Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-04 / 31. szám

1907. augusztus 18. BALATONVIDÉK 5. vánosság egy szerény résztvevője annyival is inkább kockáztatok néhány szót, mert magam is idegen vendég vagyok e város­ban, a dolgokat elfogulatlan szemmel né­zem s mivel első izben vagyok itt, semmi múltra vouatkozó emlék, vagy benyomás nem irányítja véleményemet. Az említett cikk éle mindenesetre >idb. Bozzay ur ellen« iránjult, de a so­rok között >eléggé sympathikus*-nak jel­zett »ifj. Bozzay ur* is kap egy-egy ol­dalbalökést, amit — szerény véleményem szerint — nem érdemel meg. Fogadatlan prókátornak . . . ajtó mögött a helye, de mivel az igazság mindenek fölött való, en­gedje meg iiekem a tekintetes Szerkesztő­ség és az általam ismeretlen cikkíró ur, hogy minden polemizáló célzat mellőzésé­vel és személyeskedés nélkül elmondhas­sam én is azon véleményt, melyet én ifj. Bozzay úrról, illetőleg róla mint. szállodás­ról, itteni tartózkodásom alatt szereztem. En szintén este érkeztem s szeren­csésebb voltam ugyan, mint cikkíró ur, mert családostul jöttem s noha nem volt üres szoba, igy, ugy, amúgy, v»l«hogy mé­gis sikerült egy igen kényelmes szobát kapnom ; s miután a szoba árjegyzéke az ajtón vau, metigj'ő/.ödtem ló a, hogy a ha­tóságilag jóváhagyott ár (1 korona) nagyon csekély összeg t.hhoz, amit, egy véletlenül s minden előzetes értesítés nélkül, ily for­galmas helyre érkező idegen egy szobáért szánhat, lia 113'Ugalomra vágyik. Azói.a na­ponta vendége vagyok ifj. Bozzay ur szál­lodájának s annyira meg vagyok elégedve ugy a kiszolgá ással, mint Boz/ay ur szinte túlságos előzékenységével, hogy ezt a meg­elégedettséget még — el merem mondani — egv vidéki városban sem érez'em, pedig az ország különböző kis és nagy vá rosában élveztem és »élveztem* a szállo­dások és szállodás »nrak« modorát Mindenkit érbet baleset s Bozzay urat is .érte az, hogy bár legjobb akarat vezérelte és igyekezett vendégét elhelyezni saját, vezetése alatt álló szállodáján kivül is — talán az alkalmazottak ügyetlensége miatt — jó szándéka balul sült el. De e miatt ne korholjuk öt ; inkább rokonszen­veznünk kell vele : oly ember kap — ha­bár rejtett — szemrehányást, aki legke­vésbbé sem érdemli meg. Bizonyára neki esik ez legrosszabbul, annál inkább, mert akik nem ismerik, köny­nyen tévútra tévedhetnek, pedig ezt való­színűleg cikkiró ur sem szándékozta. Való­színűnek tartom azonban, hogy ha cikk­iró ur is bővebben megismerkedhetik a viszonyokkal, egészen más véleménnyel lesz Bozzay Lajos ur és szállodája, meg konyhája felől. Ne vegye tőlem zokon cikkiró ur ezen pár sort és kísérelje meg ezen állításaim »megtapasztalását* : meglátja, nem téved­tem. Ezen néhány — érdek nélkül való — sor közléseért előre is köszönetet, mond a Tekintetes Szerkesztőségnek tiszt"lettel egy fürdővendég. Színház. Szombaton Heivée bájos zenéjü ope­rettéje »Lili« keiült előadásra, amelyben a Feledi Boriska által játszandó A melie és Antoniue szerepeket annak hirtelen beteg­sége miatt Zoltán Ilonka játszotta fényes sikerrel. Az egész előadás nagyon sikerült, amelybeu Zoltán Ilonkán kivül, mint min­dig Kemény Lajos (Autonin Piinchard, t azért rombit á>), Német h János (D* la Grange Baltlier báró), Tukorai Lóránt, (Saint Hy­potliase, vicomt) és Mal<ai