemeim rosszak-e, vagy megsejtettek valamit a gyaurok e kirándulásunkról. Szelim nem szokott ilyen dolgok között tétovázni, hanem cselekszik, ha ellenséggel áll szemben. Újra két három pisztolydörrenés zaja rázta meg a levegőt s Ibrahim kíváncsian tekintgetett mindefelé, de nem látott semmit. A szokatlan hangokra izgalom fogta el a sereget is, de urának parancsa nélkül egyik sem mert neki indulni, hogy valami bizonyos hirt hozzon s a hüvelyből előkerült görbe kardok csak visszajutottak helyükre. — Nem érzesz valamit, ha arra gondolsz, hogy ma meglátod atyád gyilkosát? — fordult Ibrahim újra Fatimehoz. — Nem fogja el a lelkedet valami öröm, ha eszedbe jut, hogy gyászosan elhunyt atyádéit ma kegyetlen boszut állhatsz ? De mi bajod — folytatá megrettenve, amint a leány arcára tokintett, — félsz talán ? Bizonyára elszoktál már oly hosszú idő óta a harcizajtól s most ijedelem vesz rajtad erőt, ha arra gondolsz, hogy gyilkolnod kell. Fatime azonban nem tudott feleletet adni. Elfehérült ajkai mozogtak ugyan de hang nem hagyta el az ajakát. Felemelt jobbját erősen szorította páncélának hideg vasára, mintha vissza akarta volna fojtani lázasan lüktető szive heves dobogását. Ijedt tekintete majd Ibrahimra tévedt, majd a messze távolban kutatott, mig végre rémes sikoltással kiáltott fel kezével egy messziről vágtató alakra mutatva. És mintha a sikoltásra egyszerre megeleveniilt volna az egész környék, mely még néhány pillánáltal előbb is néma csendben állott, először tompa moraj hangzott a sürü tölgyesből, mintha távoli menydörgós zúgása visszhangoznék, azután mindig erősebb és etősebb lett a kisütött fegyverek tompa dördülése. Mintha a földből nőttek volna elő, rémes arcú emberek közeledtek futva a riadót már csak alig váró spahi sereg felé s halálorditással vetették magukat a megrémült törökökre. Most megharsant a riadó Ibrahim seregében s vakon rohant a halált megszokott mozlim sereg támadóira. Ibrahim, mint bőszült tigris támadt a gyilkos tüzet szóró népre, de hiába. Szemezett láncvértjük megvédte őket a törökök csapása elöl s mig a török-mezbe öltözött társaik rémes pusztítást, vittek végbe a szerteszét kiküldött előcsapatokban, maguk — mint éhes fenevadak rajzották körül a pogányokat. Egyszerre kürtrivalgás harsan az erdőben s tajtékzó lován vérző fejjel vágtat elő Szelim s utána mintha a levegőben szállana, hófehér lován egy másik lovas szát;uld, jobbjában szorítv

a vértől csepegő Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! ^ I iíeszthelyen Neumark Adolf üzletét IZ^Z ' ki férfi-kalapot, ftihernemüt, férfi, qői és ggermekharísqgáts, qői kézimunkát, rövidárut 0. jö minőgégbeq raktáron tart.