Elemér (Bom­pán tanár) nyújtottak kitűnő alakítást. Vasárnap a »Kuruo furfang* került szinre gyér számú hallgató közönség előtt, ami nem nagy jókedvre hangolhatta szí­nészeinket. Meg is látszott, ez a hatás, mert még Kemény Lajos (Tetény kuruc kapitány), Makai Elemér (Bedő István), C-erey Irma (Bözsi) kitűnő játéka és külö­nösen Zoltán Ilonka (Ilona) szép kuruo da­lai sem tudtak nagy hatást kelteni. Csak a Bögözi Lőrinc mókái: »Vakapád* keltet­lek deiültséget. Hétfőn Moliére, a nagy francia vig­játékiró kitűnő művét »A fösvényt* ját­szották ismét, csak kevés közönség előtt. Remek hlakitásban láttuk a vén Zsugori Harpagot, kinek művészi játéka feled­tette néhány t-zereplőnek a darabbal való nemtőlődömségét, kik ugyancsak nem na­gyon igyekeztek azon, hogy e híres, szép darabbal teljes sikeit arassanak. Kedden Lecoque nagyhitü operetté­jében a »Nap és Hold*-ban gyönyörköd­hettünk. Közvetlen az előadás előtt kitört szélvihar miatt ugyan csak kevesen voltak a színházban, de a szereplők mégis fénye­sen megállották helyüket s dicsérettel kell adóznunk valamennyiüknek. Kitűnő volt Németh János (Pikratesz de Kalabázás), kifogástalan, és prtciz, mint mindig Kemény Lajos (Don Brazero de Trászosz). A höl­gyek közül nagyon szépen játszottak Cse­rey Irma (Manola) és Zoltán Ilonka (Be­atrix) kiknek éneke különösen a második felvonásban elragadtatta a közönséget. Na­gyon bájos jelenség volt még kisebb sze­repében Szilágyi Erzsike (Szankett, korcs­márosné.) Szerdán Cserej' Irma jutalomjátékául a »Lotti ezredesei«-t, adták népes ház előtt. Ez este nagyon bájosan játszott és énekelt. Cserei Irma, kit ez alkalomból tisztelői re­mek virágcsokorral leptek meg, de remek volt Makai Elemér (Tom-Daventri). Németh János (D clison John) és Tukorai Lóránt, játéka is, Itik kitűnő alakításukkal az egész est,én át folytonos kacagásra kényszeritet­Iék a hallgatóságot. Csütörtökön szépszámú közönség él­vezte végig Strausz nagyszerű operettjét, a *Czigánybáró*-t. Erre az estére esik Kal­már Józsefnek e'ső Vendégszereplése, kinek simpathikus fellépése és szépen csengő hangja biztosította a közönség rokonszen­vét és megszerezte annak tetszését. E min­den tekintetben kifogástalan darab sikeré­ben méltán osztoznak a többi szereplők is, különösen Németh János (Zsupán), Zoltán Ilonka (Szaffy), kik sikerült játékukkal nyer­ték m g a közönség tetszését. Pénteken zsúfolásig célt, ház mellett adták Gaál Józsefnek, a Gvadányi müve után irt, énekes bohózatot »A peleskei nó­táriust.* A nagyszámú közönség jelenléte mutatta, hogy inkább az eféle darabokat kedveli, mint az üres operetteket. A nagy tetszést, mit a darab kellett, leginkább Szilagyi Dezső (Zajtai), Kemény Lajosnak (Bac-ur) kitűnő játéka és Tukorainak ko­mikus tánca idézte elő. Kitűnő volt azon­ban még Makai is. Némelyik előadásban azonban egyes szereplők teljes tehetségüket csak abban merítik ki, hogy elnevetik egész szerepü­ket. Ez pedig sehogy sem válhat a darab előnyére. Hír szerint a jcvö héten szinre kerül — Ugy érzem magamat, mintha va­lami szellem űzné velem csalóka játékát. Olyan dolgokat látok itt ma az erdőben, mi egyáltalán lehetetlen. Spahiim, kik ed­dig halálfélelemmel és vakon engedelmes­kedtek, eltűnnek, elmaradoznak, vagy el­hullanak anélkül, hogy az őket étt vesze­delemről csak sejtelmem volna. Messze az erdő mélyén olyan alakokat látok a ho­mályba be nem hatoló szemeimmel, kiket nem láttam csapataimnál eliudultomkor — Nézz oda csak — folytatá jobbjá­val egy mes-sze álló facsoportra mutatva — mintha mozogna valami azok alatt a fák alatt ! Szelim, hej Szelim ! — kiábott azután a sereg között ügető fiára — nézd meg csak, mi mozoghat ott a fák alatt. Szelim szó nélkül engedelmeskedett atyj a parancsának s néhány lovast maga mellé véve csakhamar ebünt az óriási tölgyfák rengetegében — Mindjárt megtudjuk — folytatá Ibrahim — hogy szemeim rosszak-e, vagy megsejtettek valamit a gyaurok e kirán­dulásunkról. Szelim nem szokott ilyen dol­gok között tétovázni, hanem cselekszik, ha ellenséggel áll szemben. Újra két három pisztolydörrenés zaja rázta meg a levegőt s Ibrahim kíváncsian tekintgetett mindefelé, de nem látott sem­mit. A szokatlan hangokra izgalom fogta el a sereget is, de urának parancsa nél­kül egyik sem mert neki indulni, hogy valami bizonyos hirt hozzon s a hüvelyből előkerült görbe kardok csak visszajutottak helyükre. — Nem érzesz valamit, ha arra gon­dolsz, hogy ma meglátod atyád gyilkosát? — fordult Ibrahim újra Fatimehoz. — Nem fogja el a lelkedet valami öröm, ha eszedbe jut, hogy gyászosan elhunyt atyádéit ma kegyetlen boszut állhatsz ? De mi bajod — folytatá megrettenve, amint a leány arcára tokintett, — félsz talán ? Bizonyára elszoktál már oly hosszú idő óta a harci­zajtól s most ijedelem vesz rajtad erőt, ha arra gondolsz, hogy gyilkolnod kell. Fatime azonban nem tudott feleletet adni. Elfehérült ajkai mozogtak ugyan de hang nem hagyta el az ajakát. Felemelt jobbját erősen szorította páncélának hideg vasára, mintha vissza akarta volna fojtani lázasan lüktető szive heves dobogását. Ijedt tekintete majd Ibrahimra tévedt, majd a messze távolban kutatott, mig végre rémes sikoltással kiáltott fel kezével egy messziről vágtató alakra mutatva. És mintha a sikoltásra egyszerre megeleve­niilt volna az egész környék, mely még néhány pillánáltal előbb is néma csendben állott, először tompa moraj hangzott a sürü tölgyesből, mintha távoli menydörgós zúgása visszhangoznék, azután mindig erő­sebb és etősebb lett a kisütött fegyverek tompa dördülése. Mintha a földből nőttek volna elő, rémes arcú emberek kö­zeledtek futva a riadót már csak alig váró spahi sereg felé s halálorditással vetették magukat a megrémült törökökre. Most megharsant a riadó Ibrahim se­regében s vakon rohant a halált megszo­kott mozlim sereg támadóira. Ibrahim, mint bőszült tigris támadt a gyilkos tüzet szóró népre, de hiába. Szemezett láncvért­jük megvédte őket a törökök csapása elöl s mig a török-mezbe öltözött társaik ré­mes pusztítást, vittek végbe a szerteszét kiküldött előcsapatokban, maguk — mint éhes fenevadak rajzották körül a pogányo­kat. Egyszerre kürtrivalgás harsan az er­dőben s tajtékzó lován vérző fejjel vágtat elő Szelim s utána mintha a levegőben szállana, hófehér lován egy másik lovas szát;uld, jobbjában szorítv a vértől csepegő Akar-e Ön megbízható és szolid helyen vásárolni ? Igen ? ! ^ I iíeszthelyen Neumark Adolf üzletét IZ^Z ' ki férfi-kalapot, ftihernemüt, férfi, qői és ggermekharísqgáts, qői kézimunkát, rövidárut 0. jö minőgégbeq raktáron tart.

Next

/
Thumbnails
Contents